HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47105

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2012-02-29

Csengőfrász 1.

A kis régi vályogházon végig berregő csengőhang kitépte Hanna nénit a hajnali álom csendes nyugalmából. Hirtelen nem is tudta, hogy csak álmában hallotta, vagy valóban csengettek. A sötét szobában megfeszülő testtel, dobogó szívvel feküdt a takaró alatt, és várta, hogy megismétlődik-e a zaj. Hosszú percekig figyelt, de csak a saját szívdobogása visszhangzott a fülében, a csengetés nem ismétlődött meg.
"Úgy látszik, csak álmodtam" - nyugtatta saját magát.
Azonban a csengőszó még mindig annyira visszhangzott benne, hogy nem bírt megnyugodni. Lassan felült, tovább hallgatózott, majd leszállt az ágyáról, a sötétben kitapogatta a szék hátára terített nagykendőjét, magára kanyarította a hálóinge fölé, és lassan - szinte osonva - átaraszolt a szobán. Kinyitotta az utcára néző szoba ajtaját, és átment oda. Az utcai lámpa fénye egészen jól megvilágította a szobát, a ritkásra leeresztett redőnyön keresztül is, így a középen álló asztalkát megkerülve, könnyen az ablakhoz tudott menni. Kilesett a redőny lécei között, de nem látott senkit a kapu előtt állni. Ameddig kilátott, üres volt a falusi utca ezen a fekete, és keservesen hideg téli éjszakán.
Megcsóválta a fejét, sóhajtott egyet, és visszament az ágyába.
Azonban az álma már odalett. Meggyújtotta az éjjeli lámpát, megnézte az órát, hajnali öt óra volt. Ilyenkor télen úgyis olyan hosszú egy nap, mert mindenki be van zárkózva a saját házába. Nem lehet a szomszédokkal beszélgetni egy kicsit erről - arról, nem lehet nézelődni, vagy a kertben dolgozgatni. Most, hogy ilyen hamar felébredt, még hosszabb magányos nap várt rá. Még vagy egy órát eltöltött az ágyban, megnyugvást merítve a csendes imádságból, aztán felkelt.
Egyre csak az az éles hajnali csengőszó járt a fejében, még most is olyan élénken tudta visszaidézni, nem tudta elfelejteni. Délelőtt, amikor látta az ablakból, hogy a szembe szomszédja a járdát sepregeti, kiment az utcára, és megszólította:
- Jó napot Jancsi! - a férfi az orra alatt morogta:
- Magának is!
- Valaki hajnalban csengetett nálam. Nálad nem? - kérdezte Hanna néni a férfi hátát.
- Nem! - mondta a szomszéd, de nem fordult meg, csak sepert tovább.
- Csak egyet csengettek, nem nyomták meg másodszor - osztotta meg Hanna néni a nyugtalanító élményt a szomszéddal. Az azonban nem volt beszédes kedvében.
- Csak álmodta! - szólt vissza a háta mögött, miközben befejezte a seprést, és bement az udvarára, a kapu nagyot csattant mögötte, ahogyan bevágta.
Hanna néni visszatipegett a házba, miközben azon morfondírozott, hogy ezt a Jancsit ismeri pendelyes korától, aztán az még rá sem néz, ha beszél vele. "Egyre gorombábbak az emberek! Még a régi jó ismerősök is..." - állapította meg magában. Estig napirendre tért a dolog fölött, már nem is gondolt rá, amikor lefeküdt.
A következő éjszakán megint a csengő sivítására ébredt. Összerázkódott a hangtól, és belemart a félelem. "Az nem lehet, hogy ezt is csak álmodtam!" - riadozott, és várta, hogy megismétlődik-e a csengetés. Nem ismétlődött meg. Csak a fülében visszhangzott végtelenül... Kikászálódott az ágyból, és a tegnap éjszakához hasonlóan kinézett az utcai szobából az utcára. Az utca néptelen volt, a kapu előtt sem állt senki. Sokáig nézelődött kifele a fűtetlen szobából az utcára, de nem látott embert, csak egy macska osont át az úttesten.
