HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2012-01-31

Lassú boszorkány

Lilinek volt seprője, de csak az udvari és az utcai járda seprésére használta, mint bárki más. Eszébe sem jutott, hogy kipróbálja van-e varázsereje, tud-e röpködni rajta, mint a mesebeli boszorkányok. Egyébként is az egész boszorkánymítoszt butaságnak tartotta.
Egy szép tavaszi napon jókedvűen ment az utcán, amikor kedves ismerősökkel találkozott. Két idős asszonnyal, akikkel jó néhány évvel ezelőtt egy házban laktak. Nem voltak ugyan közvetlen szomszédok, de mindig előzékenyen köszöntötték egymást. Lilinek akkor született meg az első gyermeke, és a nénikék - akik már akkor is jól benne jártak a korban - töretlenül csodálták a pici fiút, ahányszor csak meglátták.
- Kincses néni! Dekovits néni! Milyen régen láttuk egymást! Hogy tetszenek lenni? - szólította meg őket.
A két asszony hunyorogva nézett Lilire, aki az elmúlt hét évben, amióta elköltözött a családjával abból a házból, ugyancsak megváltozott. Elsőnek Kincses néni ismerte fel őt.
- Lilike! Maga az? Nahát! Meg sem ismertem volna, ha nem köszön! Milyen jól néz ki! Mi megvagyunk, már csak ilyen öregesen, hol itt fáj, hol ott fáj... Maguk hogy vannak?
- Köszönöm szépen, remekül. Miután elköltöztünk onnan, egy nagyobb lakásba, még született egy kislányunk is. Maguk még ott laknak?
- Ott, ott. Hová is mehetnénk már a mi korunkban? Öreg fát nem lehet átültetni - tartja a mondás is...
- Aki a helyünkre költözött, az az egyedülálló asszony hogy van?
- Jól, jól, nemrég jött haza a lánya látogatóba Svejcból, cifra autóval voltak, sok mindent hoztak neki. Amikor hazamentek a lányáék, árulta a házban ami nem kellett neki. Én is vettem tőle egy szép kardigánt, de nem hordom csak ünnepre - válaszolta ezúttal Dekovits néni.
- Vele nem veszekszik folyton a szomszéd asszony, mint velünk?
- A Sárira gondol? Ó, a Sári már meghalt négy éve. Most egy fiatalember lakik abban a lakásban, nem veszekszik az senkivel. Nem is szól senkihez, nem is köszön.
Lili hinni sem akarta, amit hallott:
- De hát Sári néni még nem is volt olyan idős... Mi történt vele? Valami baleset érte?
- Beteg volt. Gégerákban halt meg - mondta Kincses néni.
Még egy darabig beszélgettek, de Lili jókedve elszállt, és mintha még a nap sem sütött volna olyan fényesen.
Amikor elbúcsúzott a két idős asszonytól, lelki szemei előtt megjelent a fürdőszobájuk, ahogyan akkor régen meglátta.
Talán hat hónapos lehetett a kisfia, amikor egy nap a babasétáltatásból, és a bevásárlásból hazatérve a lakásuk csupa korom volt. Az előszoba, a konyha is, de a fürdőszoba maga volt a rémálom. A kádban kétujjnyi vastagon a korom, a reggel hófehérre mosott sok babaruha, és pelenka fekete, a WC-n, a kövön, a mosógépen koromköpeny, még a villanybojler és a fal is kormos lett.
Az egyik karján a kisbabával, a másikon a teli szatyrokkal kifordult a lakásból, és becsöngetett a szomszédasszonyához. Rögtön kinyílt az ajtó, de csak résnyire, mintha csak rá várt volna mögötte a szomszédja.
- Sári néni! Tiszta korom nálunk minden! Olyan a lakásunk, mint egy kémény belseje! Oda a mosásom is! Mi történt itt, amíg nem voltam itthon?
- Nem történt semmi! Kihívtam a kéményseprőket, és alaposan kipucolták a közös kéményt. Mondtam maguknak, hogy füst van nálam! - az utolsó mondatot már hisztérikusan kiabálva mondta, mint már eddig is, annyiszor.
Amióta csak egy éve beköltöztek folyton ezzel gyötörte őket. Már az első napon, költözködés közben benyomakodott hozzájuk, és közölte velük, hogy ne füstöljék tele a lakását. Először nem is értették, mit akar. Még pakoltak, az olajkályha be sem volt állítva, meg egyébként is...
Nagy nehezen kivették a füstről szóló végtelen siránkozásából, hogy ebben a régen épült házban, az egymás mellett lévő lakásoknak közös kéményük van, és azt képzeli az új szomszédjuk, hogy már fűtenek, és a füst átmegy őhozzá. Mikor végre megértette, hogy nem fűtenek, elment, de este újra becsengetett, hogy ne füstöljenek. Később is jött, szinte naponta. Kora reggel, vagy késő este, még éjszaka is.
