HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44611

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2011-11-23

Isten a legnagyobb

Csend volt. Tompa fájdalommal a fejében José Miguel Dominguez megpróbált felülni. Harmadik napja tartották ebben a szűk, ablaktalan helyiségben, csupán a vallatások idejére vitték át egy másik, nem sokkal nagyobb szobába. Ezek a vallatások mindig változatosak voltak. Volt, hogy az ujjait hüvelykszorítóba tették, volt, hogy addig verték, míg nem vérzett, az is megesett, hogy ezután kisebb húscafatokat téptek ki a hátából, sőt, már néhány fogát is kihúzták. Magában csak azt remélte, hogy megölik, és véget ér ez az egész, mert elhatározta: ő bizony nem mond semmit.
Két burnuszos férfi lépett be, durván karon ragadták, és egy olyan helyiségbe vitték, ahol a lámpák mellett ablakok is szolgáltatták a fényt. Térdre lökték, a kezeit hátrakötötték a lábaihoz, mindennemű szökési kísérletet megakadályozva ezzel. Az asztalnál ülő, szemlátomást magasrangú férfi ránézett fekete szemüvegkerete mögül, belenézett az előtte heverő aktába, majd kifogástalan spanyolsággal megszólalt:
- José Miguel Dominguez hadnagy, 51. gyalogoshadosztály? A barátai csak Joxeminek hívják, így van? Hallottam már önről. Kiválóan végzett a kiképzésén, ezután páncélos kiképzést is kapott... Kiváló előmenetele van és ön vezette a serpuri offenzívát is, jól tudom? Akkor minden bizonnyal tisztában van az összes ottani hadianyaglerakat helyzetével. Igaz?
Joxemi gúnyos mosolyra húzta a száját. Megvetően kiköpött, szemét végig a férfin tartva.
- Dögölj meg, Ahmed.
A férfi arca megrándult, de semmilyen érzelmet nem tükrözött. Visszanézett Joxemire.
- Ugyan, Dominguez hadnagy. Biztosra veszem, hogy meg tudunk egyezni. Magának csak annyi a dolga, hogy megmutassa azokat a lerakatokat és cserébe máris szabad ember. Még menlevelet is írok, hogy senki se bánthassa.
- Dugd fel a menleveled - közölte Joxemi halálos nyugalommal. - Azt hiszed, egy darab papírért áruló leszek?
- Eszembe sem jutott. Mindössze azt hittem, hallgat a józan eszére, hisz mindketten tudjuk, nagyon fontos, hogy mi nyerjük meg ezt a háborút és ne azok, akik hitetlen eszmék mögé bújva irányítják a világot - felelte a férfi.
- Hitetlen eszme? A bajtársiasság hitetlen eszme? Talán a te embereid hagynák meghalni a bajtársukat? A saját bajtársukat, akik nap mint nap együtt szenvedtek velük a kiképzőtáborokban? - Joxemi szeme lángolt. - Talán elárulnák a bajtársaikat? Feladnák őket nekünk Allah nevében?
A férfi előhúzta a pisztolyát, és teljes erővel arcul csapta. Joxemi eldőlt az ütés erejétől, de a burnuszos férfiak visszahúzták térdeplő helyzetbe.
- Ne merje a szájára venni Allah nevét, hitetlen - figyelmeztette a férfi. - Súlyos következményekkel járhat.
- Megölsz? - kérdezte Joxemi gúnyosan. - Teszek rá, Abdul. Tedd meg, és legalább véget ér ez a cirkusz. Vagy nem engedi a vallásod? - suttogta a férfi arcába. Az némán hallgatta, felkelt és újra megütötte. Joxemi válaszul arcon köpte. A férfi intésére a burnuszosok odaléptek, és elráncigálták egy másik szobába, ahol többen is benn álltak, a padló pedig már barna volt a rászáradt vértől. Az egyik burnuszos egy kamerát állított be egy állványon, a másik őt lökdöste a kamera elé. A szemüveges is visszaért, kezében egy papírlappal. A kamera elé állt és olvasni kezdte a lapon lévő szöveget. Az, mint kiderült, követelések sokasága volt, amelyeket teljesíteniük kellett az amerikabarát csapatoknak, máskülönben úgy járnak majd, mint ez a spanyol. Joxemi csendben hallgatta, közben eltöprengett.
Ő akart katona lenni annak idején. Belföldi szolgálatot ígértek neki, de alig három héttel a kiképzése befejezése után a századát átdobták Afganisztánba. Azóta harcok sokaságában tüntette ki magát, még Líbiát is megjárta karcolás nélkül, és most itt ér véget az egész. Pedig a lány, akit szeretett, többször is kérte, menjen haza. A barátai is állandóan mondogatták, hogy hagyja ott az egészet. De ő sebezhetetlennek érezte magát, cowboynak a Vadnyugaton, aki két pisztollyal szolgáltathat igazságot.
Most megfizeti az árát.
A férfi közben a szöveg végére ért. Letette a lapot egy asztalra, felvett róla egy széles, görbített pengéjű fegyvert, ami leginkább bozótvágó késre emlékeztette Joxemit, és mellélépett. Felemelte a kést, pillanatnyi szünetet tartott, és Joxemi szemébe nézett. Felkiáltott:
- Takbír!*
A katona rendületlenül állta a tekintetét, némán, félelem nélkül nézte őt, aztán nagy levegőt vett, a kamerába nézett, és elkiáltotta magát:
- Viva Espana! Viva Hungría!
A férfi lecsapott. Joxemi feje tompa puffanással koppant a földön, az utolsó kép, amit látott, saját eldőlő teste volt, az utolsó, ami eszébe jutott, az pedig a szeretett lány neve. Aztán lassan sötét lett.

Amint a fej földet ért és az összeroskadt test mellé gurult, a szobában állók torkából egyszerre szakadt ki a kiáltás:
- Allah akbar!... Allah akbar!...

*Takbír: az iszlám "allah akbar" arab megfelelője, jelentése: Isten a legnagyobb

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Fél-X
Regisztrált:
2010-08-26
Összes értékelés:
2400
Időpont: 2012-07-08 19:35:08

Kemény, nagyon kemény dolgok ezek!
Pláne az ő hitük, fanatizmusuk!
Ez már az igazi frontvonal!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2011-11-24 20:48:37

Drága Joxi!
Most csakis az utolsó sorhoz írok. Az Isten lehet a legnagyobb, de itt nem az Isten ítélkezett, Hanem maga az ember. Isten nem ezt akarja, Isten a békét. Gondolom én laikus, aki nincs tisztában a vallásokkal. Ez a háború nem olyan eszmeiséggel bír, nem olyan célokért küzdetik ami népet szolgálja, csupán csak töredékét, a világhatalom uralkodójáét Isten mögé bújva... A katonák és ártatlan emberek életét, az életben maradottak lelkét teszi élhetetlenné. Mikor lesz már ennek vége?
Ami a legszomorúbb az egészben, hogy ismerve téged, fájdalommal tölt el, hogy ilyet kell olvasnom. Ugye értesz. Remélem megértesz, hiszen barátként ha szeret az ember. Ugye megértesz.
szeretettel-panka

Legutóbb történt

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)