HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: NolaFeltöltés dátuma: 2012-01-22

Szóval a bohócok

Vannak szavak, amikhez ragaszkodom. Például a vattacukor. Már annyira szörnyű, hogy teljesen hozzám ragadt. Le sem tudom vakarni. Mindig a szédülésbe forgó vásárok jutnak róla eszembe, az émelyítő illat, mely beszivárgott csöpp gyermek lelkemben, megnyugtatás gyanánt: minden rendben. De én tudtam, hogy semmi nincs rendben. Elvesztem, és ezen a vigyorgó bohócok sem tudtak segíteni. Mindig is féltem a bohócoktól. Átláttam rajtuk, ennyi az egész. Tudtam, hogy hétköznapi emberek ők is, akik a mosolyt a létező összes rikító színnel kombinálták. Ezeket ideje korán taszítónak találtam. A lágy színeket kedveltem, nem azokat, melyek ordították: élénk vagyok, boldog és vidám. Nekem nem kellett ezt a képembe nyomni, mindenesetre közel sem ilyen erőszakosan. Ha pedig nem tetszett, persze én voltam a kis mákvirág, akinek folyton csak baja van a világgal. Pedig nem erről volt szó. Egyszerűen utáltam a hangos szót, a durva színeket, ormótlan játékokat. Szinte parancsolták, hogy ha rájuk nézek, húzódjon mosolyba a szám. Arra várhattak! Felfordult a gyomrom az ilyen "előírt", berögözött dolgoktól.
Igen, a bohócok szörnyen erőszakosak. Azt hiszik, sugárzik róluk minden, amit egy gyerek imád, és ahol ők megjelennek eluralkodik a felhőtlen jókedv. És ha ellenállsz, jaj, neked, fel akarnak vidítani, rád erőltetni a boldogságot. Hurrá! Öregem, az első perctől kezdve ki nem állhatlak, fogd már fel: sem veled, sem rajtad nem akarok nevetni. És ezt az egész szituációt szörnyen szomorúnak találom.
Szóval a bohócok. A felnőttek - gondoltam -, biztos marha jópofának tartják a mázolt jókedvet, de minek nézik a gyerekeket? Idiótának? Én nem a bohócot láttam magam előtt, hanem az embert, aki munka után bemegy a mosdóba, lemossa magáról a sminket, lehámozza testéről selyemruháját - azt a rémes tapintású síkos anyagot-, belegyömöszöli összes bohóc cuccát egy szatyorba, a szatyrot egy táskába, hogy senki ne sejtse meg a dolgot, majd kilép az utcára, és ugyanolyan, mint a kintiek: valóságos.

2011.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-01-28 09:09:31

Folytatás...
Mint olvasó, szeretném Neked leírni, hogy talán a cikk nagyon általánosító jellege okoz egy kicsi nehézséget... (egy cikk sok embert szólít meg egyszerre, és egyénként olvassák, egyénként vált ki belőlük gondolatokat).
Jó az egyébként, ha egy anya-vélemény is megjelenik... :) Nekem a gyerkőceim jelentik a mindent... és igen, látom, hogy nem lenne jó bármit is rájuk erőltetni... A cikked pedig arra jól rámutat, hogy nem is szabad... sem bohóc-témában, sem másban...
Szeretnék elnézést kérni Tőled, amiért élesen, szubjektív példával élve és nem pontosan érthetően fogalmaztam :)
Üdv: barackvirág
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-01-28 09:08:14

válasz Nola (2012-01-28 00:42:40) üzenetére
Kedves Nola!
Értem és látom, hogy a saját véleményedet írtad le... Én is a hozzászólásomban... :) Azt hiszem, nagyon velősen fogalmaztam, túlságosan tényszerűen... lehet, hogy kicsit élesnek tűnt, bár nem annak szántam... nem szoktam így... :) (aki ismer engem régóta, tudja ezt... :) ). Volt néhány gondolatom, és gyorsan leírtam úgy, hogy beleférjen az ezer karakterbe... :) Az egyébként határozottan jó ám, ha egy cikk gondolatokat vált ki (ráadásul én ritkán írok cikkekhez... :) )!
Abban egyébként teljesen egyetértek veled, hogy az erőszakos hozzáállások nem jók... és abban pedig főleg, hogy az emberek különbözőek, és tiszteletben kell tartani mások véleményét, érzéseit (ezt szerettem volna kifejezni a hozzászólásomban is). Folytatom...
Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2012-01-28 00:42:40

Kedves barackvirág!
Én a saját érzéseimet, véleményemet írtam le, nem objektív jellemzést. Sajnálom, ha ezt bárki magára veszi. Azért mert az egyik ember így látja, nem szólja le egyből a másikat. Én így gondolom, de az emberek különbözőek.
Üdv.:Nola
Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2012-01-26 22:14:14

Kedves Poppy!
Köszönöm szépen!
Szerintem azért vannak különböző bohócok - rámenősség tekintetében. Én itt főleg azt az érzést akartam kifejezni, hogy egy bohóctól nem kell ám automatikusan jól éreznie magát a gyereknek, s nem biztos, hogy a "na, gyerünk, tetszeni fog" eredményes 10-szer elismételve.

