HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44944

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2012-02-16

Kormi, a macskák főnöke

Megint macskák! Ők, akik életem egyik szakaszát derűssé varázsolták.

A cicát a szomszédból örököltük, ugyanis amikor a család elköltözött innen, nem mutatott hajlandóságot elhagyni a megszokott helyét. Ugyanis nálunk is gyakran időzött, ezért amikor harmadszor is visszaszökött hozzánk, megegyeztünk, maradjon nálunk, szívesen befogadjuk.
Hatalmas kandúrrá fejlődött, gyönyörű, fényes-feketeszőrű állat hófehér nyakkendőjével és fehér papucsban-csizmájában peckesen járt-kelt a ház körül és az udvarban. Ha a gyönyörű fénylő sárgászöld szemével valakire ránézett, mintha megigézte volna. Nagyon okos, értelmes állat; nem csak azt, amit mondtunk, de még a gondolatainkat is megértette, kitalálta.

Egy alkalommal látogató jött hozzánk, s a nappali szobában fogadtuk, ott ültük körül a kisasztalt. Nemsokára bejött Kormi, azonnal elhelyezkedett a vendéggel szemközt, leült és kitartóan, szemét rámeresztve kezdte figyelni... Beszélgettünk, de nemsokára arra lettem figyelmes, hogy a vendéget kezdi zavarni Komi folyamatos kitüntető figyelme. Ugyanis néha ültéből kissé felemelkedve, mozgott, miközben mereven nézett a vendégre; nem tágított, ezzel akarta felhívni magára a figyelme: csak nézte, aztán leült, meg se moccant, talán még a lélegzetét is visszafojtotta.
Mi már jól ismertük a szokását, s alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
Aztán a látogató készülődni kezdett, felállt, és búcsúzkodott.
Kormi cica pedig azonnal, mint a kilőtt nyíl, elfoglalta a helyét, ahol a vendég ült. Erre már én sem bírtam tovább, nevetni kezdtem, s elmondtam a vendégeknek, hogy a cica ott szokott pihenni, s azért figyelte olyan kitartóan, miközben biztosan arra gondolt, hogy merészeli valaki elfoglalni az ő helyét?

Ugyanis nemrég' történt, hogy egyeduralma megszűnt, több sérelem érte őt.
A társasház udvari kazánkéménye mellett talált otthonra már több éve egy gyönyörű szürke cirmos anyamacska. A házból többen is, rendszeresen elláttuk étellel-itallal. Ő nagyon jól érezte magát télen is a meleg kémény mögött. Ott élt népes családjával, ugyanis igyekezett, nehogy a macska-nemzetség kihaljon, nyaranta kétszer is világra hozott öt-hat cicagyermeket. A környék állatbarát ismerősei a bő választékból szerezte be házi kedvenceit.

Később a cica már megtanulta, hol laknak azok, akik őt rendszeresen ellátják, s időnként feljött a második emeletre látogatóba. Amikor megjelent, megkínáltam Kormi cica ételeiből, s italként egy kis tejjel. A szelíd állat hagyta magát simogatni, lábunkhoz dörgölődzött, s dorombolt nekünk, azzal hálálva meg az ellátását.
Később fölvette azt a szokást, hogy a megszületett néhány napos kiscicáit egyenként szájába fogva felhordta az emeletre, és letette őket a bejárati ajtónk elé. Olyankor kénytelenek voltunk vigyázni a még alig mászkáló kis állatokra, nehogy lepotyogjanak a folyosó betonjának nyílásán, amíg az összes cicakölykét felhordja nekünk - bemutatni. Amikor mind az 5-6 kis állat fenn volt, peckesen sétálgatott mellettük, büszkén mutogatva őket. Olyankor a szomszédasszonnyal együtt telefonálgatni kezdtünk ismerősöknek és a gyönyörű kiscicákat örökbefogadásra kínálgattuk.

