HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48422

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MillaliFeltöltés dátuma: 2012-03-15

Más-más világ

Sándor kikapcsolta a monitort az íróasztalán. A gép halk kattanással vette tudomásul az utasítást. Egy pillanatra még felvillant, majd sértődötten feketébe öltöztette a képernyőt.
- Ennyi elég lesz mára! - gondolta Sándor - Még bő két óra, amire mehetek a gyerekért a kosárlabdaedzésre, de nem vagyok a munka megszállottja, ezért abbahagyom. Elmegyek autózni.
Szeretett a környéken kocsikázni. Ha beült a sportmercijébe, és gondtalanul falták a kilométereket, mindig valami felsőbbrendű érzés kerítette hatalmába: Íme az ember győzelme a gépek felett, oda visz, ahová akarom.!
Az utakon szabadnak érezte magát. A napi kötelességeket, mint valami nehéz, vizes esőköpenyt egy pillanat alatt ledobta magáról, és élvezte a táj ezer mozaikjából összerakott képet, melyet a suhanó kocsi a szélvédőre vetített.
Odalépett a hatalmas belső ablakhoz, ahonnan már sokszor figyelte az alatta elterülő óriási csarnokot. Az üzemben már sötét volt, így csak a saját sziluettjét látta megjelenni az üvegen.
- Harmincnyolc évesen az életem és a pályám teljében vagyok. - gondolta - Persze, teszek is érte, a reggeli kocogások, a sok tenisz, a fallabda, a pénteki bowlingozások, a vasárnapi golfozás mind-mind azt sugallják, hogy még sokáig elégedett leszek magammal. A karrierem építését pedig még álmomban sem hagyom abba.
Elégedetten nézte az alakot az ablakban: rövidre nyírt hollószínű haja - melyben azért már meg-megjelent egy-két ősz szál is - katonásan sorakozott a fejbőrén. Az erőteljes, akaratos arc, a kissé kiugró állkapoccsal és a feltűnően magas homlokkal olyan ember benyomását kelti, aki mindent elérhet az életben. Hófehér inggallérját jóasszony módjára körbeölelő, ízléses nyakkendője már messziről fennen hirdeti: "vigyázat, fontos ember közeledik". Szűkre szabott, hideg-kék szeme most is a hibákat kereste az üvegen. Elismerő megnyugvását egy leereszkedő, félszigorú mosollyal nyugtázta: " jól nézek ki".
Nekifogott a szokásos műszakzárási procedúrának. Önelégült magabiztossággal nyúlt a villanykapcsolóhoz, mely az alatta elterülő üzemet világította meg. A csarnok lámpái mintha "te vagy a fogó, add tovább"-ot játszottak volna, egymás után felgyulladva, hidegen szórták kemény-fehér fényüket. Sándornak ez mindig a nap csúcspontja volt. Fentről nézni, ahogy világossággal töltődik fel a gyára. A gépsorok kék színű testét kötelességtudóan fonják körbe a neonfények. Hátrébb, a csomagolóban, példás sorban, ugrásra készen állnak a kis sárga villany-targoncák. A közlekedő utak szabadok és tiszták, a belső csempeburkolat tejfehéren várja a következő műszakot.
- Ez igen! - lágyult el Sándor - ez egy tökéletesen világ, amit én teremtettem.
Amikor megterveztette az épületet, és az üzem fölé a belülre épített nagy-ablakos irodát, a mérnök azt mondta, hogy ez ma már nem divat. Ma már külön építik az irodaházat és a gyárat. Ez így az ötvenes évek Amerikáját idézi.
- Na és? - gondolta Sándor - Úgyis azt éjük! A vad kapitalizmust, hát nézzen is ki úgy. Aztán később rájött, hogy az építésznek igaza volt. A mai bürokratikus, adminisztratív világban kevés egy iroda, hát építtetett egy irodaházat is, de az ő továbbra is itt maradt a csarnok felett, hogy ha kitekint az ablakon, lássa munkásait, akik hangyaszorgalommal gyűjtögetik neki a profitot.
A villanykapcsoló felé nyúlva időszakos halálba kényszerítette a fényt, bezárta az iroda ajtaját, és elindult a kocsija felé.
Kilépve az utcára nyári esőszagot hozott a szél. A város egy távolabbi része - mint valami elcsempült szájú kisgyerek - apró, könnyű könnyeket hullatott nemrég. Ám a júniusi napsugár hamar mosolyt varázsolt erre az arcra, és most már csak a felszáradt könnyek illata úszott a levegőben.