Kedves Panka!
Természetesen nem baj, sőt örülök, ha különböző véleményekkel, meglátásokkal találkozom. A tévében láttam már kórházi bohócokat, és amikor látom, hogy a gyerekeket megnevettetik, segítenek nekik azt teljesen jól veszem. Lehet csak a visszahúzódó természetem miatt van, hogy engem inkább korlátoz ha valaki így beöltözve, nekem játszva akar mosolyt csalni az arcomra. Különbözőek vagyunk. Ha valakinek ez segít, elfogadom, örülök, de továbbra is tartom: nem mindenki ilyen típus, és ezt tiszteletben kellene tartani.

Üdv.: Nola
Alkotó
Nola
Regisztrált:
2007-04-09
Összes értékelés:
281
Időpont: 2012-01-26 22:08:40

Kedves Selanne!
Akkor ebben hasonlítunk. :) Nekem az egész abból adódik, hogy sosem szerettem a figyelem középpontjában lenni, úgy pedig főleg nem, hogy én nem akarom... Értem én, hogy jót akarnak, de gyerekkoromban, amikor ilyen előadásra mentünk rossz volt nézni ahogyan ráerőltették a gyerekre, hogy na menjen ki, mikor inkább elbújt volna. Komolyan görcsben volt a gyomrom, hogy csak ne én legyek a következő. Miért nem lehet megérteni, hogy van, aki egyszerűen nem ilyen típus. A nem tolakodó bohócokkal nincs bajom, de már messziről kerülöm őket, bár nem hiszem, hogy 21 évesen engem támadnának le lufiállatkákkal az utcán. :) Köszönöm a hozzászólásod!
Üdv.: Nola
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-01-25 10:55:24

Tapasztalt anyukaként én nem nézem idiótának a három kislányomat akkor, amikor elmegyünk egy olyan helyre, ahol bohócok is vannak :) és ők sem néznek idiótának engem azért, mert felnőttként elvittem őket oda. Ha vicces a bohóc, tudnak nevetni rajta, függetlenül attól, hogy tudják-e vagy nem, hogy a foglalkozását űző személyről van-e szó vagy valami másról (nyilván a nagyobbak már tudják); ha unalmas, akkor meg unalmas.
A lényeg az, hogy nem becsüljük le egymást. A gyermekeim értékelik, ha egy kis mesével, viccel némi vidámságot szeretnék csempészni az életükbe. Az élet nyilván nem habostorta, és ezt a gyerekek is megérzik olykor; de ha csak ezen elmélkednénk, és nem játszanánk soha, akkor lenne csak igazán szörnyű.
A képmutatás (az, amelyik rosszindulatú) és a viccelődő bohóc között pedig nagy különbség van... az nem tesz jót sem a gyereknek, sem a felnőttnek.
Ahogy Panka írta, a bohócok (Bohóc Doktorok) a kórházakban is nagyon sokat segítenek.
Üdv: barackvirág
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2012-01-24 17:18:45

Szia!
Nem tehetek róla, de én szeretem az ilyen bohócokat! Bár a gyermekkoromból kimaradtak. Igen, ők is emberek. Ám hivatásként a nevettetés a feladatuk. Bár a kellékük a harsány tarka szín, nekem sem a kedvencem, ám ez náluk már így szokás. Ők azok akik, megpróbálnak a gyermekek arcára egy kis mosolyt lopni. Bizony szükség is van rá. Lásd a kórházakba is mennek, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Amit ők csinálnak az nem képmutatás. Őszintén szívből csinálják. Aki meg nem tud nevettetni, az úgy is odébb áll.
Nekem ez a meglátásom. Ugye nem baj?
szeretettel-panka

Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1669
Időpont: 2012-01-23 23:19:18

Érdekes meglátás, és tetszik a megfogalmazás.
Én nem tartottam őket soha erőszakosnak, bár én is az embert látom az álarc mögött, épp ezért szeretem őket, de egyben sajnálom is és szomorú leszek tőlük. De lehet, hogy csak a "meghal érted a Jancsi bohóc" sor rögzült bennem a kelletténél jobban. (Azért kicsit féltem is gyerekkoromban, mert nem szerettem résztvenni a bohócságokban, szóval sose ültem az első 4 sorba, nehogy kiválasszanak valamire.)
Üdv,
Poppy
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2012-01-22 14:21:11


Mindjárt az elején leszögezem, a bohócokat én magam, sosem kedveltem. Gyermek koromban, ráadásul csalódás is ért, írtam is róla. Persze ő maga is egy ember, aki űz egy foglalkozást. Amikor átöltözik, ugyanaz a hétköznapi lét vár rá mint ránk. A mindennapi élet bohóckodásait kedvelem, egy bizonyos fokig. Azt már én magam is kevésbé, amikor mást látok, mást mutaogatnak, nem a valót. Idővel mindenre rá lehet jönni. A mézesmázosság is távol áll, az ízlésemtől, legalább annyira, mint aki el van szállva magától. Elfogadom, max kikerülöm, és nincs is baj:-) Emellet az emberi értkeket nagyon tudom szeretni, elfogadni, támogatni,

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) A csillagokig című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)