HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47103

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MillaliFeltöltés dátuma: 2012-03-20

Emberségből jeles

- Szóval nem adod a felét? - Bömbölte a Báró, és már ütött is.
A kérdés az éterben, és az ököl az arcon szinte egyszer csattant. Ám kérdés nem volt több, csak ütés, ütések. Báró módszeres természete kibontakozni látszott. Felváltva használta a kezeit, ha az egyik elfáradt, vagy fájni kezdet, elővette a másikat. A fejtől indult és fokozatosan ment lefelé. Jól irányzott emberes ütések voltak. Az öklök halkan induló suhogó hangjai mindannyiszor átváltoztak erőteljes puffanássá, vagy csattanássá, attól függően, hogy hol értek célba. Aztán lassan párosultak hozzá a nyögések, jajgatások, a Báró részéről pedig, a szuszogások, zihálások.
A nemtörődöm álmos város szűk utcájának házfalairól magatehetetlenül csorgott le a járdára az erőszak.
- Báró, elég már! Még megölöd - kiabálta Töcsi, és megpróbálta a lendülő kezet megállítani.
Az lett a vége, hogy Ő maga is kapott egy pofont. Ja, aki tüzet akar oltani, húzzon védőruhát, vagy szenvedje el az égéseket.
A férfi, akit a Báró vert, már egy teljesen felperzselt területnek látszott. Saját tehetetlen súlyát az aszfaltra húzta a gravitáció. Hangtalanul rogyott össze. Kiterült a betonon, mint valami béka. Haldokló ösztönei még a feje elé emelték a kezét, egyébként, pedig a teljes beletörődöttség, mozdulatlanná dermesztette.
Báró befejezésképen még hármat belerúgott. Előre eltervezett, jól irányzott rúgások voltak. A vese, a gyomor, és az ágyék köthetett rövid, de fájdalmas ismeretséget a cipővel.
- Na menjünk Töcsi - lihegte a Báró - ez a sz.rházi többé már nem az én emberem.
Töcsi hangtalanul követte a Bárót. Nézte magabiztos, rendíthetetlen alakját és arra gondolt milyen jó, hogy öt hónapja éppen Ő vele hozta össze az élet...
... Akkor lett elege a falusi szegénységből. Huszonnégy évesen még egyetlen munkahelye sem volt, pedig három szakmát is kitanult. Valahányszor jelentkezett valamelyik közeli városban, már az első kérdésnél elbukott:
- Vidéki? Nem, köszönjük, csak helybeliekkel dolgozunk.
Úgy élt a falujában, mint az öregedő poros házacskák, kik arra várnak, hogy beléjük költözzön az élet. Ám az élet manapság nem szerette a falvakat. Régen igen, az apja mesélte, még a téeszek idejében mindenkinek volt munkája, összejárt a nép, együtt építettek házakat, és minden háznak volt gazdája. A munka után a háztájaikat csinálták. Szorgos összefogással igyekeztek, hogy mindenkinek időben bekerüljön a szénája, hogy mindenki időben learathassa a termését, mert az állatok nem szenvedhettek hiányt semmiben sem. Aztán megváltozott a világ. Egyszerre nem lett fontos a falusi munka. Egyszerre felrúgták az évszázados hagyományt, hogy a falu lássa el a várost. A város nagykorú akart lenni, és maga kívánt gondoskodni magáról.
Ő már ebbe született bele. Az óvodát még otthon járta ki, ám iskolába már busszal járt. Mindennap harminc kilométert a legközelebbi kisvárosba.
- Központi iskolák! Ez a jövő.
Ezt hallotta mindig az okosoktól, és Ő el is hitte, hogy színvonalasabb az oktatás ott, ahová legalább két- háromszáz gyerek jár. Jó is volt ez így, a nyüzsgő, nagy létszámú osztályban mindenkitől mást, és mást lehetett ellesni. Csak amikor esténként hazatért az üres lelkű falujába, és hallgatta apja beszámolóit a régi világról, az úttörőkről, meg az iskolai erdőjáró kirándulásokról, a teadélutánokról, az állami és családi ünnepélyekről, ahová a nyolc osztály minden tanulója lelkesen és örömmel ment. A különböző művészeti versenyekről, ahol a falusi tanító együtt izgult a gyerekekkel, csak akkor érezte úgy, hogy valamit mégis csak elvettek tőle.
- Tanulni kell! - mondogatta az apja - akkor talán lesz helyed ebben a káoszban.
Ő megfogadta, és gyakorlatilag nyolc évet a szüleitől távol, kollégiumban élt. Ha hétvégeken hazajárt maradt az egyhangú, üres rábámulás a haldokló falura, és a számítógépe által a szobájába varázsolt virtuális világ, mely biztos személytelenséget szavatolt.
