A 22. század végén egy NASA tudósnak elképesztőú ötlete támadt.
Az egész alapja a "Lüktető Univerzum Elmélete", amelyalapján az univerzum tágulása saját gravitációjának hatására lelassul majd ellenkezőjére fordul. Tehát a következő dolgok történnek meg egymás után: a "Nagy Bumm", azután tágul a világegyetem, majd jön az egyensúlyi állapot, amikor a gravitáció végül is legyőzi a tágulást, eztán egy "Nagy Reccs", mikor az Univerzum minden anyaga egyetlen ponttá sűrűsödik. Ebből az anyagpontból pedig egy újabb Nagy Bumm által új világegyetem keletkezik, s ez így megy a végtelenségig.De mivel az idő ugyanúgy abba az egy pontba sűrűsödik, mint az anyag és a tér, ezek az univerzumok tulajdonképpen egymással párhuzamosan kell, hogy létezzenek egyetlen "időszeletben". Ez pedig azt jelenti, hogy a miénkkel együtt számos másik társ-univerzum létezik. Ezeket közismertebben "párhuzamos dimenzióknak" nevezik.
Itt aztán a NASA szakértői felhúztak a kopasz fejükre egy úszósapkát, meg egy búvárszemüveget, és fejest ugrottak a feltételezésekbe.
Tehát ha feltételezzük, hogy mindez így van, ahogy van, hát feltételezzük, hogy sok a miénkkel szinte azonos társ-univerzum létezik. Miért? Miért ne?Ugyanabból az anyag-idő-térmasszából keletkezett mint a miénk, akkor miért történne benne más? S mivel az anyag nem semmisülhet meg, az univerzumok száma végtelen, így a miénkhez hasonló világegyetemek száma is végtelen.
A NASAsok ezért terveztek egy átalakítót, amivel lehetséges a fent említett időszeletben ugrálni egyik dimenzióból a másikba. Csak volt egy roppant kínos hiba. Szükség volt egy másik ugyanilyen átalakítóra abban az univerzumban, ahová jutni akartunk.
Dehát ez nem probléma! Hiszen ha végtelen sok hozzánk hasonló dimenzió van, akkor végtelen sokban ugyanerre jutottak az alternatív NASAsok és odaát is építettek végtelen sok átalakítót.
Az USA kormánya meg lett győzve. Nem vették észre a hibát az okoskodásban: az átalakító működésére jó ha nulla egész egy százezermilliomod százalék esély volt.
Mégis hogy sikerülhetett így átejteni őket?
Sehogy.
Valójában egyáltalán nem lettek átejtve. A NASA igazat mondott. A nulla és bármilyen apró kis pozitív szám közti távolság végtelen. Ezt mindenki tudja a lottószelvényes példából. Ha csak egy szelvényt veszel, akármilyen kicsi is lesz, mégis végtelenszer több az esélyed a győzelemre mintha nem is vettél volna...
Szóval elkezdődött.
A NASA az átalakítót a csillagközi térbe tervezte, tehát kellett pénz a megvalósításhoz.
Elindultak az amerikai diplomaták. Egy kézfogás Oroszországban, egy vacsora Nagy-Britanniában, egy tárgyalás Ausztráliában, egy fülhúzogatás az utolsó zimbabwei bennszülötteknél.
Megalakult a "Földi Társ-Univerzum Szövetség".
Néhány éven belül a Föld ötvenegynéhány államának képviselői ültek össze Washingtonban, hogy hivatalosítsák az FTUSZ-t. Ez lett volna a Föld eddigi legnagyobb nemzetközi egyezménye.
Itt a varázsszó! Lett volna!
Na, de mi történt helyette? A világ legnagyobb tudományos kísérletét nem valósították meg, mert a spanyol kormányfő egy költői kérdést morgott az orra alá, mikor az aláírandó szerződés főlé hajolt. Egyetlen kérdést, sőt csak kérdésecskét, de még annyi sem, csak épp nincs megfelelő képző amivel ki lehetne fejezni a jelentéktelenségét. Egyetlen kérdést; mely hallatán az amerikai államtitkár fokozott szívdobogást kapott, az orosz kormányfőnek pedig még hetekig szemrángása volt, arról nem is beszélve hogy a francia külügyminiszteren olyan csuklás vett erőt, hogy kishíján lefordult a székéből.
A kérdés:
- Mi a fészkes fenének akarunk mi másik dimenzióba utazni?!
És nem!
Nem csapott le villám az égből szénnéégetve eme szentségtörő kérdés feltevőjét; nem szólaltak meg a végítélet harsonái; s mégcsak a föld sem nyílt meg a spanyol kormányfő alatt.
Más történt.
A világtörténelemben először:
A politikusok elkezdtek gondolkodni!
Minek költsenek milliárdokat valamire, ami talán nem is működik és ha igen végső soron akkor sincs semmi értelme? Ezt meg is kérdezték az USAtól.
Na, persze erre az Egyesült államok is nagyon kíváncsi lett, úgyhogy a kérdést továbbította a NASAnak. Minek is menjünk át egy másik univerzumba, ha ott valószínűleg ugyanaz van mint itt?
A NASA máris felelt. Azért kell... mert ezt meg kell tennünk és kész. Mert megtehetjük és akkor miért ne tennénk?
A remek érvek nem győztek meg senkit.
A diplomaták és a politikusok szépen hazaszállingóztak. Az FTUSZ feloszlott még a megalakulása előtt.
A NASA elnöke szép komótosan a fejéhez emelt egy kis kaliberű régi forgódobos revolvert és meghúzta a ravaszt. A dob fordult, a kakas kettyent és...
Csend.
A fegyver besült!
- A fene látott ilyen revolvert! - dühöngött a NASA elnöke. - Ilyen az én szerencsém!...
Valami piszok ment a rugóba, és a kakas a két golyó közti elválasztófalra esett. A NASA elnöke mondott néhány nagyon prózai és kifejezetten földhözragadt dolgot a forgódobos revolverekről (nem szépeket), aztán nekiállt megtisztítani.
Mire végre sikerült belépett a titkára és mindenféle számlákkal zaklatta. Mire elment csengett a telefon. Aztán megint jött a titkár.
- Az egész öngyilkosságot megette a fene! - és dühösen az asztalra csapta a revolvert.
Még talán megnyugtatásul annyit fűzhetünk egy olyan történethez, melyben oly nagy szerepet töltött be a valószínű szó: mivel a párhuzamos univerzumok valószínűleg hasonlóak a miénkhez, hát valószínűleg ott is ugyanerre jutottak a politikusok, szóval valószínű, hogy egy univerzumban sem készítettek egyetlen átalakítót sem.
Kész szerencse!


Vége