HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48551

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: VirágFeltöltés dátuma: 2006-02-08

A szekér halad

A szekéren kicsit közelebb húzódtam hozzá, de csak abból az okból, hogy kissé felmelegedjenek a hideg szélfúvástól megdermedt végtagjaim. Magam is belepirultam , amikor rámnézett a sötétkék szemével olyan kifejezéssel, mint aki pontosan tudja, miért melegszem fel a közelében és miért húzódom közelebb hozzá...
A csillagok is hunyorogtak rám és az út kifejezetten rögös volt, nagyokat rázkódott a szekér, folyton az ölébe estem, mígnem átkarolt és szorosan ölelt a hátralévő úton. Ne kérdezze senki, nem tudom, mennyi időbe telt, míg megérkeztünk a házhoz. Onnantól nem számított az idő, hogy erős karjával átölelt. A szemem sarkából figyeltem, ahogy Sam bácsival beszélgetett, nagyokat nevettek , egyetlen csattanót sem értettem, mert egészen máshol jártak a gondolataim. Láttam az arcát, éreztem a karját, olyan mereven ültem, ahogy csak tudtam, hogy a testem pontosan igazodjon az övéhez. Szerettem volna eggyé válni a szarvasbőr kabáttal, amit viselt és óvakodtam attól, hogy véletlenül távolabb csússzak , bár a szekér nagyokat lökött rajtunk.
Valahogy aztán mégis megérkeztünk, nem esett jól kibontakozni az öleléséből. Lehuppantam az ülésről és a takarómba göngyölve esetlen pólyásbabának éreztem magam. Gyorsan lerántottam magamról az indián szőttest és igyekeztem elrendezni széltől összekócolt hajamat. Az út alatt eszembe sem jutott, hogy már megint milyen borzas lehetek. Nem tudok versenyezni a városi nőkkel, akikkel Dick találkozik, akiknek a derekán fényes selymek tekergőznek, a cipőiket széles masni tartja és a hajuk magasra tornyozva, fésülve ül a fejük tetején.
A család kipirult arccal mutogatta az újszülött kisbabát. Büszkék voltak magukra, hogy ilyen egészséges, szép kisfiúnak adtak életet. Dick az ölébe vette és magasra emelte a babát .
-Nekem is lesz egyszer egy ilyen fiam! Csak kékebb lesz a szeme és kócosabb a haja!-mondta és tekintetével megkereste a szememet és mélyen belenézett.
Nehezemre esett valahogy palástolni az érzelmeimet, elpirultam és azt sem tudtam, jól hallottam-e , amit mondott és hogy tényleg belenézett -e a szemembe
Aznap használhatatlan voltam, nem tudtam a munkára figyelni. Mire asztalra került az étel és a közreműködésemmel elkészült a sütemény, kipirulva, a meleg konyhától ziláltan asztalhoz ültem, már el is felejtettem volna a szavakat, ,amiket a sötétkék szeméből olvasni véltem. De ekkor az történt, hogy Dick mellettem foglalt helyet. Nem volt ebben semmi különös, mindig egymás mellett ültünk, de ez most más volt, mert én lettem más. Hogyan is sejthette volna, hogy a gyereklány, akivel annyit évődött és játszott egyszercsak más szemmel kezd ránézni? Körülötte annyi nő volt, az asszonyok, lányok kedvence volt. Ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hány nőt csábított el és hánnyal flörtölt, hiába tudta, hogy egyikkel sem óhajt hosszabban időzni.Mindig tovább lépett, még azelőtt, hogy nagyon megunta volna a követelőző női szíveket. Én jól tudtam mindezt, mert sokat mesélt nekem a kalandjairól. Természetesen csak annyit, amennyi ezekből elmondható volt.
Dick ekkor megfogta a kezem és azt mondta:
-Nagyon örülök, hogy újra látlak! Rossz volt nélküled.
Hét napot töltöttem a Rocky Mountain-en túl, ami nekem nagyon hosszú idő volt nélküle, de hogy neki is nélkülem, azon nagyon meglepődtem. Szerencsére nem vehette észre, hogy elpirultam, mert egyébként is piros volt az arcom a felhevült konyhai levegőtől.
-Nekem is hiányoztál, hercegem.-mondtam. Mindig így szólítottam, és legalább ilyenkor kimondhattam valamennyit az érzéseimből, mert ez illett rá: herceg volt. Melegen elmosolyodott és én csak azt éreztem, hogy minden erőm elhagy és hogy boldogan ver a szívem, mert mellettem van.
Vacsora után a család lefekvéshez készült, én a nagymama mellett kaptam helyet, a férfiakat elszállásolták a padláson, ahol elegendő szalma volt felhalmozva, így kényelmesen alhattak. Ó, mennyire szerettem volna én is ott aludni! De ki sem mertem mondani a gondolatot, mert Sam bácsi észrevette, hogy miben forgatom a fejem és nyomban nemet intett szigorú szemmel. Nem volt ám Sam bácsi szigorú, ha magunk lettünk volna, bizonyára megengedte volna, hogy ott aludjak a zizegő szalmán velük együtt, de mégsem illett a férfiakkal aludnom, amikor bőven volt hely a nagymama megvetett ágyában.
Dick odafordult hozzám és jóéjszakát kívánt .Megfogta a kezem és belecsókolt a tenyerembe. Összezárta az ujjaimat és azt mondta:
- Ezt tedd el, bármikor kinyithatod.Csak a tied.
Reszketve feküdtem le aznap éjjel, őrizgettem a tenyerembe lehelt csókját egész éjjel, pedig akkor még nem is tudtam, hogy életem legszebb csókját kaptam attól a férfitól, akivel hosszú közös élet leélte után közös sírban fekszünk majd az árnyas temetőben.