Már nem is merték használni a kéményt, a szobában gázkonvektort csináltattak az ablak alá, a fürdőben meg villanybojlert. Szűkösen éltek akkoriban, a férje olyan nadrágban járt dolgozni, aminek elvásott a térde, de az állandó szekálás miatt mégis áldoztak ezekre, nem is keveset.
Hiábavaló volt az igyekezetük. A csengetések, és a füstről való hisztérikus ordítozás nem szűnt meg. Most meg szó nélkül kihívta a kéményseprőket, akik a kémény kaminjába begyújtva akkora huzatot csináltak az egyébként jól húzó kéményben, hogy náluk kilökte a fémsapkát, amivel be volt dugaszolva a használaton kívüli kéménylyuk, és amikor tisztították a kéményt, a szabaddá vált nyíláson át zúdult be hozzájuk a rengeteg korom.
- Miért nem szólt Sári néni, hogy jönnek a kéményseprők? Még a fürdőszoba ajtó is nyitva volt, hogy jobban száradjon a ruha, így a konyha, az előszoba is tiszta korom! Éhes a kicsi. Most hogyan csináljak neki ebédet ebben a disznóólban?
- A maga baja! - csapta be az ajtót a szomszédja, és Lili hallotta, amint elégedetten nevetgél az ajtó mögött.
Toporzékolni tudott volna, és válogatott gorombaságokat kiabálni neki.
Amíg egész délután sikált, a dühe nem csillapodott. "Őrült vénasszony! Micsoda füst? Talán nem kellene annyit dohányoznia! Igaz, hogy kiáll a folyosóra cigarettázni, de a huzat is beviheti a lakásába a cigarettafüstöt. Meg is mondtam a múltkor, de nem tetszett neki. Most meg ezt csinálta velünk!" - gondolta, miközben a plafontól kezdve mindent végig kellett pucolnia. Haragja még fokozódott, amikor arra gondolt, hogy nem lesz ideje vacsorát főzni a férjének, és éjszakába nyúlóan moshatja ki újra a bébi holmit, de kérdéses, hogy megszárad-e reggelre, amikorra már szüksége lenne rá a babának. Ez a rémítő, veszedelmesen bolond nő meg újra, és újra megteheti ezt vele... és akkor megátkozta. Igen, betelt nála a pohár, és teljes lelkéből, hangosan azt kívánta, hogy fulladjon meg végre a szomszédasszonya attól a képzelt füsttől. Még egy fura, varázsigeszerű mondat is eszébe jutott, az átok végén.
Most pedig megtudta Kincses nénitől, hogy tényleg meghalt. Gégerákban. Szörnyűség! No nem rögtön, csak három évvel azután, hogy ő akkor megátkozta. Amikor már elköltöztek, és nem is volt érdekes a számára, hogy él-e, hal-e...
Lili lelkiismeret furdalást érzett, hiába bizonygatta magának, hogy a cigaretta volt a bűnös, nem ő. Ahogy, minden tiltakozása ellenére, elborította ez az érzés, eszébe jutott egy másik ilyen alkalom.
Egyszer már nyolcadikosként is szörnyen érezte magát, amikor az egész iskolát kivezényelték a régi matematika tanárnőjük temetésére. Még ötödikben tanította őket Zsóka néni, és az ő első matematika dolgozatára egy hatalmas elégtelent vésett. Lili szörnyen igazságtalannak tartotta ezt az osztályzatot, hiszen voltaképpen minden példája jó volt. Az egyiknél csak egy tizedesjelet tévedett, a másiknál a szöveges példához nem írt szöveges magyarázatot, de az eredmény jó volt, a harmadik, geometria példában a koordinátákat cserélte fel véletlenül, a negyediknél nem válaszolt az egyik kérdésre a sok közül, mert rácsengettek, az ötödik meg teljesen jó volt. Egy ilyen dolgozatra negyedikben a tanító néni legalább négyest adott volna. Fel is állt, és reklamált Zsóka néninél. Ő meg közölte vele, hogy egy jó példa még csak egyes, a többi meg nem hibátlan, vagyis rossz. Négy jó példa, az a négyes őnála. Iszonyúan igazságtalannak érezte akkor az egészet, hiszen akár egy üres lapot is beadhatott volna, az egyesért. Minek dolgozott, számolt, küszködött, a semmiért? Az elégtelenért? A cipőjét nézte, amíg a tanárnő kioktatta, és dúlt-fúlt magában. "Micsoda szemét dög! Otthon mit fognak szólni a szüleim? Eddig négyeseket, ötösöket kaptam, most meg ez az egyes!" Keserű szájízzel, dühöngve ült vissza a helyére, az sem vigasztalta, hogy mások is sokkal rosszabb jegyet kaptak, mint amire számítottak. Ez felső tagozat! - egyre ezt hajtogatta Zsóka néni. Ő meg halkan mindig ráfelelt, ahányszor kimondta "Dögölj meg!" - tiszta erőből, egész lelkéből ezt kívánta neki. Akkor is felbukkant egy fura, értelmetlen mondat az agyában, amit még az átkai után küldött, mint egy varázsigét. Pont három év múlva pedig, ott volt a temetésén. Minek is kellett neki azt mondani akkor? - furdalta a lelkiismeret az osztálytársai háta mögé bújva.

