HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Molnár GézaFeltöltés dátuma: 2011-10-26

Játék az idővel. I. könyv. 3. fejezet. A csapda 6-7.

6.



(No, vége a szép időknek: Trivor megunta. Oda az íródeákom...
...
...No csak!? Te magad akarod írni, Harbal. Miért? Így egyeztél meg Trivorral? És Holnap már ő is itt lesz? Bánja a kánya! Írd, ha akarod, de ki fogja olvasni?)


Ismernetek kellett volna Clartot. Nair idejében valószínűleg két napot sem élt volna. Őszinte ember volt, nem lehetett hát helye egy hazug világban. Persze a háború előtti korszak alig valamivel volt csak jobb. A báránybőrbe bújt farkasok kora. Csakhogy, amíg Nair alatt mindenki farkas volt, aki báránynak mutatta magát, addig történetem idején legalább egy-két valódi bárány is akadt e falkában. Nos, Clart az igazi bárányok közé tartozott. Az volt, akinek mutatta magát: népéért aggódó államférfi. Ezért küldte el előbb a követeit L'Amantinhoz, s ezért egyezett meg vele utóbb személyesen. A strejenekre az árvíz jelentette a legkomolyabb fenyegetést, és Clart — Jolierrel ellentétben — nem tudod olyan szent célt elképzelni, melynek oltárán feláldozta volna azokat az embereket, akik a kezébe tették sorsukat. Tudom, ma ez természetes. Krizon nem azért Sadán bírája, hogy a község rovására gazdagodjon. Valamikor azonban ez közel sem volt ilyen magától értetődő. Nem bizony! Sőt! Akkoriban azt tartották: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Nos, hál' istennek mai napság nincsenek szentek. Szükség sincs rájuk. Akadnak azonban szép számmal olyan férfiak, mint Clart volt, és ami fő: aki viszont nem olyan, nem mutatkozhat hozzá hasonlónak. Bizony barátaim! Ma nem a látszatok korát éljük. De ki a megmondhatója, hogy például az egykori Rian alkirálya a saját hasznát, vagy népe érdekét tartotta szemelőtt, amikor megegyezett L'Amantinnal?

Rodet e tekintetben nem volt különleges ember. Nem mondhatnám, hogy számító volt vagy önzőbb, mint bárki más az adott korban. Ha jól tudom — bár ebben igazán biztos nem lehetek — ő maga nem tartotta nagyra magát. Valamikor, hosszú évekkel ezelőtt kapott egy agyagba vésett üzenetet. Sem akkor, sem azután nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Élte az életét, s megpróbált helytállni. Mindig a maga hasznát kereste, de soha sem mások rovására, és ez nagy szó volt akkoriban. Csak a koronázásakor kezdte felfogni, mibe keveredett. Persze, ő is beleesett a saját csapdájába. Elbukott, mint sokan mások. Ő azonban azon kevesek közé tartozott, kik végül talpra álltak. A maga helyén majd ezt is elmesélem. Egyelőre ne rohanjunk ennyire előre. Maradjunk csak a Tavaszünnepre készülődő Rian királyi palotájában. Képzeljétek el a tróntermet. Nem is...


......terem, inkább egy hatalmas oszlopcsarnok. Már jártunk benne, emlékeztek? Fujzár itt fogadta Nésát. Akkor azonban alig-alig beszéltem a helyiségről. Most sem akarok sokat fecsegni róla. Ahogy annak idején a helytartó, úgy most Rodet sem a trónszékben ült. A hosszú asztal mellett foglalt helyet, mely a csarnok végében, a trónra merőlegesen helyezkedett el. Svain nem ült le. Nem mintha nem tehette volna meg. Az alkirály soha sem volt kényes a protokollra, különösen nem a négyszemközti beszélgetéseken. Mégis: az illem úgy kívánta, hogy az alattvalók ne üljenek le az uralkodó jelenlétében, s a kikötő parancsnoka ehhez tartotta magát.

