HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48539

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArtúrFeltöltés dátuma: 2012-02-11

Száz pengő

( Csobai István - Artur és Wendler Zoltán - Artúr )

A kisebb gyerekek már aludtak a kemence körül kialakított fekvőhelyen. Ott jó meleg volt. Ő és a két idősebb fiú távolabb ültek a nyers deszkából ácsolt asztal mellett. Szótlanul bámultak bele a ház hűvös levegőjébe.
Jövő héten itt lesznek a tornaiak. Át kell majd adni nekik a cselédlakást. Egy éve, hogy a tüzes gépnél meghalt a ház ura. A férje, Gyula gépészkovács volt. Messze földön a legjobb a szakmájában. Mióta megtörtént a tragédia, azóta az őrgróf jó indulatából lakhattak még itt, de most már kell a hely az új kovácsnak, aki Tornáról szegődött ide. Ott is volt a grófnak két tanyája. No, meg rengeteg ismerőse.
A grófnak volt egy lánykája is. Tegnap, mikor itt voltak együtt a háznál, akkor a kislány ráült a hintalóra, amit még a Danyu bácsi faragott a gyereknek egy nagy görbe fadarabból. A leányka a szép fehér ruhácskájában aztán lehuppant a hintalóról a sárba. A gyerekek nevettek, a gróf viszont káromkodott. Akkor közölte velük, hogy el kell menniük. Nem a hintaló miatt. Csak azért jött, hogy ezt megmondja nekik.

Ahogy ott ült a gyenge gyertyafényben, elgondolkodott. Hová menjen a hat gyerekkel? A férje rokonai Mérán laknak. Egyik se fogadná be, mert mind haragszik rá. Aztán meg nincs is hova. Szegény emberek azok. Maguknak sincs elég hely, és éppen elég nélkülük is bajuk. Nem kell nekik a másé. Egyszer azt is megkapták tőlük szóban, hogy minek kellet a Gyulának nemesi származású lányt elvenni? Talán, mert szerették egymást.
Ha nem lennének a gyerekek, menne a Gyula után. Megtalálná a módját, hogy eleméssze magát. Istenem! Milyen nyomorú az élet. Nem lesz, aki befogadja őket. Nyakukon a tél. Megfagynak a hóban. Bár csak ilyen könnyű lenne!
Az ételt még csak kikerítik valahogy. A legidősebb lány egy ideje már cseléd Miskolcon. Szegényke, mindenét haza adja. Még a ruhát is eladja magáról, amit ajándékba kap. Ez a két iker fiú pedig napszámba jár dolgozni, pedig csak tizennégy évesek.
Azt a kis bútort, amit eddig gyűjtöttek a párjával, hogyan tudja elvinni majd? És egyáltalán hová? Eh! Ez is a kutyáké lesz. Istenem! Ha élne még a Gyula! Milyen erős ember volt! És ügyes! Órát is javított. Olykor még fogat is húzott, ha kellett valakinek.

Titokban azt remélte, hogy a szerszámokat megveszi majd tőle az új kovács. Annak idején csak az üllőért két tehenet adtak. Most meg nem kell senkinek. Ha itt tudnának maradni a tanyán, fel tudná nevelni a gyerekeket. Az a kis föld, amit megművelt, az övé. Nekiadta a gróf. Szemben van egy üres ház. A Göncziéké. Azok eladnák neki, de kétszáz pengőt kérnek. Igaz, így is olcsó, de nem tudja megvenni.
Nemrég kapta meg ugyan az anyja után a hagyatékot. Az apja már korábban meghalt. Száztíz pengő az öröksége, ennyit hagytak a hitelezők. Elment a tartozásokra ház is, meg a föld is.

Elővette a kis fadobozt, miközben körülnézett. Már csak egyedül volt ébren. Az idősebb fiúk is lefeküdtek, míg ő a gondolataiba merülve ült az asztalnál. Minden gyereke aludt, így megengedett magának néhány könnycseppet. Óvatosan tette le az asztalra az anyja ékszeres ládikáját. Valamikor ebben voltak az arany láncok, meg a gyűrűk. Az anyja néha megengedte, hogy felvegye őket. Most egy száz pengős papírpénz volt benne, meg tíz pengő apróban. Ahhoz már többször hozzányúlt, de mindig visszatette. Tudta, hogy egyszer még nagy szüksége lesz rá, ha bajba kerül.
"Na! Nemes Kovács Erzsébet! Nem így képzelted te az életet, mikor még ebből a dobozból raktad a láncokat a nyakadba!" - sóhajtotta félhangosan, majd nyelt egy nagyot. Kinyitotta a ládika fedelét, és hosszan nézte az aljában lapuló bankót. Az éhenhaláshoz sok pénz ez, de a gondtalan élethez kevés.
Hangtalanul sírt a halvány gyertyafényben. Vigyázott arra, nehogy a gyerekek meghallják. Könnyein keresztül szeretettel nézte a két legkisebbet, ahogy átölelték egymást a sötétben. Mint a kismacskák. Gyula, aki az apja nevét kapta, megszólalásig hasonlított is néhai férjére.

Hirtelen azt vette észre, hogy a könnyei a nyitott ládikába potyognak. Megrémült, és gyorsan kivette a pénzt, nehogy megsérüljön. Óvatosan rázogatta róla a könnycseppeket. "Istenem! Ha ebből kettő lenne!" - sóhajtott megint, miközben már ezért az egyért is aggódni kezdett. "Jaj, csak valami baja ne essen! De ostoba vagyok, hogy nem csuktam be a doboz tetejét. Engem még azért is megver a jóisten, ha sírok!"

