Tavaly is elérkezett december 24.-e estéje, a Szenteste. Tudjátok gyerekek ez egy nagyon híres, nevezetes ünnepi este. Ugyanis ekkor ünnepli a keresztény világ Jézus Krisztus megszületését. Beesteledvén a hófelhős égen csak itt-ott villanhattak fel a csillagok, ahol a felhők éppen nem fedték be az eget. Mégis elég erős fény uralta a környéket. Gondolom, hogy az őszinte szeretet lelki fénye is növelte a csillagok fényerejét. Ahogy nézem a tájat a meleg szobánk ablakából, egyszer csak szárnyak suhogására figyelek fel. Az éjben csoda történt! Angyalok szálltak szerteszét, de nem ám csak úgy, ,,kutyafuttában", hanem valóságos ,,menetrend" szerint érkezve minden házhoz. Egyik kezükben karácsonyfák voltak, a másikban meg az ajándékok sokasága! Szinte zenéltek az angyalszárnyak az éjben. Ezek azért nem hasonlítottak a madarak szárnysuhogásához, mert ez a hang a szívből jövő, őszinte szeretetnek
a hangja volt! Szinte ,,aláfestése" volt az ajándékozásnak, mivel megajándékozni általában azokat szoktuk, akiket szeretünk - nemcsak Szenteste! - és akikre mindég - nemcsak Karácsonykor! - szeretettel gondolunk. Ez akkor gyönyörű igazán, ha ez a szeretet kölcsönös és önzetlen! A hópihék gyönyörű aláfestést adtak ehhez a történéshez. Az angyalok megérkezését mindenhol örömmel, énekekkel, szép zenével, a szív őszinte örömével fogadták! Az ajándékozás mindég nagyon szép tett azoktól, akik adnak, mert adhatnak és azoknak is öröm, akik kapnak, mert kaphatnak. Különlegesen szépek azok az ajándékok, amelyeket mi magunk készítünk a megajándékozottnak, mert az azt jelenti, hogy gondolunk rá és abban az ajándékban a mi munkánk is benne van. Az angyalok ezen az estén is - mint mindég - örömmel viszik mindenhová az őszinte szeretet megnyilvánulásait, az ajándékokat, a szerető gondoskodás őszinte jeleit. Ez a szép ebben az estében, hiszen a kölcsönös szeretet öröme krisztusi öröm, tehát a legszentebb, a legjobb és a legszebb!