HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Zs. Nagy EmeseFeltöltés dátuma: 2012-01-21

Karcolatok

- A legnevezetesebb városi törvénykönyv az úgynevezett Budai jogkönyv! - jelenti ki nagy hangon a tanárnő. A könyv nevét, és egy évszámot firkant a táblára, aztán kihúzza magát, és párbeszédbe elegyedik Artúrral. Mikor a hátsó sorban már mindenki a régi magyarok életéről motyog, halkan csak ennyit mond:
- Maradjatok csendben. - Az osztályban csend lett, csodák csodájára, hiszen lássuk be, ez nem sűrűn szokott megtörténni.
- Kiadása után Zsigmond...- és mi tovább figyeljük, ahogy egyenes derékkal lépked a katedrán, barátságosan pillant le ránk, és nagyritkán hanyag eleganciával ráfirkant valamit a táblára.

****


Mindenki cseveg. A tanárnő hangját alig lehet hallani a fel-fellobbanó morajtól, de ő szakadatlanul magyarázza a fizikát annak az egy-két gyereknek, aki nagyritkán jegyzetel. Azt hisszük mi győztünk, ahogy ottmaradtunk a boldog tudatlanságban, ahol nincs helye a fizikának, de nem így van. A tenger sem vesz észre egy vihar ellen küzdő hajót a hátán, ugyanúgy, ahogy mi sem vesszük észre a végtelen diáksággal hősiesen harcba szálló tanárnőt.

****


Egyenletesen lassan veri a taktust egy kottaállványon, melyen sem az idő, sem az ütések nem fognak. A kottát figyelem, de hiába. Minden egyes ütésre jobban összefolynak a hangjegyek, mintha nem akarnák, hogy kiolvassam őket. Pislogni sem merek, nehogy hatalmába kerítsen az álom.
- Gyerekek, ha még egyszer eléneklitek teljesen hibátlanul, elengedlek benneteket. Álljatok fel! - mondja a tanár úr mély, erőteljes hangján. Mi felkelünk, és új reménnyel zabolázzuk a ránk telepedő álomfelhőt.

****


A tanár úr a táblánál áll, krétával a kezében, mint egy márványszobor. Alakját megvilágítja a tarka napfény. A reggel mintha megdermedt volna.
- Mostanában nem vagyok megelégedve a nullával. Olyan együgyű jel ez az "o" betű, ki kéne találni egy új nullát... Azt hallottam, az arabok tesznek oda egy pontot - mondja és ismét mély elmélkedésbe merül. A világ megáll, mintha egy óriási vásznon vetítenék a matekórát lassított felvételben.

***


- Tehát ez mennyi, fokban kifejezve? - kérdezi a tanár úr. Az egész osztály néma csöndben bámul. Bamba tekintetünket a táblára szegezzük, van, akinek még a szája is tátva maradt.
- Hát, az egy! - kiált fel a mellettem ülő boldogan.
- Persze - mosolyog a tanár úr. Látni lehet, ahogy szakálla alatt széles mosolyra húzódik a szája. Mi elismerően nézünk Lidire, aki kimondta a megoldást. Az áhítatos csend után a tanár úr ismét felrajzol egy háromszöget a táblára, mi pedig újra a tangensek és szinuszok tengerében evickélünk.

****


Kivágódik a terem ajtaja. Először egy térképet pillantunk meg. Mikor valaki becsapja az ajtót, az osztályban már mindenki a helyén ül. A katedrára lépve megpillantjuk a földrajztanárt.
- Üljetek le - legyint felénk, miközben a naplóba ír valamit. Mi halkabban ugyan, de még mindig beszélünk. Lecsapja a naplót, körbenéz. Leül a tanári szék támlájára, és két kezével hajába túr, erre az osztály csendben marad, és elkezdődik a földrajzóra.

****


Dél van. Az osztályban nagy a hangzavar. A tanárnő bejön, lerakja a vetítőt.
- Jó reggelt! - kirohan a teremből, és fél perc múlva visszatér a naplóval.
- Jó estét! - köszönti Gábort. Hiába próbál minket megzavarni, látjuk, ahogy Áron könnyedén leharapja hatalmas szendvicse felét, és erről tudjuk, hogy mégiscsak dél van.

