HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48539

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: BlackbirdFeltöltés dátuma: 2011-12-02

Epic - A Lidérc Birodalom 2

2. fejezet
Yenn

" A shitarik eddig árnyékban éltek, de a fényhez való vágyódás erősebb a félelemnél. " - Ishu Barrhak

A hatalmas Yenn. A galaxis belső körében lévő - Trazzan szektor - Hallas csillag körül keringő, Yamen bolygó egyik városa. A galaxis harmadik legnagyobb csillagközi kikötője. A bolygó egyik egész felén terpeszkedik és nő, napról napra, mint a rák, emészti fel a természetes környezetét, hogy növelje a kikötői és épületei számát.
A galaxis apraja nagyja, a legfelsőbb és előkelőbb fajoktól kezdve a legalsóbb, fertőző alfajokig betér ide mindenki. Leginkább akkor kezdett el növekedni, mióta száz éve a lidércek ellenőrzését leváltotta egy kereskedő dinasztia. Vagyonos család, szinte bevásárolták magukat, és pénzükkel tornáztak fel a legfelsőbb székig. Ugyan nem hivatalos, de Yenn császára uralja az egész bolygót, még ha nem is tartozik hozzá a többi város, mégis sokban függnek tőle.
A lidércek utáni első uralkodó harmadik leszármazottja ül most Yenn legfelsőbb székében, Uarr, aki egy lidérc kapitányt fogadott. A kereskedő-császár lakosztálya felé sétáltak éppen a négy testőrével. Hassan a lidérc kapitány, éppen csak megállt Yennben üdvözölni régi barátját, akivel még pár évvel ez előtt volt egy közös kalandjuk a városban.
- És miért sietsz Ellonra? Már száz éve kihalt onnan mindenféle élet. - mondta az öregedő Uarr, aki majdnem egy méterrel magasodott Hassan kapitány fölé.
- Kaptam egy jó hírt megbízható forrásból. Ettől többet nem mondhatok. Egy másik csillaghajó talált megoldást népünk egyik legfájóbb problémájára. - mondta, s közben elmosolyodott.
Uarr majdnem három méter magasra nőtt, fajának adottsága volt ez. Ahogyan a hosszú, éles arcvonások és a hosszú kezek. Már meggörnyedt és vékonyra hagyott szakálla is megőszült, szemeiben kihalni látszott az élet tüze. Hatalmas lepelszerű ruhát viselt, mintha nem állna külön részekből, csak a hátára lenne terítve. Kezeit háta mögött összekulcsolta, így haladt a folyosón.
Hassan természetes lidércvonásokkal rendelkezett. Szürke bőre volt, hosszú fehér haja és sárga alapon vörös szeme. A homlokán volt egy nonfiguratívnak ható lidérc betű, egy Z. Zilla az asszonya, élete párja, akit ő választott és a nő elfogadta őt párjául már több mint, negyven lidérc éve. A szerelmük hatalmas és lángoló, ezért is tetováltatta magára kedvese nevét. Két gyermeket nemzett neki, többet sajnos nem enged a lidércek szervezete, pedig Hassan szinte csak termelné őket. A két fiú leszármazottja, asszonyával és kétezer fős legénységével együtt most fent keringett orbitális pályán a Yamen körül. Egyszerű ruhában volt. Vörös sál fedte nyakát, mellkas védő mellvért, alkarpántok, fehér felső és alsórész, fekete kesztyűkben és csizmákban végződve.
Beértek Uarr lakosztályába, ami tágas és fényes volt. A szemben lévő üvegfal előtt egy hosszú asztal állt. Kék szőnyegek és faldíszek voltak, mindenütt. A négy testőr beállt az ajtóhoz és szobrokként léteztek tovább, hogy véletlenül se zavarják a beszélgetést, ám a látszat csalóka, mind a négyen egy yenni templomból származtak, ahol bérgyilkosokat képeznek, amilyenek ők maguk is. A figyelmük nem lankad még álmukban sem. Fegyver nem látszik náluk, arcukat csuklya fedi, de az apró kések és bombák ott lapulnak a köpeny alatt, amikkel bármilyen gyanús mozdulatnál egy másodpercen belül megfékeznék a támadást.