A nénikékkel való találkozás után még hetekig gyötrődött ezeken a pont három év múlva beteljesülő átkain, és megfogadta, hogy vigyáz a gondolataira, nem engedi szabadjára a dühét, csalódottságát, nem kívánja senki halálát, nem átkoz meg senkit. Hátha mégis ereje van a kimondott szónak! A Biblia szerint Isten is szóval teremtette a világot...

Lili sokáig betartotta a fogadalmát. Ha valaki nagyon bosszantotta, gonoszul, rossz indulatúan viselkedett vele, igyekezett arra gondolni, hogy ez csak egy átmeneti dolog. Hamarosan úgyis elsodorja őket egymástól az élet, és akkor már nem fog számítani.

Eltelt húsz év, és megváltozott a világ körülötte. Divatba jött a munkahelyi terror. Már nem számított a végzettség, a szorgalom, a munka minősége, hanem csak az, hogy kinek a gyereke, szeretője, ismerőse valaki. Aki egyik kategóriába sem tartozott, annak a kevés századik alkalmazottnak csak a vég nélküli, elvárt, kifizetetlen túlórázás jutott, a sztálinizmus sötét éveit idéző munkafelfogással. Menő lett a vezetők professzionális szinten űzött dilettantizmusa, az ellentmondás nem tűrés: "csapatmunka" jelszóval, a felelősségük másra hárítása olümposzi magasságokba emelve. Meghonosodott a feleslegesen megalázó, lekezelő hangnem, a beosztottak olcsó biorobotként való kezelése. Az elvégzendő rengeteg munkához képest a kevés dolgozó alkalmazása, amire az volt a pofátlan magyarázat, hogy a létszám azért nem növelhető, mert ez csak egy átmeneti időszak. Megsokszorozódtak az átgondolatlanul kiadott feladatok, amelyek a sok ráfordított munka után a szemétben landoltak.
Lili eleinte nem hagyta kihasználni, és megalázni magát, bátran felmondott. Kedvesen mosolyogva felállt, további jó mulatást kívánt a még maradóknak, és új munkahelyet keresett. Egészen addig, amíg elfogytak körülötte a munkalehetőségek, és bárhová jelentkezett, mindenütt sokkal fiatalabbat kerestek, mintha ő már a szellemi leépülés végső stádiumában lenne, azért, mert elmúlt negyvenöt éves.
Kilenc hónap munkanélküliség után megtört. A számlákat fizetni kellett, a gyerekeiket el kellett tartaniuk, szükség volt az ő jövedelmére is a családnak. Letagadott az iskolai végzettségéből annyit, amennyi az éppen megpályázott álláshoz nem volt szükséges, és a felvételi interjún bármit mondtak neki, csak buzgón bólogatott. Amikor megkapott egy szerény állást, örömtáncot járt a telefonjával a kezében.
Nem sokáig tartott az öröme. Lili ugyanazoknak a vezetőknek a klónjaival találta magát szembe, akik miatt régebben felmondott. Elhatározta, hogy nem áll ki magáért, tűr és nyel, mert nincsen más lehetősége. Nagyon nehéz volt, hogy úgy tegyen, mintha nem értene még annyira sem a felmerült problémákhoz, mint a főnökei. Dolgozott feleslegesen, sokat, előre látva a feladat értelmetlen, vagy megoldhatatlan voltát. Nem tett megjegyzést a parkolóban levő tízmilliós autókból álló főnöki autócsodákra, amiket olyan gyakran kellett cserélgetni, amilyen gyakran maradt el a dolgozók fizetésemelése, karácsonyi jutalma, a nehéz gazdasági helyzetre, és költségcsökkentésre való hivatkozással. Eltűrte a sokszor tűrhetetlen hangnemet, azt, hogy a legújabb fiatal főnöke nem köszönt neki vissza, keresztül nézett rajta, mint az ablaküvegen. Bezárkózott az irodájába, aminek ajtaját két besúgó cerberusával őriztette, és csak e-mailben lehetett vele "beszélni", amikre akkor sem válaszolt, ha nagyon sürgős lett volna eldöntenie egy kérdést.

