HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: aprokekFeltöltés dátuma: 2006-11-26

Az igazságos és bölcs király

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki messze földön híres volt igazságosságáról és bölcsességéről. Nem történhetett az ő birodalmában semmi igazságtalanság, a jó mindig elnyerte méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.
Élt a király udvarában két árva cselédlány. Az egyik szorgos volt, amennyi munkát csak rábíztak, azt mind elvégezte becsülettel. A másik azonban ugyancsak szeretett lustálkodni, s csak akkor dolgozott, ha tudta, hogy a körmére néznek. Mégis mindkettő fizetsége ugyanannyi rézpénz volt. Fel is tűnt ez a király egyik inasának, s nyomban elhatározta, hogy szóvá teszti a dolgot a királynál.
Így hát mikor déltájt felszolgálta a király ebédjét, így szólt hozzá:
- Uram, királyom, bocsánat a szóért, de lelkem nem nyugodhatik, hogy felséged figyelmét elkerüli, milyen igazságtalanul fizetik meg a szolgálókat. Van itt egy szorgos cselédlány, dolgozik napestig becsülettel, s ugyanannyi rézpénz a fizetsége, mint a másiknak, aki csak a napot lopja.
- Jól van - szólt a király mosolyogva. -, küldd hát elém őket, hadd győződjem meg magam, igazat beszélsz-e!
Rögvest hívatták is a két szolgálólányt. A király így szólt hozzájuk:
- Azért hívattalak benneteket, mert egy kérésem van hozzátok: most érik a szamóca szerte az erdőn: menjetek, s míg beesteledik szedjetek nekem két kosárra valót!
Az inas mindjárt hozott a kamrából két kosarat, s a leányoknak adta, akik nyomban elindultak az erdőbe. Már jól bent jártak, mikor megpillantották az első kis szamócatövet, rajta pár pirosló szemmel, ezt követte a második, a harmadik; de mind oly messze, egyre messzebb, hogy fognak teleszedni két ilyen nagy kosarat! Még alig találtak pár apró szemet, mikor a lusta leány lehuppant egy fa tövébe a puha mohára, s így szólt:
- Én elfáradtam, itt maradok. Megelégeltem ezt az értelmetlen járkálást, ha majd kezd sötétedni, visszamegyek a palotába.
Tudta ugyanis, hogy a szorgos leány úgyis elvégzi helyette a munkát. Az pedig - mit tehetett egyebet, ő a társának nem parancsolhatott - fogta a két kosarat és továbbment. Egyre lankadt a lába, fájt a dereka, de hiába igyekezett, nem lett tele a két kosár. Fáradtan indult vissza, s útközben találkozott társával, aki még mindig ott ült a fa tövében.
Mikor a lusta leány megpillantotta őt, felpattant, s belenézett a kosarakba. Látta, hogy egyik sincs teljesen tele, s először megijedt, de azután megvonta a vállát:
"Hiszen mind leszedte, amit talált. Ketten se szedhettünk volna többet." - gondolta.
Mikor visszaértek a palotába, mindjárt a király elé vezették őket. A király rájuk mosolygott, és így szólt:
- Ti nem tudjátok, de én most elmondom: egyikőtöket lustasággal vádoltak. Hát én most utánatok mentem, s kilestelek benneteket. Láttam, milyen szorgalommal dolgoztatok.
Bezzeg hogy megijedt a lusta leány, majd kiejtette a kosarat a kezéből! A király azonban így folytatta:
- Érdemeiteknek megfelelően foglak megjutalmazni titeket: teljesítem mindegyikőtök egy-egy kívánságát.
Fellélegzett erre a rest cselédlány nyomban, s kicsit mosolygott is magában, hogy hazugságon kapta a királyt. Gondolkodott erősen, mit is kívánjon, azután így szólt:
- Uram, királyom, kérem hát szépen, építessen nekem egy palotát, csodaszépet, gyönyörűen berendezve, sok-sok szolgálóval, annak a zöldellő hegynek a tetején, ami ott áll a falu szélén!
- Jól van leányom - mosolygott a király. -, meglesz hamar.
Azután a másikhoz fordult:
- Hát te mit kívánsz tőlem?
A szorgos leány is gondolkodott erősen, azután így szólt:
- Uram, királyom, a falu szélén lakik egy szegény házaspár, öt gyermekkel. A középső most igen beteg, tán meg is hal. Küldje el hozzá kérem szépen felségedet, a híres orvosát, gyógyítassa meg a szegény ártatlant!
- Jól van ez is, leányom. - felelte a király. - Megy is mindjárt híres orvosom, s készít gyógyszert a kis betegnek.