Uarr az üvegfalhoz sétált és kinézett rajta, Hassan pedig az asztal előtt sétált fel-alá. Yenn látványa egyedi volt a környező csillagok között. A város egy apró szeletét lehetett látni csak, mégis beterítette a láthatárt. A több száz emeletes épületek teteje jóval a lakosztály alja alá értek fel, mivel éppen egy olyan főépületben volt, melyből egész Yennben csupán száz található. Sok ezer emelet magasról tekintve az alanti városra nézték a dokkoló hajókat.
- Igen, tudom, miről beszélsz. - mondta az öreg császár.
- Valóban? - állt meg Hassan.
- Rátaláltatok a lélekkeltetőre, amivel egy egész sereg lidércet visszahoztok majd a császárotokkal együtt. - a kapitány elismerően bólintott az öreg tájékozottságára.
- Jól informált vagy. Biztosan mindenki megérti a helyzetünket.
- Te is tudod, hogy nyíltan nem merik kimondani, de szívük mélyén minden faj közt legkevésbé kívánják a lidércet, hogy újra talpra álljon. A kétezer éves uralom, holokauszt. A ti sorsotok már más kell, hogy legyen. Én ismerem az erőtöket és tudom, hogy sosem lesztek eltiporhatók, de az uralomra már nagyobb fajok hajtanak.
- Mégis kikre gondolsz Uarr? A szánalmas Hiyadikra?
- Az általad szánalmasnak nevezett Hiyadik fényt hoztak több száz rendszerre, és hitükkel is hódítanak. Naponta állnak melléjük bolygók és szövetségesek. Még nincs kimondva, de a következő ellenőrző birodalom a Hiyadi lesz, és ezt senki sem bánja. - mondta az öreg visszafordulva Hassan felé.
- Ezt úgy mondod, mintha te is őket támogatnád.
- Valóban, így is van. Holnap érkezik hozzám az egyik leghíresebb főpapjuk és a Kulliusban tart majd hitbeszédet. A yenniek őrülten kíváncsiak a Hiyadi eszmére.
- Hát már téged is megfertőzött? Nem beszélhetsz ennyire egy jó barátod ellen Uarr. - mondta Hassan.
- Nem ellened beszélek. Ti megmaradtok erősnek, főként, ha sikerül Tarkos császárt is visszahozni az életbe. Ő talán újra egyesítheti a lidérceket és együtt új otthont találhattok. Viszont ha nem teszitek félre a büszkeségeteket, hogy egykor ti uraltatok mindent, és nem fogadjátok el a változást, hogy most más van soron, akkor csúnya háborúknak teszitek majd ki magatokat. - Hassan erre megfeszült. Szemei viszont nem dühöt, hanem meglepődést árultak el.
A lakosztály zsilipje felhúzódott és egy yenni - magas, vékony, humanoid - lépett be rajta. Sisakban és egyenruhában volt.
- Császár! Jó hírem van, azt hiszem a tufui kereskedő jelentkezett, hogy engedélyt kér dokkolni a császári garázsban. - Uarr felkapta a fejét Hassanról.
- Persze, engedd csak ledokkolni. Ellenőrizzétek és pakoljátok ki, azonnal látni szeretném! - mondta szinte izgalommal a hangjában az öreg császár.
A bejelentkező sarkon fordult és elviharzott.
- Még is mi ilyen értékes számodra? - nézett felhúzott szemöldökkel Hassan.
- Régiségek. Ősi ereklyék, mítoszbeli eszközök, fegyverek és tárgyak. Mind olyan holmi, ami a mai civilizációkhoz és történelemhez vezetett. Egy egész múzeumnyit gyűjtöttem össze mióta utoljára itt jártál, talán két esztendeje. - mondta Uarr.
Hassan meglepett maradt, ez is új, amit nem képzelt az öregről. Persze, mit csináljon utolsó pár évében, Yennt a tanácsosaira bízza, amíg az ivadékai elég idősek nem lesznek az irányításhoz, addig ő pedig gyűjtővé válik. Igazi nyugdíjas elfoglaltság.
Uarr kilépett az asztal mögül és elindult kifelé, Hassan követte, a testőrök is szépen felsorakoztak köréjük. Újra a magas homlokzatú folyosón sétáltak.
- Valódi kincs egy ilyen kereskedő, ha van az ismerősei közt. Távoli csillagoktól is beszerez bármit. - kuncogott magában Uarr.
Hassan felhúzott szemöldökkel sandított az öregre. Ez megbolondult két év alatt - gondolta.