Aztán lejárt a tanuló időszak is.
Hazatért, és rájött, hogy a frissen szerzett tudását sehol sem tudja érvényesíteni. Ez a társadalom nem építeni akar, hanem elvenni. A kicsiktől sokat, a nagyoktól nem eleget.
Egy évig élt a szülei nyakán. Az elszegényedett nyugdíjból csak a nincstelen életre jutott. A mindennapi túlélésért folytatott harc az elkeseredett falak közé zárta. Menekülni akart.
Feljött Pestre, és az állomáson a Báró volt az első ember, akin megakadt a szeme.
Az Övéit oktatta:
- Nem elég, hogy szépen fel vagytok öltözve, választékosan kell beszélnetek is. Az urak nem szeretik a bumburnyákokat. Megmutatom!
Hirtelen odafordult hozzá:
- Jó napot Uram! Megengedi, hogy a segítségére siessek? Ha valamit látni szeretne ebben a városban, vagy valamit elintézne, én szívesen állok a rendelkezésére. Mindent és mindenkit ismerek itt. Engedje meg, hogy az idegenvezetője legyek.
- Hát, munka kellene! - Buggyant ki Töcsi szájából a szó.
- Dugulj el tökös! Nem látod, hogy próbababa vagy?
Báró szúrós szeme szinte sebeket ejtett a bőrén, sunnyogva próbált arrébb kullogni, de a következő mondat az útját állta:
- Munka? Várjál csak! - Fordult hozzá a Báró, most már sokkal lágyabban.
- Kaphatsz munkát, úgy sem bírom már egyedül az irányítást.
- Mit akarsz ettől a csikótól Báró? - Szólt közbe valaki a társaságból - nem látod, hogy zöld fülű? Semmire se jó!
- Azt bízd rám! - Mordult fel szigorúan a Báró - mit mondtál, hogy csikó? Majd én betöröm. Szeretem az ilyen tökös csikókat.
Így lett a neve Töcsi. Hogy a Báró honnan kapta a nevét? Ezt Töcsi csak sejthette. Valamikor talán arisztokrata ősei voltak? Minden esetre olyan felsőbb rendű eleganciával irányította a csapatát, hogy ez látszott a legkézenfekvőbbnek.
A Báró lassacskán mindent megmutatott neki. Elvitte a bevásárló központokba, ahol az emberei, a kocsik százasaira hajtottak. Meg mutatta a jól öltözött, disztingvált úri embereket, akik különböző karitatív célokra gyűjtöttek. Megismerte a számos öltönyös, nyájas-képű álügyvédet, akik a szegény nyugdíjasok lakásait lopják el előbb-utóbb. És ott voltak a szerencsétlen sorsú emberek is, akik olyan szívhez szóló mesét tudtak előadni, hogy a hallgatójuk biztos megszánta némi pénzzel őket.
Lassacskán megismerte a rendszert, mely a társadalommal párhuzamosan a kizsákmányolásra született.
A Báró közel száz embert mozgatott, és minden befolyt haszonnak a felét követelte.
Töcsi magatehetetlenül sodródott az erősebb akaratú Báró folyójában, és lassacskán abbahagyta a belülről sokszor kitörni készülő kapálózást.
- Visz az ár - gondolta - de legalább tartok valamerre.
Pénze nem igen volt, csak ritkán kapott némi jutalékot, de öltönyben járt, flancos étteremben evet, és esténként a bárok meg a kurvák, minden igényét kielégítették. A puccos szállodában, ahol laktak, egyszerre négyen- öten lesték minden sóhajukat.
A Báró fokozatosan szoktatta hozzá a szervezőmunkához, és a pénzbehajtáshoz. Mostanában már jóformán mindenhová egyedül járt, csak a rázósabb ügyekhez, mint a mostani is, csak ezekre kísérte el a Báró, aki rendszerint így vagy úgy, de mindig pontot tett az egyedül befejezni nem tudó mondat végére.
... Lassan beérte az előtte haladót. A lelkéből kitörni készülő felháborodását is visszatuszkolta már, és csevegő stílusban kérdezte:
- Hová megyünk?
- Eszünk valamit, ebben a melóban egészen megéheztem.
Az aluljáró előtt egy melegszendvics árusnál állapodtak meg. A kövér ember fásult mosolya nyomban felismerte a leendő üzlet lehetőségét. Pavilonja mellett egy koszos, korcs kutya próbált jóllakni a kiáramló szagokkal.
- Hármat kérek - szólt Báró az üveg ablak felé.
Töcsi értetlenül vette el a magáét, és kérdező szemekkel nézte a Bárót, aki a megmaradt két szendvics egyikét a kutya elé dobta.
- Ja Töcsikém, - szólalt meg a Báró - nem vagyunk mi állatok. Hiszen emberség is van a világon!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-28 17:02:50

