HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 14 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51317 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: NolaFeltöltés dátuma: 2012-03-24
HógömbEgy napban megrendezni az életet. Mindent belepréselni egyetlen hógömbbe, amit nem kellene többé felrázni, s az a csodálatos műhó örökké hullana.
Szeretem a hógömböket. Rajta van a kedvencek listámon. Valami eszményi, idilli világot jelentenek, ahol minden rendben van. Nem kell már teremteni, küzdeni érte, az egész úgy tökéletes, ahogy van. Ez pedig szomorú is egyben. Hiába a hibátlan életkép, ha az keretek közé van szorítva, elzárva, belepréselve egy gömbbe. Lehet, hogy nem léphetünk hátra, nincs mit elrontani, ugyanakkor előre sem és ezzel képletesen hátat fordítunk a újítás varázsában rejlő lehetőségeknek is. Egy helyben toporgunk. Csinos kis műprémekbe bujtatjuk testünket, de belül vacogunk. Valami nincs rendben, hiányoznak a hibáink, annak lehetősége, hogy mozduljunk, cselekedjünk, próbálkozzunk. Bezzeg amikor még nem volt meg mindenünk, és hiányosságainkkal küszködtük végig mindennapjainkat! Akkor hiányzott a cukormázas tökély-világ. Akkor nem akartunk próbálkozni, csak sopánkodtunk: de rossz nekünk! Hogy is van ez? Átkerültünk a túloldalra, a másik póluson imbolygunk ránk szabott kis cipellőinkben, és ugyanúgy folyik minden. Sóhajok szakadoznak fel mellkasunkból. A hó pedig örökké hull, nem tudjuk már lesöpörni piros szövetkabátunkról. De hát mindig is ezt akartuk, nem? Havat, tisztaságot, békét. Végső soron arra jutottam, hogy nem jó ez így. Megmondták, hogy jó lesz. De nem az. Kicsit azért rosszul érzem magam emiatt. Mi van, ha velem van a baj? Ha csak én nem tudok örülni ennek a fene nagy jólétnek? Ha csak én nem akarok hátradőlve kakaót iszogatni és mosolyogni, nem is tudom min vagy miért? Nem arról van szó, hogy ellene vagyok a jónak, csak éppen... Fura. Így hirtelen a semmiből. Jobban mondva a sok küzdés után. Hogyan kell ezt csinálni? Üldögélek itt, és körülöttem minden nagyszerű, fenomenális, szavakkal le nem írható. Mégis... Szorongok. Lehet, én nem illek a képbe. A mosoly klassz akkor is ha nem magyarázzuk perceken át az okát, viszont az nem megy, hogy elhagyjam a kérdéseket. A "miértek" roppant idegesítő mormogásokká tudnak válni, ez visszhangzik mindenfelé. Monoton dübörög a vonat kerekek között, ott lebeg a levegőben, ajkainkról folyton felcsendül, mint egy régi jelszó, kántálás vagy nem is tudom már... Zavaró, nem mondom, amikor a zümmögés csak erősödik, a csillapító, hűsítő válasz/válaszok elmaradnak. Ugyanakkor érdekes. "Én nem tudom, de..." Ők sem tudják! Senki sem biztos mindenben, mégis. Azt mondják "de!" Megpróbálják, és igyekeznek mozdulni. Tompítják a kétségbeesés élét azzal, hogy ötletelnek, az események kimenetelét nem is ismerve. És ez jó. Nem kellenek előre gyártott sablon válaszok, százszázalékos igazságok. Hallgatásunkkal azt igazoljuk, hogy nincs értelme, minek szólni, ha a megoldás olyan homályos. Viszont, gondolataink tiltakoznak az ilyenféle magyarázatok ellen. Hiszen a boldogság nem gyömöszölhető be egy pazar kis üveggömbbe, nem szilárdulhatunk folyton mosolygó porcelánbabákká, s nem fogadhatunk el csak azért egy megépített, kész álomvilágot, mert félünk. Attól, hogy nekünk nem menne a teremtés, s gyönge kezeink túlságosan remegnek a "munka" közben. Néha elfáradunk, igen, de a nagyobb gond a felelősségvállalás súlyából fakad. Az nehezedik ránk, s gerjeszti a hullámokban előtörő, reszkető bizonytalanságot. Ha mi nem teszünk semmit, mások fognak. De az nem biztos, hogy tetszik majd nekünk. Mi lesz majd akkor? Lenyeljük az igazságtalanságokat, a tömegek által harsogott dogmákat, befogjuk füleinket, ráharapunk ajkunkra és elmenekülünk? Elfutunk privát béke-menedékünk vattacukorral kipárnázott gyomrába, ahol már nem kell tennünk semmit a harmóniáért, mivel az eleve adott? Hurrá? Mellé még örüljünk is neki? Nem akarom ezt. Eltávolodni a valóságtól olyan, mint eltávolodni mindentől, amiért érdemes itt lenni a világban. Mindenkinek vannak jó gondolatai, azonban ha ezeket nem mondjuk ki, s a némaság ránk telepszik, akkor kénytelenek vagyunk azon az úton tovább haladni, melyet mások szavai raktak ki. Egyes kavicsok felsérthetik talpunkat, de már nem szólhatunk semmit, hiába szorongatunk drágaköveket markunkban. Néha csak azt akarom érezni, hogy minden rendben van. Talán el kellene engednem ezt a görcsös akarást. Túl nagy falat. Jó ideje rágom. Fontos a közösség, viszont "mindenek előtt" - ahogy a mondás is tartja - nekem kellene rendben lennem. 2011. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4
|
Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kéjes mosolyával a kín figyelt című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Arany János: Ez az élet / Das ist das Leben címmel Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel kéjes mosolyával a kín figyelt címmel a várólistára Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A legélőbb remény címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |