HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47107

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: Leticia AllemandFeltöltés dátuma: 2006-11-16

Lili és a tündérek - 6. A hercegnél

Lili megmozgatta a szárnyait, és majdnem hasra esett. Ameralda jóízűt nevetett.
- Ezt is meg kell tanulni, pont, mint a járást. Csak óvatosan - fogta meg Lili kezét.- Gyere, bemutatlak a hercegnek - azzal húzni kezdte Lilit magával, a leveleken keresztül. A kastély így már nem tűnt olyan parányinak. Beléptek a kapun, és két őr állt elébük.
- Ki ez? - kérdezte az idősebbik, és alabárdjával Lili felé bökött.
- A hercegen jött segíteni.
- Még nem láttam erre!
- Tudom, ő a nagyházbeli *Fairiman unokája - mindkét alabárdos a földig hajolt, aztán beengedték a vendéget.
- Kérlek, ne rezegtessed a szárnyadat, mert még leversz valamit! - kérte Lilit Ameralda.
- Jaj, az a baj, hogy maguktól csinálják - próbálta rakoncátlan szárnyait megzabolázni Lili. Végül sikerült baj nélkül végig menni egy folyosón, ahol kisszekrénykéken, gyönyörű vázák és szobrok álltak. A falakat mindenütt festmények díszítették. Benyitottak egy ajtón, ami egy nagy előszobába nyílt. A szobában egy titkár ült íróasztalnál. Szemközt egy szoba ajtaja félig nyitva állt, és szolgák, meg orvosok rohangáltak ki és be rajta. A titkár méltóság teljes arccal fordult hozzájuk.
- Kit jelenthetek be?
- Nem látod ** Fussy, hogy ki vagyok?- mérgelődött a kancellár.
- És ő? - bökött a kislány felé.
- Nagyon fontos vendég - mondta fennhangon Ameralda, majd közelebb hajolt a titkárhoz, és a fülébe súgta - ő Lili, Fairiman unokája.
- Ó - csodálkozott el Fussy, aztán beírta a kislány nevét egy nagykönyvbe, és beengedte őket a szomszéd szobába.

A szobában egy hatalmas ágy állt. Benne pedig elveszve a párnák sűrűjében feküdt a herceg. Olyan Lili korabeli, hét - nyolc éves fiúcska volt. Sápadtabb volt, mint a fehér ágynemű és látszott rajta, hogy nagyon beteg. Rengetegen tevékenykedtek mellette. Az éjjeli szekrényén megszámólhatatlan mennyiségű gyógyszer, tea és egyéb csodaszer ált. Ápolónők és orvosok lesték minden szavát. A hatalmas ablakokon be volt húzva a függöny, a szobában beteges félhomály uralkodott.
Lili megállt az ágy lábánál, a kancellár pedig odament a sápadt kis alakhoz.
- Hogy van ma felséged?
- Reggel, amikor megittam a tündérvizet, jobban voltam. De, több kéne, hogy meggyógyuljak. Ez a sok lötty, meg orvosság, csak betegebbé tesz - mondta szomorúan a herceg.
- Talán itt a menekülés - mutatott Lilire Ameralda.
- Ki ő? - kérdezte a herceg, és a kancellár neki is elmondta. A fáradt, fénytelen kis szemben, most érdeklődés csillant meg.
- Kifelé! - parancsolt a nővérekre, és orvosokra a herceg, azok pedig zsörtölődő morgással kimentek.
- Kérlek, húzd szét a függönyöket - fordult most Lilihez a herceg - már megölnek ezzel a sötéttel - Lili megtette. A szobát elárasztotta a nyári napsütés.
- Tényleg hajlandó vagy segíteni? - nyalta meg kiszáradt száját a herceg.
- Igen, ahogy csak bírok. Te, miért vagy ilyen beteg?
- A gonosz varázsló elátkozott. Ha nem ihatok a tündérvízből egy korsóval, meghalok nemsokára.
- Miért nem gyűjtitek össze a vizet?
- Másnapra már elveszíti a varázserejét.
- Mit kéne tennem?
- Meg kell keresned a forrást rejtő vasajtó kulcsát. Lemenni a barlangba, és elvenni a követ a forrásról.
- Nagy feladat - bólogatott Lili, de megpróbálom.
- Sikerülni fog, érzem - mondta a herceg - Most pedig aludni szeretnék - azzal megfordult és már aludt is.
Ameralda pedig visszavezette a partra Lilit, ő pedig kétségbe esetten nézett az órájára.
- Jaj, nem érek oda a teára! - görbült lefelé a szája.
- Semmi baj - biztatta Dairy - kapaszkodj a hasamra, és majd átviszlek a kerteken.
- A darazsak meg fognak támadni - mondta rémülten a kancellár.
- A hasam alatt nem érik el Lilit, ha pedig átváltozott, akkor már nem tudnak mit tenni.
Így hát Lili a cica has szőrébe kapaszkodott, az pedig szaladt végig a kerten a ház felé.

- Alf, jöjjön csak ide! Nézze meg, hogy kergetik azt a szerencsétlen macskát a darazsak!
- Látom - mondta a komornyik, és savanyú képén kárörvendő mosoly terült szét.
- Megkereste már a fészküket, ahogy meghagytam, és kiirtotta őket?
- Hármat is - tódított Alf.
A macska beszaladt a bokrok közé, és a következő pillanatban nagy fényesség támadt arra, aztán Lili szaladt ki onnan lélekszakadva, kezében a cicával.
- Nagymama! Nagymama! Nézd, Dairyt összecsipkedték a darazsak!- tényleg, szegény cicuson három csípés is volt. Egy az orrán, kettő a fején.
- Ó szegény - simogatta meg a nagyi a cicát - Alf, hozzon ecetes borogatást, és szóljon Hannának, hogy hozhatja a teát.
Alf gyilkos szemeket meregetve a cicára kiment. A Nagymama puha párnákból fekvőhelyet csinált a cicának, majd Lilihez fordult:
- Menj kedvesem kezet mosni, azonnal teázunk. Lili pedig már szaladt is. Az asszony pedig mosolyogva nézett utána. Tudta, hogy elindulnak a mai nap során azok az események, amelyek visszaadják majd a kert régi pompáját. Onnan tudta, hogy Lili hátát finom csillámpor borította egy részen. Ez a rész pedig úgy nézett ki mint egy szárny.



* Tündérember
**Fontoskodó

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-12-16 08:07:25

Igen, kedves Kata!

Költözünk januárban, és csomagolgatok, dobozolok.
Remélem azonnal lesz netem Imrén is, és akkor bepótolom az olvasást is, és az írást is.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11989
Időpont: 2006-12-15 22:46:39

Szépen mesélsz. Nézegetem az írásaidat, mondhatom, fokozatosan egyre szebben és hibátlanul fogalmazol. Azonban mostanában kevesebb írásoddal találkozom. Mással vagy elfoglalva?
Üdv. szeretettel: Kata

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerencsés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Talán most címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem mondtad című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy esős őszi nap címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Somlyó Zoltán: Titok / Geheimnis címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)