HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2011-12-04

Szemétdombon pusztulsz el, nyomorultul

"Hanem azért, de csak azért
koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhantomra
nefelejcsből fonjatok"


Fejér Tomi az Élmunkás hídnál szállt le a 73-as troliról. Átsietett Rudas László utcán a túloldalra, s meg se várva, hogy a lámpa zöldre váltson az Izabella utca sarkánál, ezen a kereszteződésen is átszaladt. Szednie kellett a lábát, látta ugyanis, hogy jön a 76-os, amivel tovább akart utazni. Felszállt. A kocsi zsúfolva volt, nehezen talált kapaszkodót a peronon. Végül az ülőkalauz ketrece előtt kiharcolt magának egy fél-lábhelynyi helyet, megvetette a lábát, belecsimpaszkodott a fém-rúdba, amelybe rajta kívül még hárman kapaszkodtak. A kalauz megnézte a fiú bérletét, biccentett, a bérlet rendben volt. A troli zajtalanul, puhán siklott megállóról megállóra. Elérték a Népköztársaság-útját. Itt sokan szálltak le, de új felszálló is sok volt, többen voltak, mint a leszállók. Végül az ajtó becsukódott. Az emberek egy része bosszankodva lenn maradt, de a troli ment tovább a szerencsésekkel. Amikor az ajtók becsukódtak, Fejér Tomi otthagyta a rudat a kalauz ketrece előtt, és elkezdett a tömegben kifele, az ajtó felé furakodni, hogy a Jósika utcánál, ahol le kellett szállnia, közel legyen az ajtóhoz. Odaértek a megállóhoz, kinyíltak az ajtószárnyak. A fiú lépett volna előre, egyik lábával már a lépcsőn állt, amikor valaki hátulról megragadta lófarokba kötött, hosszú haját és nagyot rántva rajta, a lefelé tülekedő utasok között visszaráncigálta a kocsi belsejébe. Fejér Tominak a fájdalomtól könny szökött a szemébe, érezte, hogy csomókban szakad ki a haja a fejbőréből. Megpróbált megfordulni a tömegben, hogy szembenézzen támadójával, de nem sikerült, az emberek, mint heringek a konzervdobozban, szorosan egymáshoz préselődve álltak körülötte. Ahogy küszködött, egyszerre csak fegyvercsövet érzett a derekában.
-Ne mozduljon! -suttogta egy hang a háta mögül. -Maradjon nyugton, akkor nem lesz semmi baj!
A troli a Rózsák terét elérve kifordult a Dohány utcába, elsiklott a magas kéttornyú templom előtt, innen pedig jó 200 métert megtéve a rózsaágyások mellett, a Rottenbiller utcába fordult be. A Baross tér sarkán az épülő szállodától nem messze beállt a megállóba, aztán sebesen tovább ment, megkerülte a körforgalomban a teret. Itt is volt egy megálló, itt sokan leszálltak. Jobb kéz felől a Park Szálló fényes portálja látszódott, balról a Keleti Pályaudvar masszív sárga épülettömbje, homlokzatán az órával és a szárnyas arkangyallal. A tér közepén Baross Gábor fekete vasszobra magasodott.
A fegyvercső eltűnt a dereka mögül. Fejér Tomi a félelem kezdeti sós ízével a szájában óvatosan hátra sandított. Alacsony, nyeszlettnek tűnő öltönyös, nyakkendős férfit látott. A férfin nem volt kalap, vékonyszálú, sötét haját szorosan hátrafésülve viselte. Két, késnél élesebb szürke szem világított a keskeny arcban.
-A végállomásnál fogunk leszállni, -szűrte oda a szót, a fogai között. -Csak semmi cirkusz. Ha egyetlen rossz mozdulatot tesz, keresztüllövöm!
-De, kérem, ez csak valami buta félreértés le..., -kezdte a fiú, de a másik fojtott hangon rögtön letorkolta:
-Kuss legyen! Pofa be!
Fejér Tomi segély-kérően nézett szét. Az emberek körülötte úgy tettek, mintha nem láttak, nem hallottak volna semmit, kifele nézegettek az ablakon, vagy a cipőjük orrát nézték. A kalauz, lyukasztója csavarját babrálta, mintha a lyukasztón lenne valami javítani való.
-Végállomás, tessék kérem leszállni, -hallatszott a megafonban. A tömeg megindult az ajtókhoz. A 76-os megállt, az ajtók szétnyíltak. A fiú is lelépett, hátában szorosan az idegen férfivel. Amikor már lenn álltak a flaszter napsütötte, forró kövén, hirtelen odébb ugrott, és sporttáskáját ledobva a válláról nekiiramodott az utasok között, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy egérutat nyerjen. A HÉV túloldali végállomása felé futott, erre tartott a tömeg is, de alig tett meg két lépést, hatalmas rúgás érte térdhajlatban és az átkelőhely közepén térde bukott.
-Álljon fel, és jöjjön velem, -parancsolta az idegen. -Felszállunk a HÉV-re! Ne kelljen kétszer mondanom!
Fejér Tomi feltápászkodott. Alig bírt talpra állni, nagyon fájt hátul a lába.
-Nem megyek sehova! -kiáltotta eltökélten és maga elé kapta két öklét. -Ki a fene maga? Kopjon le rólam!
Kapott erre egy akkora pofont a szürke szemű férfitől, hogy újra elterült. Pokolian kemény keze volt. Mintha péklapáttal vágták volna fejbe, úgy érezte Fejér Tomi. A férfi hasba rúgta a földön fekvő fiút, aztán terpeszben megállt fölötte.
-Te kis rohadék! Te még dacoskodni mersz! Még neked áll feljebb? Fogd a táskád és nyomás!
A járókelők jöttek mentek köröttük, senki nem merte észrevenni, mi folyik ott, mintha minden úgy lenne jól, úgy lenne természetes, ahogy az imént éppen lejátszódott.

