HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-10-17

Zrínyi kirohanása a Parlamentből




Hát bizony másodszor is megtörtént, hogy Gábriel óvatlanul fútta meg harsonáját. Bármi hihetetlen is, újra megesett, ami egyszer már megesett, Isten első számú arkangyala félreértett valamit, talán az Úrnak egy kézmozdulatát...Aztán visszakozott azonnal, de már késő volt: szigetvári Zrínyi Miklós (aki egyébként alaptermészetéből adódódóan nagyon nyugtalanul alszik), a trombita első kósza hangjára talpra szökkent. Körülötte sorra nyíltak meg a sírok, kikelt az jó Alapi Gáspár, Szokolay uram és a többiek.
Szigetvári Zrínyi Miklós körbe nézett vitézein, mind megvoltak. Kiadta a parancsot: előre!
Nem mesélem most el, milyen kalandokon mentek keresztül, míg az magas Budára felérének. Érdekes lenne pedig, és mulattató végigkísérni a vitézeket, ahogy megismerkednek az autóval, a vonattal, a repülőgéppel (láttak útközben egy helikoptert és két mezőgazdasági kisrepülőt, amelyek műtrágyát szórtak le a krumpliföldre), a mobil-telefonnal, a számítógéppel és az Internet világával, -ám ezúttal ettől az élvezettől meg kell tartóztatnunk magunkat. Vannak, akik azt mondják, az önmegtartóztatás ételben, italban és regényírásban nemesebbé teszi az embert, de nálam nem ez az igazi ok, én ennél már nemesebbé nem akarok válni, holott nem is vagyok igazán nemes, hanem az, hogy Zrínyi és vitézei pesti kalandját fel szeretném rakni a Napvilág Íróklub internetes oldalára, monitoron keresztül pedig az olvasók nem szívesen rágják át magukat sok ezer oldalas dolgozatokon. Megértem őket.
Na tehát a kisded csapat megérkezett Budára és rácsodálkozott a tájra. A Svábhegy tetején, a Normafa lejtőről megszemlélték a várost, és túl nagynak találták. Az Danubius is jobbról balra folyt alant, amit felettébb furcsállottak. Mindegy volt azonban, valamit tenni kellett, így aztán elhatározták, hogy leszállnak az Pestre.
A Blaha Lujza téren összetalálkoztak egy emberrel, és Zrínyi Miklós megkérdezte tőle: "hol lehet itt fegyvert szerezni?"
-A Nemzeti Színház erre van, -mondta az ember, -az őrültek háza meg amarra.
Zrínyi megverte, aztán újra megkérdezte tőle:
-Kérdeztem volt, hun lehet fegyvert szerezni?
-A Kés és Revolverbe', -rebegte kivert fogai között, vért köpve az ember. -Keressék a fekete Alit!
Összedugták fejüket a vitézek a szökőkút melletti téren. Hol lehet az a korcsma?
-Én tudom, vezénylő gróf uram, ha szabad szólanom...láttam az Neten. Harcsa utca 25.
Odamenének, s betérének az ócska lebujba. A füstből egy alak bontakozott ki, fekete Ali volt.
-Kaptam egy sms-t. Már vártalak titeket fiúk. Mi is kellene akkor hát?
-Kardok, lándzsák, buzogányok, sisakok, vértek, kelevéz, íj, nyílvessző.
-A kard megoldható. Buzogány, nyíl és kelevéz helyett ajánlanék inkább maroklőfegyvereket, és sorozatlövőket.
Zrínyi ránézett Alapi Gáspárra.
-A' mind jó lesz, -bólintott a kicsi, púpos emberke, és gorillakarjait keresztbe fonta boltozatos mellkasán. -Jártam volt fenn az magas Interneten...van egy oldal, www.lofegyverek.hu...
Alkudoztak az árról. Fekete Ali két milkát kért, azt mondta ennél olcsóbban a saját, tulajdon anyósának se adná. Zrínyi arannyal akart fizetni, megállapodtak végül száz aranyban. Az üzlet megköttetett. Ezt követően visszamenének a Blahára, megkeresték emberüket és Zrínyi megverte.
-Hol találunk itt aranyat?
-Talán a Nemzeti Bank trezorjában.
-Jó!
Odamenének, megverék az őröket és kihozták az aranyat. Csak annyit vittek magukkal, amennyi kellett fegyverre és megélhetésre.
-Nem vagyunk martalócok, -figyelmeztette jó Alapi Gáspárt, aki az összes aranyat, volt ott két kisebb szakajtó, a többi üres volt, el akarta vinni.
Az éjszaka azonban túl hosszúnak bizonyult, s Alapi Gáspár, aki törvényesen kívánta megduflázni az összeget, a Hunyadi téren, ebben az árnyas szépen ápolt közparkban kockára bocsátván, az ott háló hajléktalanok általános gúnykacaja közepette az egészet elvesztette.
-Nem baj most mán, -morogta Zrínyi Miklós. -Elmegyünk így is az fegyverekért, lesz, ami lesz!
Másnap el is menének, megverék fekete Alit és a többieket, akik segítségére siettek. Felszerelkeztek fegyverekkel, és elindulának keresztül az városon.
-Be szépek anyuka, nézd csak, nézd, -szólalt meg féllábú kis Ödön a Rákóczi út 76 előtti járdán fél-lábon állva, -maskarák!
A vitézek az Blahára mentek, megtalálák emberüket és Zrínyi megverte.
-Kik az urak most az uruszágban? Ki a király, és hun van?
