HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1914

Írás összesen: 50755

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2020-09-18 10:19:12

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / ajánló
Szerző: Vesztergom AndreaFeltöltés dátuma: 2011-10-23

Mennyei Dohogó - ráadás

Egy év eltelt.
Nem mondom, hogy dohogás nélkül, mert ez így nem lenne igaz.
Az idei Ünnepi Könyvhét új kiadványai között tallózgattam a neten, amikor megláttam, hogy megjelent a "Ráadás Dohogó" című könyv. Megvettem a Könyvhéten, ezt muszáj volt, egyszerűen kellett, és kész. Amikor a kezemben tartottam, akkor tört rám megint az az elfojtott fájdalom, amit az utóbbi években nagyon sokszor érzek. A visszafordíthatatlanság ellen való védekezés, amelyből mindenféle elfojtás fogan: az ember igyekszik kiiktatni a hétköznapjaiból a sírásra késztető gondolatokat, rendszerint hiába, mert amikor elcsendesedik a körülöttünk nyüzsgő élettér, s magunk maradunk a saját csendünkkel, óhatatlanul azok felé terelődik a belső, másfajta figyelem, akiket már nem láthatunk, nem hallhatunk.
A Sántaiskola című könyvnek nekiálltam többször. Először azért tettem le, mert "majd, amikor nehezebben befogadható irodalomra lesz kapacitásom, akkor...", utána pedig azért, mert képtelen lettem volna Benyhe Professzor szavait olvasni anélkül, hogy ne sírjak.
Akármikor szóba kerül a lénye vagy a neve nyilvánosan, nem bírom ki könnyek nélkül. Többször elhangzott, mert a verseskötetemmel kapcsolatban mindig jelen lesz, hiszen a könyvbemutatókon, irodalmi esteken, rendezvényeken sztenderd mondatként állandóan jelen van, hogy "az Égi csöndrögök című könyv ajánlását Benyhe János, író, nyelvész professzor, a Magyar Pen Club főtitkára írta Andreának", ilyenkor mindig sírok. Eszembe jut az a téli délután, amikor gépelte az ajánlást, mi ültünk a szobában Szandival, mosolyogtunk a horkoló kutyuson, ámultunk a számunkra csak a könyvekben olvasott, "nyelvész professzoros" kultúrkörnyezeten és könyvtáron, végre megismertük Vera Asszonyt, aki a harcai ellenére, telistele volt dinamizmussal és bájjal, az gyönyörű és felejthetetlen délután volt.
Tehát, letettem a Sántaiskolát, ezidáig kétszer. Visszhangzik bennem az egyik leghosszabb beszélhetésünk, amely során azt mondta: "Andrea, amikor ezt a könyvet fordítottam, többször gondoltam arra, hogy a Boszorka karaktere hasonlít magára, a sorsa, a mentalitása, kíváncsi leszek, mit mond majd, ha elolvasta, vajon igazam van-e"
Nem érte meg, hogy elolvassam a Sántaiskolát. Szégyellem, de nem. Tudom, hogy megbocsátaná, illetve, megbocsátja.
Egy évvel ezelőtt, október 22-én este még élt. Valószínűleg készülődött a másnapi díjátadóra az Írószövetségbe, beszélgetett a feleségével, a CsodaHölgy Vera Asszonnyal, akivel szemben elmondhatatlan lelkiismereti problémáim vannak. Megígértem neki a temetésen, hogy jelentkezem. Nem tettem. Nem mertem. Valószínűleg azért, mert tényleg azt gondolom, hogy kevés vagyok én ahhoz, hogy felkeressem Őt, akit nyilván fárasztanék, pedig a távolból gyakorlatilag nincsen nap, hogy ne jutna eszembe. Nem tudom eldönteni, hogy pusztán gesztus volt-e a meghívás, avagy valós kérés, és el kellene vinnem azokat a tumorokat gátló gyógyhatású készítményeket is, amelyeket én nem szedek, mert nem hiszek bennük, s lehet, hogy mégis segítenek azoknak, akik bízni tudnak benne. Elvégre majdnem hasonló problémákkal küszködünk, és valahogy mindketten kitartottunk...
Tehát, tavaly ilyenkor.
Még élt.
Másnap kora délután pedig már nem.
Tettem-vettem, gyerekeket igazgattam-nevelgettem, amikor csörgött a telefon. Zoltán volt.
- Reuska, ülsz?
(aham, október huszonharmadika van, Zoltán pedig mestere a dramatizálásnak, biztosan valami politikai mittudomén-dolog történt, tüntetés, neo-forradalom, amiről persze nem tudok, de szerintem hátha nem is akarok tudni...)
- Nem ülök, de ha gondolod, mondd, mivanmáááár...
- Ülj le. Nyugodj meg, kérlek. Fájni fog. - mondta, ráadásul AZON a hangon, amelyről tudtam, hogy TÉNYLEG fájni fog.
- Meghalt valaki? Ki?
Több alternatíva suhant át az agyamon. Nem vagyok babonás, de mégsem mondok neveket, kívánom, hogy éljenek minimum száz évig azok az irodalmi abszolútok, akik szerintem megérdemlik, akiket szeretek, akiknek egyszerűen még nem szabad meghalniuk.
Találgattam. Mindenre egy vészjósló "nem" volt a válasz.
Eztán jött, amire álmomban se gondoltam volna. Felolvasta az origóról, vagy akárhonnan a friss hírt, mely szerint az Írószövetség díjátadójára menvén, az utcán összeesett és meghalt Benyhe János, nem tudták újraéleszteni, körülbelül ennyi volt a rövid hír.
NEEEEM, nem, ez nem. Ő nem. Egyszerűen nem halhat meg, képtelenség, Ő erős, Ő mindent kibír, Ő segít másokon, Neki EREJE van, méghozzá nem is kevés, sok-sok emberhez is elegendő.
Minden szerdán felhívott. Tíz és tizenegy óra között. A mai napig nem vitt rá a lélek, hogy kitöröljem a számát. Nem törlök ki olyan telefonszámokat, amelyek fájnak. Apukámét se töröltem ki, Benyhe Professzorét sem. Hagyom fájni, ott, a telefonban.
Képek vannak, szavak, egy előszó, emlékek.
Holnap csupán egy mécsest tudok vinni Neki a Kerepesibe.
Október huszonharmadika.
Akik szerettük Benyhe Jánost, a forradalmi megemlékezésen túl, a saját, megélt gyászunkat jelenti ez a nap. Véletlen egybeesés. Mert EZT tényleg nem szabadott volna megtennie a Gondviselésnek.
Még nem.

