HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45566

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

365

Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2006-11-25

Tavasz 1945-ben

Sztálin-eke

Történetem visszanyúlik több mint fél évszázadra. 1945-öt mutatott a naptár. A falu rettenetes látványt nyújt. Minden mozgó állattól és mozdítható tárgytól megszabadították a falut a megszállók; éléskamrák kifosztva, üresen állnak. Alig lehet ép házat látni. A kis faluban eddig rend volt, most mindenütt romhalmaz, szemét. Nehéz eltakarítani, a front borzalmait, rendbe tenni a szétlőtt házakat, az egész falut és környékét. Három civil ember halt meg a háborús események miatt. Ilyen kicsi községben!
A ránk köszöntött hosszú tél lassan múlt el, eddig soha nem érzékelt súlyos háborús eseményekkel.
*
Aztán kezdett melegedni az idő, amikor egy alkalommal rémülten láttam a közvetlen szomszédunk virágoskertjében - a front idején csak úgy septiben - az oda eltemetett orosz katona két lábfejét, amint az olvadó hó alól kilátszott a földből. Megborzongtam. Ki gondolta volna, mikor ide menekültünk, hogy haditerület lesz ez az istenháta mögött eldugott falu, aztán két hétig állt a front, akarom mondani, hol németek, hol az oroszok foglalták el a 44 házból álló települést, mintha valami ki tudja milyen fontos támaszpont lenne.
A háború már elmúlt, de a házból alig mertünk kimozdulni, mivel nem volt biztonságos, csellengő idegen katonák, és a lehetőségeket kihasználó senkiházik járkáltak mindenfelé. Akik valahová mégis kimerészkedtek, még mindig csak rossz hírekkel érkeztek. Március végefelé még mindig, rendszeresen idegen emberek jelentek meg, és fosztogatták, ijesztgették az itt lakókat és a még megmaradt (jól eldugott) élelmiszert, jószágot és minden megfoghatót elvittek. Akkor erre azt mondtuk, hogy zabrálnak.
Négy-öt nap óta csend volt a faluban, aztán megint érkezett egy csomó szekér. Teljesen kifosztják a falut. Már alig van néhány portán tehén, és ló a faluban, de gabonát, szénát-szalmát, mindent elvisznek, amit találnak a kellemetlen látogatók.
Az ágyúdörgést ismét közelről lehet hallani, ami újabb rettegést okozott, de a front állásáról semmit sem tudtunk.
*
Nélkülözéssel töltött szomorú hónapok után, néha ránk mosolygott a jó Isten. Ma (1945. április 7. szombat) valami öröm és meglepetés ért bennünket! Végre hazajött Apukám! Utoljára 1944. szeptember 10-én láttuk kedves otthonunkban, Marosvásárhelyen, amikor kikísért bennünket, az utolsó menekülteket szállító vonathoz.)
Milyen nagy boldogság mindnyájunknak, hogy végre hazajött. Nagyon fáradt, kimerült, csontig lesoványodott. A falu végén találkozott korábbi szomszédunkkal, aki legalább onnan segített a hátizsákját hozni. Később elmondta, milyen viszontagságok között jutott haza a Nyugati határról. Jó hírt hozott, Guszti bátyámról, akitől március elején kapott levelet; Siófokról írta, hogy oroszok tartják fogva. Azt írta, jól van, és reménykedik, hogy sorstársaival együtt hazaengedik. (Sajnos hiú ábránd volt, mivel csak 3 évi fogság után jött haza, nem igazán szép emlékekkel.)
*
Aztán mégis eljött a tavasz, nekem is mindjárt szebb gondolataim támadtak. A nap már kezdi ontani melengető sugarait. Kedvet éreztem egy kellemes sétára. Ebéd után Pajti kutyusomat magam mellé füttyentettem, és egy pulóvert vállamra dobva, elindultam a határba.
A máskor rendezett szántóföldek, és az egész láthatár mindenütt tele van hulladékkal, egy helyen elpusztult ló maradványai, inkább csak a csontjai láthatók elszórva. Nem messze mély lyuk emlékeztet a sárba beragadt tankra. Eszembe jut az a rettenetes nap, amikor a lerészegedett tatár tankosok beállítottak a faluba, s mivel a tankjuk befagyott, sokáig - amíg ki nem olvadt a föld - ittrekedtek az egész környéket rettegésben tartva. Továbbsétálva, helybeli gazdákkal találkoztam, akik nagy csapatban, vállukra vetett ásóval-kapával vonultak ki a határba. Köszöntöttük egymást.
- Hova mennek a szerszámokkal? - kérdezem tőlük.
- Földet szántai a "Sztálin-ekével" - válaszolták a falusi népre jellemző humorral, közben a vállukon vitt szerszámokra mutogatva. Szinte vidáman masíroztak a földúton, akik még ilyen nagy felfordulásban is, szinte természetesen fogták föl gondjaikat. Eddig ezt a kis falut jómódú, szorgalmas gazdák lakták, minden portán tartottak igavonó állatokat: lovakat, ökröket. Nem kellett szomszédba menniük munkaeszközökért, amikor szántani, dolgozni kellett a mezőkön. Most meg ilyen könnyedén veszik az ásót-kapát a vállukra, hogy művelni kezdjék a határt, hogy ősszel már a nehéz munkájuk szerényebb termését is learathassák.
*
Csak azért ástam elő ezt a régi történetet a naplóimból, mivel magamat is vigasztalni akartam, hogy lám, a mostaninál nehezebb időket is átvészeltük...

