HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: princeFeltöltés dátuma: 2012-01-09

Panasszal -élek

Érdekes, amikor elterveztem a kis mondókám megírását, akkor még olyan tisztán megfogalmazódtak bennem a gondolataim. Most, hogy végre van időm az érzéseimet belepötyögni a gépbe, az egész egy nagy kusza gondolathalmazzá alakult. Mert annyi, de annyi sérelem ért, s megannyi igazságtalanság, hogy megbénítják még a lehetőségét is a szelektáló képességemnek. Nem tudok helyesen mérlegelni, nem tudok prioritásokat sorrendezni, nem tudom szétválasztani az indulataimat generáló szálakat.

Talán illene bemutatkoznom, mielőtt kifakadnának belőlem a panasz szavai. Gondoltam, hogy a mondandóm végéig nem lövöm le a poént - már, ha a létezésemet egyáltalán lehet poénnak nevezni. Azon is törtem a fejem, talán nagyképűség így neveznem magam, ahogyan szoktam, mert hát ..., könnyen meglehet, ez csak egy skizofrén állapot nálam. Összetett személyiségem mégsem képviselheti mindegyik valómat. Ilyen gondolat nincs is bennem. Csak..., csak az a rengeteg mindenféle, ami kavarog az idegszálaimon, azok a fent említett gondolataim.

Nos, visszatérve a panaszomhoz: Nem ám ilyen hirtelen felindulásból kunkorodó hisztis sértődöttség, ami nyomaszt. De nem ám! Régről gyökerezik, és csak gyűlik, csak gyülemlik bennem. Azt a pár nap eufóliát leszámítva, már közel húsz éve nyeldeklem a panaszom, de mostantól már nincs hova benyelnem. Nem hogy nem fér el bennem már jó ideje, hanem amint megpróbálom lenyelni, hogy majd megemésszem, szinte azonnal ki is öklendezem. Mára már az újabb adagot meg sem próbálom legyömöszölni. Úgymond, itt halmozódik előttem egy hatalmas jénai tálban. Azért e különleges edényben, hogy, ha kezdene kihűlni, akkor minden további nélkül, újra lehessen melegíteni.

Ó hát, ha valaki is azt hinné, hogy panaszommal lázadást, vagy anarchiát szeretnék kieszközölni, akkor az, nagyon nagyot téved. Szó sincs ilyesmiről! Egyszerűen csak protestálok. Nem is tehetnék mást, hiszen az a sok ilyen-olyan gondolat, amely a megbolydult elmémben kavarog - úgy 8-9 millió hang képviseletében-, annak csak szerény százaléka akar agressziót. Más hangok - a többek -, mérsékelten, józanul kérik panaszuk orvoslását.

A remény léte ideig-óráig lehet sebtapasz. Így kezelte az elmém is. Újra, és újra - kb. négyévente - elővette ezt a csodaszert, de minden alkalommal kiderül, értelmetlen azt hinni, hogy ez elég. Haldoklik a remény! S ha már az is meghal? Akkor mi lesz? Már nem lehet becsapni a hangokat e fejben, már nem lehet azt kérni, hogy még egy kicsit kell csak kibírni. Ez a "kicsi", két évtizede egyre nagyobb, és kilátástalanabb, ijesztőbb módon hatalmasodik a koponyám fölé.

Tudom, tudom..., jó hosszúra nyúlt panaszos levelem, és azokat a dolgokat, amiért megfogalmazódott, még le sem írtam. De vajon le kell? Vajon ezek a hangok, amelyek szerteszét forgácsolódnak, leírhatóak egyetlenegy levélben? Nem hiszem. És én már hiábavalóságokkal nem szeretnék foglalkozni. Majd, ha az a sok gondolat egy copffá fonódik, majd, ha minden érv egyszerre, egy hatalmas kiáltássá alakul, akkor újra leülök a billentyűim elé, és leírom azt. Azt az egyet.
Addig meg csak hallgatom, hadd áramoljanak be a fejembe, mintha minden panasz, külön-külön valaki másé lenne.

Tiszteletteljes reménykedéssel

Magyarország polgára

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 05. címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel J. W. von Goethe: Rózsák, ti pompázók... címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 10. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

MaryAnne bejegyzést írt a(z) Tengerparton című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis címmel

oroszlán alkotást töltött fel Sárga vers címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlás /Szonettkoszorú W. Shakespeare LXXIII szonettjére/ címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)