HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48398

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmúlás
Szerző: Szokolay ZoltánFeltöltés dátuma: 2012-03-07

Helyszíni tudósítás

Ahol nagyapám rongyos térképe a hajtogatás mentén kikopott,
s ahol inkább némán kihunynak, semhogy az újratervezést
felkínálnák a navigációs szoftverek,

Myworld's End közigazgatási határán kívül,
az olajfoltos, régi dokkokon túl, ahol a félsziget
még hosszan benyúlik a szennyes tajtékú
tengerbe, elhagyott vasrudak és rozsdás hordók
között, az élet legapróbb jelét is nélkülöző
sötét térben kell húznom ezt a dögnehéz bőröndöt,
kereke jajgat, meg-megbicsaklik, mint magam is,
aki kezdettől fogva tudtam, el kell jutnom ide,
és már csak párszáz méter az egyre rosszabb
úton az utolsó betontüskéig, ami mellett majd
állok és várok, napokig akár, szinte vigyázzban,
testsúlyomat csak óvatosan helyezve egyik
lábamról a másikra, le-lebiccenő fejjel,
álmodni vágyva, de ébren maradni kényszerülten,
folyamatos működésre szorítva agyam és nyelvem.

Nincs kétség, megleltem a pontot, amiért születtem hajdan,
és fegyelmezetten állok és várok és 24 órája egyfolytában
mondom magamnak a mindörökre megtanult verseket,
Berzsenyi, Kosztolányi, József Attila, Pilinszky, Weöres, Kányádi,
Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár és mind a többiek,
veletek az Isten, láthatatlan sereg, nem akad el a szavam,
utánatok dátumok özönlenek: édesapám 1929.07.09. és édesanyám 1934.07.01.
és Eszter lányom 1984.07.27. és Domokos fiam 1989.01.28.
és mondom végül a magamét is: 1956.09.09., L.Z. huszonötödik születésnapja,
de a mai napot már nem tudom, nem akarom hozzátenni,
ébren kell maradnom, ébren kell várjalak,
bajnokcsapatok, osztálynévsorok, adószámok és telefonszámok, jelek,
kódok, akták, trakták, dossziék, fedőnevek, parcellaszám, szakasz, sor, sír,
itt állok a bőröndömmel, nem szabad elaludnom, mondanom kell tovább,

most egy ifjú házaspár viszi hároméves gyermekét a makói utcán,
sietnek a vonathoz a kórházból, apja válláról a kisfiú csak az elsuhanó
akácfákat látja, már három éve kisöpörték az országból a reményt,
szélütött pap tolókocsiban ül kinn egy ház előtt, de mintha áldást intene kezével,

most egy padlásgerendán kuporgok, írni-olvasni tudó négyéves,
a tetőcserepek közt betűz a nap, sírok, nagyon szeretlek, Anya,
minek az a kötél, menjünk le innen, éhes vagyok,

most egy ismeretlen lány hozzám szalad az iskolaudvaron,
hirtelen megcsókol, vérzik az alsó ajkam, megharapta,

most megszöktem: fehér trikóban, fekete klottgatyában biciklizek
Justh Zsigmond kastélyának romja felé a kukoricás mentén,
rendőrök jönnek, sportszeletet adnak, nevetnek, hazavisznek,

most gólt rúgok Egerben a salakos futballpályán, szemerkélő esőben,
Cila visszafejelte a beívelt labdát és én futtomban, jobbal, kapásból, a felső sarokba,

most Prágába utazom, mit hozzak, kérdezem, egy lyukas kavicsot,

most egy kitört üvegű telefonfülkében állok, fázom, innék egy teát,
266680 és kicseng és kicseng és kicseng és nem veszi fel senki,
pedig odafenn a redőnyön átszűrődik az olvasólámpa fénye,
kilépek, toporgok tétován a panellabirintusban, míg belep a hó,

most összekapcsolják homlokomon a sebet, amit egy betonkocka éle ütött,
csíp a fertőtlenítő, szemembe önti fényét a lámpa,

most Dunaföldvár határában sziszegek az árok szélén, nagyon megvertek,
gondolhattam volna, hogy a kazetta végére érve kattan egyet a magnó,

most Baján fekszem egy szállodában, csuklómat a csőhöz bilincselték,
ágyékomat csak egy fehér törülköző takarja,

most feltűzöm zakómra a mikrofont, Tisztelt Országgyűlés, ősi mesterség
művelői felett ítélkezünk, miként az korszakváltások idején szokás,

