HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47750

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Vesztergom AndreaFeltöltés dátuma: 2011-11-12

Átlényegülés(szonettkoszorú Elisabeth Barrett-BrowningXXII.Portugál Szonettjére)


1.
Ha lelkem s lelked izmosan megáll
S átjár valami rég rejtett derű,
Hol a pillanat örök-egyterű,
S a vállhoz simul félve még a váll...
Egy régi csend, mit hangod eltalál
Ha száz a szín, de mégis egyszerű,
Világba nem kiált, a csendje hű,
Hogy ne eméssze méltatlan halál...
Újulva szítsa lényünk napra nap,
S ez újulásra holnapunk tetéz,
A lélek épül, új erőre kap,
Egybeforrni ér kézhez így a kéz,
Lelkem lelkedtől lenne izmosabb
És némán összehajlik, szembenéz.

2.
És némán összehajlik, szembenéz
Mindennel, mi részünk s mi az lehet,
Vásznunkra vetít álomképeket,
Egységet alkot együtt: rész a rész...
Reménytelin, szárnyalón így igéz
Az összefonó, kábult képzelet,
Árnyjátékba olvaszt most Veled,
S nem bánt már többé riasztón a félsz,
Mert lelkednek mélye újulón ragyog,
Szemedbe tükröz, szívedből idéz,
Végtelen vagy s én végtelen vagyok,
S partja-nincs létben vélem összeérsz,
Felkapnak együtt izzó angyalok,
S lángot vet nyúlánk szárnyuk a merész.

3.
S lángot vet nyúlánk szárnyuk a merész,
Az elsüllyedt félelem néma lett,
Bátorodva száz árnyat eltemet,
Mint partot érő győztes tengerész,
Ki földre lépve nyújtóz, messze néz,
Újra áldja a tiszta, kék eget,
Szent talajra próbálva lépeget,
Így köszönt az élet, ha visszatérsz...
Lelkem-temetett évem elhagyom,
Ismeretlen, de tudva-bízva bár,
Az új való, ha old a sóhajon,
S felszentelt, hosszú éveket kivár?
Legszebb lesz, gazdag, magasztos - vajon -
Illetés pontján ronthat-é sivár?

4.
Illetés pontján ronthat-é sivár,
Vagy valónak hitt ösztön mélye majd,
Ha másnak érzel, mint ki felkavart,
S ha másra vársz, mi lényegem akár...
Míg vágyakozva szív a szívre vár,
Fokozni még - a vágy zenitre hajt
S fent... csalódásod hűse rontna rajt'...
De értem égj...a legszebb lenne bár...
Kincseket titkos földünk mélye rejt,
De nincsen annyi igazgyöngy, opál,
Mi szemeiddel tükröt felvehet...
Az élet úgyis szerteszét dobál,
Éljünk megannyi ájult éveket,
S keserű földünk még szelid-sovár.

5.
S keserű földünk még szelíd-sovár
Átjárhatatlan rejtekútra tért,
Izzva tartja parazsa mind a vért,
S vágyra csillan a mélylő szembogár...
Bája leng és kecsesen körbejár,
A boldogságból bő kezekkel mért,
De árat se kér tőlünk ennyiért?
Hagyja önzetlen összeforrni már!
Ha sejt a sejtbe izzik, átható
Mélyről született frisslő ébredés,
Emelni, vajh, tudna rajta bármi szó,
E tiszta hangú szívvel illetés,
Befejezetlen, egyre szárnyaló
Boldogságunkon? Még szállunk föl-föl, és...

6.
Boldogságunkon? Még szállunk föl-föl, és
Könnyed, légnemű perccé lényegül
A mindenség, reméljük édenül
A holnap is adhatót...Áttörés
Az áradatnak nyomán, nyílt a rés
A gátakon, a láncaink közül,
Mely fonódik miránk köröskörül,
S a súlya mélyen érző húsba vés...
Dallamok, szabad szárnyon izzatok!
Minden hang után a dal visszanéz:
Felérnek-e Hozzád a vágydalok?
Önbizonytalanba szorít e kéz,
Mert méltó vajon, mit adhatok?
Szorongatnak az angyalok, nehéz!


7.
Szorongatnak az angyalok, nehéz
Felérni magasra nőtt lényeged,
Riadt szívem csodálva nézeget,
Eltörpülök, mely csúcsokig felérsz...
Mégis, érzem: Véled leszek egész,
Simítsd kis homlokom, e félszeget,
S leszek lelkedbe kábult részeged,
Mégis, szinkronba ér a szív s az ész...
Mert, mit adhatsz: nem kell se több, se más,
Ha minden hajnal karodban talál,
Nyugalmat rejt e csöndes álmodás,
Tapintattal a világ félreáll:
Jussunk legyen e megbékélt varázs,
S édes csöndünkbe aranyat szitál...

