HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49245

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kate ChryssoFeltöltés dátuma: 2011-10-27

Péter és Gömbi

Több évtized eltelt már azóta, de az emlék még mindig kísért.

Faluhelyen laktam a szüleimmel. Édesanyám mindig tartott tyúkot, kacsát, libát. Néha egy-egy pulyka és gyöngytyúk is előfordult. Ez utóbbit nagyon utáltam szünet nélküli, idegesítő kárálása miatt.
Egy napon édesapám egy csomaggal a hóna alatt állított be.
- Na, találjátok ki, mit hoztam! - kérdezte.
Öcsém és én izgatottan néztünk egymásra, találgattuk mit rejt a csomag. Csupán édesanyám mosolygott rejtélyesen.
- Csokoládét? - kérdeztem én.
- Piros almát? - így az öcsém.
Nem sokáig kellett tanakodnunk, mert a csomagból előbújt egy rózsaszín orrocska, és ha nem ismertük volna fel azonnal, hát egy ijedt, halt röffenés elárulta, hogy kihez tartozik.
- Jaj, de aranyos! - kiáltottam fel, amikor végre édesapám letette a csomagot, és kibújt belőle egy aprócska malac. A szőre világos volt, szinte teljesen fehér, itt-ott fekete foltok tarkították. Volt egy fekete folt a pofáján is, ami nagyon mókás külsőt kölcsönzött neki. Néhány percig tétován állt a konyha közepén, majd kíváncsian felfedező útra indult.
- Milyen kis kerek, már most, ilyen kicsinek is - mondta édesanyám.
- Ühüm. Valóságos kis gömböc.
- Akkor nevezzük Gömbinek! - kiáltottam.
Az öcsémmel szinte egyszerre ugrottunk utána, hogy játsszunk vele, de édesapám igen gyorsan közbelépett.
- Nono - mondta rosszallóan. - Ha halálra ijesztitek nem lesz hurka és kolbász karácsonykor.
Felvette a kis jószágot és elindult vele kifelé, egyenesen a disznóólhoz, ami üresen állt, amióta az eszemet tudtam.
A másnap reggel engem már a disznóól előtt talált. Nem bírtam magammal és kinyitottam az ól ajtaját, hogy közelebbről is megszemléljem Gömbit. Valószínűleg nem volt közöttünk nézetazonosság, mert kikerült engem és azonnal a saját útját kezdte járni. Ez az út pedig egyenesen Péter felé vezetett.
Megrémültem.
Péter a nagytestű németjuhász-komondor keverék, aki nem éppen a barátságos természetéről volt ismert.
"Mégiscsak ugrik a hurka" gondoltam magamban és már előre láttam a nevelő célzatú pofonokat, amiket édesanyám majd kioszt nekem, miután Péter nem várta meg, hogy Gömbiből hurka legyen, elfogyasztotta csak úgy, malac mivoltában.
Péter viszont egészen másként viselkedett, mint ahogy azt vártam.
Megszaglászta Gömbit, majd megnyalogatta.
- Mi a fene? - hallottam édesapám hangját a hátam mögül.
Összerezzentem, riadtam fordultam meg. Szüleim, mindketten ott álltak, sejtették miben sántikálok, ezért jöttek utánam. De az anyai pofonok elmaradtak. Édesanyám nevetett, ahogy Péter viselkedését látta.
- Ha nőstény lenne, azt mondanám, az anyai ösztönök támadtak fel benne.
- Hát ha nem anyai, akkor minden bizonnyal apai. - tette hozzá édesapám. - Ugye nem vonod kétségbe, hogy apai ösztönök is létezhetnek?
- Persze, hogy nem.
Péter és Gömbi ettől fogva elválaszthatatlanok voltak. Bármerre ment a kutya, a malac ott loholt a nyomában. Amikor Péter dühösen acsarkodott a kerítésnél egy idegenre, Gömbi asszisztált neki és bele-beleröffentett ő is. Gömbi időnként megette az ételt Péter tányérjából, Péter viszont jóízűen lakmározott a moslékból, amit édesapám a vályúba öntött.
Gömbi szépen gyarapodott, mindenkihez barátságos volt és imádta, amikor a füle tövét vakargattam. Néhány hónap elteltével a méretével elérte Pétert, sőt némiképp meg is haladta. Amint beálltak a hűvösebb napok Péter is bement este Gömbivel az ólba, összebújtak és éjszaka egymást melengették.
Bár a szívem mélyén tudtam, mi lesz a történet vége, kiűztem a gondolatot az agyamból, nem akartam tudomást venni róla.
De mégiscsak eljött az idő.
- Holnapra hívtam a böllért - mondta egyik este édesapám édesanyámnak.
Összeszorult a torkom, amikor arra gondoltam, ami másnap Gömbivel történni fog. Nem tudtam aludni éjszaka egyetlen szemhunyásnyit sem. De nem én voltam az egyetlen, akinek a szemét elkerülte az álom. Péter, akit most nem engedtek be az ólba, egész éjszaka vonyított, olyan fájdalmasan, amit én még soha előtte nem hallottam.
Másnap reggel úgy futkározott fel-alá az udvarban, mint aki megőrült. Időnként megállt az ól előtt és vonyításába Gömbi rémült sivítása és röfögése vegyült. Édesapám végül kénytelen volt láncra verni. Amikor a böllér bement az ólba, hogy végrehajtsa a halálos ítéletet és Gömbi minden addigit felülmúló visításba kezdett, Péter már őrjöngött. Rázta, tépte, harapdálta a láncot, nekifeszült, el akarta szakítani. A nyakörv néha fojtogatta, véresre sebezte a nyakát. Olykor csak hörgött, máskor a hörgést ismét vad ugatás és fájdalmas vonyítás váltotta fel. Amikor a böllér Gömbi szívébe szúrta a kést, a sivítás megszűnt. Néhány másodpercig még hallatszott a haldokló állat hörgése, majd csend lett.
Én a konyhában álltam, háttal az ajtónak, ablaknak, mindkét kezemet a fülemre tapasztottam, hogy ne halljam kintről a zajokat. Hiába.
Azok bekúsztak a falak repedésein, az ajtó résein, be a ruhám alá, a szívemig. Megborzongtam, kiszaladtam az udvarra, leguggoltam Péter mellé.
Az őrjöngés már megszűnt, az állat fáradt volt, minden porcikájában remegett és az erejéből már csak egy gyenge nyüszítésre futotta. Leguggoltam Péter mellé, átöleltem a nyakát és éreztem, ahogy egy meleg, kövér könnycsepp legördül az arcomon.
Péter hetekig búskomor volt, alig evett. Nekem sem volt étvágyam, amikor a hurka és a kolbász az ünnepi asztalra került.

