HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48384

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: Szalki Bernáth AttilaFeltöltés dátuma: 2011-10-05

Heinrich Heine:Im Oktober 1849

Im Oktober 1849

Gelegt hat sich der starke Wind,
Und wieder stille wird's daheime;
Germania, das große Kind,
Erfreut sich wieder seiner Weihnachtsbäume.

Wir treiben jetzt Familienglück -
Was höher lockt, das ist vom Übel -
Die Friedensschwalbe kehrt zurück,
Die einst genistet in des Hauses Giebel.

Gemütlich ruhen Wald und Fluß,
Von sanftem Mondlicht übergossen;
Nur manchmal knallt's - Ist das ein Schuß? -
Es ist vielleicht ein Freund, den man erschossen.

Vielleicht mit Waffen in der Hand
Hat man den Tollkopf angetroffen
(Nicht jeder hat soviel Verstand
Wie Flaccus, der so kühn davongeloffen).

Es knallt. Es ist ein Fest vielleicht,
Ein Feuerwerk zur Goethefeier! -
Die Sontag, die dem Grab entsteigt,
Begrüßt Raketenlärm - die alte Leier.


Auch Liszt taucht wieder auf, der Franz,
Er lebt, er liegt nicht blutgerötet
Auf einem Schlachtfeld Ungarlands;
Kein Russe noch Kroat' hat ihn getötet.

Es fiel der Freiheit letzte Schanz',
Und Ungarn blutet sich zu Tode -
Doch unversehrt blieb Ritter Franz,
Sein Säbel auch - er liegt in der Kommode.

Er lebt, der Franz, und wird als Greis
Vom Ungarkriege Wunderdinge
Erzählen in der Enkel Kreis -
»So lag ich und so führt ich meine Klinge!«

Wenn ich den Namen Ungarn hör,
Wird mir das deutsche Wams zu enge,
Es braust darunter wie ein Meer,
Mir ist, als grüßten mich Trompetenklänge!

Es klirrt mir wieder im Gemüt
Die Heldensage, längst verklungen,
Das eisern wilde Kämpenlied -
Das Lied vom Untergang der Nibelungen.

Es ist dasselbe Heldenlos,
Es sind dieselben alten Mären,
Die Namen sind verändert bloß,
Doch sind's dieselben »Helden lobebären«.

Es ist dasselbe Schicksal auch -
Wie stolz und frei die Fahnen fliegen,
Es muß der Held, nach altem Brauch,
Den tierisch rohen Mächten unterliegen.

Und diesmal hat der Ochse gar
Mit Bären einen Bund geschlossen -
Du fällst; doch tröste dich, Magyar,
Wir andre haben schlimmre Schmach genossen.

Anständ'ge Bestien sind es doch,
Die ganz honett dich überwunden;
Doch wir geraten in das Joch
Von Wölfen, Schweinen und gemeinen Hunden.

Das heult und bellt und grunzt - ich kann
Ertragen kaum den Duft der Sieger.
Doch still, Poet, das greift dich an -
Du bist so krank, und schweigen wäre klüger.

Heinrich Heine


1849 októberében

Alábbhagyott a vész, a szél,
Megint mély csend honol hazánkban;
Germánia nagy gyermekként
Ismét ujjong, s díszít karácsonyfákat.

Családi boldogság a cél -
Elég ez! Bajt nem húz magára -
A békefecske visszatért,
S rak fészket haza s ház oromzatára.

Folyó, erdő nagy csöndben áll,
Halvány hold fényétől ölelve,
Csak néha szól - Egy durranás? -
Talán barát az, akit most megöltek.

Talán fegyvert fog még e kéz,
Naív harcosra így lelének,
(Nem mind ily buta s hű vitéz,
Flaccusok bizony merészen leléptek.)

Nagy durranások hangja száll,
Goethe-ünnep!, rakéták sorban,
Kilép a sírjából Sontag,
E fényes üdvözlés neki - ósdi nóta.

Felbukkan Franz Liszt, a hős,
Nem fekszik ő most vérbe fagyva
Magyar honban a harcmezőn,
Nem gyilkolta meg sem horvát se muszka.

Szabadság végső vára dőlt,
Magyarország halálos vérben,
De sértetlen Franci, "a hős "
A kardja is így nyugszik a szekrényben.

Franci mint hős agg vitéz él,
S magyar harcáról csodadolgot
Unokáinak majd mesél -
> Vitézként így forgattam ott e kardot! <

Ha hallom magyar nép nevét,
Német zekémet szűknek érzem,
Alatta tombol tengerként
A szívem, trombita szól, s forr a vérem!

Felcsendül keblemben most,
S hosszan szól régi hősi ének,
Acél kemény harci riadó -
A bús dal, hol Nibelungok sírba térnek.

Mert hasonló a hősi vég,
Meg van írva ez ősregékben,
Mi változik, az csak a név,
Mind "hősök" fejükön "babér fejékkel."

S mindig ugyanaz a sors jár,
A zászlók bár büszkén repülnek,
Bukó hős régen szokás már,
Bestiális hatalmak jót legyűrnek.

Ökör megölelte medvét,
Szilárdan szövetségre léptek,
Magyar, vigasz, bár elestél,
Nagyobb szégyen, mit mások ránk kimérnek.

Azok őszinte bestiák,
Akik most letiportak téged,
Kiktől mi kaptunk rabigát,
Az mind álnok disznó, farkas meg véreb.

Ez mind ugat, röfög, vonít,
Taszít a győzők bűze, hangja,
De csönd, költő, bírd ki a kínt -
Aki beteg, bölcsebb, ha mélyen hallgat.

Szalki Bernáth Attila




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)