HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: AlexFeltöltés dátuma: 2011-11-27

Karácsonyi kívánság



Sült kalács illata járt körbe a kopott házak között. A pelyhekben szállingózó hó lassan, apránként öltöztette új, tiszta ruhába a várost. A fekete macskakövek fényesen csillogtak a hidegben. Korán volt még, épp csak pirkadt. A pék szorgosan dolgozott, kezei közül számtalan ínycsiklandó finomság került az apró bolt polcaira, hogy aztán kusza összevisszaságban sorakozzanak egymás mellett.
A kirakat üvegét párás homály borította. Nem sokat engedett láttatni, a kisfiú mégis tudta, hogy mind az, ami bent van, egyszerre mennyei és elérhetetlen. Talán épp ezért vágyakozott annyira az üzlet elé, épp ezért bámulta a homályos kirakatot, ezért nyomta neki maszatos arcát a meleg üvegnek és ezért szippantott mélyeket akárhányszor feltárult a csodákkal teli üzlet ajtaja és surrant ki rajta némi kakaó, dió és frissen sült bejgli illat.
Korgott a gyomra. Marón és keserűn, minden egyes ilyen ajtó nyitáskor, mégis alig várta, hogy újra és újra felhangozzon az ajtó fölé szerelt apró csengettyűk figyelmeztető hangja. Minden egyes alkalommal mélyen magába szívta az édes, meleg illatot, mely átjárta, felmelegítette és boldogsággal vegyes vágyakozással töltötte el.
A pék ki nem állhatta a koszos utcagyerekeket az ablaka előtt. Összemaszatolják a kirakatot - morgolódott nem egyszer. Elriasztják a vevőket ezek az ágrólszakadtak - zsörtölődött másszor, de bármennyire is mérges volt, bármennyire is zavarták, sose szólt rájuk, sose zavarta el a kirakat ablakában bámészkodó gyerekeket.
A kisfiú a szoba komor falait bámulta. Kint hatalmas pelyhekben hullott a hó. Az utcai lámpák fényében gyerekek nevetgéltek, hóembert építettek, szánkóztak. Nevetésük, amely betöltötte az egész termet gúnyos kacagássá torzult a falakról visszaverődve. A kisfiú becsukta a szemét és gondolatban a kis pékség ajtaja előtt állt. Mit állt! Minden bátorságát összeszedve belépett az ajtón, és végre szemtől szembe találta magát a rengeteg finomsággal. Ott volt közöttük, egy karnyújtásnyira attól, hogy kézbe vegye őket, amikor gyomra hatalmas korgással jelezte, az álomtól ugyan még senki sem lakott jól.
Kinyitotta a szemét. Egy levél - jutott eszébe. Ír egy levelet a Jézuskának. Hiszen nem sokára karácsony van. Talán idén, talán most először. Persze-persze, tudja jól, nem volt olyan jó gyerek, többször is megszökött, és szemtelenkedett és ... de mégis csak karácsony van. Talán most az egyszer.
Nem volt hosszú levél. És nem volt valami túl sok kívánság. Jóformán csak egy. Egyetlen egy. Vajon milyen íze lehet annak a sok édes illatnak? A levelet gondosan a zsebébe gyűrte - hiszen még ki kell találni hova is kell címezni - és kiugrott az ágyból, hogy még zárás előtt bámészkodhasson egyet a bolt előtt.
A kirakat, mint minden alkalommal most is párafelhőbe burkolódzott. Az apró égő félhomályában a pék törölgette a pultot. Az üzlet ajtajában ringó Zárva tábla, némileg elszomorította a kisfiút. Ma már ez az ajtó nem nyílik ki többet - sóhajtotta. Zsebre tette a kezét a hideg elől és orrát a kirakathoz nyomva próbálta felidézni magában azt a furcsa, semmihez sem hasonlítható illatot, amely az egész üzletet átjárta, amikor hirtelen a pék egyenesen a szemébe nézett.
- Nem takarodsz most már innen! - kiabált ki az üzletből és amilyen gyorsan csak képes volt az ajtó felé indult. A kisfiú ijedtében kirántotta kezét a zsebéből és hátra sem nézve elviharzott a bolt közeléből. Csak az intézetben vette észre, hogy az oly nehezen megfogalmazott levele, amelyben a karácsonyi kívánságát írta, elveszett.
A pék egész éjjel a gyűrött, maszatos papírlapot szorongatta. Sose olvasott szomorúbb, meghatóbb sorokat, mint amelyek a levélben álltak. Nagyon haragudott magára, amiért elkergette azt a szegény gyereket, de hát honnan kellett volna tudni. Honnan is tudta volna. Vajon most mit kéne tennie...
A kisfiú lázas betegen feküdt az ágyában. A falakon átszűrődő karácsonyi énekek csak még komorabbá tették a hangulatát. Sose szerette ezt a napot. Nem azért, mert ajándékot még csak hírből sem kapott. Még csak nem is azért, mert ezek között az ütött-kopott falak között kellett lennie, nem is azért mert a szemközti házak ablakit bámulva, gyerekek tucatjainak örömét élte át. Nem. Egészen egyszerűen azért, mert az ő kívánságát soha senki sem teljesítette. Hány levelet is írt? Százat? Ezret? Jó, az elején még sok mindent akart. Családot, kertet, kutyát, biciklit. De mára már elkoptak ezek is. Most sem kért sokat, de még a levelet is elhagyta. Hát akkor mi értelme is van ennek a napnak?
A nevelőnő csendesen lépett az alvó gyerek mellé. Kezében forró, édes péksüteményt tartott. Letette a kisfiú ágya melletti asztalra és halkan kiosont a szobából. Sült kalács forró illata töltötte meg pillanatok alatt a szobát. Körbejárta az ágyakat, a székeket és bebujt a kisfiú orrába is, hogy többé sose szabaduljon onnan, miközben az utcát egyre inkább befehérítette a hatalmas pelyhekben hulló hó. Az öreg pék leoltotta a lámpát a kis üzletben, ahol csak egyetlen, apró karácsonyfa világította meg az üresen tátongó polcok sorát...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-12-16 07:51:04