Azóta vagyok vegetáriánus.
Kutyám sincs.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2012-01-24 23:28:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kate!

Faluhelyen többnyire szeretettel, és gondosan bántak a gazdák az állataikkal. Amikor pedig eljött a nap, amikor a fazékba /sütőbe/ kerültek, hálás szívvel gondoltak rájuk, hogy ételhez juttatták a családot. A ma embere szemrebbenés nélkül nézi végig a hírekben a baleseteket, a gyilkosságokat, az emberek elleni erőszak minden formáját, de bizony a disznót megöletni nem lenne szive... :(
Hangulatosra sikerült az írásod, bár tudni lehetett mi lesz a vége. Kislányként én is megsirattam a nyuszikat, és aznap amikor feltálalták őket, nem voltam éhes. :)
Judit
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2011-11-20 16:27:50

válasz Willie Morgenthaler (2011-11-18 20:12:31) üzenetére
Egy kis rés a tökéletességen. Ejnye, ejnye Willie. (persze megeszem...)
Ami a történetem végét illet: szegény Gömbi, peche van, hogy malacnak született.

Köszönöm az elismerést és az osztályzatot.
Kate
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-11-18 20:12:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó kis történet, de a vége nem tetszett. Túlságosan állatvédő típus vagyok. Malacot is csak dísznek tartanék. Persze megeszem, ha már kész van :-).
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2011-11-01 21:39:35

válasz Kalina (2011-11-01 18:29:41) üzenetére
Kedves Kalina. Remélem nem ábrándítalak ki, ha elárulom, hogy nem vagyok vegetáriánus. Soha nem laktam vidéken, és nem volt disznóm. Egy pillanat alatt született meg az ötlet néhány nappal ezelőtt, amikor egy udvarban megláttam egy kutyát és egy disznót nagy haverságban együtt szaladgálni. Mondtam a férjemnek, hogy ezek milyen jópofák voltak így ketten. A történet többi része pedig az ő elbeszéléséből született. Nekik valóban volt egy Péter nevű kutyájuk, aki tényleg így viszonyult a disznóhoz, és így viselkedett, amikor a cocát levágták. De, mint tudjuk, a téma az utcán hever, hát felvettem.
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2011-11-01 18:29:41

Nem hiába mondják, hogy aminek nevet adunk, azt már nem tudjuk nyugodt szívvel megenni... Én ugyan húsevő vagyok, de azt hiszem, Gömbit már nem lettem volna képes levágatni, társasházlakó városi lányként én már mindig csak mirelit formában találkoztam a jószágokkal. Megértem, miért lettél vegetáriánus!
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2011-10-28 20:53:12

Köszönöm Szusi az elismerést. Ugye nem bánod ha én nagy kezdőbetűvel írom a nevedet?
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-10-28 19:06:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megérintett az írásod....nem is kicsit.....

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Karácsonyi mese, V. rész címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)