- Feszélyez a merevséged, barátom - mosolyodott el kényszeredetten Rodet, miután Svain másodszori unszolása ellenére is állva maradt. - Hosszan szeretném igénybe venni az idődet, s nem kívánhatom meg tőled, hogy végig ácsorogj...
- Engedelmével, felség - hajtott fejet a tiszt - én megkövetelhetem magamtól. Ne feszélyezze hát a magatartásom. Higgye el, nem üres formaságról ez a részemről.
Rodet ebben biztos volt. Épp ezért szerette volna annyira, ha Svain legalább akkor enged a szabályokból, amikor senki sem látja. - Sok minden történt ma a városban - tért hirtelen a tárgyra. - Talán túlságosan is sok minden. Én pedig, bármennyire is erőltetem a szemem, nem látok tisztán. Nem értem, mit jelent Fujzár váratlan felbukkanása. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, mindez valamiképp kapcsolatba hozható L'Amantin és Clart tárgyalásaival. Aztán itt van az a sliven hajós...
- Skyet, felség.
- Igen, ő. Mit akar? Te sokat tudsz róla. Többet, mint amennyit hajlandó vagy elárulni nekem. Ismered a helyzetünk. Borotva élen táncolunk. Egy rossz mozdulat, egy aprócska hiba, és mindent elveszíthetünk. Nem kell magyaráznom, milyen fontos nekünk, hogy megszabaduljunk a birodalom gyámkodásától. L'Amantin segítségével talán sikerülhet. Ha valamennyi városállam csatlakozik a vállalkozásunkhoz, s csak a kért haderő felét bocsátják a rendelkezésünkre, már nyert ügyünk van. Ehhez azonban arra van szükség, hogy semmi se zavarhassa meg a tárgyalásokat. Semmi! Még egy kis kikötői csetepaté sem.
- Szerencsére nem történt komolyabb baj, felség.
- De történhetett volna. Egy fegyveres konfliktus azzal a sliven hajóval tárgyalások végét jelentené. Így is elég nehéz lesz megmagyaráznom a küldötteknek a történteket. Egyébként remélem, a hajó nem akar még kifutni a kikötőből. Fontos lenne, hogy néhány napig itt horgonyozzon, és az emberek lássák, hogy nincs közöttünk ellenségeskedés. Megoldható ez?
- Nem tudom. Egy-két napig talán még maradnak. De ha menni akarnak, nem tehetek semmit.
- Úgy tudom a hajó kapitánya gyerekkori barátod.
- Ez, ha igaz, sem jelent már semmit, Felség. Ugyanakkor nekem meggyőződésem, hogy nem a slivenek veszélyeztetik a tárgyalások kimenetelét. Ma délután egy fiatalember, bizonyos Flauv, azzal keresett fel a hivatalomban, hogy elrabolták a húgát. Feltételezte, hogy a lányt el akarják adni rabszolgának. Határozottan állította, hogy az emberrablók a kikötőben bújtak el. Kérte, legyek a segítségére. Természetesen nem mondhattam nemet. Ugyanakkor nem elégedtem meg a lány felkutatásával. Gyűlölöm a rabszolga-kereskedőket, és jól tudom, hogy Skyet is hasonló érzelmekkel viseltetik irántuk. Arra gondoltam, hogy a segítségét kérem. Tudom, hogy első hallásra bizarrnak tűnhet, de szerintem nagyon jó ötlet volt. A slivenek több mint tizenkét éve járják a Loeng mocsarait. Csempészek. Ellátják áruval a strejeneket. Kitűnő kapcsolataik vannak. Nem maradhat titokban előttük, ha emberkereskedők bujkálnának a Loeng-deltában. Ezért fordultam hozzájuk. Igen ám, de az emberrablási históriával mindössze bennünket akartak félrevezetni. Fujzárék szintén borotva élen táncolnak. Nem viselkedhetnek úgy, mintha még mindig ők lennének itt az urak. Senki sem bízna meg bennük, ha az emberek azt látnák, hogy még mindig úgy hatalmaskodnak és önkényeskednek, mint régen, ezért találták ki ezt a rablómesét. Valamiért kell nekik az a lány, de mivel túlságosan előkelő ahhoz, hogy csakúgy egyszerűen elvigyék, ráadásul gyanút fogott és megszökött előlük, előadatták a bátyjával ezt a bájos kis történetet. Én pedig elhittem. Az első szótól az utolsóig. Skyet azonban átlátott a szitán. Fogalmam sincs, hogyan. Lehet, hogy volt még valaki a fedélzeten, aki tisztában van a dolgok állásával. Talán az a radör. Ez a legvalószínűbb. Azt a fickót egyébként az én kedvemért mutatta meg nekünk. Így akarta a tudtomra adni, hogy Flauv becsapott. Végül is mindegy. Annyi bizonyos, hogy alaposan keresztülhúzta Nésa számításait.
Értem - Rodet elgondolkodva csóválta fejét. - Nézd Svain - sóhajtott fel végül -, tisztában vagyok azzal, hogy a gárda nem a legmegbízhatóbb szövetséges. Nem hiszem, hogy L'Amantin beleegyezne a Délvidék elszakadásába. Ha megszerzi a trónt, előbb-utóbb ellenünk fordul. De elég hosszú ideig el lesz foglalva a helyzetének megszilárdításával ahhoz, hogy mi is megsüthessük a magunk pecsenyéjét. Nem hagyhatjuk kihasználatlanul e lehetőséget. A Tavaszünnep napján királlyá koronáznak, aztán a szövetség serege megindul észak felé. Ha ügyesen keverjük a kártyát, a birodalom nem jelenthet többé veszélyt a számunkra.

Ez volt hát Rodet pecsenyéje. Kétségtelen, hogy személy szerint neki nagy haszna származott volna abból, ha Rian megszabadul a Birodalom gyámkodásától. Csakhogy — ezt be kell vallanom — ő tényleg azt hitte, hogy személyes ambíciói szerencsésen egybe esnek a város érdekeivel. Egyvalamivel nem számolt: Nairral, de ezt nem vethetjük a szemére.
Nésával egészen más volt a helyzet. Ő nem foglalkozott semmivel és senkivel önmagán kívül. Épp...