2006.11.17.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2012-02-09 18:59:24

válasz Zagyvapart (2012-02-09 11:11:11) üzenetére
Kedves Feri!
Valóban az én történeteim hitelesek, mind megtörténetek vagy velem, vagy ismeretségi körömben, s mivel az akkori naplóim - ha meghalványodva is - de még mai napig megőrződtek, történelmi hűséggel vannak rögzítve. Csak úgy, emlékezetből az ember ilyen időtávban nehezen tudná olyan hitelesen és részltesen leírni, ha nem maradtak volna meg a dokumenumok.
Köszönöm érdeklődésedet és látogatásodat.
Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2012-02-09 18:53:51

válasz T. Pandur Judit (2012-02-09 10:39:05) üzenetére
Kedves Judit!
Mind igaz, amit leírtál, de az is, amit én leírtam, mert bizony, az 1945-ben történt. Valahol, a még tintával, kézzel írott naplómban a pontos dátum is megvan, mikor történt, de elég nehéz onnan kibogozni, mivel olyan jó vastag, aprókockás, nyomdában készíttetett kötetben róttam szorgalmasan a sorokat abban az időben...
Az biztos, hogy akkor még nem tudták - s én sem, mi mindent fog elkövetni Sztálin "elvtárs" mindnyájunkkal...
S azért sem téves a 45-ös dátum, mivel azon a sétán valóban elpusztult állatmaradványok- s egyebek díszelegtek még a földeken.
Köszönöm, hogy ezt az igaz történetemet is elolvastad.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2012-02-09 11:11:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Mindíg szivesen olvasom régi történeteid, mert hitelesnek érzem, és mert azon kevesek közé tartozol akik átélték, és meg is írták ezeket. Tetszett ez a munkád is.
Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2012-02-09 10:39:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Meglepődve olvastam az alkotásodban, hogy már 1945-ben a kapát-ásót "Sztálin-ekének" nevezték a gazdák. Eddig én azt gondoltam, hogy a sztálinizmus, mint a mindennapokat meghatározó jelenség csak 1948-tól volt jelen a magyar emberek életében, a híres "kékcédulás" választások után. Ekkortól a politika a bizalmatlanság és rettegés rendszereként is jellemezhető. A társadalom bizalmatlan volt, és rettegett attól, hogy másnap milyen csapás zúdul a nyakába. A történetedben a földművelés helyreállítását nehéz munkával megkezdő gazdák sem sejtik, hogy mi vár rájuk! A kötelező terménybeszolgáltatást, a földmüvelési kényszert, a begyűjtést. a padlás lesöprést, a kolhozosítást. Érdekes, és tanulságos volt az alkotásod, mint mindig.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2009-06-19 18:41:42

Kedves Lenabuci!
Én pedig örülök, hogy eljöttél hozzám, mindig szívesen látlak!
Szeretettel: Katqa
Alkotó
Lenabuci
Regisztrált:
2009-01-11
Összes értékelés:
259
Időpont: 2009-06-19 08:30:10



Örömmel olvasom történeteidet! :DDD
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2006-12-02 17:39:53

Gunoda: Történetemmel nem azt akartam ecsetelni, hogy haj, de jó dolgotok van, mai fiataloknak... Tudom, hogy mennyi teher van rajtatok. De azt mondhatom, hogy bármily nehéz helyzeteket kell átélnünk az életben, az az ember, aki nem tud hinni a jövőben, aki mindig búslakodik, semmivel jut előbbre. Aki viszont át tud lépni a bajokon, aki optimistán néz a jövőbe, még az olyan nehéz helyzetek után is, amiket át kell élnie, elmondhatja magáról, hogy életében több volt a kellemes, a szép, mint a rossz.
Kösz a megjegyzésedért, s hogy meglátogattál.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2006-12-02 17:30:43

Doratea: Nos, ki lehet találni a történetből, hogy már nem vagyok mai "kislány", de azért fiatalabb, mint a papád. Azért annyira hiteles, mondhatnám, történelem-hű, amit én leírok, mivel minden űgy történt, ahogyan közreadom, ugyanis életem nagy részében naplót vezettem. Ott aztán nyomon lehet követni sok mindent szinte napra-készen.
Kösz. hogy meglátogattál.
Alkotó
doratea
Regisztrált:
2006-11-25
Összes értékelés:
423
Időpont: 2006-11-28 18:23:01

......hány éves voltál 45-ben?..mert nagyon hitelesen írtad le a gyerekkori élményeidet!!!!!!!!!!!!!...és ehez hasonló történeteket nagyon sok idős ember tud országszerte...az én Apukám,aki most 86 éves,sokat mesél erről az időkről:):)....én 45-ben születtem:):)....szia:):)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2006-11-27 17:17:00

Kedves Kata! A történeted tökéletesen passzol a lelkiállapotomhoz. (A BKV Rt.éppen ma fosztott meg a legutolsó anyagi tartalékunktól...) Mindegy, legalább halott orosz katonát nem találtam. Úgy érzem, szinte csak ennyi a különbség.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Sosem címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Akire rászakadt az ég 3/3 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Wilhelm Busch: A "Weidenbusch" inasa című alkotásho

eferesz bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kristályvilág című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)