most a rakparton, a 2-es villamos akadémiai megállójában guggol
testemhez a mentőorvosnő, - hogy hívják? - kérdezi, - emlékszik valamire?
és én felülről látom, ahogy fekszem a kövezeten,

most édesanyám testét kísérem, most édesapámét,
most összeomlanak a szobában a könyvespolcok,

most azon a helyen állok Pjatyigorszkban,
ahol Lermontovot eltalálta a pisztolygolyó,

most Marosvásárhelyen vonzanak, húznak magukhoz az áruházi tükrök,
és már szirénázik is velem a fehér kocsi,
mosolygok, magam diktálom be az adataimat,

most a faház a szendergő holtág partján, ahol a terasz deszkáira csíkokat
rajzol a nyárvégi nap, én meg közéjük kottafejeket, játssza le majd a tárogatós,
lám, csak ez a lassan tekergő, indázó dallamszalag kell és boldog vagyok,

most 1-2-3 - mondom, mikrofonpróba 1-2-3, áfonya, málna, kökény,
a hallgatásod nem távollét, ebből a téridőből nem tudsz kiszökni,
nem tagadhatod le, hogy élsz és látsz, ugye tudod, hogy jót akartam,
csodákra lettünk volna képesek, ugye én nem voltam gonosz?

És újra itt, még mindig itt,
Myworld's End közigazgatási határán kívül,
ahol az erre tévedőt semmi se igazítaná útba,
se villámok, se magnéziafények, se kőből szüremlő zene,
se sirályok, se lundák, se vitorlázórepülők,
se nyíl alakú táblák, se csendes abszint-feledés,
van viszont mínusz hét fok, óceáni szél,
körém zárult, áthatolhatatlan fekete űrmassza,
s a tudat, hogy évezredek mosták, formálták ugyan ezt a partot,
magyar és nem magyar nemzedékek százainak bűnei, egymásra acsarkodása,
de a mostani állapotáért minden felelősség csak engem terhel,
csak engem, csak engem, akit majd itt találsz, ha jössz, hogy átvigyél,

letettem végre ezt a dögnehéz bőröndöt,
melléje térdelek, kinyitom, csattan a csatja, zizzen a cipzár,
szállnak kifelé rajban a verseim, életem összes verse,
világító, pulzáló pici pontok, távolodnak,
s nézem, ahogy elenyésznek a homogén végtelenben,
benyeli őket a mohó anyag,
melynek a kupolája alatt most hanyatt fekszem és már csak
illendőségből ragaszkodnék ehhez a dimenzióhoz,

az előbb még megvolt a testem, működtek szerveim,
emlékeztem az arcodra, vágytam az érintésed,
tudtam, hogy jössz, megyünk hozzád haza,
félévszázad minden gyötrelme árán is megérte várni,
"hallom, amint fölöttem", "hallom a zúgást",

aztán a hirtelen rám irányított reflektorok vakító fénye,
meg a szélrózsa minden irányából előugró álarcosok ordítása
megérteti velem, hogy elfelejthettél, hogy minden csak viszonylag igaz,
hogy rab vagy te is, és hogy már ezt kimondani is fölösleges.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2314
Időpont: 2014-03-19 12:18:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Myworld's End közigazgatási határán kívül vajon milyen a világ? Amikor a kisfiam kicsi gyermek volt, megrémisztette a Rózsaszín Párduc rajzfilmsorozatban az, amikor a Párducot mindenféle háttér nélkül ábrázolták. Csak úgy lógott a levegőben. Talán ez az általad leírt világ is ilyen szürreális: nincs benne háttér, kapaszkodó. Az életünk számokból, évszámokból, adatokból, emlékekből áll. Ezek közül leginkább az emlékek fontosak, de ha csak ezekbe kapaszkodhatunk, akkor jaj nekünk...
Érdekes vers, érdekes emlékezés. Engem megfogott.

Klári
Szenior tag
medve
Regisztrált:
2009-10-14
Összes értékelés:
345
Időpont: 2013-09-26 12:37:34

Kedves Zoltán!

Érdekes összefoglalás! A bevillanó tér-idő képek nagyon tetszettek - segítik a lebegtetést. :)

Ja, és kedves fiadat üdvözlöm (mint volt pázmányos töris)!

Köszöntem a verset!

Üdv:
medve
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
165
Időpont: 2012-03-12 14:04:19

Köszönöm, d(mint drága) Panka!
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2012-03-08 15:07:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!
Ez az élet. Nagyon átérezhető a versed.
Nagyon boldog névnapot kívánok!
szeretettel-panka

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Feleki Sándor: Május / Mai címmel

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)