HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45765

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: öregsamFeltöltés dátuma: 2006-11-20

Viaszcseppek (második rész)

Szín: Bea lakásának nappali szobája. Zsuzsa a fotelban ül, előtte az asztalon egy halom levél. Sorra bontogatja. Halk zene szól. Bea érkezik.


Bea: -Szia Kicsim ( Megkerüli a fotelt, lehajol megcsókolja Zsuzsa arcát, majd gyöngéden a vállait simogatja.)
Zsuzsa: -Szia, megjöttél? ( Leteszi a levelet, megfogja a vállát simogató kezet)
Bea: -Pöttömke?
Zsuzsa: -Alszik. Ne mond hogy "pöttömke", tudod haragszik érte. Idén már hétéves lesz! ( Könyörgően néz Beára) -Ugye lesz?
Bea: -Nyugodj meg, minden rendbe jön. Egy hónap és túl leszünk a műtéten, elfelejtjük ezt az egész szörnyűséget. Sikerülni fog, higgyél nekem!
Zsuzsa: -Éhes vagy, Ma nem volt erőm főzni, de valamit összedobok vacsorára. A drágám nem rég aludt el, sokáig olvastam neki.
Bea: -Nem vagyok éhes, majd később harapok valamit. ( Leül az asztalhoz, beletúr a levelekbe) -Megint a Kisherceg-et mesélted neki?
Zsuzsa: -Igen, nagyon szereti. Emlékszel, amikor kisebb volt, még le is kellett rajzolnom mindent ami a könyvben látott. Egyszer lerajzoltam mindent kis kartonlapokra és ahogy olvastam, egyenként előszedtem a rajzokat. Túlságosan igyekeztem mindent szépre, színesre rajzolni, az elefántot, a virágokat, a majomkenyérfát. Hisztizni kezdett miatta. Neki ez nem volt igazi. Azt kiabálta, nem is Én rajzoltam. Hmm... Ki kellet dobni az egészet.
Nagyon szereti a Kisherceget, lassan már kívülről tudom az egészet.
Bea: -Valami mást is olvashatnál már neki!
Zsuzsa: -Mit csináljak, ha ezt szereti? -és Én is!
Bea: -Zoltánról nem is kérdezel?
Zsuzsa: -Majd elmondod, ha akarod. Délután többször is hívott, de letettem a telefont. Később valószínű megunta, nem hívott többet.
Bea: -Gondolod ez a megoldás? Szerintem nem fog békénhagyni, a Te szádból szeretné hallani, hogy nincs rá szükséged.
Zsuzsa: -Jó, rendben, ha holnap felhív, elmondom neki!
Bea: -Zsuzsa, Kicsim, nem hagyom, hogy közénk álljon, nekem szükségem van Rád, Rátok. Ti vagytok az Én családom. Meg kell ígérned, nem árulod el, hogy Ő az apja. Ha megtudja, soha nem lesz nyugtunk tőle.
Zsuzsa: -Nem bízol bennem? Rajtad kívül senki sem tudja, még a nővéremnek sem árultam el.
Bea: -Ne haragudj, bízom benned, csak nagyon félek, éjszakánként álmodok róla, hogy elvesznek tőlem. Te szép és fiatal vagy!
Zsuzsa: -Szegény harminckétéves! (rámosolyog Beára, magához húzza) Csak tudnám mit szeretek ezen a "vénasszonyon"? Ideje lenne lecserélni egy fiatalabbra!
Bea: -(Sértődést színlelve eltaszítja magától) -Most aztán elég legyen, mert nem állok jót magamért. Jobban teszed, ha a levelekkel foglalkozol.
Zsuzsa: -Látod, azzal foglalkozom, lassan külön kocsival kell a postásnak jönni. Nézd, ezt mind ma kaptuk!
Bea: -Örülj neki, látod bízni kell az emberekben, Én megmondtam hogy így lesz. Mennyire haragudtál, mikor felvetettem, hogy próbáljuk meg a tv segítségét kérni.
Zsuzsa: -Tudod az a baj, hogy ezek a levelek elszomorítanak. Sok levélből kiérződik, hogy akik biztatnak, elküldik azt a pár száz forintot, a kosztpénzből csenik el, hogy segítsenek egy számukra idegen gyereken. Azt hiszem ők maguk is segítségre szorulnának.
Bea: -Nekünk most még az a pár száz forint is sokat jelent.