válasz Noondarkly (2012-03-27 11:57:29) üzenetére
Kedves Noondarkly!

Köszönöm a hozzászólást. A jó lelkű emberek kilencven százaléka kerüli, elítéli az erőszakot . Örülök, hogy te is ezt a tábort gyarapítod. Való igaz, hogy a fényt kell terjeszteni, de ez csak akkor sikerülhet hatékonyan, ha néha lemerülünk a sötétségbe, hogy felmérjük annak nagyságát,terjedelmét. Egyébként is, a fénynek semmi jelentősége sem volna, ha nem a sötétségből indulna, ha nem azt kívánná bevilágítani. Sajnos a keserű szájízt ebben az esetben még szájvízzel sem lehet enyhíteni.

Üdvözlettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-28 16:45:57

válasz T. Pandur Judit (2012-03-26 23:47:34) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted az írásomat. Mindig örülök, ha egy-egy szakavatottól kapok véleményt. Talán annyit fűznék csak hozzá, hogy azért jobb lenne "szép szerével".
Munkálkodik még annyira az optimizmusom, hogy higgyem azt, még nem fordult át teljesen a világ, és az ilyen témájú írásokkal azt segítjük,hogy ez ne is történjen meg.

Millali
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-20
Összes értékelés:
54
Időpont: 2012-03-27 11:57:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kíméletlen írás... és mint olyan, hordozza az üzenetét. A lelkem nem szereti a leírt erőszakot (más alakjait sem), de ez sajnos életszagú és az utolsó mondata keserű szájízt hagy maga után...
Én még hiszem, hogy nem erre kárhozott a világ. Fényt kell terjeszteni. Nem sötétséget. Akkor talán van remény!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4771
Időpont: 2012-03-26 23:47:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!
Az írásodat elolvasva az járt az eszemben, hogy amikor a gyerekek kicsik, szeretnek arról beszélni, hogy "mi leszek, ha nagy leszek", milyen foglalkozást fognak választani. Aztán később, amikor középiskolát kell választani, vagy valamelyik felsőoktatási intézménybe nagy izgalmak között felvételizni, akkor is milyen fontos ez a kérdés!
Amiről írtál, egy nagyon égető probléma, mert sok fiatalnak végül nincsen munkája /vagy fényévekre van az munka amire lehetősége van egyáltalán, attól amiért tanult, iparkodott/. Pedig valahová tartozni kell, és fenn kell tartani magunkat. Ha szép szerével nem megy, akkor ez is jöhet!
Judit
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-24 17:43:52

válasz Rozán Eszter (2012-03-24 09:21:01) üzenetére
Kedves Eszti!