Oleg volt a tufui kereskedő. Már hosszú hónapokkal ez előtt elindult, hogy beszerezze azokat az értékeket, amiket a kereskedő-császár rendelt meg tőle. Szívesen is dolgozott neki, mert jól megfizette, de kényszerből is, mert közben nem lehetett más üzletet lebonyolítani, ami még több pénzt hozott volna, mert ha nincs meg minden, akkor Uarr megöleti. Ez a sors jutott. Akinek nincs hatalma, az csupán eszköz annak kezében.
Nem is volt gond a beszerzéssel, távoli bolygók, szegények, elmaradottak voltak és örültek a kevés tallérnak is, ami a kezükbe került. Azért a pár ócskaságért, ami számukra csak régi kacat volt, nem látták, hogy a galaxis történelmét alakító események tanúi. Lehet egyes papokon és szektákon kívül csak Uarr császárt érdekelte. Neki pedig csak meló volt. Egészen addig, amíg nem találkozott szembe egy hatalmas flottával. Apró, ócska, rozsdás gépekből állt, egy sem volt, amelyik nagyobb lett volna az övénél, de pontosan ettől és a rakat fegyvertől, ami rájuk voltak akasztva, lett félelmetes a találkozás. Aztán végül megúszta... egy feltétellel.
Oleg kiszállt a ledokkolt hajóból és a rámpára lépett, ami kilógott a cső alakú semmi fölé. Mintha egy hatalmas kéményben lettek volna, csak száz méterrel felettük, a kör alakú nyílásból szűrődött be fény. A császár és Hassan kapitány épp ekkor léptek ki a folyosóról és fel a rámpára.
- Jó újra látni! - üdvözölte őt Uarr. Melege lett.
- Ismét itt császár! Minden megvan, amit kért. - megálltak egymás előtt és meghajolt az ismeretlen lidérc előtt. Hassan viszonozta.
- Helyes. Kissé sok időbe telt, de tekintve a műtárgyak értékét és beszerezhetőségét, ez teljesen reális. Megdolgoztál a pénzedért Oleg. Most pedig had lássam őket! - helyezte össze maga előtt ujjait várakozóan Uarr.
A kereskedő arcára zavar ült ki, megpróbálta elrejteni, de Hassannak feltűnt.
- Persze császár, menjünk.
A hajó hátsó részéhez sétáltak, ami hatalmas potrohként dagadt a kis vezetőfülkéhez képest. Két yenni munkás lépett a kapukhoz, mögöttük két testőr, aztán Uarr, Hassan és Oleg, mögöttük ismét két testőr. A kapukat nyitották, elfordult a kilincsként szolgáló kar. Hassan Olegre sandított és nem nagy meglepetésére félelmet látott az arcán. Azonnal kapcsolt.
A lidérc kapitány előkapta a kézifegyverét és a kapukra célzott, a testőrök azonnal mozdultak, de rossz felé figyeltek, mert a nyíló kapuk mögül ugrottak elő az igazi ellenségek. Egy csapat, maszkot és csuklyát viselő, rongyos ruhákba és kopott testpáncélokba bújtatott alak ugrott elő. A két yenni munkás lezuhant a rámpáról, ahogy előtörtek, az első két testőrt pedig késvégre hányták. Hallatszott a húsba mártott kés éles, tépő hangja, ahogy az izmokon és ereken átvágja magát. A maszkosok második sora tört előre és a fegyverét éppen elsütő Hassanra és a mellette álló Uarra vetették magukat. Hassan fegyvere nagyot szólt a visszhangzó hangárban, a lövedéke pedig egyenesen egy maszkos mellvértjébe csapódott, szépen átégetve azt. Holtként fordult le a rámpáról.
A földre került császár és a kapitány mögül a harmadik sor lépett előre és a megmaradt két testőrre törtek, ám ők már előbb támadásba kezdtek. Kések repültek előre, amik akadálytalanul fúródtak a maszkosok mellkasába. A támadás még ekkor sem tört meg, pedig a felfordulás már nem is lehetett volna nagyobb. Újabb kettő lépett előre késeiket a fejük fölül indítva vágták nyakon az őröket. Mindkettőnek egyszerre gurult le a feje a mélybe, testük pedig utánuk dőltek. Ekkor állt meg a levegő egy pillanatra. A köpenyek suhogása hallatszott csak a huzatban, amit a kint feltámadó szél táplált.
