Ami eddig még sosem volt,
elpirult a magyar mennybolt.
Esőfelhők gyűltek gyorsan,
lemosni, hol szégyenfolt van!

Restellvén, hogy eltűr mindent,
azt is, ki nem ismer istent!
Rabláncon a nemzet lelke,
s egyszer elfogy a türelme!

Petőfi lángszava szikra
rég elfojtott vágyainkra.
Népek tavaszára leltünk,
szabad sassá vált rab lelkünk!

Kossuth Lajos gőzhajója
széles Duna vizét rója.
Ha kikötött, Bécs megremeg,
féli a magyar nemzetet!

Meghátrál a zsarnok önkény,
bátraké az igaz törvény.
Talpra magyar, ne hagyd magad,
másképp sosem leszel szabad!

Pesti ifjak, magyar ifjak,
ha ajkatok már kitikkadt.
A szabadság poharából
igyatok hűs vizet mától!

Feltámadott a nagy tenger,
minden cseppje igaz ember.
Feltűzik a szent kokárdát,
feldöntik a nehéz gályát!

Lemosta a szent magyar nép
évszázadok rákent szennyét...
Negyvennyolc hős nemzedéke
legyen példa ezer évre!