Szergej és Maruszja ükszüleim voltak a híres "amuri partizánok", az ő fiúk volt Vologya, Vologya fia Igor, Igornak a fia Szerjózsa, Szerjózsa pedig az én papám volt. 1992-ben születtem, s 2010-ig, szüleim haláláig, -öngyilkos lett a két kis öreg, leugrottak az ötödikről -Vlagyivosztokban éltem. Tojok rájuk. Állati nagy gyökerek voltak. 2010 júniusában a barátommal Giovannival Nápolyba költöztem, és géppisztolyt cseréltem, az előző típus már elavult konstrukciónak számított, kicsi volt a tűzereje és a tűzgyorsasága. Szeptember elején átjött hozzánk Szicíliából Leonardo bácsi, Giovanni keresztapukája és megbízott egy fontos munkával, el kellett tennünk láb alól egy floridai politikust, és egy Nevadából való, nagypofájú, kavarós lelkészt, a nevüket most nem írom le, ezek még nagyon közeli események. A barátom kézigránáttal akarta kinyírni a politikus-krapekot, tojok rá, amikor a pasi átmegy a Central-park egy néptelen részén, én ugyanott, ám de én géppisztollyal. Ezen összekülönböztünk. Engem soha nem lelkesített a szétrepülő testrészek látványa. Végül én nyertem, egy rövid sorozattal túladtam a Giovannival való, kicsit már terhes, kicsit hosszú kapcsolatomon, aztán elvégeztem a munkát a Central parkban. Azóta nincs fix pasim, és ez jó. Akkor és ott teszem szét a lábam, ahol, és amikor akarom. Halálira lájkolom a pasikat, a szexet, a nagyvonalú életet, a francia pezsgőt és a franciázást. De persze a többi variációt is. A Kámaszutra minden pózát kipróbáltam már. Független vagyok, rengeteg pénzem van, hazám a nagyvilág, otthon vagyok minden földtájon. Rengeteg megbízást kapok, akad munkám bőven. Szeretem ezt az életmódot, az üzleti világban hírem, nevem van, és szakmai becsületem. De tojok rá. Ami igazán fontos, az a pasik, a szex, a fényűző élet, és a pénz! Valamelyik nap balhéból megnéztem DVD-n egy régi szovjet háborús filmet. Haláli volt. Ezrével jöttek a német tankok a szovjet-állások ellen, ahonnan géppisztollyal lőtték őket a vörös-csillagos katonák. A harckocsik egymás után gyulladtak ki, robbantak fel. Értitek ugye, mit mondok! A mieink dobtáras PPS géppisztollyal lőtték ki a németek Tigris-páncélosait, olyan fegyverrel, melynek a tűzereje 60 méternél nagyobb távolságról, már gyalogság ellen se hatásos! A főhős, Alekszej, még akkor is harcolt, amikor bajtársai már kidőltek mellőle, napkeltétől napnyugtáig lőtte a fasisztákat, anélkül, hogy tárat cserélt volna! Csak aztán sötét lett, igaz, hogy addigra elfogytak a németek. Mutattak a film végén képeket a háború utáni újjáépítésről is. Egyszerűen haláli volt. Topis srácok és csajok masíroztak fel és alá félig kész lakótelepek utcáin, zászlókat lengettek, és hülyeségeket énekeltek közben, olyanokat, hogy: "egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk.." Betojtam, annyit röhögtem rajta. Végül, késő este megjött John, a pasim, füveztünk és szexeltünk. Hajnalban aludtam el. Tojok mindenre. Mire való ez, az egész rohadt élet? Holnap Caracasba repülök, van ott egy jó kis megbízatásom...