Visszament a hálószobájába, és megnézte az órát. Hajnali két órát mutatott.
Hanna néni nem értette ezt a dolgot. "Vajon ki csenget? Mit akar? Miért csenget? A haszontalan kölykök már alszanak ilyenkor, a kocsma is bezárt már régen, munkába sem megy még senki. Ki lehet az, aki azért ébren marad, és idejön, hogy becsengessen őhozzá éjnek idején? Mi lehet a célja ezzel?" - az asszony az éjszaka további részében nem sokat aludt. Ezeken a kérdéseken gondolkodott, és ha időnként kicsit sikerült elszunnyadnia, akkor is a csengő hangját vélte hallani álmában. Reggel összetörve ébredt, és alig várta, hogy kivilágosodjon. Felhívta telefonon a fiatalabbik öccsét, és elmesélte neki részletesen az éjszakai csengetéseket. Nem törődött vele, hogy milyen sok lesz a telefonszámla, valakinek csak el kellett mondania, amit nyomasztotta. Az öccse egy darabig figyelmesen hallgatta, aztán elunta a hosszadalmas lamentálást, és kijelentette:
- Álmodod csak Hanna, azokat a csengetéseket! Magad is mondod, hogy nem jár arra senki. Nyugodj meg szépen! Menj el a templomba, gyónjál az esperes úrnak, meséld el a csengetéseket is közben, és meglátod, hogy ettől megnyugszol. Nem is lesz akkor több éjszakai riadalom.
Alighogy letette a telefont - csengettek. Hanna néni megkövülten állt egy percig, de amikor a csengő ismét megszólalt, lekapta az ajtó melletti fogasról a kardigánját, magára dobta, és úgy szaladt ki a hidegbe, megnézni ki jött. A kapu előtt Jancsi állt, a szembe szomszéd.
- Jó napot! Megyek a boltba. Kér valamit? - mondta, és közben kutatva nézett az asszonyra.
- Öt zsemlét ha hoznál, megköszönném. Ja, meg egy joghurtot! - mondta megkönnyebbülve. "Mégis csak rendes ez a Jancsi, biztosan megbánta, hogy tegnap olyan udvariatlanul viselkedett énvelem" - gondolta, amikor a férfi elment a boltba.
Nyitva hagyta a kaput, és a ház ajtaját, hogy bejöhessen majd, ha visszaér. Jó darab idő eltelt, amikor meghallotta a tornácon a lépteit. Ahogy kiszámolta a kért dolgokért járó pénzt, csak nem bírta megállni, hogy szóba ne hozza:
- Képzeld, megint becsengetett valaki az éjszaka. Hajnali kettőkor. Nem láttad, onnan szemből, hogy ki lehet az?
A férfi elvigyorodott:
- Csak képzeli maga azokat a csengetéseket! Csak képzeli! - zsebre vágta a pénzt, és kifele menet is ezt hajtogatta.
Hanna néni megmosdott, felöltözött az ünneplő ruhájába, és elment a templomba. Minden úgy történet, ahogyan az öccse megjósolta. A gyónás, a pappal való beszélgetés, a közös áhítat, a tömjén jól ismert illata, az ismerősökkel való találkozás, és a velük való beszélgetések mise után megnyugtatták. Mire hazaért tele volt a feje azzal, hogy mi történt a faluban mostanában. Elfelejtette az éjszakai rémületet.
Éjfél volt, amikor felberregett a csengő, hosszasan, kíméletlenül szólt.
Hanna néninek kétsége sem lehetett felőle, hogy nem álmodja. Gyorsan kikászálódott az ágyból, és papucs nélkül, mezítláb, egy szál hálóingben igyekezett át az utcai szobába, amit nem fűtött, mert takarékoskodott a fával, de mire kinézett a redőny résein, már nem látott senkit a kapuja előtt állni. Egészen addig ott rostokolt, és nézelődött, amíg dideregni kezdett a hidegtől.
