A kétszeri találkozás
kérte a harmadikat is,
ma reggel ismét kimentem
habár egy kicsit féltem is.

A karó még mindig ott állt
mintha csak engem várt volna,
csak úgy félszemmel rám nézett
úgy láttam, mintha inogna.

Egy kicsit közelebb mentem
de ő már nem csak inogott,
lesütött szemekkel halkan
örömteljesen zokogott.

Tegnap rosszat mondtam neked
Neten nem csak rosszak vannak,
Panka olvasott már rólam
oly hálás vagyok a sorsnak.

Add át üdvözletem neki
én már sokat gondoltam rá,
sokszor láttam mikor sétált
de ő sohasem figyelt rám.

Magányos karót az úton
csak az a sofőr látja meg,
aki kicsit sokat ivott
és egyenesen neki megy

Minket karókat mindenhol
csak az erősebb nem keres,
oda állnak gyorsan mellénk
de egy sem azért mert szeret.

Dolgát elvégezve, lassan
fütyörészve tovább sétál,
ha fütyülni nehéz is már
belül új életet él át.

És mi karók állunk tovább
akár esik, vagy fúj a szél
minket csak addig becsülnek
amíg te le nem feküdtél.