HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44597

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2012-03-15

Gyereket nemzünk Maruszjával

Én vagyok az, az amuri partizán, akinek a naplójegyzete 2012-ben megjelent a Napvilág Íróklub internetes oldalán. Most elmesélem, mi történt velünk a győztes csaták befejezése után. Amikor a proletárforradalom vörös zászlaját kitűztük a Csendes Óceán partján és Kolcsak fehér hordáinak maradéka megadta magát, először Komszomolszkba mentünk és ott összeházasodtunk. Maruszja csodálatosan festett a szertartáson új, palaszürke pufajkájában, amit a harcokban tanúsított hősies magatartásáért kapott a helyi szovjettől. Emlékezzünk, Maruszja még akkor is lőtte a kozákokat, amikor már egyetlen tölténye sem volt, ami példamutató lehet az új, felnövekvő nemzedék pionírjai számára. Az Internacionálé hangjaira vonultunk be a városi tanács dísztermébe, s a szovjet himnusz zengett-zúgott, amikor már, mint férj és feleség kiléptünk a térre az ünneplő tömeg közé. Bajtársaink díszsortüzet zúdítottak az ablakokra, amelyek betörtek, de szerencsére nagyobb baj nem történt. Este a kultúrházban volt a vacsora, alig fértek be az elvtársak, az étkezde vezetősége krumplilevessel, és puliszkával kedveskedett a vendégeknek. Három hónapig éltünk a városban, munkásszálláson laktunk, segítettünk a romok eltakarításában, s Komszomolszk újjáépítésében. Aztán behívattak a pártbizottsághoz, ahol közölték, hogy mint a Szovjetunió hőseinek, lakást utaltak ki számunkra Vlagyivosztokban. Nagy örömmel fogadtuk a hírt, felcuccoltunk és átvonatoztunk. Én már voltam ebben a városban a háború előtt, most rá se lehetett ismerni. Hatalmas lakótelepek nőttek ki a földből, korszerű, modern panelházak százezrei. A széles sugárutakon trollejbuszok siklottak, az éttermek, és bisztrók tele voltak elvtársakkal és elvtársnőkkel, akik a jövőbe vetett töretlen bizalommal fogyasztották a finom káposztafőzeléket, itták a pompás, kínai pótkávét. A Lenin úton kaptunk lakást. Alig, hogy megérkeztünk, még ki se csomagoltunk, megjött egy teherautó a helyi szovjettől, és egy ágyat hoztak számunkra. Volt már bútorunk is! Leültünk az ágyra, elővettük a kis detektoros rádiót, amit Maruszja papájától kaptunk nászajándékba, megkerestük a tűvel a vlagyivosztoki rádió-adó hullámhosszát és meghallgattuk a híreket. Az egész országban lázas munka folyt, városok nőttek ki a földből, gyárak, vasutak épültek, folyt az ország villamosítása. Este felé megvacsoráztunk, majd újra leültünk. Előzőleg kiöntöttük a serbli tartalmát az ablakon. Sajnos a csatorna-hálózat még nem volt kiépítve a városban, muszáj volt így megoldani a dolgot. Maruszja rám nézett, csillogott a szeme.
-Marx, Engels, Lenin, -mondta és bátor kis kezét a kezemre tette.
-Sztálin! -feleltem rá.
Itt volt a pillanat, mindketten tudtuk. A proletár internacionalizmus büszke eszméje eltöltötte hevesen dobogó szívünket. A párt, népünk vezető ereje az öntudatos, fiatal munkásnemzedék gyarapítását várta tőlünk. Közelebb húzódtam Maruszjához, és megcsókoltam bátor, öntudatos ajkát. Visszacsókolt. -Győzelem! -kiáltotta. -Béke! -lihegtem a fülébe. A rádióból csasztuska szólt, bókolt egy nyírfa az ablak előtt.
Végigfeküdtünk a vaságyon. Nekem kicsit rövid volt, egy kistermetű elvtárs haldoklott benne előtte, aki kazán-tűzben megégett, és később életét vesztette. Az ágy egyik lába a tövében rozsdafoltos volt, de nekünk így is csodaszép volt. Lerúgtam a csizmámat, hogy kényelmesebben elférjek, cserébe Maruszja kitekerte hosszú, piros-kockás sálját, levette a nyakáról, és a földre dobta. Tudtam, az elkorcsosult nyugati társadalmakban a férfiak és a nők intim viszonya nem pusztán csak a gyereknemzésre korlátozódik, de tőlem és az én Maruszjámtól távol állt ezeknek az embereknek a beteges, elfajzott erkölcse. Mindketten öntudatos kommunisták voltunk. Nem vetettük le ruháinkat, -hideg is volt hozzá. A lehető legszélszerűbben és legkövetkezetesebben kellett, eljárnunk, úgy ahogy illik két fiatal komszomolistához. -Za kommunizm! -kiáltottam fel abban a pillanatban, amikor az új nemzedék létrejöttének kérdése eldőlt. -Za mír! -válaszolta fektében öntudatos fővetéssel Maruszja, és kicsatolta melle alatt a géppisztoly szíját. A szövetségbe forrt szabad köztársaságok eszmeisége, a szovjet egysége és hatalma járt mindkettőnk fejében. Hittünk abban, hogy dicsőség fénye száll majd ránk és születendő gyerekeinkre, s a proletárforradalom vörös zászlaja győzelemre viszi harcunkat. Amikor már biztosak voltunk benne, hogy az elvetett mag, mint vetőmag az anyaföld termékeny ölébe, Maruszja termékeny ölébe hullott, Maruszja megcsókolt és csókjában a kommunizmus végső győzelmének diadalmas íze érződött. Rőt fény gyúlt szobánk fehérre meszelt keleti falán, a lehulló alkonyat büszke tombolásában. Odakinn az utcán zeneszó és ének hallatszott:
"Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk, egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk."
Az ablakhoz rohantunk, sarkig tártuk a táblákat, s együtt énekeltük mi is a folytatást a felvonuló komszomolistákkal:
"Bárhol is van hazája, bármely ég néz le rája, küzdő korunknak új nemzedéke mind itt halad velünk! Földön égen zeng az új dal, ifjúság, ifjúság! Milliónyi szív dalolja ritmusát! Nincs oly erő, mely legyőzné, ki a népért küzd, és dalolja a jövőnek himnuszát, ifjúság, ifjúság!"
Kilenc hónap múlva megszületett a kis Vologya. Pólyájába a kórházban az elvtársnők egy kis cédulát tettek. Ez volt ráírva: "novaja ekonomicseszkaja polityika".