Nem telt el, csak néhány hónap, és megszegte az évtizedekig betartott fogadalmát. Megátkozta az egyik terület főnökét, aki egy kisbabát váró kolleganővel bánt el, költségtakarékosan. Amikor a főnököcske megtudta, hogy a fiatalasszony terhes, aláíratott vele egy közös megegyezést a munkaviszonya megszüntetéséről. Ezzel elütve a kolleganőt a felmondási védelemtől, az ott eltöltött ideje után járó felmondási pénzektől, később a táppénztől, az anyasági ellátásoktól. Liliből szinte önkéntelenül bukott ki az átok: "Rád is ugyanez a sors várjon! Téged is dobjanak el, játszanak ki ugyanígy!", és mire észbe kapott már kimondta még az értelmetlen szavakból álló varázsigét is.
Előbb megrémült, hogy megszegte a fogadalmát, aztán arra gondolt, hogy butaság az egész, ezzel a fickóval úgysem fognak elbánni ugyanígy. A menedzsment "kéz kezet piszkol" játékában biztosan ez is részt vesz, ami védettséget biztosít a számára.
Telt, múlt az idő, és új igazgatót neveztek ki a tulajdonosok a cég élére. Amint megmelegedett, rögtön elkezdett átszervezni mindent. Pont azon a területen kezdte, ahol a Lili által megátkozott vezető dolgozott, s odahozta az egyik cimboráját a vezető helyettesének. Később, amikor már úgy ítélte meg az új fiú, hogy a régi főnök nélkül is elboldogul, akkor az igazgató a megtiszteltetéstől ájult régi főnököt, egy határozott idejű szerződéssel, tanácsadónak nevezte ki maga mellé. Majd amikor a szerződés egy fél év múlva lejárt, akkor hopp, már nem is volt a "tanácsadónak" állása. A főnököcske is ugyanúgy távozott a cégtől, egy fillér nélkül, kijátszva, mint a kismama, aki miatt Lili megátkozta három évvel azelőtt.
Lili egyik szeme sírt, a másik meg nevetett... Kicsit furdalta a lelkiismerete az átok miatt, de úgy érezte, hogy végül is azt kapta a fickó, amit megérdemelt. Hitt benne, hogy jogos az a mondás, hogy "Úgy kapunk, ahogy adunk!"
Este a fürdőszobában hosszasan nézte a tükörképét. "Ilyen egy boszit! Lassú boszi vagy anyukám! Három év nálad az átfutási ideje egy átoknak... Talán nem megfelelő varázsigét használsz!" - gondolta.
Másnap reggel még a lelkiismeret-furdalás árnyéka sem kísértette, amikor a saját, szakmailag nulla, felfuvalkodott főnökének kívánta azt, hogy vele is úgy bánjanak, mint ahogyan ő bánik a beosztottaival. Ő is kapja meg azt, amit két kézzel oszt másoknak. Már egészen vidáman mondta ki az értelmetlen szavakból álló varázsigét. Ha lassú is, három év nem a világ...

