HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1843

Írás összesen: 46499

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: JustinaFeltöltés dátuma: 2011-12-11

Erik & Háremhölgy (16+)


( Ezt a részletet szándékosan nem teljes címmel tettem fel , mert egyáltalán nem biztos , hogy belekerül a regénybe . )

Amióta Kristina meghalt újra eltávolodtam a nőktől. Szépséges árnyaknak tűntek, áttetsző , tüneménynek a messzeségben , melyektől egy egész világ választ el . Mintha kiveszett volna belőlem minden szép és magasztos érzés ami ezekhez a lényekhez húzott . Szerelem ? Már csak az emlékét ismertem , halvány foszlánya maradt annak, amit olyan mélyen éreztem Kristina iránt . Nem tudtam és nem is akartam más nőt szeretni. Édes emlékétől nem voltam képes megválni . Őt kerestem minden felém forduló arcban , minden apró mozdulatban , minden elkapott tekintetben , de nem találtam meg újra . Számomra úgy tűnt nincs többé szerelem , nem létezik többé az ami olyan szorosan kötött hozzá három éven át . Megszűnt , meghalt , vele együtt temettem el . Nincs senki aki föltámaszthatná , nincs senki aki visszahozná . Hogy szerelemmel szeresek egy nőt , erről már lemondtam. A Kristinával töltött idő emléke elnyomott és megkeserített minden halvány érzést mely egy kicsit is arra a vonzalomra emlékeztetett ami hozzá vitt . A tudat , hogy olyan úgy sem lehet , mint vele , még csírájában elfojtotta a gyöngén ébredező lángot is . Semmi más nem maradt tehát , ami a másik nemhez húzott volna . Csak a vágy. Sóvárgás , leküzdhetetlen vágyódás , amiben semmi nem maradt meg abból a régi szépségből .Nem táplálta más , csak a nyers , alantas és primitív ösztön parancsa . Én azonban nem voltam hajlandó az utasításokat meghallani . Éveken át sikeresen elfojtottam , elnémítottam magamban , amennyire az ösztönöket egyáltalán el lehet hallgatatni. Szándékosan kerültem a nőket . Úgy éreztem egyhez sem lehet közöm, egyet sem szerethetek szerelem nélkül . Ezt valami olyan aljaságnak éreztem , amire nem bírtam rászánni magam . Viszolyogtam, irtóztam a gondolattól, hogy csupán az utálatos és kezdetleges ösztönök által vezérelve forduljak egy asszony felé , egy védtelen és jóhiszemű nőt úgy öleljek , hogy az égvilágon semmit sem érzek iránta. Elkergettem e dühítő gondolatokat és minden erőm összeszedve igyekeztem elfojtani minden olyan késztetés ami azt diktálta , legyek ilyen önző és durva . De a pokolban éreztem magam , valahányszor elkellett viselnem egy hölgy jelenlétét, minden percben tudva gyengeségemről . Ha a nő kedves volt és még velem szemben is barátságos, annál inkább gyötrődtem . Mégis makacsul tartottam magam és ha egy ilyen teremtés szemébe néztem , éreztem , hogy helyesen cselekedtem. Ez erőt adott és némi megnyugvást . Feloldozást , megkönnyebbülést , békeséget azonban semmiben sem találtam. Szerelmet nem ébresztett bennem egyetlen nő sem , de nem hagytak hidegen , nem lehettem közömbös irántuk. Vonzottak , pontosan , olyan ostobán és ösztönszerűen , ahogy a gyertya lángja bűvöli a lepkét. Az ösztönökkel felvenni a harcot , szüntelenül ellentmondani leghatározottabb parancsainak , megtagadni mindent amit oly nagy erővel diktál ... Megint olyasmibe fogtam ami kimerítőbb és veszélyesebb mint azt kezdetben hittem. A veszetten rohanó áradat elé is lehet gátat emelni , de az bármikor leomolhat és akkor nincs ami az útját állhatná.