Vacogva bújt vissza az ágyba. Hiábavaló volt a fűtött szoba, és a takaró melege, nem bírta leküzdeni a reszketését. Szinte belülről rázta ez a kíméletlen borzongás, mintha nem is a teste, hanem a lelke fagyott volna át. Egy idő után felült, és apró lüktetésszerű mozdulatokkal elkezdte előre-hátra himbálni magát. "Ó nem, ez nem lehet... ki ez a gonosz... ó nem, ez nem lehet... ki ez a gonosz..." hajtogatta egyre, mint egy végtelen litániát.
Odakinn minden hallgatott. A téli csöndben madár sem pittyent, kocsi sem robogott a falu széli kis zsákutcában. Régebben majdnem minden háznál volt kutya. Messziről jelezték, ha valaki közeledett. Nem lehetett észrevétlen maradni, a figyelő szemük elől elrejtőzni. Már nincsenek kutyák az utcában. Elpusztultak, és nem lett helyettük másik, vagy odaadták másnak őket. Sajnálták a rájuk fordított időt, energiát, törődést. A kertekben nem volt helye a kutyák által kiásott gödröknek, de megkötni sem akarták, mert megszólták már azt, aki nappal láncon tartotta a kutyát - mint régen - a hátsó udvarban.
Nem akart véget érni az éjszaka, nagyon keservesen jött el a reggel. Hanna néni felhívta délelőtt a nagyobbik öccsét telefonon, de amikor elkezdte mesélni, hogy mi történt az éjjel, el sem tudta mondani neki, amit szeretett volna. Kiderült, hogy a két öccse már megbeszélte egymással a nővérük fura hallucinációit az éjszakai csengetésekről, és ahelyett, hogy kiönthette volna a szívét, a testvérétől egy kioktatást kapott:
- Mit akarsz ezekkel az éjszakai csengetésekkel? Már nem az ötvenes évek elejét éljük! Nincsen már ÁVH, hogy éjjel csengessen rá azokra, és hurcolja el őket, akikkel valakinek valami baja volt, és az besúgta, hogy a rendszer ellensége. Különben is kit érdekelne egy öregasszony véleménye a politikáról, vagy bármiről... Addig-addig mondogatod mindenkinek ezeket a dolgokat, amíg rád sütik, hogy bolond vagy, és bezárnak a dilisek közé. Jobb lesz mindenkinek, ha elfelejted ezt az egészet! Ha unatkozol, találj ki valami mást, ami szórakoztatja az embereket!
Az asszony elképedve hallgatta a nagyobbik öccse szóáradatát, és a másik testvérét már fel sem merte hívni. Végül egy délutáni csengetést követő első ijedtség után, Jancsinak öntötte ki a szívét, aki kicsit kapatosan állt a kapuban, és tojást kínált neki eladásra.
Hanna néni behívta a szomszédot, megvette a tojást tőle, megkínálta egy kis borral, bár látszott rajta, hogy már nincs szüksége rá. Azért a bort köszönettel elfogadta, és maga kérdezte:
- Na, mi van? Nyomják még mindig éjjel a csengőjét?
- Képzeld fiam, a múlt éjjel pont éjfélkor csengettek! Hajnalig csak sírtam, meg imádkoztam. El sem tudom gondolni, hogy ki lehet ez a gonosz ember...
Jancsi felhajtotta a bort, megtörölte a kézfejével a száját, kicsit inogva felállt.
- Talán nem is ember. A halál is jöhet magáért. Így figyelmezteti, hogy készüljön fel!
Hanna néni érezte, hogyan lesz az egész teste libabőrös a megrázkódtatástól. Megkövülten állt a konyha közepén. Jancsi megbökte a sapkája szélét, és kiimbolygott a konyhából.