...a fellegvár bástyáján üldögélt. Egyedül. Az alkonyt várta, ám most már közel sem volt oly biztos a dolgában, mint néhány órával ezelőtt. Alienna története annyira hihetetlen volt, hogy nem kételkedhetett benne. A nyomozás is igazolta. S mégis: minden felborulni látszott. Solt kapcsolatban állt Skyettel. Ez egész más megvilágításba helyezi a történteket. Tulajdonképpen már előbb is gondolnia kellett volna erre. Túl könnyen elfogadta azt a feltételezést, hogy a sliven hajós és az Aliennát elrabló liet banda között volt valamiféle kapcsolat. Persze lehetett is, csakhogy nem közvetlenül. Skyet soha sem járt északon, a lietek pedig délen. Nyilván a radörök játszották az összekötő szerepét. Solt és az a másik, Carlaw, a kitaszított. Mindketten többször megfordultak a Liet völgyében. Ez elég logikus magyarázat lenne. Csakhogy akkor mi volt Licaj Vuv és Jolier szerepe a játékban. Miért szabadították ki a lányt? Ennyire nagy lenne az ellentét Carlaw bandája és Leaken hívei között? Nem kizárt. Vuv biztos meg tudná mondani. Persze, ez a megoldás. Ki kell hallgatnia azt a kurafit.

Licaj Vuv összekötözve üldögélt a gárda egyik laktanyájának pincéjében és a világ hiábavalóságain elmélkedett. Nem tudta, Zitát veszélybe sodorta-e látogatásával, de abban biztos volt: közel áll ahhoz, hogy beteljesedjék rajta az Öregember jóslata — meghal, ha a Tavaszünnep előtt Rianba megy. — Kellemetlen kilátások. De most már nem számít. Csak abban reménykedhet, hogy Corn nem volt ilyen ügyetlen és kieszel valamit. Ha egy kicsit többen itt lennének a cimborák közül, talán még a várost is megostromolnák. Persze ez ostobaság...

...Észre sem vette mikor lépett be Nésa a cellába. Egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy a főkapitány ott áll fölötte. - Sejthettem volna, hogy a te állsz a háttérben - jegyezte meg, miután felfigyelt rá. - Más nem tudta volna ilyen pontosan megtervezni ezt a csapdát.
- Nehogy azt hidd, hogy nehéz volt tőrbe csalni - mosolyodott el Nésa a bók hallatán. - Egy gyereknek is sikerült volna. Mindössze azt kellett megtudni, kihez jársz a városba, milyen gyakran keresed fel, és persze, hogy milyen jelzéseket adtok egymásnak. Ez pedig csak a pénzen múlott. Egy árulóra volt szükség. A többi ment, mint a karikacsapás.
- Nagyszerű. És mennyibe került a fejem.
- Ötven arany.
- Ejha! Az valóságos vagyon. Honnan szedtél ennyi pénzt?
- Nem én fizettem. Fujzárnak van valami elszámolni valója veled. Ha jól tudom, a fia halálát akarja megbosszulni. Nagyon elszánt. Elhatározta, hogy megtör és porig aláz. Egyelőre persze nem akar hozzád nyúlni. Ha téged kínozna meg, talán elviselnéd. Nem - Nésa egyre jobban élvezte a helyzetet -, nem fog bántani. A szeretődet veszi kezelésbe. Ha elmesélném neked, mit tervez vele...

Vuv megfeszítette az izmait. A kötelek a húsába vágtak. Egy ideig erőlködött még, aztán feladta.

- Kár próbálkoznod. Nem tudsz megszökni - csóválta a fejét Nésa. - Na igen. Hol is tartottam. Ja persze. A szeretődnél. Fujzár rendkívül gonosz. Persze megértheted. Mindkét fiát elvesztette. És a kedvesebbet éppen a te kezed által.
- Becsületes harc volt.
- Feltehetően. De ez nemigen enyhíti a fájdalmait. Viszont ha téged kínlódni lát, az talán igen. Ha látja majd, milyen pokoli szenvedést okoz neked a lány meghurcolása. Mert azt fog okozni, igaz? Sajnálom, hogy így történt, bár nem igen tehetek semmit. Aljasságnak tartom Fujzár terveit. El fogja hitetni a lánnyal, hogy elenged téged, ha ő cserében kiszolgálja néhány beteg katonáját. Ugye tudod, milyen szolgálatokra gondolok? Szerinted Zita szeret téged annyira, hogy teljesítse a kérést? Szerintem igen. Pedig tudni fogja mi vár rá. Elevenen fog elrohadni...

Vuv összeszedte minden erejét, de csak azt érte el, hogy a gúzs még szorosabban ölelte körül a testét.