Megjelent a "Láthatatlan falak" című kötetben 2013-ban

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-04-17 18:32:17

válasz Kőműves Ida (2012-04-14 19:29:14) üzenetére
Kedves Ida!

Jelszó inkább ne legyen! A jelszó a barát, vagy az ellenség megkülönböztetésére szolgált eredetileg. Huh, inkább ne különböztessünk meg senkit! Elég volt az ellenség keresésből!
Mottó legyen inkább, ha nem bánod. Akár mindenkinek valami más...
Az enyém így hangzik: Nem KELL mindent megtenni, amit meg LEHET tenni!

Köszönöm, hogy mégegyszer visszatértél!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-04-14 19:29:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Óriási ötlet: Jóboszorkányok klubja!
Ahogyan kevéske pénzből a háztartásunkat eltudjuk irányítani, úgy, sok jó boszorkány az ország háztartásával is elboldogulna. Mivel a szikra belőled pattant ki, Téged javasollak elnöknek. Remélem sok jó boszorkány csatlakozik hozzánk. :-))
Na, már csak ki kell találnunk a jelszavunkat!.-))
"Dolgozni, csak pontosan, szépen...!" - Miért is ne lehetne egy vers a mottónk?
Erről érdemes lesz még tárgyalni! :-))
(Csak nehogy azt higgye valaki, hogy megbolondultunk... vagy már azon sem csodálkozna senki?)
Na jó, aludjunk rá még egyet!

Üdv. Ida

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-04-14 18:19:45

válasz Kőműves Ida (2012-04-13 22:48:20) üzenetére
Kedves Ida!
Meglepően új jövőképet tártál elém! :)
Alapítsuk meg a "Jóboszorkányok" - na nem pártját, mert még a párt szótól is piszkosnak érzem magam - klubját, és induljunk a választásokon?
Mi nem igérünk földi paradicsomot, mert akik ezt igérik, azok mindig a földi poklot hozzák el nekünk. A "Jóboszorkányok" programját is megfogalmaztad: Mindent a fejéről a talpára, bölcsen kormányozni egy országot, mint otthon a családot /általában ezt is a jóboszorkányok csinálják :)/ igazságra és nem jogszolgáltatásra törekedni, a hozzáértő embereket megbecsülni, a kavarókat kikavarni a húsos fazekak mellől.
Lehet, hogy mások is úgy éreznék, hogy már csak "Jóboszorkányok"-ban bízhatnak? :)
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-04-13 22:48:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Nagyon tetszett ez az ötletes írásod. Boszorkányok márpedig vannak, és legyenek is, jó boszorkányok. Ebben a mai zűrzavaros világban, amikor minden a feje tetejére állt, nem ártana, ha előjönne néhány bölcs, igazságérző, értő jó boszorkány és rendet rakna.
Már-már ott tartunk, hogy elveszítjük hitünket, reményünket, fiataljainknak nincs jövőképük, az idősekről már ne is beszéljünk... mi mást kívánhatnánk, mint néhány jó boszorkányt...
Annyira beleéltem magam a történetedbe, hogy lásd, hová jutottam...

Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-22 13:04:44

válasz eszesg (2012-02-17 13:57:57) üzenetére
Kedves Sanyi!
Igazad van, az átok kimondása mindig negatív cselekvés, többnyire rossz szándékon, rossz akaraton alapul, de sok esetben lehet öntudatlanul is átkozódni. S ha az átok hat, az annak a jele, hogy rengeteg aktivizálható energiával rendelkezik az illető.
Az átok elsősorban azon fog, akiben túl sok a negatív energia. Ők könnyen magukhoz vonzzák az újabb negatív energiákat, amik összeadódnak, és az illető ellen hatnak.
Örülök, hogy nagyon tetszett ez az írásom. :)

Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-02-17 13:57:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Lehet, hogy lassú a boszorkányod, de az a fontos, hogy érzi az igazság lényegét. Jó boszorkányokra nagy szükség van. Főként, ha olyan bölcsesség társul hozzá, hogy csak azt kívánja az illetőnek, amit az illető tett másokkal. Ebben semmi kivetnivaló sincs. Na jó, talán egy kicsi mégis van, de ez is azért, mert a dühös szenvedély bújik meg a háttérben, nem pedig a higgadt józan ész. ;-) Bár az is igaz, hogy higgadtan nem születne meg az átok. Egyszóval nem is biztos, hogy mindig higgadtnak és meggondoltnak kell lennünk. A történetet olvasva igazad van, muszáj néha érzelmi alapon meghozni döntéseinket. Néha!
Nagyon tetszett!!!

Üdvözlettel:
Sanyi

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-09 10:53:16

válasz Finta Kata (2012-02-08 19:18:21) üzenetére
Kedves Kata!
A törököknek van egy olyan szólása, hogy "A kimondott szó - kilőtt nyíl."
Lili jól tudott célozni, bár kicsit lassan értek célba a nyilai! :)
Ki tudja, hogy a mi kilőtt nyilaink kiknek milyen "találatokat" okoztak, hiszen már azt sem tudjuk, hogy a szavainknak hatalma van!
Ugyanakkor rajtunk a szavak hatalmával uralkodnak. A valóságot elfedő, a hallgatót megvezető "rizsák", amiket a népnyelv "parasztvakításnak" nevez annyira a mindennapok része, hogy már tényleg vakon tántorgunk a ránk zúduló csapások alatt.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-08 23:19:05

válasz Kalina (2012-02-08 18:14:51) üzenetére
Kedves Kalina!

Ha jót kivánna, akkor Lili nem boszi lenne, hanem tündér! :)
Örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy a vizsgák után az én novellámmal tértél vissza az oldalra! :)

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12026
Időpont: 2012-02-08 19:18:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Mondhatom, jó időtöltés volt a novellád olvasása. Ami igaz, az igaz, Lilibe elég sok boszorkányság szorult, s úgy látszik sikres kezdeményezései lettek, hiszen akit meggyűlölt és megátkozott, azokat elérte a vég, vagy balszerencse... Bár az is igaz, hogy valamennyi rosszindulatú volt, s megérdemelte a "büntetését".
Azt én is vallom, hogy a kimondott szó - bizony - az agyunkba rögzítve, megvalósul, de én ezt leginkább az illetőre vonatkoztatva értettem, de hogy másokra is...
Egytértek Kalinával, hogy a jókívánságokra vonatkoztatva is ki kellene próbálni ezt a tuljdonságot.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
585
Időpont: 2012-02-08 18:14:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Volt egyszer egy tanárom, akit barátnőmmel mi is "megátkoztunk", és nem sokkal utána kórházba került. Akkor a barátnőm azt mondta, hogy "Na, ha ezt mi csináltuk, akkor most gyógyítsuk meg!" Hála Istennek nem is lett baja aztán, felgyógyult és morgolódott még az osztállyal egy ideig, amíg el nem ballagtunk :) Lili boszinak is lehet, hogy ki kellene próbálnia, ha jót kíván a szeretteinek, az is beválik-e. ;)

Tetszett az írásod, vizsgaidőszak után jó volt egy ilyenre visszatérni!
Ihletgazdag perceket!

Kalina
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-07 00:38:08

válasz Zagyvapart (2012-02-06 17:00:40) üzenetére
Kedves Feri!

Óz, a csodák csodája boszorkányai után a mai boszorkányokról is lehetne egy jó filmet csinálni. No nem hollywoodi mintára, hanem úgy, ahogyan Te gondolod használni a boszorkányságot. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-06 23:54:58

