HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: braxuxFeltöltés dátuma: 2011-10-05

Egy Angyal születik

Írta: Dante Valentine a fénynek Angyala

Reggel van. Fekszem a földön és az eget nézzem. Kezemben egy törött díszkard. A vér lassan rá szárad és már nem tudom, hogy is fogom én ezt leszedni. Bár ezen már nem kell gondolkoznom... haldoklom.

Az éjszaka nagyon hosszú volt. Felhívott egy régi szerelem. Bajba került. Nem gondolkoztam felvettem a kabátom és indultam is hozzá. Bántani akarta egy gonosz ember. Valaki aki nem volt olyan mint én... valaki aki nem tudta elengedni akkor, amikor érezte, hogy menni kell. Ezzel a kiélezet díszkarddal fenyegette. Akkor értem oda amikor épp készült rávágni egyet. Közéjük ugrottam... A hátamba hasított a fájdalom de nem érdekelt. Láttam hosszú idő után az arcát. Fájt a seb, de jobban fájt az amit a szemébe láttam... Félt...

Meg akartam védeni bármi áron. A hátamba éles fájdalom volt, a seb mély lehetett. A kezét megragadtam és addig szorítottam amíg a kard ki nem hullt a kezéből. A vér lassan csurgott le a hátamról. Egy ütés, ennyi kell, hogy elmenjen. Egy jó ütés és elmegy. Egy ütés és Ő biztonságba lesz.

Minden erőmet összegyűjtve találtam el. Éles reccsenést hallottam onnan ahol eltaláltam. Hitetlenséget láttam a szemében és rengeteg fájdalmat amikor elfordult és futva menekült. Még talán sziszegte hogy nem egyedül jön vissza, de nem érdekelt. Csak Ő meneküljön el, amíg Ő biztonságban van addig minden rendben van.

Összecsuklott a lábam. Fel kell állnom. A kardot kézbe vettem. Támaszkodnom kell ahhoz, hogy felálljak és rá nézzek. Azt akartam neki mondani, hogy minden rendben, nincs semmi baj. Én itt vagyok nem lehet bajod. De a hangom cserbenhagyott. Forogni kezdet a világ, talán a hátamból túl sok vér folyt ki. Rá néztem. De a szemébe hírtelen megláttam egy árnyat elsuhanni a hátam mögött.

Hogy a kiáltását hallottam először hogy vigyáz? Vagy csak megéreztem mit kell tennem? Már magam se tudom. Azt tettem amit az ösztöneim súgtak. Fordulás közben hátra csaptam a kardal. Egy vascső suhant el az éjszakában. Az ismeretlen támadó szemébe félelmet láttam. Nem tudom mit láthatott a szemembe. Talán rá jött arra amit én már rég tudtam. Bármi áron megvédem.

Még több alak bontakozott ki a sötétben. Mind kezében volt valami. Díszkardok, kések és csövek néztek felém. Majd egy ismerős hang gúnyolódót rajtam. Nem igazán értettem mit mond, de nem is érdekelt. Csak Ő érdekelt. Halkan mondtam ki hogy fuss... Elindult végre innen.

Csak még egy kicsit kell tartanom magam. Ha kibírom addig amíg biztonságba nem ér akkor nem lesz baj. Harcoltam ahogy csak tudtam. Hiába voltak többen, hiába folyt el minden csepp vérem. Én csak küzdöttem, vágtam, ütöttem, rúgtam. Minden szédülés közt volt néhány percem. Már csak néhányan álltak a talpukon. Rám törtek. Egy csapással küldtem földre őket. De sietnem kell...

Elindultam arra amerre Ő is. Tudom, hogy már biztonságba van. De mi van ha többen is vannak? Meg kell védenem. Lépek előre egyik láb a másik után. Összeesem és az felkelő napot nézzem.

Reggel van. Fekszem a földön és az eget nézzem. Kezemben egy törött disz kard. A vér lassan rá szárad és már nem tudom, hogy is fogom én ezt leszedni. Bár ezen már nem kell gondolkoznom... haldoklom.

Csak Ő jár a fejembe. Vajon jól van? Mi miatt találkozott ezzel a rossz emberrel? Gondol most rám? Nem érdekkel hogy meg halok. De Ő élje túl, ne legyen baja. Régen megfogadtam neki, hogy megvédem. Kudarcot vallottam.

Még egyszer kinyitom a szemem. A nap sárga fényei a szemembe süt elszédültem. Földre estem. Hideg járja végig a testem. Elnehezül mindenem. Minden sötét, minden békés. Egy hangot hallok a semmiből. Ő hív engem. Bajban van. Csak még most. Csak most adj erőt. Csak most kérek erőt aztán vége. A sötétséget megtörte a fény. Láttok de a testem már nem érzem. Egy vagyok a mindennel, egy vagyok a fénnyel.

Az ő hangját hallom. Rá gondolok és ott vagyok. A srác aki elkezdte ezt az egészet fegyvert tart rá. Egy lövés. A golyó útját állom. Energia vagyok. Nem állhatom útját. Meg akarom Őt védeni. Ő volt nekem a minden. Az energia foszlány ami én vagyok testet ölt. Anyagtalan fényforrás vagyok. A golyó elolvad és szétfolyik a földön. Megindulok a támadó felé. Falnak taszítom. Elájul, de tudom hogy soha többé nem fogja Őt bántani.

Egy dolgot mondhatok neki. Utána eltávozom innen s az leszek ami már rég óta bennem él. Az Ő őrangyala. Egy mondat. Lehet, hogy nehéznek tűnik, de én már tudtam mit kell mondanom.

" Álmodj bátran bármit, Én megvédem bármi áron"



Véleményt várok arról milyen is lett ez. Rég túl léptem... De Ő még mindig fontos nekem

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2008-03-20
Összes értékelés:
30
Időpont: 2011-10-06 21:11:06

Köszönöm szépen. Igen lehet hogy Ő már nem az enyém, lehet hogy mást rendelt mellém a sors. De hiszem ha meg is lelem a párom azok akiket egyszer a szívembe zártam örökre ott maradnak és ha az én történetem végén tényleg egy hatalmasabb erő leszek... hát őket védem meg
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5409
Időpont: 2011-10-06 17:06:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem nagyon jó lett ahogy ebben a véres történetben ő érte áldozod fel az életed, érte, pedig már nem a tiéd. Biztosan azért, mert ha kell bármikor érte megtennéd. Az emberi érzéseidet a féltő óvó szeretetedet tovább vetíted egy őrző angyal képében.
Nekem nagyon tetszett!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hetedik élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Milyen szép is volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Nem tehetek róla 3/3 című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Hugo Ball: A literátor címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Pegazust követem című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel A boldog gyerek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)