HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-01-25

A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket

Megvan az a rossz szokásom, hogy időnként előre szaladok az időben és megnézem, mi lesz például ötezer év múlva. Hogyan tudom ezt megtenni? Meg tudom tenni, de nem magyarázom el a mikéntjét, a 21. század elején úgyse értené senki. Az időutazás későbbi felfedezése az emberiségnek. De sok érdekesség adódik ilyen alkalmakkor, néha magam is elcsodálkozom, mi mindenre derül fény.

Meséljek legutóbbi utazásomról? Igen? Na jó, nem bánom, de akkor üljetek ide körém, és füleljetek!

Az ötlet apropóját az adta, hogy kezembe került minap Madách: Ember Tragédiájának egy bőrkötésű példánya, melybe hirtelen ötlettől vezérelve belelapoztam, s éppen arra a színre leltem rá, amelyben az író a Falansztert mutatja be, mint az emberiség létének utolsó előtti stációját. Végigolvastam, s elámultam a dermesztő képeken. Michelangelo asztalos, és széklábakat farag, Luther kazán-fűtő, Cassiust megbüntetik verekedésért egy elfuserált lombik világban.
Hirtelen kíváncsi lettem, vajon igaz lesz-e a költői látomás, úgy történik-e majd minden történelmünk késő éjszakáján, ahogy Madách Imre megálmodta?

