Hal és vadlakoma, tán táncol valahol az égi jel?
Természetes a zápor, a hó lett a legnagyobb vándor.
Zakatol a vonat, olvad a fém, a vendégsereg lassan ideér.
Téli ködben a szél is csak a múltról mesél...

Szeretet ünnepe, ebben a világban félek csak mese.
Árcédula lóg vágyon, az álmon, eladnak mindent, van mit várnunk.
Jézus is csak sírna, de már nem fel, Júdás vére lett az ember levese...
Feketén őszintén, szerepekben hazudtunk, sikerekért elbuktunk...

Krisztus tisztítsd meg népem, a bűn ezer karommal végig tépet minket.
Jelezze fény az égen, merre jársz, hol nevet a szád, s mond, hol van az, az élet,
Amire minden ember vágyik, ahol a szeretet szabadon lakomázik...
Tépd le a fátylat a rosszról, mi árthat, adj egy csepp örömet az árváknak!