Farsangnak van ideje most,
a kalapom felteszem.
Beöltözöm maszkabálba,
te is gyere el velem!

Én leszek ott Kossuth Lajos,
s a télnek azt üzenem;
Esik eső kalapomra,
de hó nem fog sohasem!

Megforgatom Hófehérkét,
az álarcom felteszem.
Nem fog engem megismerni,
így szólít majd "Hercegem!"

Nem tudja majd, hogy Hajnau
itt a bálban keresi...
A mérgezett almájával,
s azt hiszi, megeteti.

Űzzük együtt el a telet,
nem gátol Ferencz Jóska.
Jöhet tavasz, új kikelet,
s házunkra száll a gólya!

Esik eső karikára,
farsangolás idején.
Kossuth Lajos kalapjára,
míg mulatunk, te meg én!