Sándor beült a kocsijába, egy gombnyomással a csomagtartóba tessékelte a tetőt, majd finom gázzal elindult csak úgy céltalanul a városba.
A negyedik kereszteződésnél piros lámpát kapott. A megálló kocsi cd-játszója intelligensen halkabb üzemmódra utasította a nyolc hangszórót. Sándor élvezettel hallgatta a napsugárba csomagolt lágy dallamokat, ám ebben a pillanatban egy kissé rongyos alak maszatolni kezdett a szélvédőjén. A nyilvánvaló igyekezetet, hogy az amúgy patyolat-tiszta üveget még fényesebbre dörzsöljék, már nem tudta elhárítani, úgyhogy rezignált arccal kotorászni kezdett az apró-tartóban.
- Adok neki egy kétszázast - gondolta - hadd legyen jó napja, bár a "tisztogatását" majd csak kétezerből tudom helyrehozni.
A férfi lendületes karmozdulatokkal terelte a szivacsból kifröccsenő habot, majd egy műanyag ablaklehúzóval félig-meddig átláthatóvá tette a szélvédőt. Egyik keze még a hajlatokban matatott, ám a másik már abban a jellegzetes, "tartom a markom" pózban közeledett Sándor felé. Ő ránézett a férfira, és a felismerés döbbenete egy-két másodpercre megbénította.
Egy csupa-szőr arc vigyorgott rá. Sovány, naptól égett felső testét egy valaha kékszínű, aszimmetrikusan lyukacsos, koszos póló takarta. A vézna felsőtest két pipaszár lábban folytatódott, amit az itt-ott szakadt rövidnadrág még feltűnőbbé tett. A megviselt tornacipőnek csak az egyik fele büszkélkedhetett cipőfűzővel. Az egész alak valami provokáltan szánalmas benyomást keltett, ám a makacs, szinte gőgös fejtartás utalt rá, hogy tulajdonosa el is várja, hogy állandóan széllel szemben közlekedjen.
Sándor dadogva préselte ki a szájából a meglepetést:
- Ede! Tálnoki Ede! Hát te...te mit...te mit csinálsz itt?
- Szevasz Sanyikám! Gondoltam lemosom a csodakocsid szélvédőjét egy kis apróért. Már akkor kiszúrtalak, amikor megálltál. Úgy éreztem, jó móka lesz egy valamikori évfolyamtársam ablakát pucolni.
A mögöttük lévő autók az időközben zöldre váltott lámpa hatására dudálni kezdtek. Sándor, miközben indult, odaszólt még a rég nem látott "barátjának":
- Leteszem a kocsit abba a parkolóba. Gyere utánam! Van miről beszélgetnünk.
Egy kis kávéház teraszára ültek ki. Sándor kávét rendelt és várakozóan nézett Edére:
- Mesélj, mi a jó Isten történt veled?
- Bekebelezett a kapitalizmus. Megrágott, aztán kiköpött! Kiköpött olyan ez, mint az amerikai filmekben. Húsz éve ezt még álmodni se mertük volna.
Sándor ismerősként üdvözölte Ede fanyar szóviccét. Annak idején a főiskolán rengeteget hallott belőlük. Tizenöt éve, amióta nem találkoztak, el is felejtette ezt a sajátságos beszédstílust. Aztán észbe kapott, és újra kérdezett:
- De hát hogyan? A fősulin az elsők között voltál. Hogy csúszhattál ilyen mélyre?
- a Magaslat, aminek a te értékrended szerint a csúcsán ülsz, nagyon viszonylagos. Csak nézőpont kérdése, hogy ki éppen hol csücsül. A te életednek is megvannak a maga börtönrácsai.
Elmondom, hogyan látlak, aztán beszélhetünk rólam is. Itt ülsz a százezer forintos öltönyödben, és elégedett vagy. Gyönyörűen felépítetted a karriered, valószínűleg egy banki nagykutya lehetsz. Jaj, nem, várjál csak! Te annál ambiciózusabb voltál, inkább egy saját vállalkozásod van. Biztos egy üzemet, vagy gyárat mondhatsz a magadénak. Egy gyereked van, mert ma az a divat. A sokgyerekes családkép a múlt rendszer építőeleme volt. Szóval a gyereked, rengeteg időt tölt tanulással és sporttal. Ennek így jó szájíze van, csakhogy néha a szájvíz után kellene öblögetni. Ritkán látod őt, a feleségedet még ritkábban. A nejedtől már évekkel ezelőtt elhidegített az állandó távollét, a munkamánia. Valószínűleg a négyszáz négyzetméteres villádban külön hálószobában alusztok. A társadalmi rendezvényeken kívül alig találkoztok. Az amúgy is szűkre