- Mondtam már, hogy kíméld magad! - dörrent rá Nésa. - Felesleges elpazarolni az erődet. Később még szükséged lehet rá. Egyelőre nincs veszélyben a szeretőd. Fujzár ugyan kegyetlenül elbánik vele, ha elkapja. De erre most még nem lesz lehetősége. Emlékszel? A tél beállta előtt megmentettetek egy ifjú hölgyet, Aliennát. A menyasszonyom. Adósod voltam, ezért futni hagytam a mátkád. Most kvittek vagyunk. Kiegyenlítettem a számlát. Viszont lenne hozzád néhány kérdésem. Kíváncsi vagyok, honnan tudtátok, hol keressétek Alienna elrablóit.

Vuv egy ideig némán nézett maga elé. A hallottakat emésztette. Egy percig sem hitte, hogy az a patkány tényleg futni hagyta a lányt. Ha Zita meg tudott szökni, azt biztos nem ennek a nyomorultnak köszönheti. Nésa azért ecsetelte a Zitára váró kínzásokat, hogy megzavarja, és hálára kötelezze. Azt hiszi, ennyi elég is, ahhoz, hogy elérje a célját. Nos, legyen. - Köszönöm... - motyogta. - Már azt hittem, hogy te is olyan mocsok vagy, mint a gazdáid.
- Nincs mit köszönnöd. Mondtam már. Tartoztam neked ennyivel Aliennáért.
- Én arról semmit sem tudok. Csak Joliernek segítettem. A lány szerint egy liet banda rabolta el, a vezetőjük akarta őt feleségnek. Joliernek persze egészen más volt a véleménye. De a részleteket nem ismerem.
- Ezt nem értem.
- Adj innom!
- Tessék?
- Adj vizet! Ott a kanna.
Nésa kelletlen megitatta a rabot, majd tovább kérdezgette - Mit akarsz ezzel mondani?
- Mondtam már, nem ismerem a részleteket. Az biztos, hogy az a gazfickó, aki elrabolta, szerelmes volt a menyasszonyodba. Ágyba vitte neki a reggelit, és úgy csüngött rajta... Látnod kellett volna, amikor rárontottunk. Még védekezni is elfelejtett. De ő csak kis pont volt ebben a játszmában.
- Hogy érted ezt?
- Joliert kérdezd. Nem kötötte az orromra. Az utóbbi időben nagyon megváltozott. Sokat titokzatoskodik. De ha jól sejtem, Carlaw-ra gyanakodott. A kitaszított az utóbbi időben sokszor megfordult Sadán környékén. Túl sokszor. Szerintem azonban ez butaság. Hiába való okoskodás. Hanem azért - emelte fel a fejét Vuv - én a helyedben jobban vigyáznék a menyasszonyomra.
- És ezt pont te mondod? - nevette el magát Nésa, aztán elindult kifelé a cellából.
- Most azt hiszed, hogy okosabb lettél - nézett utána Vuv - Légy vele boldog. Remélem, hamarosan kitapossa valaki a beledet -, aztán köpött egyet és ledőlt a mocskos szalmával borított padlóra.

Nésa valóban azt gondolta: mindent ért. Magából indult ki. Soha sem próbálta meg, de nem is tudta volna beleélni magát mások helyzetébe. Nem! Ő csak azt tudta, mit tett volna Carlaw vagy Jolier helyében. Hogy ez mire volt elég? Majd kiderül.

A főkapitány...