Zsuzsa: -Ne érts félre, nekem borzasztóan jól esik, és nagyon örülök neki, de alig találok olyan adományozót, aki igazán könnyedén megtehetné, hogy segítsen. Lehet hogy ők tv-t sem néznek?
Bea: -Nekik a tv túl kispolgári szórakozás. Lehet, hogy inkább kaszinókban, drága hotelokban, bárokban kellett volna kiakasztani a felhívást.
Zsuzsa: -Meg sem engedték volna, hogy ilyen helyen kirakjuk!
Bea: -Szerintem el sem tudják képzelni, mit jelent, ha egy kislány élete a pénz függvénye?
Zsuzsa: -Pedig nekik is van gyerekük, nem hiszem hogy nem tudják átélni, mit jelent két szomorú szemébe belenézni, látni amint rádöbben hogy az anyja, akitől a segítséget várja, tanácstalan, reményvesztett. Ezek az emberek soha nem mesélnek a gyermeküknek? Talán a Kisherceget sem ismeri! Hogy értenék meg mikor azt mondja:"-Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókban: ez éppen elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.-ott van valahol az Én virágom, gondolja magában."
-Az Én kislányom is ott van mindenhol, amerre nézek. Őt látom a játszótéren a gyerekek között, a parkban, az ablak mögött, mikor kigyúlnak a fények, az írásaim között a papíron.
Az Ő fájdalma hasít belém ha mentő szirénázik az éjszakában. Nem akarom elveszíteni! Kérlek Bea segíts, ne hagyd, hogy elveszítsem, nyomorék, kiszolgáltatott leszek nélküle!
(Leborul az asztalra, zokogni kezd.)

Bea: -Nem veszítjük el, igérem, meg fog gyógyulni. (gyengéden simogatja a fejét)
Látod kis buta, most megint felizgattad magad. Ha ez így megy, mi izgulhatunk a kislánnyal, hogy anya nélkül kell felnőnie.(Felemeli zsuzsa fejét, letörölgeti a könnyeit, felemeli a fotelból és a rekaméhoz vezeti.)
-Feküdj le, pihenj egy kicsit. Mindjárt hozom a nyugtatódat, az majd használni fog.
Zsuzsa: -Nem kell a nyugtató, már teljesen hozzászokok. Lassan már aludni sem tudok nélküle. Persze neked könnyű, neked nincs szükséged rá! Te egész nap úton, emberek között vagy. Én pedig itt őrlődök mint akit kalitkába zártak. Neked nem kell egész nap egy beteg kislány mellett ülni, és látni napról-napra hogy tönkremegy teljesen. Elvégre nem a te lányod, Tudod is te mit jelent anyának lenni!
Bea: -(mellé ül, átfogja a vállát) -Zsuzsa, ne beszélj így velem, tudod mennyire szeretem Pöttömkét és...
Zsuzsa: -(ellöki magától Beát) -Megmondtam, ne szólítsd így, neve van, Andrea! Képtelen vagy megérteni?
Bea: -Jó, rendben van, de vedd tudomásul, önző vagy. Úgy gondolod, csak neked van jogod szenvedni. Hát nem bánom, szenvedj csak, csinálj magadból mártírt, de ezzel a gyereken semmit sem segítesz. Ami pedig azt illeti, senki sem tiltja meg, hogy kimozdulj a lakásból. Én nem tartalak fogva, tőlem mehetsz. Hívd fel a Zoltánodat, és menj el vele, ha neked ez hiányzik. Úgy látszik, még nem ismered eléggé a férfiakat! Aljas, számító mindegyik. Kihasználnak, és ha már meguntak eldobnak mint egy papírzsebkendőt. Ha fellázadsz ellenük testi erejüket fitogtatva szereznek érvényt maguknak. Durvák és érzéketlenek. Hogy érthetnék meg a nő érzékeny lelkét? Mind csak egyre vágyik, megszerezzen és igába hajtson.
Ez hiányzik neked? Hát tessék, az ajtó nyitva áll. Mehetsz, de a kislányt nem hagyom, hogy magaddal cipeld.
Zsuzsa: -A kislány az enyém, jogom van hozzá!
Bea: -A kislány beteg és neki is vannak jogai. Legfőbb joga, hogy nyugodt körülmények között meggyógyuljon és éljen. Érted, élnie kell. (Bea feláll és elindul kifelé. Az ajtóból visszaszól)-Most pedig azt csinálsz, amit akarsz. Én megvacsorázok. (kimegy)