8.
S édes csöndünkbe aranyat szitál
Az összhang, az egymásra hangoló,
Rejtekekből feltáró vágyvaló,
S felettünk, mint Egünk, végleg megáll,
Lélegzetünk közt csak a csend zihál,
S az érzések feltörő-áradó
Lélek-elöntő mindensége ró
Csak súlyt lelkünkre, mely mélyebbre száll,
Mint valaha hittem, hogy meglehet...
Nappalok után fényt az éjbe lop
S varázsol reánk izzó éjeket,
Érdektelen sodor és félredob
Irígy hangokat: gúnnyal méreget
Kevély daluk...maradjunk: itt a jobb!


9.

Kevély daluk...Maradjunk: itt a jobb,
Ahol saját világunk csendje vár,
És vágyainknak szabva nincs határ,
S a mindenség, a lényeg áthatóbb...
Ha önmagad e térnek átadod,
Nincs a múltunk és annyi árnya már,
Örök jövőnk egymásé lenne bár,
S csillagunk napra nap felragyog...
Szabadon élni szellem titkait,
Romlatlan, ős vadhajtás-hangokat,
Vadócba hajlik, mégis oly szelíd
Mint az őz, ki oly lánctalan szabad...
Maradjunk itt, az élet eltelít,
A földön, Kedves, -itt, ahol a vad.


10.
A földön, Kedves, -itt, ahol a vad
Vizek között szelídült lágy folyón
Hajózunk, a nap ragyog áthatón,
S nem sodor marcangoló áradat,
Mely tépne-húzna, durva, elragad,
Hanem a víz a léggel összefon,
S egyesítve minden új s új napon
Önmagammal végtelen önmagad...
S mégis húzna árja súlyosan,
Hatalmadat nincsen, hogy átadod,
Hajónk erős, s a víznek útja van,
Elsodorni, törni hát nem hagyod,
Mert várható s védhető: parttalan
Emberszeszély elűz és félredob.

11.
Emberszeszély elűz és félredob,
Ösztönével gyilkolna mindig ő
Ha másnak az élet szebb, élhető,
Ha nehezebb is: fénye, színe jobb.
De karjaidban mindig létre lop
A remény valamit, mely éltető
Sugárral ösztönöz, s a fénye nő:
Létre hívott megannyi csillagot...
S e csillagok, ha lesznek elegen,
Fényük, tükrük csillanóbb, mint a nap,
És visszatükröződik szemeden,
Hogy lényed tisztább lett és gazdagabb,
Igaz: rabságba von a szerelem
Minden szép, tiszta lelket - ámde ad.

12.
Minden szép, tiszta lelket, - ámde ad
Ezer parázsló varázs-áldomást,
Mely kortyain bársonyló hatást
Őriz, ha vérbe forrja álmodat...
S a részegségig édes kárhozat
Ez elborító szerelem-palást,
Reánk terítve minden szent varázst,
S bársonyba vonni tükör-arcokat...
Otthonom már, hol átölelt a kar
S lényem lényednek mindent átadott,
Tested selyme forrón betakar
Hisz kér a szív, mit tegnap is kapott,
Telhetetlen-újra mindig akar
Egy kis zugot vágyunknak s egy napot.

13.
Egy kis zugot vágyunknak s egy napot,
S e nap lesz majd a teljes lényegünk,
Katarzisba forrongva ébredünk,
Hogy megtalált az éden-állapot...
Előtted végül pőrén állhatok,
Levetve pózokat, a súlyt, a bűnt,
A máz, a smink, a látszat így letűnt
S teljes valóm szabadon láthatod.
Tiéd marad végül minden részem,
Az, mit lelked lelkemből elharap,
Mi Tiéd, azt vissza sosem kérem,
Beléd olvadva leszek boldogabb,
Áramoljon véreddel a vérem,
Ha vak halálba fúl is az a nap...

14.
Ha vak halálba fúl is az a nap,
Amelyben Veled végleg elégek,
Lennénk örök...s lennék én Tevéled
S szerelmeddel én szabad lelkű rab...
Ha elér a világvég s lángra kap
Tisztítótűz poklán így a lélek,
Nem kérek ébren másféle véget
Ha nem is lehet Véled napra nap...
De elringat a hit s a tisztulás,
S a sóhajunk, ha megnyugodva száll,
Az ösztönödből bennem mélyre láss:
A végbe fúló, örök, vak halál
Csak semmisítő, őrült látomás,
Ha lelkem s lelked izmosan megáll...