...a börtönből egyenesen a helytartó szállására sietett. Fujzár — szokásától eltérően — azonnal fogadta. Nem véletlenül. A kikötőbeli események híre már eljutott a fülébe, s a következmények felettébb nyugtalanítónak tűntek...
- A Fekete Radör - Fujzár alaposan megfontolt minden egyes kiejtett szót. - Szóval ő volt az.
- Felismertem. - bólintott Nésa - Az Öregember kíséretében jött vissza a Délvidékre. És most itt van. Fogalmam sincs, hogy került a sliven ördög hajójára...
- Ez nem is lényeges... - legyintett türelmetlenül a helytartó. Nésa úgy érezte, ettől kedvezőbb alkalomra hiába várna, s mielőtt Fujzár folytathatta volna lecsapott a végszóra.
- Engedelmeddel, ellent kell mondanom, uram. Már akkor tudtam, hogy gond van Alienna története körül, amikor a Tengeri Szél befutott Rianba. Pedig akkor még nem sejtettem, kit hoz a fedélzetén... - Nésa elharapta a folytatást, s kérdőn nézett a helytartóra. Fujzár rövid ideig töprengett, majd megkérdezte:
- Utána jártál az ügynek?
- Igen.
- Mire jutottál? - adta meg magát.
- Alienna elrablói Scien-Lee alól érkeztek a Loeng hídjához. Talán két hétig táboroztak a romok között. Valami jelre várhattak, s amikor megkapták, rögtön elvágtattak. Eddig biztos voltam benne, hogy Skyet értesítette őket. Csakhogy, ha Solt és a sliven kalóz már korábban is kapcsolatban állt egymással... ...Nos, ez mindent megváltoztat.
- Mire gondolsz?
- A lietek az öregemberre vártak!
Fujzár felkapta a fejét, s elkerekedett szemekkel bámult Nésára. Úgy tűnt, valami elemi erejű felismerés hatotta át, aztán mosolyogva legyintett — mint aki maga is belátja, mekkorát tévedett.
- Nem, ez lehetetlen - jelentette ki, majd másra terelte volna a szót, de a kapitány nem hagyta magát.
- Uram! - kiáltotta. - Hidd el, a Liet banda az Öregemberre várt! Őt védték! Ezért voltak a fogadóban is. Ott jelét is adták annak, hogy ismerik egymást, bár igyekeztek úgy tenni, mintha a véletlen műve lenne az egész.
- Nevetséges! Az öreg attól a pillanattól kezdve, hogy átlépte a Gonoszföld határát egészen Masquerig, pontosabban az ártér pereméig sliven karavánok kíséretében utazott, így biztosította magát. Felesleges lett volna külön őrséget szerveznie a hágóhoz. Arról nem is beszélve, hogy honnan a fenéből kerültek oda azok a lietek. A birodalmon biztos nem haladtak át. Annak nyoma lett volna. Tehát ugyanazon az úton jöttek, mint az öreg és kísérete. Miért kerülték egymást? Nem volt rá okuk. Hacsak nem voltak tisztában azzal, hogy milyen csapdát állítottunk a fogadónál. De azt hiszem, ezt kizárhatjuk. Nem barátom! Tévúton jársz! Solt jelenlétének más magyarázata van.
Nésa lesütötte a szemét. - Feladjam? - kérdezte önmagától, aztán — mintegy válasz gyanánt — Fujzárhoz fordult.
-Van valami, amiről eddig még nem ejtettem szót, uram...
- Új fejlemény?
- Olyasmi. Kihallgattam Licaj Vuvot. Ő ott volt, amikor Jolier kiszabadította Aliennát. A lány szerint együtt törtek be a kunyhóba. Arra gondoltam, biztos tud egyet, s mást.
- És?
- Nos, Vuv felettébb készségesnek mutatkozott. Mindent elmondott, amit tudott. A leányrablást Carlaw szervezte meg. Tőle tudhatták meg a lietek hol keressék Aliennát...
- Badarság!
- Nem az, uram! A slivenek csak Masquerig vigyázhattak az öregre. Onnan gyakorlatilag védtelen volt. Más körülmények között a strejenek menedéket adtak volna neki, de most Clart — az árvíz miatt — nem mert belekeveredni a játékba. Itt jönnek a képbe a lietek és természetesen Carlaw...
- A kitaszítottnak épp elég embere van, miért lett volna szüksége a lietekre?
Nésa pont erre a kérdésre várt. - Hogy két legyet üssön egy csapásra - jelentette ki sokatmondón, s ezzel végre felkeltette Fujzár érdeklődését.
- Mire gondolsz?
- Alienna meg van győződve róla, hogy a liet banda feje beleszeretett, s ezért rabolta el. Ez igaz, de nem a teljes igazság. Carlaw kihasználta a szerencsétlen flótást, Jolierre azonban nem számított. Bizony. Egyre mélyül az ellentét Leaken és a kitaszított között...
- Ennek így nem sok értelme van. S egyébként sincs semmi hasznunk abból, ha ezek ketten egymásnak esnek. Carlaw-nak nincs hadserege, semmit sem érhet el Leakennel szemben - töprengett Fujzár.
- Erővel nem, de csellel? Gondold csak végig! Ha Jolier nem szabadítja ki Aliennát, kire gyanakodtunk volna?
- Természetesen rájuk...
- És ez kinek használt volna?
- Értem már! - nevetett fel Fujzár - Két legyet ütni egy csapásra! A lietek a lányért cserébe igyekeztek feltűnés nélkül vigyázni az Öregemberre. Ügyes! Ez persze, egész más megvilágításba helyezi Skyet szerepét. Neki kellett volna elszállítania a lányt Björnből. Okos, roppant okos...
- Így gondoltam én is. A gyanút mindenképp Leaken radörjeire terelték volna. A véletlen azonban a kezükre játszott. A fogadóbeli jelenet sokkal meggyőzőbb volt, s ha nincs Jolier, Carlaw terve be is vált volna. Északra viteti Aliennát, s mi soha sem bukkanhatunk a nyomára. Fogalmunk sem lett volna, ki és miért köpött bele a levesünkbe, de a radörökre gyanakodtunk volna. S hiába tagad Leaken, azzal csak a hitünket erősíteti. Ravasz, igen ravasz. Hisz ebben a helyzetben nem is kellene sok ahhoz, hogy végül Leakennek a császár előtt kelljen számot adnia Aliennáról. Carlaw nyilván arra számított, hogy a kínálkozó lehetőséget L'Amantin sem hagyja majd kihasználatlanul. Ha pedig Leakent elítélik...
- Carlaw kerülhet a rend élére - vigyorodott el önelégülten Fujzár. - Igazad van, barátom. Ez a megoldás. De egy kérdés még mindig nyitva maradt: hogy kerül Skyet a képbe?
- Erre is van magyarázat. Hat évvel ezelőtt Leaken radörjei hiúsították meg az Első Szövetség terveit. Most, hogy Chato megkötötte a Második Szövetséget, szeretnék erről az oldalról is biztosítani magukat. Figyeld meg, uram, Carlaw hamarosan fel fog tűnni Rianban. Találkoznia kell Skyettel. A tervük meghiúsult, valami mással fognak előrukkolni, de ehhez előbb egyeztetniük kell. Ne feledd! Leaken még mindig az útjukban áll.
- Skyet rendszeresen találkozik Jolierrel vagy Licaj Vuvval. Eddig jól megvoltak egymással, miért fordulnának egymás ellen.
- Más az üzlet és más a politika. - élte bele magát Nésa az elméletébe - Skyet ellátta fegyverekkel a radöröket és a strejeneket. Leaken jól megfizette ezért. Csakhogy félő: azokat a fegyvereket épp a slivenek ellen használják majd. Ezt szeretnék valahogy kikerülni. Carlaw és Solt épp megfelelő erre a feladatra. Az utóbbinak amúgy is félelmetes híre van. A rend el fogja fogadni őket. Kitűnő elképzelés volt. Csak épp Jolierre és Vuvra nem számítottak. Alienna kiszabadítás felborította a terveiket.
- Szegény kis Zita. - mosolyodott el erre a helytartó. - Ha a következtetéseink helytállóak, cseberből vödörbe esett. De ezt holnap megtudjuk. Felkeressük a kapitányt. Elvégre van egy közös ellenségünk. Talán még barátok is lehetünk.