2011. 10. 22.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
168
Időpont: 2011-10-30 07:32:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Reuska, az evilági tollakkal semmire se jut.
Azokkal OTT nem lehet ékeskedni.
Pen Clubra viszont szükség van, hiszen a jóakaratú írástudatlanok zöme is feljut, s mi lesz, ha megalakítják a maguk szép szervezetét.

Amúgy az utolsó földi esztendejében engem is szerdán hívott, gondolom, miután Veled beszélt - és a beszélgetés végén hozzátette, hogy üdvözletét és kézcsókját küldi Andreának. :-)
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1229
Időpont: 2011-10-29 20:26:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ja, a csillagok... lemaradtak... csak ragyogjanak...

A.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7210
Időpont: 2011-10-29 19:42:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Szkít!
Meghatóan írtad ki magadból a hiányt, a megfoghatatlant. Teljességgel átérzem, nem is magyarázom. Viszont valamin felkaptam a fejem. A telefonszámokkal én is úgy vagyok, ahogy te, nem törlöm őket. Ezek néha fájnak, amikor keresgélek, de valahogy nincs szívem kidobni őket.
Nagyon szép megemlékezés.
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1229
Időpont: 2011-10-28 21:30:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andi!

Nagyon szépen emlékezel és írsz. Pedig milyen nehéz ilyenkor szavakat találni, és Neked mégis sikerült. Látod, nem csak hozzátartozóink tudnak ilyen hatást kiváltani belőlünk... Mondanám, hogy írj még sok ilyet, de... akkor legalább más témában... azt csak megengedi a Gondviselés.