szabott idődből inkább a sportolásra szakítasz, mint a családi együttlétekre. A napod háromnegyed részében azzal foglalkozol, hogy a munkásaid minél több profitot tömjenek a zsebedbe. Fordított arányban velem, te a társadalom csúcsán állsz, ám a természet kitaszítottja vagy. Mondd meg őszintén, mikor csodálkoztál rá egy madárcsicsergésre, mikor szívtad tele a tüdődet érdek nélkül egy jó adag erdei levegővel? Mikor bámultad utoljára az égen a felhőket, ahogy a szél mókásan alakokká fújja össze őket? Sanyikám, téged is bekebelezett a kapitalizmus, csak te emészthető vagy, ezért a másik lyukon jössz ki. De ne emészd magad, hisz így kerek a világ! Fontos alkotóeleme vagy ennek a nagy emésztőgödörnek.
- Látom a támadásos védekezésed megmaradt - fortyant fel bosszúsan Sándor - Mindig is értettél hozzá, hogy a tényeket elferdítve, a magad szemszögéből tálald az eseményeket. Amit te olyan lekicsinylően semmit érőnek tartasz, az számomra egy egész világ. Más világ, mint a tied, de én építettem fel, és nekem fontos, hogy a részese legyek. De nem vitatkozni akarok, abban te mindig jobb voltál. Segítek, mert nem felejtettem el, hogy annak idején hányszor fizetted ki a közös albérletünket, hányszor vettél nekem vacsorát, hisz akkoriban még arra sem tellett. Segítek, csak mesélj magadról. Mi történt, hogy így kell viszontlássalak?
Ede fél-hetyke tartása mintha alkupozícióba került volna. Egyenes háta itt-ott már nekiért a szék támlájának. Fejét félig lehorgasztva, beletörődött szemmel nézte, amint a karja az eddig taszító mozdulatból hívó, ölelkező tartásba megy át. A szakállas arcán végiggördülő nagy, kövér könnycsepp nála az elérzékenyülés legmagasabb formáját jelentette. Egy darabig döbbenten tűrte a változást, majd egy erőltetett torokköszörüléssel szenvtelen hangon szólalt meg:
- A szokásos "sírhatnék" sztori. Nem nagy ügy, de azért elmondom. Jó állásom volt egy mérnöki csoportnál. Pici ház, aranyos, csicsergő feleség. Sárinak a belső berendezése nem engedte a gyerekszülést, ezért berendezkedtünk a harmonikus férj-feleség életre. Tisztán, salakmentesen szerettük egymást. Mindig örömmel mentem haza, és nehéz szívvel vettem búcsút. Aztán beteg lett. Csontrák! Eleinte, amíg tartotta magát, munka után ápoltam. A kocsink, a nyaralónk elúszott egy németországi műtét miatt. Később szabadságot vettem ki, majd fizetés nélküli szabit kértem. A külföldről hozatott gyógyszerek elvitték a házunkban lévő összes vagyontárgyat. Mivel nem fizettünk TB-t, a házunk ára az itthoni kórházi kezelésekre ment el. Az utolsó heteket bent töltöttem vele az elfekvőben. Mosolyogva, a szemében szeretettel halt meg. A temetés után hat hétig részeg voltam. Utána meg egy évig. Két éve lesz, hogy elment. Nem mentem vissza dolgozni. A fájdalmat elviselem, a szánakozást nem. Nincsenek terveim. Élek, mert kell. Egyik nap jön a mási után, nem foglalkozom vele.
Sándor szomorúan hallgatta a tragédiát. A segíteni akarás még jobban felerősödött benne.
- Edus, gyere hozzám dolgozni! Vezető állást kapsz kiemelt fizetéssel. Már holnap kezdhetsz. Sínre tesszük újra az életed.
- Minek? - mordult fel Ede - Dolgozzam nálad, hogy a megtermelt haszon negyven százalékát te befizesd az államnak, a másik negyven százalékot te teszed zsebre, és én örüljek annak az alamizsna húsz százaléknak?
- De hát Ede, a világ így működik!
- A te világod igen! Az enyém egy más világ. Ezzel a munkával minden napra megvan a betevő falatom, jut még az ágybérletre is, ahol alszom, és ezen a profiton nem osztozom senkivel sem. A piáról is egyedül szoktam le. E a társadalom nem a segítségnyújtásáról híres. Itt hamar rájön az ember, hogy a mindennapi munka nem hozza el a Kánaánt. Ez a lecsúszott, egyre terebélyesedő réteg, melynek én is tagja vagyok, hamar beletörődik a kilátástalan sorsába. A fuldoklónak is, és a tó vizének is jobb, ha minél kevesebbet kapálózunk, úgy kevésbé zavarjuk fel az iszapot. Nem kell a mentőköteled, mert hurok van a végén. Az én nyakam nem viseli el a hurkokat.