A maszkosok sora szétvált és egy magasabb sétált a földre tepert kapitány és a császár elé. Tele volt karkötőkkel az alkarvédője, a nyakában több lánc is lógott a vékony páncél mellvédőre. Csuklyája neki volt a legmélyebb, legjobban neki takarta a maszkját. Köpenye kettő, alul egy vörös színű bár kopott, rajta egy kékszínű lobogott. Kezén ujjatlan kesztyűt hordott, minden ujján legalább egy gyűrű, de volt, amelyiken több is. Ez az alak is ütött, kopott volt és szakadt, de a többiekhez képest a legkevésbé. A maszkja vonta magára a legtöbb figyelmet. Hatalmas kerek fekete szemein a sötétség bámult a két földön fekvőre, orra és szája nem volt, helyette három vékony nyílás húzódott az álltól a szemekig. A maszk alatt vastag sál tekeredett a nyak köré.
- Álljatok fel! - mondta a vezérnek látszó maszkos. A yenni nyelvet használta, de erős akcentussal beszélt.
Két maszkos felsegítette őket, a magas Uarrt nehezebb volt. A vezérük elindult a rámpán a folyosó felé, a maszkosok követték maguk előtt lökdösve a két foglyot, a sor végén pedig Oleg ballagott. Betértek a lakosztályba, csak két maszkos és Oleg ment be, a többi talán öt-hat, kint maradt a zsilip előtt őrködni. A vezérük az üvegfal elé állt és levett valamit az övéről, amit a fejéhez emelt. Egy régi módi adó-vevő volt, nem holopad, mint a befolyásosoknak.
Érthetetlen nyelven szólt bele, aztán jött egy válasz azonnal. Elrakta az adó-vevőt és megfordult. Leemelte a csuklyát. A haja egyedi volt, talán nem is inkább haj, mint puha kinövés a fejből. Fekete, tüskének ható szálakból állt, vastagak, talán két centi átmérővel. Aztán a maszkot is levette.
Az első két dolog, ami feltűnt rajta a lila bőr és az orr helyén, két lyuk. A homloka magas volt, feje teteje kopasz és a füle mögül indult a hajszerű kinövés. A szemeiben fekete, függőleges csík volt a pupilla, ami kék alapon forgott. Hassan lélegzete elállt, szinte hallatszott.
- Tudjátok, mi vagyok? - kérdezte megint sajátos kiejtésével.
- Egy shitari. - hajtotta le a fejét Hassan. Aztán felnézett és felemelte az állát, büszkén.
- Ishu Barrhak. Az elnyomott faj, igaz? Lidérc. - szinte köpte az utolsó szót. - Ki tudja már, hány száz éve bujdosunk? Ennek vége.
- Még is mit akarsz csinálni? - kérdezte az öreg császár. Nem érződött rajta félelem.
Halk, távoli puffanások hallatszottak kintről. Aztán egyre sűrűbb lett és közelebbről is puffogni kezdett. Ishu mögül, az üvegfalon át fekete füstfoltok jelentek meg. Beindultak a légvédelmi ágyúk és a fekete füst gombócok közé ósdi gépek érkeztek eszeveszett tűzzel viszonozva a fogadtatást. Lila és kék energia villámok csaptak az épületek közé, ahol a légvédelmi tüzérség állomásai voltak. Aztán egyre több idegen hajó érkezett, és százával szálltak alá a nyugvó nap utolsó sugarai között.
- A császár megkapta a válaszát. - mondta Ishu. - Ezennel megfosztalak rangodtól és Yenn mától fogva az én uralmam alá kerül. - odalépett Uarr elé és letépte köpenyéről a császár jelét.
Ledobta a földre aztán az asztal mögé lépett, elővette a rádióját és bekapcsolta. Uarr az üvegfal elé sétált és kinézett rajta, a vérontásra. A megszállók ezernél is több gépére, amik megfosztották őt a galaxis egyik legnagyobb városától.
- Még is mit hiszel, ki fogja ezt tétlenül tűrni? - kérdezte az öreg, még mindig kifelé bámulva.
Ishu rádiója megszólalt és idegen nyelven jöttek rá a mondatok, rövidek és hosszabbak.
- A helyi őrség parancsnoksága elfoglalva. - fordította. - A légvédelmi irányító központok elfoglalva. Hivatali épületek elfoglalva. - miközben ezeket sorolta, előresétált Uarr felé.