Az anyacica talán megunta a lépcsőjárást, ezért egy alkalommal - amikor utódai mind gazdára leltek - megfigyelte, Kormi cica hogyan közlekedik ki- és be a lakásba. Ugyanis őuraságának külön bejáratot készíttettünk; a konyha bukóablaka mellé egy cicabejárót, ahol télen-nyáron szabadon, tetszése szerint ki-be mászkálhatott.

Történt aztán, hogy egy alkalmas pillanatban beugrott Kormi után a cicalyukon, s besétált a szobába, ahol vacsora után a TV híradót néztük. Aztán fogta magát, otthonosan az ölembe ugrott, és dorombolni kezdett.
S lehet egy ilyen teremtményt kidobni, s nem befogadni? Nem lehet!

Nos, Kormi ezt meglátva, láthatóan vérig sértődött, ugyanis addig minden este ő pihent az ölemben. Most meg egy senkiházi, udvari proli-macska, képes elfoglalni az ő helyét! Ezért fenékkel hátat fordítva nekem, leült tisztes távolban, így mutatta ki jogos sérelmét.
A szürke cica pedig valóban igyekezett Kormi minden megszokott helyét kipróbálni, nem törődve érzékenységével.

Új szürke cicánkat Macának neveztük el, a két macskánk pedig viszonylag békességben élt egymás mellett. A legközelebbi alomból a cicák már nálunk jöttek világra, ismét kínálgattuk őket az ismerősöknek, de egy szépen fejlett cicafiút megtartottam magamnak, s ő lett Gigi, aki aztán Kormitól - öregsége idején - az Óváros-tér fennhatóságát örökölte.

S mint a mesében, boldogan éltek együtt, amíg az IDŐ engedte: Kormi 21 évig; Gigit sajnos, 6 éves korában egy éjszakai kalandja idején baleset érte; Maca pedig özvegyként, mindkettőjüket túlélte, s 18 évet töltött nálunk, kedvességével derűssé téve napjainkat.


2005.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-06-05 18:59:07

válasz T. Pandur Judit (2012-02-29 23:15:42) üzenetére
Kedves Judit!
Most látom, hogy nincs válasz a kedves megemlékzésedre, pedig tudom, hogy írtam rá. De tagnap is úgy jártam, hogy még egy hozzászólásra adott válaszomat sem várta a gép, folyton kidobált. Nem tudom, néha miért nem hagynak több időt az írásra.
A cicákkal kapcsolatos véleményed egyezik az enyémmel. Én is nagy cicabarát vagyok. Az enyémekkel beszélgetni lehetett, a lánycica pedig még válaszolt is, sőt, ha én abbahagytam, ő kezdeményezte társalgás folytatását. S nagyon élveztem ilyenkor az értelmes pofikáját. Mindegyiket valósággal megsirattam, amikor itthagytak engem.
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4420
Időpont: 2012-02-29 23:15:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Ennél aranyosabb mesét nem is lehetne írni a cicákról, pedig ezek valóságos történetek! :)
Én is nagyon kedvelem a cicákat, elbűvölnek, hogy olyanok, mint egy picike tigris!
A macskatartás az élet egyik legnagyobb, és legegyszerűbb öröme. Az ember- macska kapcsolat barátságon, hűségen és tiszteleten alapul.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-25 18:10:04

válasz Millali (2012-02-22 19:42:59) üzenetére
Kedves Millali!

Jó lenne annak a cicának a múltját megismerni, biztosan lehetnek valmilyen kellemetlen tapasztalatai, s azért nem bízik az emberekben. Kár, hogy nem tudnak beszélni. Nekem nagyon sok örömet hoztak életemben a cicák. Gyermekkoromban is voltak, ahol lehetett, mindig tartottam macskát, s nem bántam meg. Sok novellám született róluk.
Közönöm, hogy nálm jártál.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-25 18:05:31

válasz Zsóka Eliza Wolfbetta (2012-02-21 16:19:30) üzenetére
Kedves Zsóka!