A.
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
830
Időpont: 2011-10-28 21:07:37

Nagyon szépen köszönöm Nektek.
Voltam kint 23-án, tényleg.
Olyan furcsa ez, hogy nem a tulajdonképpeni hozzátartozóm, mégis szerettem annyira, mint egy pótnagypapát.
Zoltán: kétlem, hogy tollas kisangyalokat fosztogatna BenyheProf :)))), szerintem vitt magával, mert a túlélős csomagba beletette a tollat.
Mennyit dohoghat azóta, úúú...annyiszor eszembe jut a Dohogó-sorozata, rovata! A "kedvencem" az, amikor reggelente békávézva hallom a diákokat, amint beszélgetnek:
- Milyen óránk lesz az első?
- Magyar.
- Kit is vettünk utoljára?
- Gogolt.

Aha...magyart, és Gogol? A köztudatban miért lett egyenlő a magyar óra az irodalommal?
Dohogás. Egy apró. De ha BenyheProf élne, elmondanám neki. Tuti.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12571
Időpont: 2011-10-26 21:36:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andre!
Igazán örülök, hogy ismét megjelentél a porondon. Komolyan mondom, nagyon hiányoztál, gondolom: nem csupán nekem.
Ajánlódban őszinte szereteted és tiszteletedet fejezted ki. S tudom, hogy akik az életünkbn ilyen nyomot hagynak, azokat nem tudjuk feledni, s mindig is megtartjuk emlékezetünkben. Őszinte érzelmeidet fejezted ki a szép megemlékezésben. Jó volt olvasni kitűnő érzékkel megírt írásodat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5438
Időpont: 2011-10-26 15:14:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andrea!
Megható megemlékezés. Nehéz ilyenkor szavakat találni. A telefon számok... én is ugyanígy...
képtelen vagyok kitörölni azokét, akiket már csak a lelkemben hívhatok.
Őszinte részvétem.
Szeretettel-panka
Alkotó
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1089
Időpont: 2011-10-26 14:31:53


Kedves Andrea!

Feltételezem, hogy nagyon szeretett és méltán tisztelt
mentorod elmenetele előbb-utóbb lelkedből kivirágoztat
egy fájdalmasan szép elégiát.

Minden lehetséges jót kívánva, szeretettel üdvözöl

Attila bácsi
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7470
Időpont: 2011-10-25 08:23:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép, mélyről fakadó, szeretettől átitatott megemlékezés.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
168
Időpont: 2011-10-24 22:44:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem hiszem, hogy az Isten nyugosztalná Benyhe János professzor urat, hiszen egész életében hiperaktív tudott lenni, úgy, hogy közben megőrizte higgadtságát és bölcsességét, mély humánumát is. Szerintem azóta már autodidakta módon megtanulta az angyalok és az aprószentek nyelvét, s nemcsak spanyol, portugál, dél-amerikai szerzők műveit fordítja nekik mesterien, hanem Arany Jánost, Vörösmartyt, Kosztolányit, Krúdyt, Weörest és mind a magyar kincseket is. A mai évforduló alkalmával pedig első dolga volt, hogy az egyik pufók angyal háta mögé lopakodva észrevétlenül kihúzza a legkisebb szárnytollat és megalakítsa azzal az égi Pen Clubot, melynek - ha jól viseljük magunkat - előbb-utóbb mi is tagjai lehetünk.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2580
Időpont: 2011-10-24 21:27:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez egy nagyon szép munka egy EMBERTŐL, egy EMBERRŐL. Minden betű, minden írásjel a helyén van. Semmi pátosz, egyszerű, mint a kenyér, mégis ünnepélyes, választékos, megérinti az ember lelkét.
Nem élt hiába az ember, akiről így írnak, akire így emlékeznek.

Öröm, hogy újra olvashatlak. a

Legutóbb történt

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Elaltat a kék című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Pozsonyi éjszakán című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

Jari Jagal bejegyzést írt a(z) Karambozás című alkotáshoz

Jari Jagal bejegyzést írt a(z) Pozsonyi éjszakán című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Elfecsérelt (haiku) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Helyettem virulnak című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Pozsonyi éjszakán címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Karantén /jelenet/ című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a hajó csak egyszer süllyedhet el (két vers) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csavargó ősz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Csavargó ősz című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Elfecsérelt (haiku) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Levélhullás I. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)