válasz Zágonyi Mónika (2012-02-06 12:30:14) üzenetére
Kedves Barackvirág!
Igen! Talán mindannyian ismerjük azt, hogy valakire gondolunk, megcsörren a telefon, és ő hív minket... Kigondolunk valamit, és azt véghezvisszük, megalkotjuk.
A munkával kapcsolatos részről annyit, hogy elkezdtem írni egy könyvet, ami erről is szól. Megírtam belőle néhány fejezetet, de már hosszú idő óta félretettem, mert a mai társadalmi problémák boncolgatása olyan "siratófal" feelinget adott már a történetnek, hogy nem találtam meg benne azt az egyensúlyt, ami kell egy jó történethez. Agyon nyomták a szereplőket a bajok, gondok. Ilyen könyvet meg ki szeretne olvasni? Éppen elég élőben!
Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-02-06 17:00:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Mostmár nemcsak Keleti, Nyugati, jó, és rossz, hanem Lassú boszorkány is létezik. Meg kell valljam nekem ez az utóbbi nagyon szimpatikus egy boszi, ha pasi létemre lennének ilyen képességeim, mai "gyönyörű világunkban"tudnám használni eme képességet.
Tanulságos írásod nagyon tetszett.

Zagyvapart.
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-02-06 12:30:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Megint nagyon érdekes témáról írtál! Ugyanakkor tényleg tanulságos... több szempontból is... Egyrészt a szavak - vagy talán a mögötte lévő gondolat? - ereje tényleg képes hatni... megtapasztalhatjuk olykor...
Másrészt az, amit a munkával kapcsolatban írtál, szinte külön témát is érdemelne... mondjuk egy cikkben (? :) ). Ami azt illeti, az, amit ezzel kapcsolatban megfogalmaztál, manapság sokaknak jelent komoly problémát... akárcsak az, hogy egy nő hogyan tudja összeegyeztetni a mai világban a gyerekvállalást / nevelést és a munkát akár azért, mert szüksége van a munkájára (a saját keresetére a családban), akár azért, mert együtt szeretné a kettőt... mindemellett természetesen a férfiakat is komolyan érinti a probléma...
Szeretettel: barackvirág
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-05 22:54:56

válasz Selanne (2012-02-05 16:46:15) üzenetére
Kedves Marietta!
Bizony nem árt, ha vigyázunk mit kívánunk! Megtörténik, hogy egyszercsak teljesül amit teljes szívünkből szeretnénk abban a pillanatban, de mi már közben megváltoztunk, elköltöztünk, nem érdekel már bennünket az a dolog.
Nagymamám mondta mindig gyerekkoromban, "Sok mindent lehet, de csak a jót szabad!" Még akkor is, ha "begerjedünk" :)
Örülök, hogy tetszett ez a kis novellám.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-02-05 16:46:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Sikerült időt szakítanom az írásod elolvasására, végre:-) Mint mindig ez az írásod is elnyerte tetszésemet Judit. Valjuk be , sok boszorkány asszonyság létezik, időnként begerjedve mint Lili. :-)

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-05 14:48:57

válasz Haász Irén (2012-02-04 15:42:45) üzenetére
Kedves Irén!

Köszönöm, hogy mégegyszer visszatértél, és megosztottad a gondolataidat velem. :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3315
Időpont: 2012-02-04 15:42:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2012-02-03 16:29:56) üzenetére
Sőt, hozzáteszem, hogy van, aki büszke is arra, hogy nem von le semmiféle konklúziót írása végén. Megérthető ez, de számomra inkább csak akkor, ha olyan körhöz szólhat, ahol értik és megfelelően értik a szavakat, gondolatokat... ha egy népben még olvasni is alig tudnak, a közlést pedig nem értik magyarázat nálkül. ott bizony elvész a szó, az igazság, a lényeg...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-03 16:29:56

válasz Rozán Eszter (2012-02-03 11:34:14) üzenetére
Kedves Eszti!
Régen valóban volt még olyan a mesékben, történetekben, filmekben hogy tanulság...
Valamilyen eseményből, valaki példájából adódó fontos felismerést, hasznos ismeretet is kaptunk a szórakozás mellé. Sajnos ezek kezdenek kikopni a "kultúrából". Örülök, ha az én történetemben még megtaláltad... :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-03 14:16:09

válasz Bödön (2012-02-03 09:06:40) üzenetére
Kedves Laci!