- De hát ahogy most élsz - csattant fel Sándor - azt is az úgynevezett "én-világomnak" köszönheted! Az én világomból gördülnek eléd az autók, hogy a szélvédőjüket megpucolva élni tudj! Az én világom ABC- jében veszed meg a kenyeret! Az én világom ágybérletében hajtod álomra a fejed!
- A kizsákmányolást tőletek tanultuk el. Csak mi nem igyekszünk a megszerzett javakat a még nagyobb haszon érdekében visszaforgatni. Nekünk elég minden napra az a kicsi, ami megterem.
- És mit gondolsz, meddig teremne, ha mindenki így gondolkodna? Hova jutnánk, ha nem eveznénk az árral, ha csak a lábunkat lóbálnánk az állóvízbe? A te világod körbe-körbe jár. Nincs célja, sőt, még iránya sem, ezért az ítéletnapig is csak helyben jártok.
- De legalább csak szelíden járunk. Nem tülekedünk, nyomulunk! Ti egymást letaposva, megalázva, elárulva törtettek a cél felé, amit soha nem értek el, mert mindig új és újabb célok tűnnek fel előttetek.
- Ede! Az Istenért, hát ez mozgatja előre a világ kerekét!
- Miféle világ az, ahol a kerékről naponta emberek százai potyognak le a sárba? Miféle világ az, ahol a segítő kéz csak a haszon reményében nyúl feléd? Miféle világ az, ahol az újgazdagok leereszkedő, felsőbbrendű eleganciával szónokolnak a társadalom peremére szorulókról? Miféle világ az, ahol csak úgy kapsz segítséget, ha utána kétszer annyit vesznek el tőled? Megmondom neked! Ez a te világod, és én nem akarok benne élni.
Sándor úgy érezte, felesleges tovább érvelni. Rég nem látott barátját úgysem tudja meggyőzni. Akkoriban is minden szócsatát Ede nyert meg, csak ott nem nézetbeli problémák voltak, inkább csak szemléleti, felületes eltéréseket igyekeztek közös nevezőre hozni. Most mondja el neki, hogy meggyőződése szerint jó irányba haladnak? Értesse meg vele, hogy ez a sok-sok gyűrődés egyszer majd kisimul a társadalom arcán? Hitesse el vele, hogy nehézségek és veszteségek nélkül nincs igazi győzelem? Hogyan bírjon győzni akarásra egy olyan embert, aki már beletörődött a vereségbe?
Felesleges - gondolta - A folyó még nem fog attól visszafele folyni, mert arra hívják. Az értelmet vesztett embert nem lehet arról meggyőzni, hogy addig rakja a lábát gyorsan egymás után a mocsárban, amíg nem érez biztos talajt. Sőt, talán a biztos talajt még akkor sem érezné, ha rajta állna. A sakkban is mindig az a nyerő, aki a következő három vesztes lépés előtt magabiztosan látja a győzelmes negyediket. Az értelmet vesztett ember még elképzelni sem tudja, hogy jön egy negyedik lépés. Hirtelen mentőötlete támadt. Eléggé kompromisszumigényes, de talán belemegy Ede.
- Edus! Nem akarlak, és nem is próbállak meggyőzni semmiről sem. Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja, vagy ahogy akarja, de segíteni szeretnék, mert rád fér.
Zakója zsebéből kivette a tárcáját. Egy aranyszínű bankkártyát emelt ki a sorból. Egy pici papírlapra felírt négy számot, és a kártyát meg a fecnit Ede felé nyújtotta.
- Edus, öreg cimborám, ezen a bankkártyán egy nyolc számjegyű összeg van. Neked adom, hogy arra használd, amire akarod. Talán újra tudod még kezdeni az életet. Nem venném a lelkemre, hogy a régi barátságunk ilyen csúfos állapotban szakadjon meg. Szerintem te is megtennéd ezt fordított esetben.
Ede kissé viszolyogva vette el a kártyát. Koszos kezében tartva nézegette egy kicsit, majd valami konok mosollyal az arcán felállt, és odaintette a pincért.
- Uram, a kávékat én fizetem - mondta távozóban a felszolgálónak, majd a kezébe nyomta a bankkártyát - ja, és a borravalóból vegye meg magának ezt a kávéházat!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-20 21:47:37