Vonattal mentem, szeretek vonatozni, gyermekkori élmények idéződnek fel. Előre fele száguldván az időben, elfutó tájként maradtak mögöttem az ezredévek. Aztán valahol nagyon messze elől megállt az idővonat és én kiszálltam. Az állomásépület vöröstéglás homlokzatán a következő helységnév-tábla hivalkodott nagy, fekete betűkkel: "187. Század. Végállomás". Sípolt a kalauz, a szerelvény meglódult, előbb lassú ütemben, majd egyre szaporábban kattogtak mellettem a kerekek. Elfutott a vonat, beleveszett a messzeségbe, csak a felkevert por maradt a sínek között, és az állomásépület előtti térségen.
Elindultam a pusztán, mert, hogy puszta volt ott körbe-körbe mindenütt az állomást és a síneket leszámítva, ám lassan ezek is eliminálódtak, ahogy mentem a kitikkadt mezőn. Lovasok bukkantak fel jobbról, mintha valami régi, kosztümös film figurái lennének, kezükben íj, vállukon tegez, combjukat széles, görbe szablya verte. Elvágtattak, ügyet sem vetettek rám, és a vonat állomásra, amelyet már én is csak nagyon haloványan láttam, úgy oszladozott el a légben a szemem előtt, mintha maga is porból, vagy ködből épült volna, vagy mintha délibáb látomás lenne. Fárasztó gyaloglás után koraeste kiterjedt sátortábor tűnt fel a horizonton. Megszaporodott a forgalom is, az úton szemből szekerek jöttek felém, a szekereken asszonyok és gyerekek, aztán lovas-csapat ért utol, úgy siettek, majd fellöktek. Jó órába is beletelt, mire a sátorváros közelébe értem. A magaslatról, amelynek tetején megálltam pihenni, láttam, óriási nagy-város fekszik lenn a lapályon, a sátrak szabályos, mértani elrendezés szerint kialakított utakat, utcákat, tereket alkottak, a terek közepén, magas oszlopokon színes, Turul-madaras selyemzászlókat lobogtatott a szél.
Széles folyó partján állt a fejedelmi sátor, királyok díszes sátrai vették körül. A folyó túlsó partján sziklás, cukorsüveg alakú hegy állt őrt. A fejedelmi sátor, egyszerű, fehér sátor volt, de hatalmas méretei lenyűgöztek, nagyobb volt, mint a körülötte álló, összes többi, felcicomázott, aranyszálból, ezüst paszományból szőtt sátorpalota. Az ajtószárnyak tárva-nyitva voltak, az alabárdos testőr átnézett rajtam, így hát óvatosan beléptem. A terem túlsó végében emelvényen egyszerű karszékében ült a fejedelem, a magyarok fejedelme Taksony! Honnét tudtam, hogy a sátorváros a magyarok sátorvárosa, s a karszékben ülő harcias alak a magyarok fejedelme? Jó, kérdés, magam sem tudom, honnan tudtam, de tudtam. Talán a gyermekkoromban látott képes-történelemkönyv képei, rajzai vezettek rá, ahogy lelki szemeim előtt felrémlettek, vagy talán valami ösztönönös megérzés volt. A fejedelem elbocsátotta a trónja előtt hajlongó királyokat és intett nekem, lépjek közelebb. Odamentem a trónszék elé, és, ahogy a királyoktól láttam letérdeltem. Taksony felállt, lelépdelt hozzám, felemelt, átölelt.
-Ne térdelj előttem, -mondta, régies szavakkal, -mint ahogy az idegen királyok szoktak. -Légy üdvözölve. Ülj ide a lépcsőre, ülj, le mellém, én is ideülök, s mondd el, honnan jöttél, mire vagy kíváncsi!
Hangja baritonja kellemes volt a fülnek, szívélyes gesztusa, amellyel helyet mutatott a lépcső legalsó fokán maga mellett, baráti érzelmekkel töltötte el szívemet. Taksony magas, izmos, napbarnított ember volt, negyven év körülinek néztem. Nevetett, vállamra ütött.
-Na, csak bátran!
Óvatosságom páncélján megoldva a szíjakat belevágtam, s szép sorjában mindent elmondtam ától-cettig, melyik századból jövök, mi adta az ötletet az utazáshoz, s mit szeretnék megtudni? Egy dologban tévedtem csak. Azt mondtam ugyanis neki:
-Figyelj Fejedelem! Amit tudni szeretnék az, az, hogyan szülhetett a dicső múlt olyan silány jelent nekünk magyaroknak, mint amelyben például én élek jelenleg a 21. század elején?
Azt hittem ugyanis, hogy az időgépem elromlott, s a vonat a jövő helyett véletlenül a múltba röpített vissza.
Taksony abban a minutumban átlátta tévedésemet, mert így válaszolt.
-Te azt gondolod Utazó, visszatértél a múltba, pedig hát, tudd meg, a gép, amellyel jöttél, igenis jól működött, vagyis a jövőbe jutottál, úgy, ahogy eltervezted, mégpedig a 187. századba! De az igaz, hogy a sátorváros, a királyok küldöttsége, az utcákon nyüzsgő nép, a hódító lovasok a te századodhoz képest, sok-sok ezredévvel később, vagyis most, ebben a pillanatban is itt vannak ezen a helyen, a nagy Danubius partjánál!
-A múlt lenne hát a jövő? -kérdeztem teljesen elhűlve, illetve inkább megvilágosodva.
-Így van, -mondta igen határozottan. -A nép, amelyet látsz künn az utcákon, tereken nyüzsögni, a magyarok népe, s ennek a népnek ma ugyanúgy adófizetői a bizánciak, az alemánok, a frankok, a vizigótok, a longobárdok, a szász, szláv, talián és bulgár uralkodók, mint voltak a dicső elődöknek. Hogy egész pontosan fogalmazzak, én, Taksony, és a népem, ősök is és utódok is vagyunk egyben!
Nagyot nevetett, csak úgy rengett széles válla.
-Európában ma pontosan úgy imádkoznak a gyerekek este, elalvás előtt, mint ősapáink idején: "a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket"
-Hogyan lehetséges ez? -szóltam, s talán még a számat is tátva felejtettem a bámulattól.
-Egyszerűen, -mosolygott rám a fejedelem. -Tízezer évvel ezelőtt egy kisbolygó csapódott a Földbe a csendes-óceáni Rockland szigeteknél. A robbanás ereje, a lökéshullám, a hamueső gyakorlatilag elpusztította az élővilág túlnyomó részét, a növényzetet, az állatokat, az embereket, s az emberek gépeit, építményeit. Kevesen maradtak életben, akik életben maradtak, azok barlangokba húzódtak, s úgy éltek ott, mint az ősemberek. A katasztrófa Európát is elsöpörte, földrajzi értelemben ugyan létezett, de, amit az "Európa szó" a civilizációban jelentett a világ számára, az lényegében megszűnt. A megsemmisülést a Minden Ható akaratából egyetlen nép kerülte el, ez a nép a Kárpát medencében élt, és úgy hívták őket: magyarok. Igen, mi voltunk a kiválasztott nép! Talán a szokásos, sokszor megfigyelt jelenség okozta menekvésünket: a hegyvonulat, mely gyűrűbe zárja a medencét, s megszűri az éghajlati hatásokat, visszatartotta magas csúcsaival a lökéshullámot, s a hamufelhőket. Mindent elölről kellett kezdeni, a történelem ismétlődött. Egy különbség volt csak, a Gondviselés különös kegyelméből, mi magyarok lettünk a legszámosabb, legerősebb nép a népek között. De, gyere, sétáljunk egyet, jobb lesz künn a szabadban!

