Szenvedek nappal, szenvedek éjjel,
Harcolok az egész mindenséggel.
Gyötör a szenvedély, a szerelem,
Szenvedés lett az egész rongy életem.

Fáj a szívem egyetlen asszonyért,
Meghasad egyetlen mosolyáért,
De Ő mindezt nem sejti, nem érzi,
Hogy miért e láz, eszem sem érti.

Szívem fájón zaklatottan dobog,
Lelkem eszemtől kegyelemért zokog.
Eszemtől várok segítséget, mentséget,
Hogy feledni tudjam a sok kétséget.

Ó, bár ha tudnék, hogy szabadulnék,
Hálát az eszemnek hogy rebegnék,
Lásd be reménytelen ez a szerelem.
Rendbe tenni kell most az életem!