válasz Artúr (2012-03-20 20:08:31) üzenetére
Köszönöm szépen. Nem tagadom, ez nagyon jól esik.

Üdv:
Millali
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-20 20:08:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az elmúlt két hétben feltöltött alkotások közül a legolvasottabb írás!
Gratulálok!
Megérdemelten az.
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-19 20:48:54

válasz Valerie (2012-03-19 20:08:21) üzenetére
Kedves Valerie!

Köszönöm, hogy rám szántad az idődet, és nem csak elolvastad, de véleményezted is az írásomat.
Nagyon jól kiismerted Ede jellemét, magam is így gondolkodom róla.
Ami a szemléletedet illeti, dehogy merek én vitatkozni egy ilyen temperamentumos asszonnyal, mint te.
Bár nálunk azért az a gyakorlat, hogy én döntök mindenben,de a nejem azért gondosan ügyel rá, hogy miképp döntsek. Enyém az utolsó szó, de Ő mondja meg, hogy mi legyen az.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-19 20:15:54

válasz Selanne (2012-03-19 10:27:04) üzenetére
Szia Marietta!

A véleményünk -mint már annyiszor- most is sokban megegyezik. Mindig örülök a hozzászólásaidnak, mert bölcs élettapasztalat, és humánus gondolkodás érződik belőle. Közben pedig egy pillanatra sem felejtem el, hogy az elsők között voltál, aki jóindulatú, segítő hozzászólásokkal fogadtál itt a Napvilágnál. Köszönöm neked.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2012-03-19 20:08:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali !

Meg kell hagyni, odaszögeztél a képernyő elé. Össze-vissza repkedtek a gondolataim, de volt egy olyan érzésem, ezt az eltökélt Edét semmi nem győzi majd meg. Akit a halál szele megérint, más mértékkel szemléli a világot. Mik korábban fontosak voltak, most a sor végén kullognak. Mit is ér az élete anélkül az asszony nélkül, akihez örömmel "söpört" nap mint nap haza?! Egy férfi mindig más, mint egy nő, tisztelet a kivételnek, mert olyanok mindig akadnak. Mondhat bárki bármit is, szilárd meggyőződésem, bármilyen kicsike család feje valójában nem a teremtés koronája, inkább az oldalborda. Vitatkozi persze a szemléletemen lehet, sőt!
Izgalmas volt az egész, és keményen aktuális.

Valerie
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-19 18:54:46

válasz T. Pandur Judit (2012-03-18 22:52:42) üzenetére
Kedves Judit!

Érdekes megvilágításból közelítetted meg az írásomat. Érdekes, és egyben igaz is, mert valóban az a jellemtípus gyakoribb a mai világban. Ezért jó, ha egy-egy íráshoz többen is hozzá tudunk szólni, mert a tanulságokat így még nagyobb bokrétába összekötve teheti az író a tarisznyájába.
Köszönöm, hogy olvastál, mindig nagy örömmel látlak!

Szeretettel:

Millali
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2012-03-19 10:27:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Remekül írod meg azt a két világot, sorsot, amelyben élni kényszerül az ember. Van amikor választási lehetőség is adódik. Bár a legtöbb esetben nem. Sodródás, küzdelem, majd amikor feladni kényszerül az ember, akkor a beletörődés után, igyekszik kialakítani abban a körülményben azt, ami a lehető legideálisabb. Hiszen élni kell. A belső világunkat nem tudja kiváltani egy vaskos bankkártya, hogy a témánál maradjak. Bele lehet helyezkedni mindkét ember világába, nem könnyü.
Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2012-03-18 22:52:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!
Ó bárcsak minden gazdag magyar vállalkozó ilyen lenne, mint a Te alkotásodban Sándor. Aki maga ügyel a munkafolyamatra, nem pedig csak "üzenget" lehetetlenebbnél lehetetlenebb elvárásokat. Aki nem üvölti le a fejét a szélvédőjét összemaszatoló rongyos alaknak. Aki egyáltalán hajlandó ráismerni egy homlesszé lett évfolyamtársára, nem fordítja el a fejét, hanem szóbaáll vele. Aki meghívja egy beszélgetésre azt, akivel más szégyellne mutatkozni. Aki segíteni akar máson. No én ilyet egyet sem ismerek! Ennek az ellenkezőjét: annál többet.
Szépen fogalmazott mondataidat nagy örömmel olvastam.
Judit
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 23:15:55