A pénz kicsit átnedvesedett. Észrevette, hogy felpuffadt az egyik széle. Óvatosan közel vitte a százpengőst a gyertyafényhez. A meleg hatására az egyik sarka kétfelé nyílott. Nem értette, mi történt. Ilyet még nem látott. Két ujja között kicsit megdörzsölte, ahol kettévált. Ekkor a pénz két darabra esett szét. Két százpengős feküdt immár a kezében. Eddig valahogyan össze voltak ragadva, de olyan tökéletes módon, hogy senki sem vette észre.

Nem tudta, mitévő legyen. Az egyik kezében az egyiket szorította, a másikban a másikat. Így ült mozdulatlanul. Nem mert elaludni, mert attól tartott, hogy kiderül, csak álmodta az egészet. Amikor a gyertya a tartóban végig égve kialudt az asztalon, tovább ült a sötétben. Csendes mozdulatlanságban várta, hogy végre jöjjön a hajnal, ami majd beragyogta ezt a sötét világot.

Ismét egy közös munkánk becenévrokonommal.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-18 23:40:17

válasz Millali (2012-03-18 19:38:48) üzenetére
Szia!
A kérdésed elindított egy gondolatot bennem. Mennyire közös a közös alkotás? Egy cikkel válaszoltam erre. Talán ad néhány használható információt is.
Köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Az ajánlott alkotásodat el fogom olvasni, és tőled nem csak azt. Ahogy időm engedi, alaposabban körülnézek nálad. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogok csalódni.
:)
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-18 19:38:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az érzelmeket nem kell cifrázni, elég, ha egy kicsit fellebbentjük a fölötte lévő leplet, hogy az olvasó bekukkanthasson oda. Miközben olvastam a művet, egy régebbi írásom, a "Tíz forintos vásár" jutott eszembe. Ha időd és kedved engedi, olvasd el, érdekelne a véleményed. További sok szép alkotást kívánok neked (nektek).

Üdvözlettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-18 19:38:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr(ok)!

Megindító, lélek-simogató novellát olvashattam tőletek. Nem tudom, ki milyen arányban veszi ki a részét az írásban, (erről egyszer írhatnál, mert érdekelne a szereposztás) de a dicséret - igazságosan - mindkettőtöknek jár. Látok némi összefüggést a régi világ és a mai kilakoltatások között, de itt most nem ez a lényeg. Megfogott az írás, mert a tragédiákról nem hangzatos, nagy szavakkal kell írni, hanem egyszerűen, tisztán, szerényen, pont úgy, ahogy itt olvastam. Én tudok hinni a csodákban, amikor már csak a csoda segíthet. Hitelesen adtad (adtátok) át Erzsébet asszony gondolatvilágát, hitelesen, mert hétköznapi szavakkal, tömören lett leírva, épp úgy, ahogy Ő gondolkodhatott.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-11 11:11:12

válasz Berill Shero (2012-03-11 09:39:03) üzenetére
Hűha!
:)
Köszönöm szépen!
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2012-03-11 09:39:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Minden sora a helyén van. Gratula!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-02-28 19:45:52

válasz T. Pandur Judit (2012-02-28 18:51:19) üzenetére
Kedves Judit!

Az arctornát kiváltó szavakat úgyis ráfogom az alkotótársamra.
A könnyezés nem vált be nekem. Már én is próbáltam, de neked lehet, hogy bejön, hiszen a történetben is hölgy volt, akinek ez sikerült. Azért minden hónap végén megpróbálom. Nem nehéz, mert siralmas látvány a pénztárcám olyankor.

Köszönöm szépen!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2012-02-28 18:51:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Artúr!

Szép történet, jól megírva! Van hangulata, és viszi magával az olvasót.
Két helyen picit ugyan összevontam a szemöldökömet /őrgróf, tüzes gép/, de egy kis arctorna csak jót tesz... :D
Most megyek és megkönnyezem ami a hóvégére maradt, hátha... :)

Judit
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-02-15 20:05:20

válasz Gunoda (2012-02-15 17:39:55) üzenetére
Köszönöm a véleményedet!
Továbbítom a hízelgő hasonlatot alkotótársamnak is.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-02-15 20:04:12

válasz Arthemis (2012-02-15 15:57:40) üzenetére
Jó tudni, hogy még mások is hisznek a csodákban.
Köszönöm!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2012-02-15 17:39:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon szép! A Móricz-féle Hét krajcár világa.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2012-02-15 15:57:40

Bizony csodák pedig vannak.:) A történet pedig szép és jól is van megírva.:) Tetszett.:)
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-02-15 10:06:34

válasz Misiniszta (2012-02-15 09:49:46) üzenetére
Köszönöm szépen!
Artur bátyám ( becenév rokonom ) elmondta nekem, hogy az eset megtörtént a családjában annak idején. Ha jól emlékszem, a nagymamájával. Vannak csodák, amiért egy kicsit tenni is kell, de én hiszek olyan csodákban is, amelyek csak úgy megtörténnek.
Alkotó
Misiniszta
Regisztrált:
2012-02-09
Összes értékelés:
21
Időpont: 2012-02-15 09:49:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép. Ráadásul akár még igaz is lehetett - minden sorát el tudom hinni.
Meg még az jutott eszembe, vajon hány hasonló sorsú ember vár napjainkban ilyen "csodára", hiába...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-02-14 23:08:33

válasz Haász Irén (2012-02-14 16:33:29) üzenetére
Kedves Irén!
Alkotótársam nevében is köszönöm szépen! Igaz, én édesség párti vagyok, de nem prózában.
:)
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2012-02-14 16:33:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szép!
Nem szirupos, nem hideg. Pont ahogy kell...

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Túl steril című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hiúság, költő a neved című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Katalinnak engesztelésül, az egyébként nem létező félreértések miatt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szárnyaló idő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)