Belém bújt az ördög,
Ráz, ráncigál, dobál,
Fejembe éket ver,
Feszít, lüktet, megver az ördög,
Habzó számból káromlatok,
Ideglelés. Vacogok. Félek.
Féltékeny vagyok, ölni akarok,
Kiabálok, sajnáltatom, siratom magam,
Én magtalan, az ördög röhög, zörög, csörög,
Sziszegve szegi szépségem naponta,
Lelkem roskadozva cipelem,
Csupa félelem...
Az ördög erőszakoskodik velem,
Erőszak leszen minden mozdulatom,
Nincs más gondolatom, mint önmagam,
Másokban gusztustalan piócát látok,
Az ördög hideget kerít körém, fázom.
Reszketek, tépik már ereimet,
Kapálódzom, jajgatok,
Az ördög csak vigyorog,
Tönkretesz engem, leteríti testem.
Öntörvényű erőszak leszek,
Saját rángatózásomtól lihegek,
Első akarok lenni, első mindenhol,
Akaratom mindenkinek parancsol:
Az egész világ az enyém legyen.

De jaj, felocsúdom:
Nincs sátán, nincs ördög,
Nincs semmiféle ok,
A gonosz én magam vagyok.