Köszönöm, hogy olvastál. Örültem, hogy elidőztél egy kicsit nálam.
Szeretettel:
Millali
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2012-03-24 09:21:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Elgondolkodtató írás egy elgondolkodtató világról.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-23 20:49:54

válasz Selanne (2012-03-23 20:20:58) üzenetére
Kedves Marietta!

Hozzászólásodból - úgy veszem ki - megértetted az üzenetet. Félni, félteni kell mindent és mindenkit ettől a leállatosodott világtól.
Köszönöm, hogy itt jártál, és olvastál.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-23 20:38:44

válasz Istefan (2012-03-23 19:59:06) üzenetére
Köszönöm, hogy irodalmilag jelesre értékelted. Az alvilágnak - anélkül, hogy vitatkozni akarnék - rengeteg mellékutcája van. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy te mindegyiket ismered. Egyébként, a célom nem az volt, hogy az alvilágot mutassam be élethűen. Szerény képességemet arra próbáltam használni, hogy bemutassam az alvilág okozta emberi jellemek ferdülését.

Köszönöm a hozzászólásodat.
Üdv:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-23 20:25:50

válasz zuzmara (2012-03-23 18:36:10) üzenetére
Kedves Tünde!

A valóságról manapság nagyon nehéz szivárványszínű képet festeni. Sajnos több az acsarkodás, mint a mosoly, több az irigység, mint az önzetlenség. Örkény "melegségére" azt hiszem egyre jobban vágyunk.

Szeretettel láttalak:
Millali
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2012-03-23 20:20:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Azt gondolom állatságból jeles... persze ezt tudjuk mindannyian. Szerencsére nem ismerem ennek a világnak az írott, és íratlan szabályait, de hogy félteni kell mindenkit az bizonyos. Valami kegyetlen, ami ott megtörténhet. Amikor ilyesmit olvasok, vagy hallok, ami az erőszakról szól, képes vagyok leblokkolni. Az írásod betekintést nyújt ebbe a világba, aminek sajnos nagy a szerepe mostanság.

Szeretettel:Marietta
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1641
Időpont: 2012-03-23 19:59:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mint irodalmi alkotás jeles, ám a valóságtól egy kissé távol áll. A reális alvilág szabályai egészen másak, hidd el nekem, ott a jellemeket másként alakítják: Belépni nem ilyen egyszerű, kilépni majdnem lehetetlen. Egy "báró" vagy magányosan dolgozik, vagy csak dolgoztat, sosem használ szemtanút, vagy ő nem megy szemtanúnak, ez egyfajta íratlan törvény és lebukáskor nagyon hasznos. Üdv. István
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1824
Időpont: 2012-03-23 18:36:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Millali!
Sajnos nagyon szomorú életképet festettél elém...
Mindig bízom az emberek jóságában, de az élet folyton bebizonyítja, hogy ez csupán hiú ábránd...
Nagyon, nagyon kevés a "jó ember"!!!
Remek írásodhoz gratulálok!
Szeretettel: Tünde
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-22 20:06:25

válasz dpanka (2012-03-21 21:08:04) üzenetére
Kedves Panka!