Lám, akinek van cicája, az tudja igazán, milyenek ők! Érdeklődéssel figyeltem azt is, hogy az anyacicám milyen "okosan" neveli a kicsinyeit, akár az okos emberek. Kedvességük pedig nagyon melngeti az ember érzéseit.
Köszönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-25 18:01:26

válasz Rozán Eszter (2012-02-21 16:03:55) üzenetére
Kedves Eszti!

Igazad van. Nekem is sok örömöt hozott a hármas macska-család. Annyira szerettem őket, hogy már többé nem is fogadok be a lakásba állatot. Nagyon megszenvedtem az elvesztésüket.
Köszönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-25 17:58:50

válasz Istefan (2012-02-19 00:12:27) üzenetére
Kedves István!
Én is szeretem a kutyusokat is, de őket nem jó nagy házakban tartani, egyedül nem járkálhatnak, s gond a kísérgetésük. Egybként a cicák is hűségesek, én személyesen tapasztaltam. Mindkét nagy cicám nagyon hosszú ideg élt nálunk, és mindkettő (utolsó, külső útjukról, lehet, hogy baleset vagy gonosz emberek bántalmazása mitt) megsérülve is, de hazavánszorogtak. S nagyon, de nagyon ragaszkodók.
Egyábknt is én másféle állatokat is egyaránt becsülöm.
Köszönöm a látogatást, máskor is szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-02-22 19:42:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ezek a cicatörténetek mindig melegséget hoznak a szívembe. Mi is befogadtunk két kóbor cicát négy-öt éve,az egyik nagyon barátságos, ám a másikat a mai napig sem tudjuk megsimogatni. Az ételt elfogadja, de nem mehetünk a közelébe. Mi azért így is szeretjük.

Jó volt olvasni a történetedet. Jó,hogy vannak még melegszívű emberek.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Zsóka Eliza Wolfbetta
Regisztrált:
2010-07-26
Összes értékelés:
1891
Időpont: 2012-02-21 16:19:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

A cicanépség kedves, hízelgő és valóban nagyon érzékeny. Nekem is van egy szürke cirmos, így nagyon is át tudom érezni a történet valóságát. Képes a szemével "kitoloncolni" a megszokott székéből a páromat. De szinte lehetetlen ellenállni neki, dorombolásával, vidám játékosságával bőven meghálálja ezt a kis kényeztetést. Tetszett az írásod.

Szeretettel: Zsóka
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2012-02-21 16:03:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Milyen jó, hogy vannak állataink, igazi élményhez jutttatnak minket. Tetszik az írásod.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2012-02-19 00:12:27


Valójában az állatok nagyon hozzá tudnak férkőzni az ember szívéhez, főleg a hízelgő cicák. A kutyák hűségét én többre értékelem és cicát csakis egérpusztítás céljából tartottunk mindig. Írásod ettől függetlenül tetszett. Szeretettel: István
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-18 18:16:59

válasz dpanka (2012-02-18 15:50:20) üzenetére
Kedves Panka!
Hidd el, érdemes velük megbarátkozni, mert a gondoskodást meghálálják és nagyon kedvesek, aranyosak, a kicsik főleg játékukkal megbabonázzák az embert. Sőt, a betegséget fölismerik, s arra a helyre telepednek - már aki szereti őket és megengedi - és dorombolásuk gyógyítja a betegséget, mivel nyugalmat áraszt.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5348
Időpont: 2012-02-18 15:50:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nem nagyon kedvelem a macskákat, ám ezt a történetet olvasva talán majd eljön az az idő is.
Jó volt olvasni :-)
szeretettel-panka
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-17 19:29:58

válasz Valerie (2012-02-17 19:09:42) üzenetére
Kedves Val'!
Örülök, hogy ízlésünk egyezik a cicákkal kapcsolatban. Bizony, nagyon szerettem őket, s éppen ezért, nem is szerzek újakat, pedig nagy macskabarát vagyok. Annyira szinte megrázott, mikor lassanként mindhármukat elvesztettem. Hihetetlen, milyen ragaszkodók, aranyosak és igen is, okosak, hiába mondják, hogy csak a kutya... Amelyekkel úgy bánnak, mint pl. én, az biztosan figyelmes lesz, és a szeretetet viszonozza.
Sok történetem, s verseim is vannak róluk, mert gyerekkorom óta sok macskával találkoztam-neveltem, egy rövid történetem egy világmagazinban is megjelent, ahol azt írtam le, hogy egy három cicagyerekes anyacica hogy gondozta a kiscsirkét, ami egy-két nappal a töbi után kelt ki, és a tyúkanyó nem fogadta be... Talán föl is tettem.
Köszönöm, hogy itt jártál: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-17 19:21:05