Látjátok! Ennyire volt elég Nésa okoskodása. Ennyire, s többre nem. De ne higgyétek, hogy Vuv vezette félre. Nem. Szegény Licaj Vuv ehhez kevés lett volna. Nem volt ő ennyire ravasz, de nem ám. Nésát csak egy valaki csaphatta be: Nésa, de ő alaposan...

(...Mára azonban eleget koptattam a szám...
...
Eszembe sincs folytatni...
...Nekem hiába magyarázod, milyen fiatal az idő...
...Az más! Sörrel esetleg meggyőzhetsz...
...Legyen! Végszóként elmesélem, mi...)


...történt Galath-tal azon a szerencsétlen napon. No persze nem az elején kezdem. Nem bizony...
...Hogy miért?
...
...Nem kötöm az orrodra, bár ha tudni akarod: nem szívesen mesélnék Vuv elfogatásáról. Nem mintha különösebb okom lenne rá. Talán csak annyi: keveset ittam ahhoz, hogy felidézzem. De térjünk vissza Galath-hoz...


...Szegény feje a Pelikánhoz címzett fogadóban üldögélt egy kupa bor társaságában. A csapszék majdnem üres volt, csak a pult mellett iszogatott néhány halászlegény, no meg a csapos tett-vett körülöttük.

Galath fáradtan könyökölt az asztalra. A feje is zúgott. Eddig már többször végiggondolta az eseményeket, de valahogy mégsem tudott kiigazodni közöttük. Az a két liter bor sem, tett jót neki, amit már eddig elfogyasztott. Be ugyan még nem rúgott, de egyre nehezebb lett a feje. - Vegyük sorra még egyszer - ösztökélte magát. - Vuvot elfogták, ez biztos. Pardó halott ez is biztos, téged pedig futni hagytak. - Ez volt az egészben a legkülönösebb. Miért engedték el? Pardót rögtön megölték. Nyilat kapott a torkába. Vuvot leütötték. Neki azonban még arra is maradt ideje, hogy előkapja kardját. És még ez is kevés volt. Szemmel láthatóan nem akarták bántani. Annak ellenére, hogy három gárdistát is megsebesített. Az a fickó, aki végül is leütötte, mintha azt mondta volna: "Gyerekek ellen nem harcolunk". De ez egész egyszerűen ostobaság. Hiszen Licaj Vuv közvetlen környezetében volt. Ezt nem mindenki mondhatja el magáról. Leaken egyik legrettegettebb alvezére nem arról híres, hogy nyeretlen két évesekkel vegye körül magát. Hát akkor miért? Galath akár honnan indult el, a végén mindig idelyukadt ki. Annak ugyanis, hogy életben maradt csak egyetlen logikus oka lehetett. Hogy ő árulta el Licaj Vuvot...

- Hé, fogadós! - kiáltotta, miután megunta a hiábavaló töprengést. - Hozz nekem valamit enni!
- Sült hal jó lesz?
- Van más?
- Főtt rák és tojás.
- Maradjunk a halnál. És hozz még egy kupa bort!