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-29 17:00:59

válasz Müszélia (2012-03-29 09:30:10) üzenetére
ja, ja, ja, de azt hiszem nagyon sokan voltak, akik hittek benne...
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2012-03-29 09:30:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
és milyen sok szerencsétlen kis vologyának kellett megszületnie, csak mert ekkora barmok voltak a kedves szüleik.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-18 08:02:17

válasz dpanka (2012-03-17 18:28:00) üzenetére
Köszönöm Panka! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2012-03-17 18:28:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez remek! Ejha! Egy a jelszónk a béke! :-)
szeretettel-panka
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7387
Időpont: 2012-03-16 08:05:32

Szia, látom ideológiailag Te is nagyon képzett vagy, és a nemzetközi munkásmozgalom jelszavai, és nótái is ismertek előtted! Hej, de szép időszak lehetett. Az akkori fiataloknak legalább voltak céljaik, hittek valamiben, Az igaz, h amiben hittek, az tudatos kábítás volt, erről ők nem tehettek. Ma miben hisz egy húszéves? Mi lelkesíti?
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2134
Időpont: 2012-03-15 19:58:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!
Jó, hogy belekukkanthatunk főhőseink -békében telő- első időszakába is. Természetesen ők most is "megtették,amit megkövetelt a haza". Nagyon helyes! Építeni csak így lehet, "hittel, lendülettel, kommunista eszmével".
Viszont pár mondatot írhattál volna a terhesség nemes, de szenvedő időszakáról is, mert hát nekik" A rablánc a lábon nehéz volt", de "Indulj az útra és vissza se nézz", mert "A fény a napból jön, s a Földnek kincset ér". Hisz "A párttal a néppel egy az utunk ", és így "Dicsőségünk nem múlik el soha", mert "Fenn már járnak a gépek és nyomukban ömlik a fény", és épp ezért "A munka hadának a lépte dobog". Úgyhogy "Fel vörösök, proletárok" mert "A Földnek kérges népe mi vagyunk", de a "Munkásoké a jövő".
Üdv:
Millali

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Simogató címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)