Mikor közvetlen mögé ért, hirtelen előrántott egy kést és mélyen felnyomta az öreg oldalába, úgy, hogy a bordái között akadt meg. A vén uralkodó felnyögött, de csak halk utolsó lélegzetre futotta és végül eldőlt hatalmas, élettelen teste. Hassan előrelépett, de máris kapott egy kést a nyakához az egyik maszkostól, ezért inkább vissza is lépett.
- Te főleg ne ugrálj, lidérc. - amikor ezt a szót mondja, mindig furcsán elcsavarja, mintha bántaná a nyelvét. - A te hajód odakint kering, láttuk. Nem vagyunk barbárok, ezért kapsz egy lehetőséget. - Hassan szeme felcsillant.
Nem gondolta volna, hogy életben hagyják, sőt már az is meglepte, hogy eddig nem támadták meg a hajót. Nem nagy, ekkora erővel, amivel Yennt bevették pár perc alatt, ennyi idő lenne a hajóját - az Uhrbannt - is elintézni. Ishu kezében még mindig ott lógott a hosszú kés és még Uarr vére csepegett róla. Nem akarta így végezni.
- És pedig? - kérdezte a kapitány. Ishu arcán semmilyen érzelem, vagy gondolat, vagy reakció nem látszott végig, első perctől fogva.
- Küld el őket innen.
Hassan meghökkent. Elsőre nem fogta fel, mit mondott a shitari ezért magában megismételte még egyszer, vagy kétszer. Azt kéri tőle, hogy az Uhrbannt küldje el a Yamen körzetéből, vagy akár ki a szektorból és ő pedig maradjon itt?
Ishu elővett a köpenye alól és Hassan elé tolt egy holopadot. Elvette.
- És velem mi lesz? - kérdezte a kapitány, már akkora volt a félelem benne, hogy nem érdekelte az sem, ha látszik rajta. A shitari csak állt és őt nézte.
- Uhrbann itt Hassan kapitány. - Ishura nézett, de semmi, még mindig kifejezéstelen arccal állt előtte, kezében a késsel. - Hagyják el a Yamen orbitális pályáját és a szektort is. Az új kapitányuk Zilla. Vége.
- Itt az Uhrbann. Uram? - jött azonnal a válasz, kérdésben.
- Azt mondtam, hogy induljanak! - mondta már magából kikelve, de a következő hang csak egy nyögés volt.
Ishu feltolta a kését Hassan gyomrába. Akadálytalanul szelte a beleket és hegyével még a szívét is elérte. A kapitány utolsó erejével Ishu köpenyébe markolt, és így csúszott le a földre.
A shitarik egykor a lidércek rabszolgái voltak. Két ezer éve elnyomták őket és maguk alá hajtották az egész fajukat. Kereskedtek velük és minden utolsó munkát nekik kellett elvégezniük. Voltak apró csapatok, akik feladták a fajuk iránt érzett tiszteletüket és zsoldosnak álltak, hogy fenntartsák a rendet a lidérceknek a galaxisban. Voltak más csapatok, akik pedig a börtönökben lázadásokat szítottak. Voltak harcok városokért bolygókért, de sosem tudták magukat teljesen kiszakítani az elnyomóik alól, csupán egy-egy rövidke időszakra, amiért hatalmas véráldozattal fizettek.
Aztán mikor a galaxis a pusztulás szélére sodródott, még talán ezer évvel ez előtt, mikor gyűltek a fekete napok és haltak ki egész csillagrendszerek, akkor tűntek el a szem elől és azóta is bujdostak. Sokan már kihaltnak hitték a fajukat és senkit nem érdekelt, mert szinte ezerévente hal ki és születik egy faj a galaxis valamely sarkában.
Ishu terve megvalósulni látszott és a lidércek ellen indított hadjárata hamarosan megkezdődhet, de előbb be kellett biztosítania a hátteret. Yenn igazi kincsesbánya, tele pénzzel, energiával, alapanyaggal és gyárakkal. Ideális hely egy hadsereg felállításához. Erre az invázióra évekig gyűjtötte maga köré a fajtársait, akik elbújva, föld alatt és városok alagútjaiban éltek egymástól távoli bolygókon. Ő újra egyesítette őket és valódi erőt kovácsolt belőlük. A shitari inváziós sereg kevesebb, mint egy óra alatt átvette az irányítást s ez után minden ment tovább, csupán a vezetőség változott.