A következő éjszakára Hanna néni begyújtott az utcai szobába. Amikor besötétedett, lekapcsolta a villanyt, és a sötétben, felöltözve odaállt a ritkásan leeresztett redőny mögé. Az utcát nézte. Látta, ahogyan sorban hazatérnek azok a szomszédjai, akik még dolgoztak. A kapuja előtti részt figyelte. Így nem látta, ahogyan az idő múlásával kikapcsolják a tévé készülékeiket, eloltják a villanyokat a házakban. Néha-néha még feltűnt az utcán valaki, de senki nem állt meg az ő kapuja előtt. Egy darabig álldogált, de aztán elfáradt, és egy széket tett az ablak elé, leült. Telt-múlt az idő, de csak egy kutyát látott, ami szimatolva oldalazott a kerítések mentén. Elmúlt éjfél, majd hajnali kettő is, az asszony kicsit elszunnyadt a széken, aztán négy órakor felberregett a csengő. Felpattant a szeme, ott volt az ablaknál, és mégsem látott senkit.
Ettől az éjszakától kezdve Hanna néni a tényleges koránál vagy tíz évvel idősebbnek látszott, a háta meggörbült egy láthatatlan súly alatt. A fejét lehajtotta, a léptei még jobban lelassultak, a keze ügyében mindig volt egy zsebkendő, hogy a könnyező szemeit törölgesse. Minden éjszakai csengetés után egyre rosszabbul nézett ki.
Egyik nap esett egy kis hó, és a mellette lakó asszonnyal, egy időben söpörték az utcán a járdát. Az asszony kedvesen ráköszönt, és megkérdezte tőle: hogy van? Hanna néni gépiesen válaszolta:
- Köszönöm jól!
Azonban a szomszédasszonya a fejét csóválva közeledett.
- Két hete sincsen, hogy beszélgettünk magával, azóta olyan szomorúnak, és gyöngének látom. Talán beteg? Volt a doktor úrnál? Mit mondott? - azzal Annuska, a szomszédasszony, lecövekelt előtte, a seprőjére támaszkodva. Válaszra várt. Hanna néni szeme azonnal könnyes lett, amint az ő nagy bajára gondolt.
- Rosszul alszom mostanában... - motyogta, mert nem akarta, hogy bolondnak nézzék.
- A csengő miatt? - kérdezte Annuska, és Hanna néni szája tátva maradt.
- A Jancsi mondta? - kérdezett vissza.
- Miért nála is csöngetnek éjszakánként? Nekem nem mondta!
Hanna néni semmit sem értett, de Annuska pergő nyelvvel folytatta:
- Ha egyszer elkapja az uram, letöri a kezét, annak a disznónak, aki éjszaka becsöngetget.
- Talán csak álmodja az egészet - bökte ki zavartan Hanna néni. Hinni sem akarta, amit hallott.
- Álmodooom? Mind a ketten egyszerre, a férjemmel, álmodjuk azt, hogy csengetnek? - azzal Annuska vidáman nevetni kezdett.
- Én meg azt hittem, hogy csak nálam szól a csengő éjszakánként...- bátorodott fel Hanna néni, és egy kicsit kihúzta magát, a zsebkendő is visszakerült a zsebébe. Annuska résztvevően nézett rá:
- Fél, ugye? Fél egyedül? Nehogy ki tessék menni, éjjel kaput nyitni, hátha csak erre vár, valami gonosz ember! Tudja mit? Átmegy az uram, aztán kiköti a csengőjét. A miénket is kikötötte, azóta nyugodtan alszunk! A fene sem fog, minden éjjel virrasztani valami hülye miatt! Hamarosan úgy is megtudjuk, hogy ki szórakozik, megvan a tervünk! Cssss! Ez titok! Senkinek egy szót sem az egészről!
Még abban az órában át is küldte a férjét, kikötötni Hanna néni csengőjét. Akiből néhány nap alatt kezdett elszivárogni az életét gúzsba kötő szorongás. Felemelte újra a fejét, kihúzta a hátát, felgyorsultak a léptei, és kíváncsian nézegetett át a kerítésen, várta, hogy mire készülnek a szomszédjai. Ahogy megígérte, nem szólt senkinek az egészről. Sem a testvéreinek, akik letorkollták, sem Jancsinak, aki úgy megrémítette.
Nem kellett sokáig várnia. Néhány nap múlva Annuska átkiabált a kerítésen, és egy rongyot lengetett vidáman:
- Hanna néni! Nézze csak! Itt a csengető nadrágjából egy darab!
Az asszony a korát meghazudtoló fürgeséggel ment oda a kerítéshez, és szemügyre vette a zsákmányt. Kéttenyérnyi zöld terepszínű vászon volt, valahogyan olyan ismerős...