Feltápászkodtunk a lépcsőről, illetve én csak a magam nevében beszélhetek, Taksony úgy ugrott talpra, mint egy ereje teljében lévő, izmos, fiatal párduc, és kisétáltunk a sátorpalotából. Kinn már majdnem teljesen besötétedett, égtek a fáklyák a sátrak előtt. A nap lebukott a hegyek vonala alá, vörös fénye megvilágította a nyugati horizont felett trónoló tornyos felhők foszlányait. Rés nyílt a felhők között, s ebben a résben, mint fényszóró tüze a nagyitó-lencse fókuszában, az alkonyat rőt lángja égett szemkápráztató fényességgel. Végigmentünk a királyi sátrak során, s onnan tovább, be a város sűrűjébe. Tánc, vigalom, énekszó vidám hangjai hallatszottak mindenfelől. Fáklyák lobogtak a sarkokon, nappali fénnyel árasztva el a várost. Micsoda nép volt az! Élettel teli, erőtől duzzadó. Szép fiatal lányokat láttam, és sudár ifjakat az utcákon, és a tereken. Rengeteg gyerek volt mindenütt, csecsemők csüngtek anyjuk emlőjén, apróságok kapaszkodtak szoknyájukba. A mutatványos sátrak előtt katonák és polgárok tolongtak, özönlött a nép a tereken, a sátrak közti közökön a vásárosok bódéi előtt. Színházi előadás zajlott egy tágas téren, a nép emelvényeken ülve élvezte a játékot.
Megálltunk egy percre. Csatajelenet zajlott fenn a színpadon, lengtek a zászlók, szóltak a kürtök. A harcosok összecsaptak. A turulmadaras zászlók előre-törése jelezte, hogy a hun-magyar seregek megindították a végső rohamot az egyesült római-frank, vizigót haderő ellen. Aztán megingott az arcvonal, lehanyatlottak a zászlók. Síri csönd borult a színre, sötét lett. És a sötétben egyszerre csak felzendült a kobzokon az ének: "Harmadnap a hunok hada, mint új vihar feltámada. Harmadnapon kürtödbe fúsz, Torda fia, hős Bendegúz! Zászlóidat a keleti szellő vígan lebegteti, hogy a Turul repdes belé, nyugot felé, nyugot felé!".
Ezernyi fáklya fénye lobbant fel hirtelen. Megelevenedett a kép. A semmiből lovasok törtek elő, egyre többen, egyre többen lettek, betelítették a színpadot, a teret. A Turul madár szárnya büszkén csattogott fenn a rudak tetején.
A fejedelem rám kacsintott.
-Ismered, ugye?! Arany János: Keveháza. Az egyik legkedveltebb darab manapság. A legjobb színészek szerepelnek benne.