Köszönöm az ötletet, de nem valószínű, hogy azon kellene aggódnom mi lesz a címe, ha megjelenik nyomtatásban! :(

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2012-02-03 11:34:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ha a szó erejét figyelembe vennénk, talán más lenne a világ. Lili talán lassú, de tudja, mit jelent kimondani dolgokat. Érdekes, tanulságos történet.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-03 10:26:48

Kedves Szusi!
A szó ereje mindenütt jelen van, végtelenül fontos az irodalom, filozófia, vallás és politika történelmében. Mindig elismerték, hogy a szavaknak potenciálisan alkotó, illetve nagyon pusztító erejük lehet. A belső energiáinkat "engedi szabadon" /ezen alapulnak a mantrák is, amik gyógyítanak, enyhítik a szenvedést, felszabadítják a lelket!/ A szavak pozitív erejének ellentétes oldalát is látjuk, amikor a szavakat nem arra használják, hogy az igazságot közöljék, hanem hogy elhomályosítsák, vagy kiforgassák a valóságot. A szavak ereje szabadítja el a fegyverek pusztítását is. Valóban ilyen értelemben is a szó a legveszélyesebb fegyver... Minden pozitív változás is azzal kezdődik, hogy az emberek alapvetően megértik a szó hatalmát.
Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8119
Időpont: 2012-02-03 09:06:40

válasz T. Pandur Judit (2012-02-02 23:44:56) üzenetére
Ha esetleg később nyomtatásban is meg kívánnád jelentetni, javasolnám, hogy a címe "Lili, a lassú boszorkány" legyen, az alliteráció révén figyelem felkeltőbb. -én (Bocs, h beleszólok)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-02 23:44:56

válasz Bödön (2012-02-02 09:25:03) üzenetére
Kedves Laci!
Könyves Kálmán törvénybe foglalt kijelentése miszerint boszorkányok pedig nincsenek, valójában csak a kereszténység megerősítését szolgálta: könyves királyunk csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévőnők létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyvben törvényt hozott a maleficák, a bűbájosok ellen. :)
Ez azt igazolja, hogy ő is úgy gondolta, hogy vannak...
Köszönöm, hogy nálam jártál, örülök, hogy tetszett a történet.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-02-02 17:30:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Már a cím is felkeltette az érdeklődésemet.....
Érdekes, "mai mesét" írtál.
A szó, valóban veszélyes fegyver. Megkockáztatom, hogy a legveszélyesebb.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8119
Időpont: 2012-02-02 09:25:03

Kedves Judit! Nagyapám szidta tréfásan mindig Könyves Kálmánt vasárnapi ebédeken, élcelődve Nyanyuson, a mi nagymamánkon! Ő tudta, h bármit mondott is valaha a nagy király, b. márpedig vannak! Sztem is vannak, hajaj! Tetszett az írásod, nagyon aranyos! Üdvözlettel: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-01 23:00:28

válasz Istefan (2012-02-01 17:18:00) üzenetére
Kedves István!

Lelkünket és sorsunkat titokzatos kapcsolódási pontok kötik össze, a gondolatoknak hatásuk van életünkre, még a lehetetlent is képesek lehetővé tenni. Azonban mindenhez idő kell. Néha több, néha kevesebb. Csak a bűvészmutatványoknál működik a "hipp-hopp" instant megoldás. :)

Judit

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1649
Időpont: 2012-02-01 17:18:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ritkán hallani ilyen késett effektussal működő boszorkányokról. Azért jó tudni, hogy vannak ilyenek is. Üdv szeretettel: István.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-02-01 16:29:16

Kedves Irén!
A boszorkányok egyik elnevezése a magyar nyelvi tájakon a bű-bájos volt. Az igével, azaz szóval járó hatalom ősibb mint a kereszténység, nemcsoda, hogy az ősi népeknél a kimondott szónak hihetetlen jelentőséget tulajdonítottak. A szó a lélekből ered és annak ereje van. Épp ezt felejtik el azok, akik össze-vissza vagdalkoznak a szavakkal, meggondolatlan kijelentéseket tesznek, amiknek mások isszák meg a levét. Az Illés együttessel vallom: "A szó veszélyes fegyver" "A szó elrepül ki tudja, kit hogyan talál. A szó messze száll, ki tudja, hol áll meg végül."

Judit

Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3315
Időpont: 2012-02-01 14:48:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szimpatikus egy boszorkány ez...:))))
Jól szórakoztam írásodon, köszönöm...

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Remény címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Itt van újra december címmel

szilkati alkotást töltött fel Nem férek hozzád... címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel (az) Ősz melege címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)