Jól esnek a soraid! Mindig kíváncsian várom a véleményedet, ha felteszek egy-egy új írást. Nagy tehetséggel látod meg, hogy mit is szeretnék közölni. Ebben a novellában valóban nincs egyértelműen pozitív hős. Emberekről szól, olyanokról,akik kisebb nagyobb hibákkal élik az életüket. Viszont Töcsi jellemében legalább néha a szándékot fel lehet fedezni a jobbá válás törekedésére.

Szeretettel:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-22 19:55:57

válasz Angie (2012-03-21 20:48:18) üzenetére
Köszönöm kedves Angie, hogy ebédidőd egy részét a novellám olvasásával töltöd. Nem fogok olyan sűrűn írást feltölteni, hogy ez majd kóros soványsághoz vezessen. A társadalomról szóló hozzászólásoddal -sajnos- egyet kell értsek. Elég szomorú, hogy az emberiség egy része negatív irányba fejlődik.

Szeretettel:
Millali
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5363
Időpont: 2012-03-21 21:08:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Millali!
Elgondolkodtató a novellád. Egyrészt próbáltam azonosulni Töcsivel. A legrosszabb utat választotta. Csupán csak azért, mert vidéki nem kifogás, hogy a rossz oldalra álljon.(még csak nem is próbálta meg a becsületes munkát pedig azért ment Pestre) Ettől függetlenül jól ábrázoltad azt amit szerettél volna, hogy a kilátástalanság sokszor hova vezet. A vége pedig az álszent emberek viselkedésmódja. Nos amondó vagyok a két karakter nem mondható emberségből jelesnek. Gyáva férgek! Kiráz tőlük a hideg!
Ám ahogyan írsz az most is elismerésre méltó!
szeretettel-panka
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-21 20:49:09

válasz Artúr (2012-03-21 19:16:43) üzenetére
Nem vitatkozni akarok,de szerintem ez országrészenként, sőt megyénként változik. Tudok erre is, és arra is példát. A novella szempontjából ezt kellet kiemelnem.

Üdv:
Millali
Alkotó
Regisztrált:
2011-11-19
Összes értékelés:
184
Időpont: 2012-03-21 20:48:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Vidéki?" - nekünk vidékieknek a pesti a vidéki, mert ide is sokan jönnek dolgozni :)
Nem is értem, sokszor elgondolkodtam azon, hogy valami hiba van a gépezetben. Délután, amikor vége a munkaidőnek, csak figyeljétek meg mennyi autó megy a főváros felé és mennyi özönlik ide vidékre. Utazik az ország :)
Millali élvezettel töltöttem ebédidőm egy részét azzal, hogy megtudjam ki jeles emberségből.
Biztos ismeritek a "Nők elsárkányosodása" kézikönyvet, talán kellene egy sorozatot kiadni az emberek elállatiasodásáról is /bocsi,ez elég csúnyácskára sikeredett/. Úgy gondolom egyesek génállományában nagyobb mértékben él az állati ösztön. Én általában két csoportra osztom a társadalmat, vagyunk mi,(bizonyos mértékű erkölcsi normával), meg vannak akiket soha nem fogok ép ésszel megérteni. Ezt fizikailag is érezni szoktam, az ilyen emberek már a kisugárzásukkal is taszítanak. Nem is keresem a társaságukat, szerencsére ők sem az enyémet.
Szeretettel: Angie
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-21 20:41:25

válasz Misiniszta (2012-03-21 19:14:56) üzenetére
Szia Misi!

Örülök a véleményednek, nagyon jól látod a novella lényegét. Már tettem nálad egy villámlátogatást, de ez csak arra volt elég, hogy eldöntsem,komolyabban körül kell néznem az írásaid között. Egyenlőre ennek csak az időhiány az akadálya.
Üdv:
Millali
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-21 20:33:10

válasz Artúr (2012-03-21 19:12:09) üzenetére
Szia Artúr!