Tovább mentünk, kiértünk a Danubius partjára, A folyó csendesen folyt sötét partjai között. A lárma, vígalom hangjai ide már nem hatoltak el. Megálltunk a parton a cölöpökhöz kikötött sajkák sorfala mögött.
-Nos, kérdezte Taksony vidám tettetéssel, -mit szólsz e lármás metropolishoz?
Egyetlen szót tudtam csak kinyögni: "bámulatos!"
Aztán magamhoz tértem révületemből. Felvettem egy öklömnyi követ és beledobtam a vízbe. Nem láttam hova esett, de jó nagyot csobbant.
-Hogy jön ide a Keveháza? -kérdeztem a fejedelemtől. -Az a költemény a hunokról szól, nem?
-Taksony mosolygott.
A hunok és a magyarok hsziungnu néven egy nép voltak Ázsiában, de valamikor az 5. században kettéváltak. Egyik részük betört Európába, és Attila király alatt nagy birodalmat alapított a Danubius mentén, őket nevezték hunoknak. Később a hunokat követték az avarok, majd az avarokat a magyarok. A magyar törzsekkel népünk csaknem teljes létszámban kijött erre a földre, melyet, azóta is birtokolunk.
-Mi történt aztán? -tettem fel kicsit provokatív jelleggel a kérdést, mert kíváncsi voltam arra, ő is ugyanúgy tudja-e a történelmet, mint én?
-Fürkésző tekintettel nézett rám. Tán érezte, hogy csak próbára akarom tenni. Elmosolyodott, és így szólt:
-Legyen. Elmondom akkor Utazó, hogy is történt valóban. Nekem most már van bizonyos rálátásom a történelmi eseményekre. Jóval nagyobb rálátásom van, mint a 21. századbelieknek.
A honfoglalást követően dicső századok jöttek. Európa országai adót fizettek a magyar fejedelmeknek, kirántott kardunkat három tenger partján rettegték. Vajk uralkodása alatt felvettük a kereszténységet, s békét teremtettünk . A körülöttünk élő népek megtanulták tisztelni a magyar nevet. Jó viszonyban éltünk szomszédainkkal, de a béke biztosítéka fegyvereink ereje volt. Gyarapodtunk, sokasodtunk, belaktuk, s megműveltük a földet, amelyet a Minden Ható nekünk jelölt ki. Ő, azonban egyre szaporodó bűneink miatt az ég nyilaival sújtotta népünket. Tatárok, törökök gázoltak végig az országon, majd idegen népek idegen uralkodóinak jármát vettük magunkra. Kivérzett az ország a függetlenségért vívott harcokban, Thököly, Rákóczi, Kossuth Lajos zászlai hanyatlottak le sorban. Jöttek aztán a nagy világégések, fogyott a nép, fogyott az ország. A 20. századra az egykor erős, büszke, uralkodásra termett nép, hitvány szolganéppé vált, Magyarország Európa kapcarongya lett, az rúgott beléje, aki akart.

Taksony lassan beszélt, halk, higgadt hangon, csak az utolsó szavak kimondásánál lehetett érezni rajta némi belső feszültséget. Elhallgatott, s hallgattam én is. Néma csöndben néztük a sötét folyó titokzatos áradását lábaink előtt, melynek létezését csak a víz mélyének halk csobbanásai, s a felszín csillámlása árulta el.

Akik akkor éltek, -folytatta a fejedelem, -arra gondoltak, hogy ez népünk sorsa. A Minden Ható útjai azonban kifürkészhetetlenek. Jött a kisbolygó becsapódása, a világvége és a magyar feltámadás. A többit már tudod, azt már elmondtam az előbb.

-Hiába minden, -mondtam elszomorodott lélekkel. Te is tudod fejedelem, hogy ez már az utolsó előtti stáció. Rövid idő van már csak hátra. Az emberiség élete hamarosan véget ér. Mi végre akkor ez a mostani nagy nekibuzdulás?
Taksony, akkorát nevetett, hogy ijedten ugrottam félre. Utánam lépett, megfogta a karomat.
-Ne menj még sehova, ó Utazó, -mondta kicsit csúfondárosan. -Az a kicsi idő, amiről beszélsz még sok-sok ezredév. Több, mint amennyit a te századodig megélt a világ.
-És, hogyan lesz vége?
Nem akartam feltenni ezt a kérdést, de már kimondtam, nem lehetett visszaszívni.
A fejedelem habozott.
-Mindent tudsz, mindenhová eljutottál, s ezt mégsem tudod?
-Nem.
-Jön majd egy újabb égitest, -mondta Taksony. -És eljön az Egek Ura, hogy számadást készítsen.
-Értem, -mondtam. -És köszönöm.
Nevetett. -Igazán nincs mit. Gépeiteknek köszönd, hogy utazhatsz. Illetve inkább a tudósoknak, akik a gépeket alkották. Csak vigyázz, visszafele jó vonatra szállj, nehogy máshol köss ki, például a 10. században, ahonnan nem indul vissza vonat a 21.-be!