/folyt.köv./

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-07-18 22:09:22

válasz sankaszka (2012-07-14 20:26:51) üzenetére
Kedves Sankaszka!

Örülök, hogy tetszett a történet első része. Remélem a második része is tetszik majd, ha elolvasod. Abban is van fordulat, és meglepetés bőven!
Köszönöm a jókívánságokat, hasonló jókat kívánok Neked is.

Judit
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
362
Időpont: 2012-07-14 20:26:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett,ez az alkotasod.Szivbol gratulalok.Kedves es meglepo firdulatokat talaltam benne.Szivbol kivanok;jo elerot&jo egeszseget&vegtelen szeretetet,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen a kozeljovoben is.Szeretettel,Sankaszka,a messzi tavolbol...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-06 14:20:31

válasz Finta Kata (2012-03-05 17:46:19) üzenetére
Kedves Kata!

Ez tényleg nem egy megtörtént eset, csak a fantázia szüleménye. Ha olvastatja magát Veled, ennek ellenére, akkor úgy van megírva, hogy akár meg is történhetett volna. :)
Hálás vagyok, hogy nem láttad elsőre a "krimi" műfajt, így legalább elolvastad. Köszönöm.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-05 23:32:53

válasz eszesg (2012-03-05 13:23:17) üzenetére
Kedves Sanyi!

Örülök, hogy jelezted azt, hogy olvasod. :)
Köszönöm a "nagyon jó"-t, várlak a második résznél.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11989
Időpont: 2012-03-05 17:46:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Még jó, hogy nem olvastam el előre, hogy ez krimi! Ugyanis én csak az igazi, megtörtén eseteket szeretem, igaz, néha krimik is történnek... De Te olyan jól tálalod az eseményeket, hogy az ember fantáziáját megmozgatja. Én is várom a következőt, ill. már fenn is van, csak én mostnában ritkán jutok az olvasáshoz, ezért csak most figyeltem fel az írásodra.
Megyek a következőhöz!

Szeretettel: Kata

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2012-03-05 13:23:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez nagyon jó! Hamarosan rátérek a következő részre.

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-02 19:21:19

válasz Zagyvapart (2012-03-02 17:51:15) üzenetére
Kedves Feri!
Akihez már csengettek be éjszaka, az tudja, hogy milyen kellemetlen élmény. Hát még ha többször is megismétlődik...
A Hitchcock-i hasonlatot nagyon köszönöm, bár Alfred valószínűleg tiltakozna ellene. :)
Köszönöm, hogy olvastad, remélem a folytatásban sem fogsz csalódni.

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-03-02 17:51:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Végig Hitchcock-i feszültség alatt tarod az olvasót, amolyan pszicho-krimi a hangulata az egésznek az ismétlődő csengeteések miatt, szóval remek, izgalmas, ahogyan egy krimehz illik, várom a folytatást.

Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-02 17:49:49

válasz Zágonyi Mónika (2012-03-02 09:44:13) üzenetére
Kedves Mónika!
Igazad van, sokszor csak egy közhelyet vetünk oda azoknak akiket valami nagy gond emészt. Erre talán a legjobb példa az, ahogyan az idős embereket letorkollják, ha arról akarnak beszélni mi legyen a haláluk után. "Ugyan hol van az még!" "Túl fog élni mindannyiunkat!" Talán ezek a leggyakoribb közhelyek, amivel elhessegetik az érdemi beszélgetést.
Remélem nem bánod meg, hogy most krimi olvasásra adtad a fejedet. :)
Már nem kell sokáig várnod, feltöltöttem a második részt is.
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-02 17:08:00

válasz Kalina (2012-03-01 21:10:46) üzenetére
Kedves Kalina!

Hamarosan kiderül, hogy "ki a gaz csengető", de azzal még nincsen vége a történetnek!
Na megyek, feltöltöm a második részt, "nem reklámozok tovább..." :D :D :D
Köszönöm, hogy ennek a hosszabb írásomnak az elolvasására is időt szakítottál. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-02 14:37:12

válasz Arthemis (2012-03-01 18:13:18) üzenetére
Kedves Arthemis!
A sors milyen fintora, hogy nálatok is pont csengettek, amikor elolvastad! :D :D :D
Remélem azért Téged nem kerített hatalmába a "csengőfrász"...
Na igen, az "alkotó folyamat része" az abbahagyás is! :) :) :)

Judit
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2012-03-02 09:44:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Nagyon izgalmas történet, várom a folytatását! El is gondolkodtam egy kicsit azon, hogy bizony előfordul, hogy nem figyelünk oda valamire, amire nagyon is oda kéne figyelni (gyerekekkel kapcsolatban is jellemző ez), és könnyen azt mondjuk, hogy az egész csak álom vagy képzelődés... aztán később meg kiderül, hogy mégis csak foglalkozni kellett volna a dologgal.
Krimit igen ritkán olvasok, de ez esetben nagyon érdekel, hogy mi fog történni ez után! :)
Szeretettel: barackvirág
Szenior tag
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
585
Időpont: 2012-03-01 21:10:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A filmeknél is mindig a legizgalmasabb résznél jön a reklám :P Kíváncsi vagyok, ki lesz a gaz csöngető... Mint mindig, most is nagyon olvasmányos a történeted, várom a folytatást!

Üdv: Kalina
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-01 19:39:20

válasz Rozán Eszter (2012-03-01 11:48:33) üzenetére
Kedves Eszti!

Jééééé, már nem "Rozália" vagy???? :D
Remélem a folytatásban sem fogsz csalódni. Két részben teszem fel, mert elég hosszú történet.
Köszönöm, hogy olvasod! :)

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2012-03-01 18:13:18

Mikor olvastam a történetet, pont nálunk is csengettek - igaz este 6-kor.:D :D :D És nem lógott emg a csengető.:D
A történet tetszik eddig, várom a folytatást...Pnt olyan helyen hagytad abba ami ébren tartja a kíváncsiságot.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-01 16:34:09

válasz Selanne (2012-03-01 11:44:16) üzenetére
Kedves Marietta!
Ha nem nézted a műfajt, és mégis "krimi ízűnek" érezted, akkor minden rendben! :)
A folytatást ma vagy holnap felteszem, de azt nem árulom el, hogy fog-e vér folyni a történetben.
Köszönöm, hogy várod a folytatást, bár a krimi az krimi...

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-03-01 11:48:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Nagyon jó, ígéretes kezdet, várom a folytatást!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-03-01 11:44:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Nem néztem a besorolást amikor elkezdtem olvasni, a vége felé éreztem, ez olyan krimi ízü. Most már látom, hogy az.
Együtt érzek Hanna nénivel, már rám is jött frász , és nagyon képes megviselni az embert. Itt még ráadásul szegényt bolondosnak is nézik. Várom a folytatást, remélem vér nem fog folyni.

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Somlyó Zoltán: Titok / Geheimnis címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Halottaim című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kukoricafosztás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szteroid című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Empátia című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/10 című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Derűs reggel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK I/1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/7. +18 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/6. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/5. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)