****


- Pénteken majd erre is lesz mód! - jelenti ki a tanárnő.
- Mi volt a házi matekból? - kérdezi a hátsó padsorban Artúr.
- Hoztál USB-kábelt? - kiabálja Áron az első sorból valakinek. A középső sorban házit csinálunk, csak Lidi figyel, meg még egy-ketten. Talán az őskáosz is ilyen lehetett, mint mi biológia- vagy kémiaórán?
Végül Lidi is elszundított mellettem, én pedig számolom a fejem felett elrepülő papírgalacsinokat.

****


- És Artúr mit szól ehhez? - kérdezi a tanárnő liliomvillámokat szóró szemmel.
- Azt, hogy feleljünk már a versből! - mondja Artúr, miközben hanyagul hátradől, és kezeivel jellegzetesen hadonászik: két karját maga előtt lóbálja, két tenyere, és ujjai úgy röpdösnek jobbra-balra, mint egy-egy rongydarab.
- Könyörgöm, egy kicsit maradjatok már nyugton! - kéri a tanárnő, mintha meg akarná úszni a felelést.

***


- No, Berci szeretnéd elmondani a verset? - kérdezi a tanárnő mézes hangján.
- Hát önként jelentkezőként nem.
- Na, jó - a tanárnő felcsapja a naplót, és könyörtelenül ezt kiáltja - Radostyán Bertalan! - erre természetesen az egész osztály nevetésben tört ki, Berci pedig kelletlenül a táblához kullogott.

****


- Diki! Bewerbung, Bewerbung, Bewerbung... Was ist Bewerbung? - a hátsó padsorban Diki kedvesen mosolyog, és a fejét ingatja. A tanárnő egyre hevesebb gesztusokkal inspirálja, hogy mondja végre ki a hőn áhított kifejezést, de ő hallgat, legnagyobb örömünkre. Csak nézzük, ahogy a tanárnő szemét kidüllesztve hadonászik kezeivel, és visszafojtott nevetéssel várjuk, hogy talán a nyitott ablakon kirepül, és elmarad a németóra.

2011

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Zs. Nagy Emese
Regisztrált:
2012-01-13
Összes értékelés:
16
Időpont: 2012-01-24 14:29:56

Köszönöm.
A helyzet az, hogy szerencsére nálunk meg lehet találni azt az egyensúlyt, mikor diákok és tanárok együtt nevetnek a jó pillanatokon, ennek köszönhető, hogy ezeket a szösszeneteket is szívesen fogadták az iskolai szépíróin, ahol természetesen azok a tanárok bírálták, akikről készült. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan emberek közt lehetek, akiknek van öniróniájuk, és ezért sem a tanárok, sem a diákok nem sértődnek meg, ha szembesítik őket a tulajdonságaikkal (bár "Áron" kissé elszontyolodott, mikor étkezési szokásairól esett szó, de később ő is csak jót nevetett).
Emese
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-01-24 13:47:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folytatás:
A lényeg, hogy egy jól megírt alkotást olvashattam.
Köszönöm, hogy őszintén mutattad be az órákat! A helyzet kissé elszomorít, de bízom benne, hogy a tanárok és diákok is képesek lesznek változni.
Senkinek nem jó úgy hazamennie a családjához, hogy már a munkahelyén kikészül. Legyen az tanár vagy diák.

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-01-24 13:44:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Emese!

Nyugtass meg, hogy ezek a karcolatok a fantázia szülöttei! Na jó, nem kell. Sajnos tudom, hogy a legtöbb suliban tényleg ezzel kell szembesülniük a pedagógusoknak. Van néhány pedagógus ismerősöm.
Régen is volt "diák lázadás", de emlékeim szerint, amelyek nem is olyan régiek, az osztály többsége mindig a konstruktivitás felé mozdult el. Ez miért fordult meg? Most általában a destruktív magatartás a sikk. Akkor jó, ha azon lehet röhögni, hogyha sikerül kiakasztani a tanárt.

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)