Zsuzsa felkel, a szekrényből előhúz egy üveget, iszik, majd gondosan visszateszi)
Zsuzsa: -Ez többet ér mint az ócska nyugtatód. Egyszer majd beszedem mindet, akkor majd leshetsz! ( visszaül a fotelba, előveszi a telefont és bepötyögteti a számokat)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
fefo
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
Időpont: 2007-03-28 07:17:37

Hol is van az a sok folytatás?
Persze Te tudod miért van ez így. Nem akarlak szekálni. Ne add fel !!!
Egyiket se! se a regényt, se a színművet!

Lásd gyorsan megtaláltam. De a Meghajlítöott ketreceket folytatnám a helyedben előbb.

Szeretettel: fefo
Alkotó
öregsam
Regisztrált:
2005-11-08
Összes értékelés:
121
Időpont: 2007-02-23 19:04:53

Kedves Fefo! Először is köszönöm a hozzászólásodat és a segítő szándékot.
Ami a művet illeti már bőven van folytatása írott formában is, de az egész még csak fejben van meg. Ez az első ilyen formájú próbálkozásom, inkább csak kisérletnek indult, így biztosan bőven van benne hiányosság. Sajnos nem néztem utána, hogy egy szimpadra álmodott műnek milyen formai szabályoknak kell megfelelni, de megfogadva a tanácsaidat mindenképpen folytatni fogom. Talán ez a pici lökés kellett hozzá, hogy kedvet adtál a folytatáshoz. Hamarosan jelentkezek a következő résszel. Addig is kitartás!
Alkotó
fefo
Regisztrált:
2006-11-28
Összes értékelés:
313
Időpont: 2007-02-23 16:02:01

Hát végigolvastam mind a két részt. Először is befejezetlen! Rettentően szeretném olvasni a folytatást - ami gondolom - készen is van, csak talán, mert nem volt elég olvasód, elment a kedved tőle és nem tetted fel ! Pedig nem ezen múlik ! Te is tudod, amikor hozzászólásra kerülne a sor, akkor a legtöbben megkeresik a legrövidebb művet, és máris túl vannak a napi penzumon. Én is így csinálom, ha éppen fáradt vagyok és üres a fejem a hosszú művekhez.
Ez az írás tetszik ! Határozottan tetszik. Bár elég ilyen történettel találkozunk az életben, mégis mindegyik mindig más. Neked van egy jó írói vénád, A történet is szép, de ha szinműnek szántad, akkor hiányzik belőle a szinpadi utalás/utasítás, Azonkivűl kicsit elnyújtott, hosszú szövegei vannak. Bevallom nem vagyok nagy szinházjáró, de úgy képzelem, hogy ott mindennek dinamikusan, gördülékenyen kell folyni, hogy állandóaz ébren tartsa a néző kiváncsiságát. Az én kíváncsiságomat mindenesetre a mű jelen állapotában is rettentően felcsigázta. Ezen kivűl van még egy erényed, egy jó ráérzésed. Ezek a szereplők nemcsak beszélnek egymással, hanem bemutatják a jellemüket, a ki nem mondott gondolatokat érzéseket is képes vagy érzékeltetni! Amihez a szinész könnyedén tudja majd adni a gesztusait, mimikáját, szóval amit kell. Volna agy tanácsom és egy kérésem:
Tanács. fésüld, fésülgesd át többször is az egész művet, mielőtt valóban megpróbálnád útjára bocsátani. Találd meg és szedd ki az esetleges felesleges ismétléseket, a lényegtelen dolgokat, helyette még lényegretörőbben próbáld alakitani a történetet.
Kérés: Feltétlenül folytasd, írd végig a történetet, mert ha nem teszed, esetleg még meg is halhatok a kiváncsiságtól. Ezt a felelősséget pedig nem vállalhatod !
szeretettel és várakozással fefo

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/7 című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Hajós című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/6. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/7 című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Hószín asszony címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Hajós címmel

Milton Gray alkotást töltött fel Demokrácia prezentáció címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Őrő Emese alkotást töltött fel A cím ismeretlen címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)