Ilona-telepnél szálltak le. Lementek a lépcsősoron a töltésről, átkeltek a forgalmas Kerepesi úton. Elhaladtak a kocsma kerítése mellett. Az árnyas, zöld kerthelyiségben néhány ember sörözött. Fejér Tomi lelassította lépteit a kocsma előtt. Talán abban reménykedett, hogy észreveszik bentről szorult helyzetét, és a segítségére sietnek. Na, azt várhatta! Az emberek nem törődtek vele, ittak, beszélgettek, el voltak foglalva a maguk bajával. Az idegen taszította tovább a vállánál fogva, mutatta az utat, merre menjenek.
-Lódulj! Szedd a lábad! Arra!
Elhagyták a települést, kiértek a határba. Egy poros, pipacsokkal szegélyezett dűlőúton jobbra fordultak. A tágas mezőn patak folyt keresztül, olyan volt a táj a fa-csoportokkal, bokorcsoportokkal, patakparton a szomorú-fűzekkel, mintha a magyarok bejövetelének élő díszlete lett volna. A távvezeték magas traverzeitől eltekintve, tényleg el lehetett volna képzelni, hogy egy ilyen témájú film kulcs-jelenete itt játszódjon. Melegen sütött a nap, a fiú izzadt, arcán patakokban folyt a víz. Jó sokat mentek előre. Szeméttelep széléhez értek. Teherautók széles keréknyoma vezetett idáig. A feléjük eső oldalon az egyik szemétbuckánál megállj-t parancsolt a szürkeszemű idegen.
-Itt állj meg!
Megálltak egymással szemben. A férfi fogpiszkálót dugott a szájába. Kezét zsebre vágta. Farkasszemet nézett a fiúval, végigmérte tetőtől talpig. Jéghideg volt a tekintete, mint az áspis kígyóé.
-Na látod! Akkor mondd csak el most nekem szépen fiacskám, mivel is szomorítod te, a te szegény jó édesanyádat?
A fiú azt hitte, mindent ért. Kezdett megnyugodni. Hát, istenkém, volt mostanában egy-két balhéja. Múlt héten a troli-vezetővel... az tényleg nagyon nagy volt, de akkor elszaladtak a rendőrök elől. Korábban pedig, mi is volt korában? Verekedés a ligetben a másik galerivel! Igen, ott is futniuk kellett, mert már szóltak a Dózsa György úton a szirénák. Aztán...aztán még korábban, még a télen, a szétpukkanó karbidbombák a Körúton... De mit tudhat erről ez az ember? Rendőr vajon? Igen, lehet, hogy rendőr! De, ha rendőr, akkor miért hozta ki ide, és miért nem a kapitányságra vitte?
-A verekedések miatt....? -kérdezte bizonytalankodva. -Nézze, mindent elmondok, ha gondolja...
A másikon nem látszott, hogy túlzottan érdeklődne a verekedések iránt.
-Anyád könyvelő az Állami Fejlesztési Intézetnél, ugye, és özvegy? A férje nem jött haza a háborúból! Miért nem ment férjhez a mai napig se jóanyád? És ki az, az Anton bácsi?!
Fejér Tomiba beleszorult a szusz hirtelen. Csak a keze lebbent. Csak a keze jelezte, csak egy tétova mozdulat, mi zajlik odabenn. A férfi szenvtelenül folytatta.
-Kicsoda Pécsi Pista? Hol lakik? Mivel foglalkozik? Ki Kósa Béla, s merre tartózkodik most? Disszidált Vendel József, vagy még itthon bujkál?
A fiú még mindig nem tudott szólni. Ismerős neveket hallott, rokonai nevét, de a kérdésekre, ha akart, se tudott volna válaszolni.
-Hát, -mondta a szürke szemű idegen anélkül, hogy testhelyzetén változtatott volna, vagy a kezét kivette volna a zsebéből, -most elmondom neked a játékszabályokat kisfiam. Nagyon egyszerű. Vagy együttműködsz velünk, és válaszolsz szépen a kérdésekre, vagy nagyon nagy baj lesz.
Fejér Tomi arcán a rémület és az értetlenkedés egyvelege tükröződött.
-Figyelmeztetlek arra, hogy mi ezekről a dolgokról már mindent tudunk, csak kíváncsiak vagyunk, megmondod-e nekünk az igazat? -mondta az idegen. -Beszélj szépen. Nézd, én jó ember vagyok, sajnálom azt a pofont. Ha nem makacskodtál volna, nem verlek meg. Nos? Kezdjük akkor az elején. Én elmondom most neked, amit én tudok, te meg elmondod nekem, jól tudom-e, amit tudok. És, ha nem tudok valamit, akkor szépen kisegítesz, kiegészíted a történetet. Aztán elmegyünk innen, elfelejtjük az egészet, beülünk a kocsmába és iszunk két nagy korsó sört erre az ijedtségre!
