Te jó ég negyvenöt éve már,
Istenem, hogy elszállt az a nyár.
Aztán elrepült a többi is,
Most meg itt vagyunk Ti, és mi is.

Sajnos sokan már hiányoznak,
És mind, mind igazolatlanul.
Most nem osztályfőnökit kapnak
Pedig elmentek szótlanul.

Mi itt lenn a megfogyott sereg
Örülünk egymásnak, az idő meg pereg.
A régi emlékek összekötnek
S kitárgyaljuk az elmúlt időket.

Vidámságot, diákcsínyeket,
Megszépült régi történeteket.
Fiatalságunk emlékeit,
Szerelmeit, s ki tudja mit?

Most itt van múlt, jelen és jövő
Az első kettő még rólunk szólt
A jövő már nem, mert időt ölő
A nyugdíjas lét meg nem a rózsás jövő.

A holnapot már fiaink építik,
S ez bizony nagyszerű öröm.
Drukkolunk, segítünk, mit tudunk,
De ez már az ő éltük, s nem a mi utunk.

Tán' maradt még pár jó évünk,
Mint nagyik, nyugdíjas öregek.
Lehet, hogy szép kort megélünk,
De a mi időnk lassan lepereg.

Azért most érezzük jól magunk,
Remélem dumálni, s mulatni még tudunk.