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12541
Időpont: 2016-01-10 13:07:04

Kedves Virág!
Szép szavakkal írtad le a történetet. Kár, hogy nincs folytatása, mert jó volt olvasni. Így teremnek a szerelmek, de kár, hogy a továbbiakat nem ismerjük.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-19 19:57:13

"...hogy miben forgatom a fejem..." > hogy mit forgatok a fejemben
Egy lassan érlelődő szerelem leírása. Azt hiszem elkaptad ennek az érzésnek a csodájátés át is adtad azt belőle, ami átadható.
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2009-03-04 17:16:35

Hmm... mindig eltervezem, hogy tovabbirom, a fejemben van a tortenet :) Koszonom a biztatast, azt hiszem, erdemes lenne leirbni tenyleg.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4946
Időpont: 2009-02-28 17:16:56

Szia Virág!

Hová haladt a szekér? Lett folytatása ennek a szépségesen induló, részletgazdag történetnek, ahol ezer szál villant fel, amit majd reményeink szerint tovább sodorsz.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-11-28 15:16:37

Köszönöm. :-) Annyira félbeszakadt, de ki tudja, egyszer talán folytatom majd. :-)
Alkotó
Regisztrált:
2006-11-24
Összes értékelés:
11
Időpont: 2006-11-27 17:42:34

Szia Virág!

Nagyon kedves történet! Nekem is a tenyérbe rejtett csók tetszett a legjobban:)
Szeretettel: Réka
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-08-21 14:14:49

Köszönöm! Bevallom, annyira elment a kedvem akkor a folytatástól, hogy - bár valami hosszabb történetnek indult- azóta nem is nyúltam hozzá. :-)
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
268
Időpont: 2006-08-15 09:07:40

Kedves Virág
Ez egy kedves romantikus történetnek indul, melynek bármi is lehet a vége. Szerintem a gondolatmenetbe jól illeszkednek az alábbi mondataid:
"Nekem is lesz egyszer egy ilyen fiam! Csak kékebb lesz a szeme és kócosabb a haja!-mondta és tekintetével megkereste a szememet és mélyen belenézett. "
Nem értek egyet Metatronnal, hiszen ezzel a módozattal, külön kiemeled a pillanat jelentőségét.
Üdvözlettel Gyula
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-05-19 21:07:36

Kedves Drea, akkor én is műveletlen vagyok, mert - bár a fantéziám szüleménye- , engem is meghatott! :-)
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-02-14 13:45:10

Visszatérő bajom a mondatszerkesztés és a ... ígérem, megváltozom.)) Nem kell ahhoz szellemnek lenni, hogy az ember tudja, hogy melyik sírban fog feküdni. Régi időkben a feleségek előre ráíratták férjük fejfájára a saját nevüket is.Persze lehet , hogy a túlvilágról szólok,nem tudom még.
Köszönöm a véleményezést!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-02-09 18:55:16

Soha nem írtam "regényt", de most bevallom, ez az elsőfejezete egy hosszabb történetnek.Remélem,sikerül olyanná formálni,amilyennek érzem a szereplőket.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Dalocska Mao Ce-tung feleségéről címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Útravalóm című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Savanyú képpel... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 19. című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Szereposztás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álom (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) szárnyaló idő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Borostyán című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)