Elbúcsúzom kedves, ég veled!
Tovább megyek, mint a fellegek.
Elhagylak én szívszerelmesem,
Nem tarthatsz itt ezentúl te sem!

Nincs itt nekem örök otthonom,
Már ott lakom, túl az álmokon.
Holnapra én oly távol leszek,
Majd valahol nyugalmat lelek.

Olyan vagyok, mint a falevél,
Mikor lehullt, felkapja a szél.
Messze csapong, mint ázott madár,
Megrészegült, perzselt lepke-szárny.

Forró csókom őrzi még a szád,
Már mennem kell, indulok tovább!
Sóhaj fut át sebzett lelkemen,
El kell válunk, ne sírj kedvesem!

Egy rózsaszál, mit neked adok,
Mint bús emlék, lassan hervadoz.
Míg szirma hull, rám tör könny-özön,
Azon túl már hozzád nincs közöm!

Nézz fel, s talán megértesz te még,
Ha csillagos feletted az ég...
Olyan vagyok, mint a holdsugár,
Mely százezer világot bejár...