válasz Angie (2012-03-17 22:02:22) üzenetére
Kedves Angie!
Írással foglalkozó embernek nincs nagyobb öröme- és ezt Te is tudod- mint amikor azt hallja, hogy valamelyik műve érzéseket, gondolatokat ébreszt másokban. Olyan ez, mint amikor a gyermekünket dicsérik, hiszen a mi érdemünk is, ha a gyerekünk dicséretre méltó.
Örültem a véleményednek.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 23:02:16

válasz dpanka (2012-03-17 19:07:16) üzenetére
Köszönöm kedves panka a gratulációt!
Valóban, ebben az írásban tudatosan törekedtem arra, hogy pártatlan maradjak. Azt hiszem így jobban elértem a célomat.
Örülök, hogy megint olvastál. Sokat jelent nekem, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat.
Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 22:43:16

válasz Kalina (2012-03-17 15:17:00) üzenetére
Kedves Kalina!
Örülök, hogy ellátogattál hozzám. Jól esnek a szavaid, mert kitűnik belőle, hogy téged is érzékenyen érint a társadalmi különbségen alapuló -egyre mélyülő- ellentét. Sajnos az ellentétes élethelyzetek végérvényesen beköltöztek a hétköznapjainkba.
Az elütések a többszöri átírás, és a figyelmetlenségem következményei. Igazán sajnálom, hogy nem voltam körültekintőbb.
Üdv:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2011-11-19
Összes értékelés:
184
Időpont: 2012-03-17 22:02:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!
Egyszer fent egyszer lent, a sorskerék amiben mindenkinek van egy bérelt helye.
Nekem az elbocsátások jutottak eszembe, a sok tönkrement cég, családok, barátok szomorú sorsa. Nagyon felkavart.

Szeretettel: Angie
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 22:02:21

Szia Tibor!
Örülök az őszinte véleményednek. Azt hiszem életfilozófiában nem sokban különbözünk egymástól.
Bölcs látásmódodat csak megerősíti az a tény, hogy előtted is megvilágosodik, hogy ebben a történetben, ez a legjobb befejezés. Nekem egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy másképp végződjön ez a találkozás.
Üdvözlettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 21:38:04

válasz Bödön (2012-03-17 11:09:52) üzenetére
Szia Laci!
Köszönöm a dicsérő szavakat. Őszintén bevallom, nagyon jól estek. Hogy megpróbáljam elsimítani azt a nem létező "csomót a kákán", megsúgom neked, hogy egyszerre készült a kabát és a gomb is. Mostanában foglalkoztatnak a társadalmi különbségek miatt kialakult élethelyzetek. Lesz még ilyen jellegű írásom, amennyire meg tudtalak ismerni a reagálások által, úgy gondolom, az jobban fog majd tetszeni neked.
Üdvözlettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 21:16:46

válasz Rozán Eszter (2012-03-17 09:07:58) üzenetére
Szia Eszti!

Köszönöm a véleményed, örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2012-03-17 19:07:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!
Elgondolkodtató írás! Az embert sokszor megváltoztatja a sorsa. Nem is gondolnánk mennyire. Írásodban erősen érzékelhető, ha nyíltan nem is utalsz rá. Nem foglalsz állást a két világnézet között. Mert nem is lehet. Bár a vége kicsit abszurdnak tűnik, számomra legalább is. Ám ha mélyen belegondolok akkor nem biztos.
Gratulálok!
szeretettel-panka
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2012-03-17 15:17:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!