Hát ennyi történt. Azt már nem mondom el, milyen volt a visszaút, bár nem volt teljesen bonyodalommentes. Remélem tetszett mindenkinek a 187. század. Utaztam persze máshova is az időben, legközelebb egy másik kalandomról mesélek. Az is izgalmas volt, majdnem ott ragadtam!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-03 08:51:56

válasz Poós Gergely (2012-02-02 16:17:16) üzenetére
Köszönöm szergely, de azért nem én vagyok a haza bölcse. Még szerencse...
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-02-02 16:17:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekes beszélgetés lett ebből. Örülök neki, hogy e novella kapcsán szó eshetik a magyar történelemről. És a legfőbb, amit Bödöntől újra és újra megtanulok, hogy megszólalásainkban mindig legyen kellő bölcsesség, távolságtartás, nyitottság, és elfogulatlanság. Ezek nélkül nem lehet sem Magyarországról, sem bármilyen más témákról érdemben beszélgetni.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-02 08:44:32

válasz Haász Irén (2012-02-01 14:27:21) üzenetére
Az is közrejátszhatott pl. a török M.O.-i térhódításánál, h az akkori embereknek fogalma sem volt arról, milyen súlyos, tragikus következményekkel jár majd, ami az ország jövőjét veszélyezteti. Ha előre láttak volna az időben....?! Bár, elképzelhető, h látták a bajt, de adott helyzetben nem tudtak mit tenni. Vmelyik erdélyi fejedelem, v politikus mondta (talán Báthory, vagy Fráter György -ősöm- ) "mi is tudtuk mit kellene tennünk, ám cselekedtük azt, amit lehetett" (Nem pontos, de ez a lényege) Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-02 08:43:54

válasz Haász Irén (2012-02-01 14:27:21) üzenetére
Kedves Irén! Erdélyt többször is említetted, joggal, okosan jól politizáltak! Abban is igazad van, h eleink baklövései, széthúzása, tehetetlensége közrejátszott az ország pusztulásában. De fenntartom: más nemzetek elei sem voltak semmilyen tekintetben jobbak!!! Csakhogy azok a nemzetek, országok messze voltak töröktől, tatártól! Az angol történelem pl. milyen?! Véres torzsalkodások évszázadokon át! Csakhogy őket, az ő földrajzi helyzetükben nem fenyegette az a veszedelem, ami minket, magyarokat!!! Erre mondtam én, hogy PECH! És az is pech, h pl. tatár, török nem akkor jött, amikor pl. István, László, Nagy Lajos, Mátyás, stb. volt a király. Ők adtak volna nekik! Vagy nem, ki tudja? Sorsszerűség tehát úgy gondolom mindenképpen érvényesült.

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-02-01 14:27:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci, most már csak azon vitatkozom, hogy "pech".
Nem pech volt! MINDEN esetbern, számos akkori államférfi, gondolkodó, filozófus, stb. figyelmeztetett, és mi mindig mellet verve, nem egyezkedve, nem körültekintően, harcba bocsátkoztunk, tárgyalások helyett. Nem úgy, mint Erdélyben.
Egész egyszerűen mindig a rossz oldalra álltunk, mindig belementünk a biztos vereségbe...
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-01 08:29:40

válasz Haász Irén (2012-01-30 18:35:00) üzenetére
Mohács: A mohácsi csatatéren nemesi bandériumok alkotta sereg (kb. 25000 fő) szenvedett vereséget a kb. 200 000 főre tehető török hadseregtől. Az ország "színe virága" -ahogy a költő mondja- maradt a csatatéren. Talán nyerhettünk volna, ha Zápolya 40 000-es serege ott van, de sajnos nem volt ott. De sztem nem Mohács volt "mohács", és még Buda sem volt az, hanem, ami közben, és utána történt. Egyetértek: a széthúzás, a pártharcok komoly mértékben bekevertek! A török kiűzése után még talpra (magyar talpra) állhattunk volna, ha királyaink (Habsburg királyok) nem helyezik előtérbe saját (hatalmi) érdekeiket a mi érdekeink elébe. Pech!!! Ezt nem lehetett előre látni! Más, idegen királyoknál pl. nem szívtuk meg, az Anjouk például egész jól muzsikáltak, igaz, hogy akkor nem jött a tatár. Én így látom. Sok szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-01 08:28:58