Ahogy elém hozták a lányt, a sah ajándékát, éreztem, hogy ma nem leszek képes megálljt parancsolni magamnak ... Három órával ezelőtt sejtésem beigazolódott., Vágyam ezúttal olyan erős volt , hogy csaknem rávitt a legszörnyűbbre, amit férfi nővel tehet . Önuralmam utolsó maradványa mentette meg a lányt ettől a gyalázattól . Irtózatos erőfeszítések árán , de megkíméltem a félelemtől bénult szerencsétlent. Visszavonultam , elrekesztettem magam a lánytól . Kulcsra zártam az ajtót , amely így védelmet adott neki . Három óra alatt úgy -ahogy visszanyertem hidegvéremet és képesnek éreztem magam arra , hogy megőrizzem nyugalmam , akkor is ha szemtől szembe áll velem. Elhatároztam ,hogy egy újjal sem érintem többé , úgy távozik , éppen olyan érintetlenül ahogy elém hozták. Tartani akartam magam ehhez ... minden erőmmel azon voltam , hogy eltudjam engedni ... De ismét gyengének bizonyultam . Ezt tisztán éreztem abban a pillanatban amint az ágyhoz léptem . A lány ott kuporgott a párnák között, alig nyugodva meg a három órával ezelőtt történtek után. Sötét haja elfedte vállait , arcán jól látható félelem ült , amely megjelenésemre csak tovább fokozódott . Nem volt kellemes a finom vonásokon ezt a kifejezést látnom , és érezni mennyire , milyen kimondhatatlanul tart tőlem . Ahogy leültem vele szemben , az ágyra ,önkéntelenül olyan távol húzódott tőlem amennyire csak lehetett. Ez szörnyen rosszul esett , de viselkedésem miatt nem is érdemeltem más fogadtatást . Egyetlen szándék élt most bennem , hogy jóvá tegyem amit elrontottam . Tudatni akartam vele , hogy nem fordul elő többet ilyesmi , nem bántom , hajnalban távozhat . Ha kell védelmembe veszem , vállalom a felelőséget . Nem hagyom , hogy megbüntessék. Már nyelvemen volt a szó, már kimondtam volna ... de amint ránéztem képtelen voltam tisztán gondolkozni. Fekete szeme , mint az éjszaka . Tekintete még a riadalom kifejezésével is hihetetlen módon ingerlő hívogató , csábító volt . Csak néztem ezt a gyönyörű szempárt , a benne égő riadt , még is elbűvölő fényt és egyszerre biztosan tudtam , hogy ismét elbuktam . Újra végig mértem a lányt , s elém táruló szépsége teljesen megszédített. Ismét szembesültem azzal, hogy igen is ,még mindig hatással van rám , még mindig olyan veszettül, olyan örülten kívánom, mint három órával ezelőtt. Hogyan hihettem, hogy ellent bírok állni?! Hogyan képzeltem, hogy egyszerűen képes leszek elbocsátani?! Félve várakozó pillantással nézett rám a lány, s azok a tágra nyílt szemek valami leírhatatlan módon, lenyűgöztek. Nem voltam képes szólni, elnémultam, mint akit megbűvöltek. A feszült csend nyugtalanná tette. Zavartan sütötte le szemét, nehezen viselve kitartóan rászegeződő tekintetem. Sötét pillái árnyékot vetettek arcára, s most olyan, kábítóan, szédítően gyönyörűnek találtam, mint még talán soha. Vérem forrón lüktetett , égetően száguldott , zúgott ereimben. Hallottam szívem minden dobbanását , ahogy ütemesen döngette mellkasomat és éreztem , ahogy megállíthatatlanul , fékezhetetlenül eluralkodik rajtam a vágy . Hihetetlen , milyen könnyedén elsodorja a vihar , azt aki egy percre is megszűnik ellenállni , milyen elsöprően nagy erővel ragadja el az áradat azt akinek egy egészen kicsit is meggyöngül akaratereje. Szinte észrevétlenül veszi át az irányítást az ösztön , ami sok éven át volt elnyomva és most látva , nyílik börtönének ajtaja elszabadul. Kicsúszik kezeim közül, eltépi a láncot, amely gúzsba kötötte, gátolta szabadságát, elnyomta , s egyre azon igyekezett , hogy megölje. A csatasorba állított , fegyelmezett gondolatok , most