"zakatol a vámosgyörki gyors
szemükben a mindörökké lángja ég"
Netelka



Bánatot kortyol, s fél lábon áll a tél.
Száraz csikkeket gyűjt néhány kabát.
Boldogtalan kukás mendegél,
Úgy kiöntené már nehéz önmagát.
A buszok úgy okádnak, mint a részegek;
Füstöt, szerelmet és bánatot a földre.
A vénülő világ, mint ostoba rím
Csuklik nagyot egy nyomorult gödörbe
És mi elválunk, mert láttuk valahol,
Hogy elválni mennyire fáj.
Közben agyunkban ritmust zakatol
A vágy, "rám te ne várj!"
Mi lenne vajon, ha beszélne mind,
Az a sok elváló gondolat?
Betonra esne a csók, kezeink
Elmorzsolná a györki gyorsvonat,
Mert mindenki szerelmes, még a kispap is.
Csuhája ha lenne, takarná baját.
Ám itt Pesten minden tény hamis,
Senki se szeret, csak egyet, önmagát.

2006. november 15.