Tudod, mindig azt mondom, hogy a világ olyan amilyen... de azét ha csak kicsit is jobbá lehet tenni, csak nyitott szemmel kell járni... Köszönöm, hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-11-29 08:09:01

válasz dpanka (2011-11-28 22:06:42) üzenetére
Tudom Panka, és nem kell írnod, anélkül is tudom :-) Örültem neked. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-11-29 08:08:11

válasz Selanne (2011-11-28 21:28:58) üzenetére
Azt hiszem azok a kis üzletek mindenki számára tartogatnak emlékeket. Mennyivel másabbak voltam mint a szupermarketek. És igen, a frissen sült igazi péksüteményeknél kevesebb jót ismerek az életben :-) Örültem hogy olvastál. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-11-29 08:06:13

Örülök, hogy érezni lehetett :-) én is imádom azokat az illatokat. Szerintem felülmúlhatatlan. Üdv. Alex
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2011-11-28 22:06:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Alex!
Annyi annyi mindent írnék most ide. Nem sokára itt a Karácsony, ilyenkor elszorul a szívem, hogy vannak gyerekek akik... de úgy is tudod.
Megható a történeted, jól megírva, örülök, hogy a vége jóra fordult.
szeretettel-panka
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-11-28 21:28:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Tegnap amikor olvastam írásodat, eszembe jutott egy pékség előtt mentünk a testvéremmel minden reggel az iskolába. Képes voltam lecövekelni, és beszippantani a friss péksütemény kenyér illatát. De olyan sokáik álltam ott, hogy a nővérem már erélyesen rám szólt. Akkor azt éreztem ez a kiváltságosok birodalma a pékeké, mert csak ők űzlelhetik meg forrón. Aztánm egy este, amikor édesapám hazajött a kezében forró kifli zsemle volt. Akkor ettem olyant ami akkor pár perce sült ki. Nem voltam éhes, mint a kisgyerek, mégis vágytam. Nagyon tudtam azonosulni. Pedig nálam, egy gyerekkori hóbort volt, csupán.

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 05. címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Rózsák, ti pompázók... címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)