Az ember elmagyarázta, hogy nincs király, az ország jelenleg parlamentáris demokrácia, a legfőbb hatalom letéteményese a nép, aki hatalmát úgy gyakorolja, hogy vezetőket választ magának, akik felette a hatalmat gyakorolják.
-Értem, -mondta Zrínyi. -És, mi a helyzet az végeken?
-Végek már nem léteznek, -lihegte vérző száját törölgetve az ember. -Az ország határai Letenyénél, Répcelaknál, Hegyeshalomnál véget érnek. Illetve onnantól az EU van.
A gróf ránézett a kis Alapira.
-Ezeket a dolgokat én sem értem, vezénylő nagyuram, -tárta szét Gáspár a kezét. -De mindegy is a'. Mengyjünk rájuk és szerezzük vissza az uruszágot az Szent Koronának.
A vitéznek igaza vala, senki nem vitatkozott, megindultak vala csendesen az széles Danubius partja felé, hogy rohammal vegyék be a Házat.
Ottan, folyónak partinál megállának az vitézek. Látták, amit láttak.
-Ez lenne hát? -szólalt meg méla szarkazmussal a hangjában Szokolay uram. -Hisz ezt alig védik! Madárfészket sem ver le könnyebben az gyerek, mint mi kézrekeríthetnők!
Megverték az őrséget és beléptek. Az országgyűlés éppen tanácskozott. Elnáspágolták a képviselőket, birtokba vették a Házat, összes termével, al-, és fél-termével egyetemben.
Zrínyi utasította Alapi Gáspárt, hogy kapcsolja be a TV-t és menjen fel a Netre.
A képernyőn megjelent Szépreményű Szilvia ápolt, szőke feje. A fej alsó szélén közepén a bemondónő szája remegett:
-Most pedig rendkívüli közleményt olvasunk be. A Budapesti és Pestbudai Kendőr Tőfakitányság jelenti, hogy ismeretlen fegyveres csoportok délelőtt fél tizenegykor elfoglalták az Országházat. Kérjük a lakosságot, őrizze meg nyugalmát. Az intézkedések folyamatban vannak. Déli 12 órától kijárási tilalom lép életbe. A fosztogatókat, és a rendelkezések megszegőit statáriális bíróság elé állítjuk!
Felvonulának az ostromlók a Ház elé, és a fővezér, egy feketébe öltözött vitéz, aki arcát csuklyával fedte, megafonon keresztül felszólította a bent lévőket, hogy fegyvertelenül feltartott kézzel jöjjenek ki. Zrínyi komor méltósággal álla az szépen műves ablakban, és nem méltatta válaszra az ellenséges vitézt, Szokolay azonban meg nem állhatá, hogy cifra káromkodás ne hagyja el az száját: "beste kurafi...", jó Alapi Gáspár pedig kiköpött hegyesen.
Itten elvágattattak az vezetékek, s a Ház nem juta többé sem ivóvízhez, sem elektromos áramhoz és a vécék használata is nehézkessé vált.
-Nem tarthatjuk tovább magunkat, -mondta Zrínyi három nap elteltével. -Nincs vizünk, nincs áram, nem működik a tévé, a WC, és a számítógép. Ki kell rohannunk újra, mint ama gyászos emlékű 1566-os évben.
Egyetértenének vala. Felálltak az vitézek a bejárati kapu előtt még jócskán bévül az lépcsőHázban. Középen Zrínyi maga, fekete huszárjaival, jobbszárnyon Alapi Gáspár, balszárnyon nemes és nemzetes Szokolay vitéz úr, vicekapitány, katonái élén. Lengtek, lobogtak az szűzmáriás-lobogók, amikor a kapuszárnyakat kitárták. Az ostromlók talpig feketében, hatalmas üvegpajzsok mögött közeledtek, kezeikben viperák és elektromos sokkolók. A csatazaj betöltötte a teret, s elrepült széles Danubis hátán északról délre, s délről északra. Rájuk, rájuk! És: Jézus, Jézus! Megszólaltak a vízágyúk. Jó Alapi Gáspárnak már a roham első percében gumilövedékkel kilőtték a félszemét, Szokolay uramat és vitézeit a vízágyúk tüze sodorta el. Zrínyi a hadállás közepén csuromvizes vala, de még tartotta magát, és rettenthetetlen bátorsággal küzdött. Aztán eljött a végső pillanat. A túlerő legyűrte, földre taposták, gumibotokkal ütötték, verték. Amikor már nem mozdult, az egyik ostromló gyomorszájon rúgta, egy másik, pedig lehajolt hozzá, s eltörte az ujjait. Ily gyászosan ért véget Zrínyi második kirohanása Isten nagyobb dicsőségére a XXI. században. De angyalok kara énekelte odafenn: "dicsőség mennyben az Istennek" hirdetvén az örök igazságot, hogy Isten útjai nem egyeznek az ember útjaival

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2011-11-03 18:30:53

köszi, de ez azért túlzás! Nagyon elfogult vagy irányomban. Bár ez kölcsönös...
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2011-11-03 16:10:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jobb, mint az Új Zrinyiász!
(sorry, Mikszáth)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2011-10-19 16:21:52

válasz Haász Irén (2011-10-19 16:18:35) üzenetére
Köszönöm Irén, s azt is, h itt jártál! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3233
Időpont: 2011-10-19 16:18:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Remekül szórakoztam...!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Simogató címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)