Telt, múlt az idő, s a lusta leány hamarosan beköltözhetett fényes palotájába: kristály volt annak fala, s a bútorok is mind csupa arany, ezüst, bársony.
Meggyógyult a szegény házaspár kicsi gyermeke is az orvos gondos kezétől, s hamarosan vidáman játszhatott testvéreivel kis házuk udvarában.
A lusta leány először örült a káprázatos pompának, de aztán hamar ráunt, s bosszúsan gondolt arra, miért is nem kért a királytól még egy láda aranyat is: akkor gyönyörű ruhákat varrathatna magának, s minden az övé lehetne, amit csak akar.
Bizony hálás volt a szegény házaspár a szorgos cselédlánynak, de még milyen hálás! Mikor megtudták, hogy jótevőjük árva, mindjárt hívták, lakjék náluk. A leány nagyon megörült, s attól kezdve ott élt a faluszéli kis házban: a házaspár úgy szerette őt, mint tulajdon édes lányukat, s a gyerekek is, mint saját édes testvérüket.
Eltelt egy esztendő, s a király ismét magához hívatta a két cselédlányt. Így szólt hozzájuk:
- Azért hívattalak benneteket, mert megint érik az édes szamóca, oly igen szeretem, hiszen tudjátok: míg beesteledik, szedjetek nekem két kosárra valót.
Újra elindult hát a két leány a két kosárral, hanem a lusta szolgáló megint csak leült félúton egy fa tövébe. A másik pedig szedte szorgalmasan a szamócát: tudta, örül majd a finom gyümölcsnek a jószívű király. Hogy-hogy nem, most mintha kicsit többet is sikerült volna szednie, mint egy esztendeje. Megint csak együtt ment vissza a két leány a palotába, s mindjárt a király elébe járultak. A király rájuk mosolygott, és így szólt:
- Megint utánatok mentem, s kilestelek benneteket. Láttam, milyen szorgalommal dolgoztatok. Érdemeiteknek megfelelően foglak megjutalmazni titeket: ismét csak teljesítem mindegyikőtök egy-egy kívánságát.
- Adjon nekem felséged, kérem szépen, egy nagy láda aranyat, abból urasan élhetek életem végéig. - szólt a lusta cselédlány.
- Jól van, leányom. - mosolygott a király. - Meglesz hamar.
Azután a másik leányhoz fordult:
- Hát te mit kívánsz tőlem?
- Uram, királyom, az eső elmosta a gabonaföldeket. A falu népe éhezik. Felségednek van búzája bőven: kérem szépen, adjon a falu népének, hadd őröljön újra a malom, s kerüljön kenyér minden asztalra.
- Jól van, leányom. - mosolygott a király. - Mindjárt ki is nyittatom a csűröm kapuit: vigyen a búzából mindenki kedvére.
Telt, múlt az idő, s lusta leány hamarosan csodaszép ruhákban, felékszerezve vonulhatott pompás kertjében. Sok szép csecsebecséje volt.
A falu népe nem éhezett többé: újra őrölt a malom, s került kenyér minden asztalra.
A lusta leány először örült a sok szép ruhának és drágaságnak, amit vásárolt, de hamar ráunt arra is. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy viszolyog a hideg kristályfalaktól, a kíméletlen csendtől, a halott szobáktól. Nem szívesen ül le a hideg tapintású aranyos és ezüstös székekre, s a nehéz bársony fojtja, ahogy ránéz. Néha arra gondolt, jobb volt szolgálónak lenni: ott élni a népes cselédszálláson, az egyszerű, kopott fabútorok közt az otthonos kis szobákban, s naphosszat azon gondolkodni, hogyan húzhatná ki magát a munka alól, s hogy tréfálhatná meg a szakácsnőket. Fázott. A pék kis üzletére gondolt, ahova friss kenyérért küldték minden reggel: ott mindig édes illatú meleg volt... De hamar elhessegette magától ezeket a gondolatokat:
"Ugyan!" - gondolta. - "Bolondság! Most mindenem megvan, hogy is kívánkozhatnék vissza!"
Bizony hálás volt a falu a szorgos cselédlánynak, de még milyen hálás! Nem győzte fogadni a leány a sok köszönetet: a falu szívébe fogadta, s annyi kedvességet és jóságot kapott, amennyit addig el sem tudott képzelni.
Eltelt egy esztendő, s a király újra magához hívatta a két cselédlányt. Ismét így szólt hozzájuk:
- Megint csak érik a szamóca. Kérlek, hozzatok nekem estére két kosárra valót.
Elindult a két lány, de bizony ismét csak a szorgos leány ment, hajladozott, míg a másik üldögélt a fa tövében. A szorgos leány szíve tele volt hálával: talán ezért sikerült most megint többet szednie, mint egy esztendeje. Újra együtt mentek a király színe elé.