2011. év eleje, egy elkezdett regényemből

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-06-04
Összes értékelés:
3
Időpont: 2012-06-11 15:34:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszik, fogadd őszinte gratulációmat :D
Alkotó
Blackbird
Regisztrált:
2011-11-29
Összes értékelés:
9
Időpont: 2011-12-02 21:23:40

Úgy a 8.-ik fejezetig van kész... :D Kíváncsi lennék a teljesről alkotott véleményedre is.
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-12-02 19:42:26

válasz Blackbird (2011-12-02 18:53:01) üzenetére
Jöhet, ha már elkészült.
Alkotó
Blackbird
Regisztrált:
2011-11-29
Összes értékelés:
9
Időpont: 2011-12-02 18:53:01

Ezt valószínűleg kevésbé néztem át még, leginkább a történetre koncentrálok, a fogalmazás az magától jön ugye... és van, hogy automatikusan írok, ami pedig ilyen hibákat szül. :) Jöhet a harmadik fejezet? :)
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-12-02 18:24:48

Jó volt ez, habár itt már találtam néhány helyen szóismétlést, és szakaszon belüli nézőpontváltást.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Túl steril című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hiúság, költő a neved című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Katalinnak engesztelésül, az egyébként nem létező félreértések miatt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szárnyaló idő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)