A kocsmáros szó nélkül eltűnt az ivót a konyhával összekötő átjáróban. Nem sokkal később egy csinos szolgáló lány jelent meg ugyanott. Kitöltötte a bort, és elindult vele az egyetlen ülő vendég felé. E pillanatban kivágódott az ajtó, és Galath legnagyobb megdöbbenésére Solt lépett be rajta. Mögötte vagy tíz-tizenkét gárdista toporgott tétován. A Fekete Radör körülnézett az ivóban, majd az elképedt Galath asztalához baktatott. - Megengeded? - kérdezte, s választ sem várva leült. A szeme sarkából látta, hogy a gárdisták lassan beóvakodnak utána. Elmosolyodott. Elvette a megriadt szolgálótól a bort, majd intett neki, hogy hozzon még eggyel.
- Solt! - hüledezett Galath - Mit keresel itt?
- Nem mit, hanem kit. Téged. És persze Vuvot. Őkelme hol bujkál?
- Neked elment az eszed!
- Miért? Már nagyon aggódtunk értetek. Jolier megbánta, hogy elengedett benneteket. Az lett volna a legkézenfekvőbb megoldás, ha együtt jövünk ide valamennyien. Skyet el is hozott volna. De nem válaszoltál a kérdésemre. Hol van Vuv?
- Fogoly. Mi pedig nem sokára halottak leszünk.
- A gárdistákra gondolsz? - mutatott a köröttük ücsörgő társaságra Solt. - Nem veszélyesek. Csak megisznak valamit, és már mennek is. Ne törődj velük!

Eközben a kocsmáros, mintha csak Solt szavait szeretné igazolni egy-egy korsó sört tett a gárdisták elé.

- Ha igazad lesz, ma már másodszor hagynak futni.
- Igen. Mifelénk ezt hívják magasabb szempontoknak. Ki tudhatja, mi szándéka veled a gárda legfőbb urának.
- Ezt nem értem.
- Pedig egyszerű. Rianban vérdíjat tűztek ki Vuv fejére. Ötven aranyat. Nésának nem volt ennyi pénze. Nagyobb erők szóltak bele a játékba. - Solt nagyot húzott a borból - Finom - csettintett a nyelvével -, de ittam már jobbat is.
- Rám akarják terelni a gyanút, igaz? - ragadta meg a karját Galath. - Azt akarják elhitetni, hogy én árultam el Vuvot!
- Nevetséges. Senkit sem tudnák meggyőzni arról, hogy képes lennél eladni a barátaidat. És szerintem ezzel tisztában is vannak. - Solt kiitta a maradék bort a kupájából. - Az az érzésem - mutatott a tanakodó gárdistákra -, ideje lenne tovább állnunk. Lehet, hogy a fiúknak nincs érzékük a magasabb szempontokhoz.
- Na, nem! Én rendeltem egy adag sült halat. Ha törik, ha szakad, megvárom - ellenkezett a társa.
- Kérlek - vont vállat Solt, majd elkiáltotta magát. - Hé, kocsmáros! Süss nekem is egy adag halat! De ne legyen szálkás!
Ismét nyílt az ajtó. Ezúttal egy hadnagy lépett be rajta. Galath megszorította barátja karját. - Ez az ember ütött le - suttogta.
A hadnagy egyenesen az asztalukhoz sietett. - Visszahoztam a kardodat fiú. - dobta eléjük a kezében tartott fegyvert. - És ez is a tiéd - ejtett egy arannyal teli erszényt a penge mellé. - De most már tűnj el a városból! Ha holnap is itt találunk, pórul jársz!

A tiszt megvetően végigmérte őket, aztán méltóságteljesen távozott. Hamarosan a többi gárdista is követte a példáját.

- Magunkra maradtunk. - állapította meg Solt. - Most már nyugodtan megehetjük a halakat.
- Tudod, mi van ebben az erszényben? - Galath hangja enyhe hisztériáról árulkodott.
- Ötven arany - felelt közönyösen Solt.
- Szerintem is!
- Akkor jó. Meggazdagodtál.
- Várj egy percet! Mi az, hogy meggazdagodtam. Be akarnak feketíteni! Azt akarják elhitetni veletek, hogy én árultam el Vuvot. És el is fogjátok hinni, hiszen minden ellenem szól!
- Lassan a testel barátocskám. Senkivel sem fogják tudni elhitetni, hogy áruló vagy...
- De miért?
- Ezt most neked magyarázzam? A Hét Megnevezhetetlen egyikének? Gondolkozz egy keveset. Senki sem akar komolyan befeketíteni. Ha L'Amantinnak vagy valamelyik pribékjének bűnbakra lett volna szüksége, nem rád esik a választása. Neked neved van. Leaken egyik főembere vagy. Az áruló szerepére egy névtelen radör sokkal alkalmasabb. És még valami. Ez a színjáték nagyon ostoba volt. Soha sem találtam volna rád, ha ez a tucatnyi gárdista ide nem vezet. Addig legyeskedtek körülöttem, míg ide nem értem. Ha komolyan vették volna az egészet, nem tettek volna ilyet. Meg aztán: egy árulót nem így szokás kifizetni. Ez az egész még arra sem volt jó, hogy komolyan rád ijesszenek. Vagy tévedek?
- Megnyugtattál. Azt hiszem a bor az oka. Egy kicsit többet ittam a kelleténél, ezért forog nehezebben az eszem.
- Nagyszerű. Akkor végre a tárgyra térhetek. Amint lehet, hagyd el a várost. Vigyázz, mert figyelnek. Szabadulj meg a kullancsoktól és menj a Loeng-delta második szigetére. Jolier a füzesben vár majd rád. Jó lenne, ha még ma este odaérnél. Ha van egy kis szerencsénk Corn óvatosabb volt, mint ti. Ez esetben ő is ott lesz.
- Tudom. Veszély esetén mindig ott találkozunk. Vuv kedvelte azt a helyet. Jól védhető, és csak egy ismert út vezet oda.
A kocsmáros kihozta a halakat. Solt jóízűen nekilátott, de Galath csak kedvetlenül turkálta az ételt. - Az aranyakkal mit csináljak? - kérdezte hosszas vívódás után.
- Költsd el, vagy tedd félre. Vagy tudom is én, vegyél belőle egy kisebb udvarházat.
- Hogyan? - csodálkozott Galath.
- Tényleg sokat ihattál. Azt a pénzt neked adták. Alaposan elvertek, megölték az egyik barátodat, a másikat elhurcolták. Tekintsd vigaszdíjnak! De most már hagyj békén! Szeretném végre befejezni a vacsorám...