újra szétszéledtek , tébolyult táncba kezdtek , kavarogva , meg nem állva. Úgy fosztott meg mindez józanságomtól , mint máskor a tomboló harag , a csillapíthatatlan gyűlölet . Agyam betöltötte a sürgető követelőző parancs , a forró szenvedély . A lányt akartam , kívántam , éppen olyan hévvel, mint három órával ezelőtt . Pontosan olyan elfojthatatlan vágyakozás tört rám mint akkor. Olyan mélyről jött , olyan felszabadultan vad volt és szilaj , hogy önkéntelenül megadtam magam , engedtem , hogy vezessen , elfeledve a viszolygást szinte teljesen . Nem bírtam többé parancsolni magamnak . A hihetetlen gyorsasággal rám törő indulat hevében remegve vontam magamhoz a lányt. Félre simítottam arcába hullott hollófekete fürtjeit , s nem engedtem , hogy elforduljon tőlem, határozottan tartottam. Riadtan rebbent meg szeme , de a félelem újfent bénult átette . Feszülten , lélegzet visszafojtva , mozdulatlanul tűrte érintésem, mint aki kővé vált. Idegeim mint a túl húzott hegedűhúr fájdalmasan feszültek . Ahogy végigsimítottam arcát s kezem megállt karcsú nyakán , éreztem ereinek lüktetését száguldását és azt hittem megőrülök , nem bírom tovább egy percig sem épp ésszel , ha nem lesz az enyém . Mindenről megfeledkezve , csak a fájóan édes kényszernek engedve , hajoltam fölé. Lázas önkívületben csókoltam résnyire nyílt ajkait. A lány egész teste megfeszült , karjaim között kétségbeesett néma tiltakozásként , előre rettegve az eljövendő percektől . De én erősen tartottam , szorosan öleltem , nem engedve , hogy kiszabaduljon. Egyre csak csókoltam , szünet nélkül , hevesen majd gyöngédebben , lassan simogatva ajkammal ajkát . Azt akartam , hogy minden porcikájában érezze ,mennyire kívánom , milyen sóvárogva akarom őt . Ahogy kezdeti vadságom megrémítette , most úgy nyugtatta meg ez a bár semmivel sem kevesebb szenvedélyről árulkodó , még is lágyabb érintés . Teste ellazult, nem vergődött tovább elgyöngülve hunyta le szemét és most először élvezte amit vele tettem .

Mint fent írtam ezt lehet , hogy nem használom felél a regényben , de akit érdekel a folytatás az írjon és azért felteszem ...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-10-22
Összes értékelés:
48
Időpont: 2011-12-12 19:24:05

Igen nagyon siettem nem tudtam jól tagolni ...
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-12-12 19:05:10

Az előzményeket nem olvastam, nem tudom, kilógna-e a regényedből. Viszont valamivel több bekezdés kellene.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7925
Időpont: 2011-12-12 11:19:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez érdekes, jó rész, nyugodtan tedd bele! Üdv: én

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Ismeretlen ismerős című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Apák napi fohász címmel a várólistára

Saskó Éva bejegyzést írt a(z) Érzelmeink mértékegységei című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Az élet táncol… címmel a várólistára

Kedves alkotást töltött fel Nyári zápor címmel

Kedves bejegyzést írt a(z) Eső című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mesélek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nemlétezés című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 30. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 29. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Profánk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Abszurd bakancslista címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)