válasz Haász Irén (2012-01-30 18:35:00) üzenetére
De, ha azt az abszurd feltételezést nézzük, hogy pl. nem lettek volna "urak" és a szegény, istenáldotta nép a széthúzó urak nélkül vehette volna fel a harcot a tatárral, mire ment volna vele???? Számarányok!!! Én azt gondolom, létezik valami sorsszerűség a történelemben, amit nevezhetünk akár véletlenszerűségnek is. Ezért nem akarom sem a hitvány, torzsalkodó urak, sem az istenadta nép nyakába varrni sorstragédiáinkat. Népességarányok: Az elcsatolás idején, Trianon után, a népesség arányai már természetesen mások voltak, mint pl. a honfoglaláskor, az árpád-házi királyok, vagy Nagy Lajos, és Mátyás alatt. De: elcsatoltak színmagyar területeket is, -ez is tény!!!

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-02-01 08:28:15

válasz Haász Irén (2012-01-30 18:35:00) üzenetére
Kedves Irén! Nem tudom teljes mértékben cáfolni, amit leírtál, néhány észrevételt azonban engedj meg. Ha Európa országainak történelmét végignézzük, láthatjuk, pártharcok, viszályok története, lásd: Anglia, Franciaország, a német, az itáliai államocskák, fejedelemségek. Az eu.-i uralkodócsaládokon belüli ellentétek véres háborúkba torkoltak. Az "istenadta" nép sem volt sokkal jobb, annak a pártjára állt mindig, aki többet adott, ill. ígért. (Ma is így van) A magyar urak se jobbak, se rosszabbak nem voltak, a magyar nép se. Csak mi szerencsétlenebb helyzetben voltunk, mivel a tatárok, törökök keletről jöttek! Pech!!! Ha itt a Kárpát-medencében angolok, franciák, németek, stb. laktak volna, (mi pedig távol, az Atlanti óceán mellett), akkor ők szívták volna meg, és nem mi.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-01-30 18:35:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci,
-nem a marxizmus oldaláról néztem a kérdést...népről beszéltem.
- István óta, miután nem volt utódja, harcoltak végig az urak egymás és a király ellen.Ez sajnos, történelem. Ahelyett, hogy összefogtak volna,hogy tényleg szabad, nagy és gazdag legyen ez az ország, szegény urak nem egyeztek ki senkivel, inkább dobták oda az országot töröknek, Habsburgnak,testvérháborúnak. Mohácsnál pl azért vesztettünk, mert 25000 ember állt ki ötszázezer ellen, mivel az urak nem igyekeztek a csatába. Erdély egyezkedett, és virágzott, mi mellet vertünk, és meglett az eredmény.Előtte még egy kicsit a parasztokat is letarolták, nehogy már hadra foghatók legyenek...(Dózsa idején)
-Az elcsatolt területeken 50%-án (!) a magyarok aránya egyébként átlagosan 28 % volt, a többin 0 (!)
Céltudatos heccelés sajnos, ma is van...
Szeretettel üdvözöllek Benneteket!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-01-30 18:33:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Poós Gergely (2012-01-29 22:23:02) üzenetére
Kedves Szergely,
-természetesen nem a magyarság ellen beszélek.Érdekes, hogy ha valaki a történelmünket reálisan próbálja végiggondolni, rögtön rá kell sütni ezt a vádat.
-már akkor utáltak minket, amikor a Habsburgok szerbek, horvátok, stb. nyakába ültették urainkat, mint vezető adminisztrációt, és ők vidáman, épp úgy viselkedtek, ahogy velünk a Bach-huszárok.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-30 10:02:05

válasz Haász Irén (2012-01-29 16:58:55) üzenetére
Nem tudok olyan történelmi eseményről, h a szomszéd népek, melyekre "rátelepedtünk"(?) /amelyektől a honfoglalás során elhódítottuk az országot!/ egyszer is szabadságharcot indítottak volna a magyar uralom ellen. Az első "dicső" 500-600 év során ezek a népek a történelmi M.O. határain belül létszámban is kissebségben voltak, és a "Szent Korona" védelme jól jött nekik. Hogy később miért kezdtek el "gyűlölni" (???) minket, azt nagyon nehéz megérteni. Sok összetevője van. Nyilvánvalóan érvényesült egy folyamatos, céltudatos felheccelés, politikai okok miatt, amiről "szergely" beszélt. Az "ezer-év" tehát két világosan elkülöníthető korszakot ölel fel. Üdvözlettel, és köszönettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-30 10:01:16