-De, kérem, higgye el....
-Február 10-én kaptál egy levelet Amerikából. A levelet nagybátyád Fejér András írta. Várj, kussolj most! Abban a levélben az állt, hogy vedd fel a kapcsolatot Anton bácsival, Pécsi Pistával, Kósa Béla bácsival, és Vendel Józseffel. Az is benne volt a levélben, hogy írd meg, a nevezettek hol laknak, és, ahol van, ott a telefonszámot. Aztán úgy fejeződik be a levél, hogy ölel, csókol, és arra kér, hogy anyádnak ne szólj, ne szomorítsd szegényt. Mivel nem kéne szomorítanod az anyádat, mi?
A fiú fellélegzett. Ja. Itt tényleg csak egy buta félreértésről van szó. András bácsi pontatlanul fogalmazott. Ő az iskolai balhékra értette, hogy ne szomorítsa az anyját, amikről az előző levélben beszámolt a bácsinak.
-Anton bácsi a másik nagybátyám, -mondta. -Ő Kalocsán lakik. Már nagyon régen nem láttuk.
-Hazudsz kisfiam, -jegyezte meg a férfi. -Anton bátyád áprilisban Pesten járt. Miért jött föl Kalocsáról? Mit akart itt?
-Nem tudom...
-Úgy! És azt se tudod, ugye, hogy Pécsi Pista, aki édes unokatestvéred, öt évvel idősebb, mint te, műszaki egyetemre jár és eddig Kispesten lakott, miért költözött el két hete az Ady Endre utcából?
-Fogalmam sincs róla. Azt se tudtam, hogy elköltözött.
A szürkeszemű idegen kiköpte a szájából a fogpiszkálót. Tett egy lépést előre, a fiú felé. Zsebéből pisztolyt vett elő, csövét a föld felé irányította.
-Utoljára kérdezem, kik ezek az emberek, mivel foglalkoznak, hol vannak, mit tudsz róluk?
A fiú lába megroggyant, nem volt képes levenni a szemét a pisztolyról. Egész testében remegett.
-Kérem, ne öljön meg...
-Beszélsz végre?
-Kérem, ne öljön meg, kérem, ne öljön meg!
-Hátra arc és térdre!
-Jaj Istenem, jaj Istenem! Ne öljön meg, könyörögve kérem, ne öljön meg!
-Kezeket a magasba!
Jeges érzés kúszott felfele a lábától, elérte a szívét.
-Nem tudok semmit! Ne öljön meg, kérve kérem! Könyörgök magának!
A hólyagja és a belei kiürültek, nem tudta tovább visszatartani. Előtte a földön átnedvesedett papírzacskóban rohadt paradicsom volt.
-Ne öljön meg!
Az idegen közelebb lépett, kibiztosította a fegyvert.
-Könyörögve kérem...jaj...
-Nem öllek meg, fiacskám, ne félj, -mondta a férfi, és lassan, óvatosan még közelebb araszolt.
Odament egész közel a fiú mögé, szinte érintette zakója széle a vállát, tarkójához tette a pisztolycsövet és meghúzta a ravaszt. A test egy nyikkanás nélkül dőlt el, fejjel előre belezuhant a rothadt paradicsomos zacskóba.
A férfi lehajolt, egy ideig figyelte, hogy lélegzik-e, majd cipője orrával szemetet túrt a testre, betakargatta körbe, körbe.
Teherautó tűnt fel a műút felől, messze volt még, nagy porfelhőt felverve közeledett. A férfi eltette a revolvert, másik fogpiszkálót vett elő a zsebéből, és a szája sarkába dugta. Terpeszállásban, zsebre dugott kézzel várta a teherautót. Odaért a kocsi, egy billencs volt. A sofőr észrevette a férfit, melléje kanyarodott.
-Maga itt az őr?
-Ühüm.
-Hova tegyem a rakományt?
-Ide borítsa le. -Mutatta a helyet, ahol a szemétkupac alatt a holttest feküdt.
A sofőr megfordult, aztán hátratolatott. A férfi kézjelzésekkel irányította.
-Még! Jöjjön csak. Jöjjön. Most jó!
Leborította a rakományt, majd rátolatott a szélére, hogy egy kicsit laposabbra nyomja.
-Jó így?
-Jó!
-Akkor viszlát.
-Viszlát. Illetve, mondja csak... most járt le éppen a szolgálatom... Nem vinne be a városba?
-Dehogynem, nagyon szívesen, kapaszkodjon föl.
A férfi fellépett a fülkébe, becsapta az ajtót. A billencs elindult, és végigdöcögött a hepehupás széles dűlőúton, amelynek két oldalán a magas fűben pipacsok tenyésztek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-12-16 08:02:21