válasz Bödön (2012-02-17 11:24:33) üzenetére
Kedves Laci!
Ahogyan leírtad, valóban kinézte a vendéget, miközben én magamban majd' megpukkadtam a nevetéstől, végül indulásakor mégis elmondtam neki a tényeket. A cicák nagyon aranyosak voltak. Az ilyenek, amelyekkel foglalkoznak-szeretnek, ugyanolyan értelmesek és kedvesek, mint a kutyák is. Másik Kormis történetben leírtam, hogy még a gondolatomat is kitalálta, bármilyen hihetetlen.
Én is szeretem a kutyákat, de emeletes nagy házban, ahol sokan laknak, nem jó kutyákat tartani, szenvednek a kicsi helyen, hangosan ugatnak, s támadhatnak is, ezért nehézebb is velük, mert őket nem lehet egyszerűen csak kiengedni. Egyébként pedig én inkább nagykutyákat (!) szeretem, s ha módomban állt volna, biztosan olyanokat választottam volna.
Köszönöm a látogatást: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
202
Időpont: 2012-02-17 19:09:42

Jó lehet olyan helyen lakni, mint a tiétek is, ahol ennyi állatszerető ember él. Sosem volt cicánk, olyan igazi benti barát, ám akarva-akaratlan mégis csapatnyi hízelkedő került elő a gabonában időnként hancúrozó cincogók miatt. Sokszor figyeltem őket, hogyan játszadoznak az "ennivalóval". :) Érdekes élőlények az egérhajkurászok. Képesek hízelkedni a végtelenségig, de függetlenségüket mindig megtartják. Okosak, értelmesek, szokások rabjai, és a megszerzett jusshoz foggal-körömmel...
Ízlésesen, tele szeretettel írtad meg ezt az igazi történetet, különös gonddal ügyeltél, hogyan fogalmazol. Örömmel olvastam.

Val'
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2012-02-17 19:06:07

válasz pajorgábor (2012-02-17 07:36:33) üzenetére
Kedves Gábor!
Köszönöm és örülök, hogy tetszett a történet. Sokat írtam már róluk, egy könyv is megtelne vele.
A novella vagy életkép kategória ügyében pedig tudomásom a főszerkesztőnk: don paco dönt. Én is egyetértek vele, mert próza kategóiát több részre lehetne osztani, mint pl. a verseknél is sokkal nagyobb lehetőség van választásra.
Például a prózavers kategóriát is kérésünkre nyitotta meg.
Üdvözöllek: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2012-02-17 11:24:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Nagyon aranyosak ezek a cicusok, bár én inkább kutya-párti vagyok. Szóval Kormi kinézte a fotelből a vendéget?:) Tetszett! Üdvözlettel: én
Alkotó
pajorgábor
Regisztrált:
2012-02-08
Összes értékelés:
45
Időpont: 2012-02-17 07:36:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon helyes történet, szépen, hangulatosan megírva.
Látom, hogy az "egyéb" kategóriába soroltad. Az egyéb mellett lehetne novella kategória is, vagy életképek...
Nekem a novella kategória hiányzik. Kinek szólhatok ennek az érdekében?

Üdvözlettel, Gábor

Legutóbb történt

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Fecnikre dörzsöltem címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Csak egy kis gondolat címmel

aLéb alkotást töltött fel Élekvesztő címmel

Bálint István alkotást töltött fel Tegnap találkoztunk címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hattyúcsalád címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A nyár, ha itt van... címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Sárgán látok, ez már átok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)