HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49027

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: VándorFeltöltés dátuma: 2006-11-20

Angyal és ördög

Még ma is emlékszem erre az esetre, mely a fák lombján túl, az apró teremtmények apró sejtjein, a dombok árnyékán, völgyek ködén túl történt. Egy apró teremtmény, melyet -bevallom- magam sem tudok hova sorolni, éppen egy fa alatt gyűjtögette a még megmaradt magokat, talán az utolsókat, amik még megmaradtak a lombok közül kihullottakból. Fénylő, borzas szőrén egy hópihe jelent meg, majd mégegy, s újabb, újabb. A kis állat, kezében a magokkal gyorsan eliszkolt. Nem, nem félt ő a hidegtől, a téltől, sem a nagyobb ragadozóktól, ilyen időben ők nem jöttek elő. Csupán kicsinyeihez rohant, kik már nagyon várhatták az anyjuk által összegyűjtött élelmet. Az erdő szélén elterülő tisztás most kies volt, nemhogy állat, de még ember sem merészkedett erre, csak a köd telepedett a fák alá, cserjék közé. Lement a Nap, előjött az éj, a csendes, sötét, halott éjszaka. Az éj csendjét hirtelen léptek zaja törte meg, és a sötétből egy alaktalan, nagyobb árny körvonalai bontakoztak ki. Lassan lépkedett. Ahogy közelebb ért, látni lehetett, arcából nyál csorog a fagyott földre, szemei vérben forognak. Egy pillanatra megállt az erdő szélén, körültekintett, majd belépett a fák árnyékába, ahol már teljes volt a sötétség. Az erdő most üres volt, amennyire ez lehetséges, legalábbis, aki még itt volt, most aludt mélyen. Kivéve egyvalakit. A kis rágcsálót, ki azóta már hazavitte gyerekeinek a mogyorókat, makkokat és az összeszáradt bogyókat. Nem tudni, miért, de most kinn volt az erdőben, körbe-körbe szaglászott, talán tudta, most nem kell félnie semmitől, ami egyébként veszélyes lett volna rá. Mikor az egyik bokor előtt megállt vette észre a két vörösen izzó szemet, melyekhez hatalmas fenevad körvonalai párosultak, de közeledtét nem jelezte hang, ami különös, tekintve, hogy a fák alá érve a lehullatott lomb is megszaporodott. Pár, óráknak tűnő pillanatig csak nézték egymást mozdulatlanul, majd hirtelen elugrott a kis lény, mire a pokolfajzat odakapott, ahol előbb az állt. Pont ekkor léptem ki a fák közül az úton, oldalamon kard, szívemben nyugalom, nem is számítottam arra, amit megláttam. Nem kaptam én sem kardomhoz, jobbnak láttam hagyni maguktól zajlani az eseményeket, ám, mikor eszembe ötlött, mi lenne, ha a kisebb helyében lennék, a szánalom felváltotta eddigi érdektelenségemet, s kardomhoz kaptam. Kirántva azt a hüvelyéből a fenevad felé csaptam, megsebesítve annak hátsó lábát. Az vonítva iszkolt el, ugrott be a fák közé. Mikor körülnéztem, már csak én voltam a sötétben. Kicsit féltem, hátha visszajön az állat, s a fák közül a torkomnak ugrik, de nem foglalkoztatott ez sem sokáig. Sétáltam tovább az úton hazafelé, mintha mi sem történt volna. Egyszer azonban két morgást és vonyítást hallok az erdő mélyéről. Egyet, mely a nagy állathoz tartozott, egyet, mely a kicsihez. Ijedten kaptam arra fejem. Már nem fordultam vissza megnézni, mi történt, de még sokáig foglalkoztatott, azon az éjen pedig nem is tudtam álomra hajtani fejem.
Pár nap elteltével úgy határoztam, felkeresem ismét az erdő eme két lakóját. Mentem hát az úton az erdő felé, még tovább is, be az erdőbe. Egyszer aztán elém jön a kisállat. Mosolyogva nézem, ahogy ugrál össze-vissza, még örültem is neki, hogy nem esett baja. Hirtelen aztán eltűnt az egyik fa mögött, gondoltam, nincs jobb dolgom, hát követem. Egy ágat félrehajtva érzem, majd hasra esek valamiben .Lenéztem a földre, a szívem is majd kiugrott ijedtemben. Ott feküdt véresen, félig megfagyva, lógó belekkel a fenevad teteme, pár lépésre tőle pedig az aranyos mókus kinézetű lény állt. Valószínűleg jöttömre ugrott félre, el ne tapossam, foga még most is vöröslött a vértől. Vissza fordultam hát, iszkoltam hazafelé, azóta nem is járok abba az erdőbe.
A minap végül úgy döntöttem -pár évvel az eset után-, mégis meglátogatom az erdőt. Alig teszem be a lábam, az egyik bokorból fekete szörnyeteg bújik elő, mint azon az estén, csak talán valamivel kisebb. Egy mókusféle is azon nyomban megjelent, de csak ekkor lepődtem meg igazán. A mókus elsétált a fenevad mellett, nézték egymást, de nem történt semmi. A rágcsáló nyugodtan sétált el a farkasszerű mellett. Boldogan mentem hát haza.
Az erdő csendjét velőtrázó gurgulázás törte meg hirtelen, és a fák közül a fekete kutya lépett elő, szájában a rágcsálóval.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-05-13 21:33:50

Szia!

Én azt éltem át, hogy... kérdés van bennem. Néha azt hiszem, erős vagyok, hatalmam van, rendet kell tennem kardommal. Máskor azt érzem, nem, nem kell beavatkozni, az élet zajlik a maga tempójában. És azt is, hogy kétségem támad, lehet, nem is vagyok elég erős? Lehet, a fenevad erősebb nálam (is)?

Mi a dolgom a világban? Mikor és mibe avatkozzak be? Mekkora vagyok más lényekhez képest?

Érdekes kérdések...

És még egy: vajh téged ez foglalkoztat? Ez van (szándékod szerint) az írásban?
Vagy ez csak én vagyok?

Üdv,

Citron
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-01-25 23:30:32

Szia Vándor!

Műveddel kapcsolatban a következőket szeretném tán jótanácsnak ajánlani:

1.Csatlakoznék az előttem szólóhoz, szerintem is túl sok benne a szóismétlés, próbáld meg magadat kifejezni másképp is.

2. Én bizton jobban szemléltettem volna az erdő életét, a tájat. Az olvasót ragadja csak magával a kies táj szépsége.

3. Tán túl nagyokat ugrottál az időben, véleményem szerint, nem kellett volna éveket ugrani egy mondattal később.


Összeségében tetszett a műved, több időt szánva a részletek kidolgozására ígéretes terméseid lesznek a jővőben is.

Gratula és csak így tovább.

Üdvözlettel : John
Alkotó
Vándor
Regisztrált:
2006-11-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-11-22 19:07:52

Megfogadom. :)
Alkotó
Vándor
Regisztrált:
2006-11-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-11-21 18:53:56

Így van. :D Kinek melyik az ördög, vagy egyáltalán melyiket nem lehet megróni. :)
Alkotó
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
703
Időpont: 2006-11-21 18:37:38

Nem nagyon értem, az az igazság. Csöppet zavaros előttem, hogy melyik az ördög és melyik az angyal, és most mi van...

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) téli mese című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Halottak Napjára című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A hit vára című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Játszok a Babámmal című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szeretet országútján című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)