Ó azok a kecses vitorlás jachtok,
Mint félmeztelen aktok,
Fürdőznek a Balaton vízében,
S én a mólóról most is őket nézem,
Itt ringatóznak előttem.

Jó szélben, ha vitorlázhatnékom támad,
Felhúzom én is a vitorlákat,
Háromnegyedes szélben, raumban,
A hullámokra felültetem magam,
Siklatom hajóm buckáik tetején.

Vitorláim a szélnek ereszkedvén,
Röpítik hajóm a déli part felé,
Ott, szélbe fordulok, horgonyt dobok,
S az idősödő jegenyesorok
Ismerősként integetnek felém.

Testemet hevíti a drága fény,
Hajóm orráról fejest ugrok én,
Lubickolok a Balaton zöld olajában,
Megkapaszkodom hajóm oldalában,
S szárítkozni kifekszem elől.

Délután négy felé jár az idő,
Készülődni ma sem sietős,
Nem várható balatoni vihar,
Nem érhet el szeles zivatar,
Oltalmába fogadott a Balaton.

De várnak rám az északi parton,
Felhúzom vitorláimat a jachton,
S hagyom, hogy hajóm szép formája,
Belesimuljon a Balaton habjába,
S vigyen, röpítsen hazafelé.