Nagyon tetszett az írásod, több okból is: egyrészt nagyon sok mindent eszembe juttatott, amit saját környezetemben is láttam, tapasztaltam már (értem ezalatt a hajléktalan emberekben kialakult társadalomellenes érzést, a luxusvillában különalvó, egymástól eltávolodott házaspárt), másrészt gyönyörű szóképeket használsz, amitől jó érzés olvasni még a kemény témát is. Egy-két helyen van néhány elütés - gondolom, vitt a történet lendülete :) - "ez egy tökéletesen világ, amit én teremtettem" - tökéletes; "de az ő továbbra is itt maradt a csarnok felett" - de ő, vagy de az övé lenne jó. Egyébként meg úgy jó, ahogy van, vége lett, mielőtt az a jelenet lejátszódott volna, hogy Sándor nekiesik Edének, amiért így eldobja az "ajándékot" :)

Üdv: Kalina
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2012-03-17 11:11:47

Ja: az értékelésem persze: *****
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2012-03-17 11:09:52

Szia Millali! Novelládban a két különböző világ jól megmutatkozik a két volt barát beszélgetéséből. Nagyszerűek a párbeszédek, kiváló a szerkesztés, értem alatta a belső szerkezet arányait. Tehát minden kiváló, az olvasás-élményt is beleértve. Mégis, nem csomót keresve a kákán, furcsa érzésem támadt a végén. Mintha a gombhoz lenne varrva a kabát, és nem fordítva. Mintha előbb kész lett volna a "koncepció": be akarom mutatni ezt a két, egymással szemben álló világot, -s aztán nekiláttál kitalálni, hogy is lesz ez jó! Jó lett persze, mert nagyszerűen írsz! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2012-03-17 09:07:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Elgondolkodtató írás, tetszik.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-17 00:19:32

válasz Artúr (2012-03-16 23:53:00) üzenetére
Maximálisan egyetértek a véleményeddel.
Az pedig, hogy nincs olyan írás ami mindenkinek tetszik, kifejezetten jó dolog,ugyanis akkor nagyon sok egyforma írás lenne, nagyon sok egyforma emberrel. Hol lenne akkor a különlegesség, az egyéniesség?
Köszönöm, hogy az olvasóm lettél.
Üdvözlettel:
Millali
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 23:58:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Millali (2012-03-16 22:41:00) üzenetére
Az elütések és a kimarad betűk mindenkinél előfordulnak. Szerkesztés közben pedig maradhat benn felesleges szó, vagy hiányozhat, ha egyszer rendezzük a sorokat. Ezért ne kérj elnézést. Azért vagyunk itt mi egymásnak, hogy ezeket szóvá tegyük, és a jó alkotás még jobb lehessen. A helyesírási hiba már más téma. Főleg, ha igen sűrűn fordulnak elő. Nálad ilyet nem tapasztaltam.

" ... nem csak érted, de érzed is az irodalmat ... "

Ez csakis annak köszönhető, hogy az alkotó, jelen esetben Te, jól tudtad megírni, átadni a gondolataidat. Kusza irományból hiába is próbálnám meg kibányászni a mondanivalót.

:)

További jó alkotómunkát kívánok!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 23:53:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Millali (2012-03-16 22:40:33) üzenetére
Az alkotással mindig, minden írónak az a célja, hogy eljusson az olvasóhoz az üzenet. Nincs baj azzal sem, ha befolyásolni akarjuk a gondolkodását. Ez attól függ, mi a célunk vele. Ennek az írásodnak jót tett az, hogy kívülálló maradtál. vannak azonban olyan történetek is, amelyeknek a feltett szándéka, célja, hogy behúzza az olvasót magába, vagy meghatározza, mit gondoljon. Egy akciódús írásban feltétlenül utálniuk kell a rosszat, aki elpusztul a végén, mert nem azt akarjuk, hogy megsirassa, hanem, hogy fellélegezzen a győzelemnél. Az olvasó azért olvas, hogy kiadja magából azokat a feszültségeket, amelyektől másképpen nem tud szabadulni. Ha valakinek egész nap jókedve volt, nem biztos, hogy este tetszeni fog egy humoros írás, de elnyugtathatja egy kis romantika ... és még sorolhatnám. Olyan írás nincs, amelyik mindenkinek tetszik, de törekedhetünk arra, hogy a lehető legtöbb embernek igen. Nagyon kíváncsi leszek a következő írásodra. Jó tollad van neked is. Az olvasód lettem.
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-16 22:41:00