A király rájuk mosolygott, és így szólt:
- Ismét csak utánatok mentem, s kilestelek benneteket. Láttam, milyen szorgalommal dolgoztatok. Érdemeiteknek megfelelően foglak megjutalmazni titeket: ismét teljesítem mindegyikőtök egy-egy kívánságát.
Még sohasem gondolkodtak ilyen erősen a leányok, hogy mit válaszoljanak. Bizony nem jutott eszükbe sokáig semmi. Azután mégis felderült a lusta leány arca:
- Rendeztessen nekem felséged, kérem szépen, egy fényes bált, hívassa meg rá az ország összes hercegét, grófját, de még a szomszédos országok nemesembereit is!
Titkon azt remélte, valamelyik majd megszereti, s feleségül veszi őt.
- Jól van leányom - mosolygott a király. -, meglesz hamar.
Azután a másik leányhoz fordult:
- Hát te mit kívánsz tőlem?
Gondolkodott a szorgos leány erősen, de bizony sokáig semmi sem jutott az eszébe: azután mégiscsak felragyogott a szeme:
- Jöjjön el felséged, szépen kérem, az esküvőmre, s örüljön együtt velünk!
Mert - hogy szómat össze ne keverjem - a szorgos cselédlány szerelméért bizony sok ifjú versengett a faluban, de még a szomszédos falvakban is. A leány végül egy derék szabólegényt választott, s már ki is tűzték az esküvő napját.
- Köszönöm, leányom - mosolygott a király. -, elmegyek szíves-örömest, hogyne mennék.
Hamarosan megtartatta a király a lusta szolgálónak a díszes bált, meghívatta rá az ország összes hercegét, grófját, de még a szomszédos országok nemesembereit is.
Hamarosan megtartották a szorgos leány esküvőjét: ott volt a falu apraja-nagyja, s persze a király is, ünnepelték szeretettel a boldog ifjú párt.
A lusta leány először örült a pompás bálnak, de hamar észrevette, hogy a hercegek, grófok s nemes emberek ügyet sem vetnek rá; csak néhány főúri hölgy pletykálkodik róla, s kuncognak a háta mögött.
A szorgos leány pedig boldogan élt férjével egy kis házban, s a falu népének sohasem lankadó szeretete vette őket körül.
Eltelt egy esztendő, s a király ismét magához hívatta a két cselédlányt. Megint csak ugyanazt kérte tőlük:
- Már piros a szamóca az erdőn. Szedjetek nekem estére két kosárra valót!
A két leány megint elindult az erdőbe, s a lusta ismét leült egy fa tövébe, hadd szedje meg mind a két kosarat a másik. Most a lustaság mellett irigység is volt benne:
"Ennek mindene megvan, hát dolgozzon csak helyettem is!" - gondolta. - "Ha már a király olyan ostoba! Azt hiszi, nem tudjuk, hogy sose jön utánunk! Még hogy igazságos és bölcs!"
A szorgos leány pedig oly nagyon igyekezett, hogy jó királyának minél több édes szamócája legyen, hogy most először sikerült teleszednie a két kosarat.
Mikor azután hazafelé indult, ismét találkozott a lusta leánnyal, aki felállt, hogy együtt mehessenek vissza a palotába. Ekkor azonban valami aranylót pillantottak meg az egyik termetes fa mellett az avarban. Azt hitték, valami különösen szép virág, s a lusta leány mindjárt oda is ment, hogy leszakítsa. Mikor azonban odaért, látta, hogy az nem virág, hanem egy szép kelme csücske, s a szép kelme nem más, mint egy szép palást, s a szép palástban ott áll előtte a király, aki a fa mögött rejtőzött.
A lusta leány megijedt, hogyne ijedt volna meg, hogy most ez egyszer leleplezték, s a szorgos leány sem tudott hova lenni a csodálkozástól.
A király rájuk mosolygott, és így szólt:
- Megint utánatok jöttem, s kilestelek benneteket. Láttam, milyen szorgalommal dolgoztatok. Érdemeiteknek megfelelően foglak megjutalmazni titeket: ismét teljesítem mindegyikőtök egy-egy kívánságát.

Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2006-11-27 17:06:32

Ez jó! Az önzés és az önzetlenség meséje. Abban az országban szívesen élnék, ahol ilyen a király. Nem nagyon sajnálnám érte feladni a demokráciát!
Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-11-27 13:31:08

Ez gyönyörű mese! Mondd csak: saját bölcsességedből fakad ez a történet? Olyan népmesényi okosság van benne, hogy ha ez a saját meséd, akkor én főt hajtok eőtted !

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)