válasz Haász Irén (2012-01-29 16:58:55) üzenetére
Látnunk kell: az úr-szolga viszony nem csak a Szent Korona uralta M.O. -on volt általános, hanem mindenütt a világon. Nem azért tarthatjuk tehát pozitívabbnak, "dicsőbbnek" történelmünk első ötszáz évét, mint a másodikat, mert az elsőben uraink kevésbé zsákmányolták ki a szegény népet, mint a másodikban, hanem azért, mert 900-1526-ig szabad, nagy, független és gazdag (?) volt az ország, ezt követően pedig feldarabolt, kicsi, szegény és függőségben élő. A százszor elparentált "urak" Muhi pusztán és Mohács alatt kiálltak a síkra és ott pusztultak az ország védelmében,(Gulácsi Irén: Fekete vőlegények, Mohács) majd kivéreztek a századokon át tartó -az ország függetlenségéért vívott harcokban.

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-30 10:00:33

Kedves Irén! Hadd szóljak én is hozzá, bár "szergely" volt a megszólított. A "munkásembert ág is húzta, egy-két ezer úr kötötte millió jobbágyát gúzsba" -szemléletmód kicsit egyoldalú. Ez alapján M. O. ezeréves történelmét megítélni hiba lenne, mint ahogy a többi ország, nép történelmét is, annak ellenére, hogy a marxista történelem tudomány azt tanítja, h a történelem "osztályharcok története", vagyis az elnyomott, kisemmizett népek, küzdelme kizsákmányolóik ellen.
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-01-29 22:23:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hűha! Ezt az utolsó mondatot például hivatalos tankönyvekben olvastad? (Csak zárójelben jegyzem meg, azért utálnak minket, mert elég kellemetlen olyan helyen élni, amit törvényes úton nem igazán birtokoltak korábban sosem.)
Na mindegy én nem vitatkozom...
De az, hogy nincs annyi bennünk, hogy saját magunk mellett beszéljünk, azt igazán nem értem... Mikor már itt tart egy nemzedék..., nos akkor már nincs kiút.
Vegyünk példát az amerikai filmekről. Nincs olyan jelenet, melyben az amerikai zászló fel ne tűnne.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-01-29 16:58:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szergely, arra az 1000 évre gondolsz, mialatt a Habsburgok 700, a törökök 150 évig nyomorgattak, a nép olyan szegény volt, hogy hatalmas éhséglázadásokban tört ki, és a magyar urak végig hol egymás, hol a király ellen hadakoztak, és rátelepedtek a szomszéd népek nyakára, akik máig gyűlölnek minket ezért...?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-29 08:37:51

válasz Poós Gergely (2012-01-28 23:37:09) üzenetére
A múlt nem térhet vissza, mert a viszonyok alapvetően megváltoztak. Talán a kisbolygó becsapódása után a 187. században! :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-29 08:34:04