válasz Artúr (2012-03-16 19:58:23) üzenetére
Köszönöm a dicséreteket. Tőled ezt nagy megtiszteltetésnek veszem. A csattanó a végén
-szerintem is- megér egy külön misét. Azt próbáltam elérni, hogy ne csak csattanjon, de elgondolkoztasson is. A véleményedből azt szűröm le, hogy sikerült. A két ( vagy több) gépelési hibáért elnézést kérek. Az irodaháznál egy "az" névelővel több került az írásba. Többször átírtam, alakítottam rajta, (érdekes módon mindig csak kihúzkodtam belőle) és ezért fordulhat elő, hogy - mint ez a mondat is- mintha értelmetlen lenne. A másiknál valóban csak egy betű hiányzik, helyesen: Ez a társadalom...
Köszönöm megtisztelő véleményedet.
Üdvözlettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-16 22:40:33

válasz Artúr (2012-03-16 19:58:23) üzenetére
Szia Artúr!
Nagyon köszönöm a hozzászólásaidat, ami ékes bizonyítéka annak, hogy nem csak érted, de érzed is az irodalmat. Valóban pártatlan akartam maradni a történet írásakor. Úgy gondolom, meg kell adni azt a szabadságot az olvasónak, hogy maga döntse el melyik a jobb, élhetőbb, emberségesebb világ. (A személyes véleményem az, hogy a két világ ötvözetét lenne jó élni.)
Igen, jól látod, kissé idealista írás, de annak is szántam. Ugyanerről a témáról írtam egy másik, realista novellát is, természetesen más helyszínnel és szereplőkkel, (a jövő héten feltöltöm, Emberségből jeles címmel). Kíváncsi lennék majd ott is a véleményedre, bár tudom, hogy nem sajátíthatom ki az idődet. Mesterien látod meg a mondanivalót. Nem véletlenül ezt a címet adtam, ez valóban két világ, és a két világ között -sajnos- egyre nagyobb szakadék tátong.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 19:58:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A hozzászólásom írása közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy a történet csattanóját is elemezzem, megdicsérjem.
Azt hiszem, kevesen döntenének úgy, hogy lemondanak az újrakezdés lehetőségéről. Szereplőd sem azért mondott le róla, mert annyira ragaszkodik jelenlegi életéhez. Egyszerűen csak elfáradt, feladta. Az a típus, akin nem lehet segíteni, mert nem akarja. Legalábbis, én így gondolom. Vajon ma hányan élnek úgy, hogy feladták? Talán olyanok is, akik még nincsenek ennyire lenn. Nem kellene, hogy így legyen.
Tényleg jó alkotás.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 00:17:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Úgy érzem, ma ez hiányzik ebből a világból. Az arany közép út kezd eltűnni. Mindenki törtet, de csak a két véglet valamelyikét érheti el. Szakadék születik. Nem lesz más csak szegény és gazdag ember. Jól látom, hogy ez IS a történet magvas üzenete? Mert én így érzek, miután elolvastam az alkotásodat. Számtalan egyéb mondanivalót, üzenetet érzek még. Jó novella, mert gondolkodni késztet, nem pedig megfejteni. Nagy különbség. Jó képeket, írói eszközöket használsz.
Gratulálok!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 00:16:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Meghagytad a lehetőséget, hogy magunk döntsük el, mi olvasók melyik figurának adunk igazat. Szemléletes alkotásod elgondolkodtatott, hiszen én személy szerint úgy érzem, valahol mindkét félnek igaza van. Egyik szereplőd sem lett ellenszenves, holott így szembeállítva a két végletet, majdnem mindig úgy alakul, hogy az egyik azzá válik a történet végére. Egészséges volna a való életben jól keverni ezt a kétféle életet. Vállalkozni, bátran merni, sok pénzt keresni, ugyanakkor megmaradni embernek. Olyannak, aki észreveszi a napsütést, a madárdalt, a felhők különös alakját.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2012-03-16 00:16:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
" ... egy irodaházat is, de az ő továbbra is itt maradt a csarnok felett ... "
Azt hiszem, innen kimaradt egy szó.
"E a társadalom nem a segítségnyújtásáról híres."
Innen pedig egy betű hiányzik.
Történetedben kissé idealizálva van a két véglet figurája ugyan, de ez egyáltalán nem hiba. Ez irodalom. Nagyon elképzelhető egy ilyen találkozás. Tele van a mai világból vett mintákkal, és mesteri módon vannak összeszerkesztve. Élvezettel olvastam végig. Felfedeztem benne számomra értékes információkat, és külön tetszett nekem, hogy mindvégig tartottad magad a kívülállósághoz. Nem igyekeztél azon, hogy valamelyik oldalra állítsd az olvasót.

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)