Köszönöm Tibor. Persze ez egy kitalált történet, de voltak ilyenek, meséltek róla. Engem inkább a gyilkos és áldozat reakciói érdekeltek, ezért írtam meg.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-12-12 19:43:06

válasz Justina (2011-12-12 18:08:27) üzenetére
Köszönöm Justina, nagyon örülök, h írtál! Üdv. én
Alkotó
Regisztrált:
2011-10-22
Összes értékelés:
48
Időpont: 2011-12-12 18:08:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát ez kemény ! De nagyon jól megírtad . Ne mbírtam abbahagyni ,pedig filmen sem mindíg bírom az ilyesmit ...külön megborzongtam attól , hogy a történet elsőfele a Keleti fele játszódik , arra járok minden nap ,teljesen elöttem volt ...
Gratula : Justina
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-12-08 11:03:47

válasz Rozán Eszter (2011-12-08 11:01:59) üzenetére
Köszönöm Eszti, örülök, h elolvastad!

Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2011-12-08 11:01:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Fú, ez nagyon jó lett! Nem semmi történet!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-12-06 18:32:36

válasz Gunoda (2011-12-06 14:29:47) üzenetére
Szia, köszönöm! Nem szeretnék elmenni ilyen vonalra, tényleg elég nyomasztó, csak úgy jött.
Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2011-12-06 14:29:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Húúú, ez k. jó! Erre mondaná azt a férjem, hogy "odabasz"... A hideg kirázott tőle, telitalálat!
Látom, te is brutálban nyomod mostanság... :P
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2011-12-05 20:03:23

válasz Willie Morgenthaler (2011-12-05 18:51:53) üzenetére
Köszönöm, jól esik, h így látod!
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-12-05 18:51:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szerintem nagyon jól sikerült. Érezhetően átjött a feszültség.

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)