válasz Poós Gergely (2012-01-28 23:38:26) üzenetére
Világméretű harc folyik a hatalomért. Ott van Kína, India, és a "harmadik világ" Jönnek, már itt is vannak. Hannibal ante portas! A kis országok egymagukban kevesek ahhoz, h felvegyék a harcot. Az EU-ra (szövetségben az USA-val) ezért van szükség, hogy ne söpörjenek el bennünket. A közeli jövő mindenképpen az integrációé! A távolabbi? Meglátjuk!.
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-01-28 23:38:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
(Az előző bejegyzés olvasandó először)
Ám mára már ezek felett is rég elrobogott Európa történelmi gyorsvonata. Rég túl vagyunk már ezen. Azonban ma sincs Egy Európa, nem is volt sosem, államok vannak, más-más kultúrával, nyelvvel és gondolkodásmóddal. Jelenleg az a helyzet, hogy létezik egy bizonyos gazdasági érdekszövetség, ami így-úgy összeférceli ezeket az államokat, de aminek mégis egyetlen célja van: azoknak a gigaméretű gazdasági érdekköröknek a kiszolgálása, amik kezükben tartják a fejlett országok gazdaságait.
A büszke nép, a Szent Korona országa hajdan arra lehetett büszke, hogy a különböző kultúrájú, nyelvű és gondolkodású népcsoportokat össze tudta fogni és így viszonylagos békességben tudtak a Kárpát-medencén belül élni. Európa ma éppen a Szent Korona 1000 évéről vehetne példát, hogyan kell egy sokszínű, soknyelvű területegyüttest működtetni.
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-01-28 23:37:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
1000 évig a Szent Korona országai békességben éltek egymás mellett. A XIX.-XX. században azonban a liberalizmus és az öntörvényűség korszakába lépett az emberiség. A Szent Korona országai is függetlenedni akartak a Koronától, s ehhez a külső támogatásuk is megvolt: bizonyos országok és elsősorban bizonyos pénzügyi körök azon munkálkodtak már a 19. században is, hogy Magyarországot feldarabolják, ezáltal tulajdonképpen gazdaságilag megsemmisítsék. Persze az új államok nem bírtak mit kezdeni függetlenségükkel, ők is csak bábok voltak nagy játékban. Csehszlovákia, Jugoszlávia, a Szovjetunió is darabokra szakadtak. Magyarország azonban gazdaságilag meggyengült, ami egész Nyugat-Európának nagyon is jól jött, hisz így ők kerültek nyeregbe.
Eh, minek magyarázom én ezt itt, nem értem... Ma, aki így látja az elmúlt 200 év magyar történelmét mint én, arra máris rábélyegzik, hogy kirekesztő, nacionalista stb., bla-bla-bla... Mert ez ma nem európai gondolkodás.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-28 19:17:35

válasz Haász Irén (2012-01-28 18:02:03) üzenetére
De pl. a török elnyomatás alatt sem adtuk be soha a derekunkat, soha nem mondtunk le az országunkról, a 150 év történelme arról szól, h szakadatlan harcban álltunk az elnyomóval. És Sztalint is csak 11 évig viseltük el, akkor jött 56. Talán maradt egy csepp. S egy csepp se kevés!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-28 19:12:16

Kedves Irén! Ha a hunok, avarok, magyarok egy nép voltak (ami nem lehetetlen???????!) akkor ez az időszak sok-sok évszázad. Tudósok vitatkoznak rajta, pro és kontra. Sztem valami közük volt egymáshoz, -ez azt hiszem vitathatatlan. Ha, ellenben nem volt közünk a "dicső" hunokhoz, avarokhoz, akkor is több száz év 900-1526-ig., De, ez csak egy sci-fi, nem a valóság. Mese, azoknak, akik szívesen hisznek tündérmesékben...Köszönöm! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3256
Időpont: 2012-01-28 18:02:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci, szórakoztató, jó írás, nem tagadtad meg a stílusodat most sem.
Picit vitatkoznék azon az egykor büszke népen, főleg, ha a többszáz éves elnyomatásainkra gondolok, és arra, vajon meddig is tartott és mikor volt az a nagyon dicső időszak. De ez nem témája írásodnak igazán, így inkább ezt most mellőzöm. Viszont gratulálok!:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-28 10:48:12

Szia Eszti!

Köszönöm, de elég rázósak ezek az utak, mi van, ha egyszer lemaradok a csatlakozásról?

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2012-01-28 10:13:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Tanulságos utazás a múlt, a jelen és a jövő törésvonala mentén. Akár ilyen is lehetne a 187. század. Várom a következő utat.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2012-01-27 17:02:50

Köszönöm, h elolvastad és h hozzászóltál. Igyekezni fogok...
Alkotó
Poós Gergely
Regisztrált:
2008-03-05
Összes értékelés:
401
Időpont: 2012-01-27 12:37:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egykor Európa országai adót fizettek nekünk, nagy, erős és büszke nép voltunk, ma szolganépek közé tartozunk. Akik egykor csatlósaink voltak, ma azok kényszerítenek pokolba. A büszke nép, a magyar nemzet, megalkuvó, csúszómászó nép lett.

Akinek van füle a hallásra, hallja meg...

Kedves Bödön! Ébresztgesd a magyart mély álmából, nihilizmusából...

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)