(A végszó akár az enyém is lehetett volna: hagyjatok békén! Megyek haza, vár a vacsorám!)

7.



(Trivor! Nem fogod elhinni, de hiányoztál. Nem mintha Harbal nem írna legalább olyan jól, mint te. De az mégis más. Most hogy itt vagy, sokkal jobban esik még a sör is.
Florisz! Adj valami keményet is, ma jó kedvem van...
Álljatok csak meg! Mit keres Harbal kezében a toll?
...
Te csak beugrottál? Eddig tartott a lelkesedés?
...
...Más dolgod van, más dolgod van. Tegnap sem értél rá, holnap sem fogsz...
...Harbal! Ezt ne írd!
...Ne magyarázz nekem! Elég baj az, hogy eddig is így volt...
...
...Mi az, hogy ez épp úgy hozzá tartozik a történethez...

...Persze, hogy emlékszem a hasonlatomra, hogy felejtenék el ilyet...

...Hogy igaznak tartom-e? Nemcsak annak tartom, az is. Be is bizonyítom. Még a hágóhoz sem kell felmennünk. Nézz csak ki az ablakon! Mit látsz? Sitori lent áll a folyó parton, két fivére pár lépésnyire tőle épp partra vontatja a csónakot, az öreg Kolom ültet valamit, az úton egy lovas poroszkál. Azt hiszem ez minden.
...
...Jó! Azt a két nőszemélyt nem vettem észre. Mindegy! Az összkép alig változik. Most igyál meg egy korsó sört! Úgy. Florisz! Ez az én kontómra megy.
...
...Megittad?
...
...Hát akkor ürítsd ki fenékig, ne gyerekeskedj. Így ni. Most nézzél ki újra. Mit látsz? Ugyanazt amit az előbb?
...
...Na ugye! A Sitori fivérek eltűntek, a lovast is elnyelte az út kanyarulata. Az a két fehérnép még ott trécsel a tölgy alatt, de Kolom apó már pár sorral arrébb emelgeti a kapáját...
...
Várjál, barátocskám! Ha te is épp ezt magyaráztad, akkor mit koptatom én itt hiába a szám?
...
...Te sem érted, te sem érted! Nem akarom, hogy leírjátok ezeket a közbevetéseket...
...
...Értem én, hogy csak azt írod, amit én mondok, de akkor is...
...
...Hagyd a példálózást...
...
...Azt mondod, e nélkül olyan lenne a történetem, mint ha nem árulnánk el, mikor pillantunk le a hágóról? Furcsák ezek a papok, nem igaz, Florisz? Vitatkozik itt velem, magyaráz, győzköd, kiforgatja a szavaim, holott kezében a papír és a toll, azt tehetne, amit akar. De nem! Neki nem elég, hogy csinálhatja, azt szeretné, ha elismerném, ő látja jól a dolgot. S közben Trivor szép csendesen lelépett. Bánja a kánya!

Tölts még Florisz! De tele ám! Ne sajnáld a pálinkát.
...
...Ne aggódj! Még jól forog a nyelvem, de az írást abba is hagyhatod, Harbal, mára befejeztem...
...
...És akkor mi van? Amit lejegyeztél, az ott van a papíron. Te magad mondtad: az elbeszélés körülményeinek érzékeltetése teljesebbé teszi a történetem. Szóljon erről a hetedik pont, holnap pedig folytassuk a nyolcassal!)

A kiemelt rész valamely szereplő közbevetése; a dőltbetű a kocsmai meséléshez kötődő rész, a zárójelbe tett, dőlttel szedett aláhúzott részeket pedig a mesélő kihúzatta a történetből.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)