Mesterszonett
( Elizabeth Barrett-Browning: XXII. Portugál Szonett )
Ha lelked s lelkem izmosan megáll
És némán összehajlik, szembenéz,
S lángot vet nyúlánk szárnyuk a merész
Illetés pontján, - ronthat-é sivár
S keserű földünk még szelíd-sovár
Boldogságunkon? Szállunk, föl-föl! -és
Szorongatnak az angyalok, nehéz
S édes csöndünkbe aranyat szitál
Kevély daluk...Maradjunk: itt a jobb
A földön, Kedves, - itt, ahol a vad
Emberszeszély elűz és félredob
Minden szép, tiszta lelket, -ámde ad
Egy kis zugot vágyunknak s egy napot,
Ha vak halálba fúl is az a nap.
(Kardos László fordítása )

2008. (az első "Britkám" volt)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2011-11-18 09:20:38

Már korábban olvastam e koszorút, most csak jöttem tiszteletemet kifejezni a tehetséged előtt!

Élmény volt. Köszönöm.

üdv: András
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6454
Időpont: 2011-11-16 22:52:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Szkít! :)
Iszonyú fáradt vagyok, de ezt nem hagyom, itt köszönök el a mai naptól, mert ez a koszorú fénypont nekem megint. Olyan jó ide bejönni, magamba szívni a hely varázsát, a szellem erejét! :)
Ugyanakkor megjegyzem, hogy pipa vagyok a kedves és tehetséges Elizabeth-re, mert valószínűleg miatta kezdtél minden sort nagy kezdőbetűvel. :)))
Talán a szokás hatalma, betegség is, de nekem jobban gördül úgy a vers ha mondatokra tagolt. Belém plántálták, úgy működök, mint egy robot: kódokkal és nyomógombokkal. Szerintem érted, ezáltal azt is, hogy fantasztikusnak tartom a szonettkoszorút, de nem csak ezt, nálad mindent.
Nálam a sláger még mindig: "Porban, csillagokban":)
Szeretettel: Kankalin

Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4386
Időpont: 2011-11-14 23:14:27

Még jönnöm kell, hogy olvassalak, Andrea.
aLéb
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
835
Időpont: 2011-11-13 22:46:17

Köszönöm szépen Nektek.
GaZo, dehogynem, egyre jobb és jobb vagy, leszel. Ámulok, amikor olvaslak, és gyönyörködöm.
Andi, a Te szonettjeidet ugyanilyen csodálattal olvasom.
Antonius: óóó, nyugodtan írd, hogy ostobaság :) A hülyeségeimet ugyanúgy vállalom, mint a kevésbéket :) Nem érzem úgy, hogy írnom kellene. Egyszerűen elfogyott, elégett és kiégett, okafogyottá és reménytelenné vált minden motiváció. Viszont imádok olvasni, és kutatom a porosodó, fel nem tett elkövetéseimet, nehogy kicsapjanak fél évnyi inaktivitás után az oldalról, a szabályzat szerint.
Kata: Nagyon szépen köszönöm. A leveledet is. Válaszolok priváte, nagyon meghatódtam.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12156
Időpont: 2011-11-13 18:19:33

Drága Andrea!
Szám bezárom, némaságra fogom, amíg szonettkoszorúdat többször is átolvasom. Nincs rá szó, mi kifejezné azt a gyönyörűséget, amelyet alkottál - már évekkel ez előtt!
Andika, igaza van az előttem szólónak, aki azt írta, hogy bűnt követnél el, ha nem írnál sok-sok szonettet, mivel ebben Te utánozhatatlan vagy. Mi sokan - egy idő óta - szonettkövetők lettünk, de pl. én ezen a téren még csak a nyomodba sem léphetek.
Akkor kezdtem fölfedezni a szonettek értékét, amikor a könyvedet végigolvastam, s utána merészkedtem vele foglalkozni. Szeretnék a követőd lenni, mert - a Te példád mutatja - ennél gyönyörűbb műfaj talán nincs is.
Szonetted sokszoros öt-csillagot ér!
Szeretettel gratulálok és munkádhoz jó erőt, egészséget és sikereket kívánok:
Kata

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-11-13 09:56:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Magad bizonyítod újra és újra, hogy az elhatározásod mennyire elhibázott, (ostobát azért mégsem írhatok) mennyire vétek a mai irodalmi inflációban. Látjuk, hogy mire voltál képes évekkel ezelőtt, (egy gyönyörűség ez a koszorú is) tudom, tudjuk sokan, hogy mit tudsz most, és azt is el tudjuk képzelni, hogy mire lennél, leszel képes évek múlva.
Ezért egy kis pihenőt még engedélyezünk, de aztán ébresztő! Madame!

Gratulálok nagyon szép munkádhoz. a

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1235
Időpont: 2011-11-13 09:20:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Andrea!

Mindkét szerző kedves nekem. Műveden csak ámultam, többször elolvastam, cseng-bong-csilingel, Nagyon szép. Látom, nem most írtad, ez persze nem változtat semmin. Csodálatos. Mesterien bánsz a szavakkal itt is. Írj még, mert ez a terület abszolút Neked való!

A.

Legutóbb történt

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Gulyások levese című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Lábad előtt című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 8. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egyenlő súly című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 5. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 07. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 10. Befejezés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Soroló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 3. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)