Köszönöm a véleményedet, és köszönöm az indián tanmesét. Nagyon tanulságos volt, még nem ismertem. Gyakorlatilag ezzel bevallottam, hogy Báró jellemrajzát ösztönösen írtam.
Üdv:
Millali
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2012-03-21 19:16:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"- Vidéki? Nem, köszönjük, csak helybeliekkel dolgozunk."
Lehet, hogy kiragadott példa ez, de semmiképpen sem fedi a valóságot, mivel egy egész vállalkozói iparág szakosodott az emberek oda-vissza szállítására. Meg sem lehet számolni, a céges járatokon kívül mennyi személyfuvarozó él ebből. Persze, nem veti fel őket sem a jólét. Például a jelenlegi munkahelyemen a létszám nyolcvan százaléka vidéki munkavállaló. A korábbiaknál sem volt számottevő a különbség. Ettől függetlenül nagyon jó írás, mert többségében nagy, és égető problémákat tár fel.
Gratulálok az írásodhoz!
Alkotó
Misiniszta
Regisztrált:
2012-02-09
Összes értékelés:
21
Időpont: 2012-03-21 19:14:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó!
Kedves Millali!
Mondhatnám: ez (is) a valóság. Az utolsó mondat nagyon ütőssé teszi az írást, sőt: hihetővé! Mert vannak ilyen emberek, mint a Báró. Aki a mocskos lelkét talán így akarja szebbnek láttatni. És vannak Töcsik, akik egy kis pénzért hajlandóak eladni a lelküket az (ilyen) ördögnek.
Az is megérne egy írást, hogy ez az egykor jobb sorsra érdemes Töcsi 20 év múlva hogy fog belenézni a tükörbe...
Szóval nagyon tetszett, gratulálok!
Misi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2012-03-21 19:12:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem baj, ha nem emelem ki ide idézőjelbe azokat a mondatszerkesztéseket, amiken csak ámultam? Remekül megírt szeletke ez az élet tortájából.
" ... felsőbb rendű ... " Azt hiszem, ezt egybe kell írni.
Írásodról eszembe jutott egy indián tanmese, amit az interneten olvastam.
"Az öreg indián beszél a gyermekekhez.
- Az ember lelkében két farkas él. Egy jó és egy gonosz. Ez a két állat örökösen küzd egymással odabenn.
- Melyik nyeri a küzdelmet? - kérdi az egyik gyerek.
- Az, amelyiket eteted."
A Báró azért etette meg a koszos korcsot, mert ott belül, a tudatalattijában nagyon jól tudta, magát látja az állatban. A részletesebb elemzést meghagyom most másoknak.
Alkotó
Millali
Regisztrált:
2011-11-14
Összes értékelés:
2129
Időpont: 2012-03-21 18:32:33

válasz Haász Irén (2012-03-21 17:31:58) üzenetére
Kedves Irén!

Valóban nincs csak jó, és csak rossz. Minden emberben van ez is, meg az is. Ha mérlegelünk, a véleményünk akkor válik pozitívvá valakiről, ha a jó tulajdonságokból döntően többet fedezünk fel, mint a rosszból. Azt hiszem ezt Báróról nem mondhatjuk el.
Köszönöm a hozzászólásodat.
szeretettel:
Millali
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3297
Időpont: 2012-03-21 17:31:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát, igen, nincs csak fehér vagy csak fekete...
Milyen jó ember, gondolhatja, aki nem ismeri...
És mégis, sokszor átgondolva, azt kell mondanom, nem szabad túl megértőnek lennünk, mert elszabadulnak ám a dolgok, elkanászodnak az emberek...!Valaki itt írt nemrégiben az abszolút jóról és rosszról, abban is ezt a kérdést boncolgatja...

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/5. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/4. című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Elengedés... címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Apokalipszis című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A Teaház című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időskori gondolatok című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Derűs reggel címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/9 című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/10 címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Konyak, mámor szenvedély... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szerencsés címmel a várólistára

Ernyei Bea alkotást töltött fel A Teaház címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)