HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2012-04-01

Rennes-le-Chateau



Jó lenne elutazni valahová. Dél-Franciaország megfelel?

A Rivierára gondolsz?

Nem éppen. Válasszunk inkább egy misztikus helyet. Rennes-le-Chateau?

Azt már ismerem. Minden jobb keresztrejtvényben szerepel.

Kétségkívül nagy karrier. Rennes azonban nemcsak a keresztrejtvény-fabrikálók kedvence, sőt elsősorban nem az övék. Még felsorolni is nehéz lesz, annyi rejtély van ezen a viszonylag szűkös helyen.

Nézzük először a tényeket. Rennes mindössze egy kis hegyi falu, 2008-ban 91 lakosa volt. Inkább csak látogatói vannak, még hozzá jó sokan. A falu egy domb tetejére épült, ahol úgy látszik, mindig volt egy vár vagy kastély; a legrégebbi feljegyzés 1050-ből való. Ebből semmi sem maradt meg...

... és ez az első rejtély. Mert sokan hiszik, hogy ma is bejárhatók a földalatti termek, kamrák vagy alagutak, ahol egykor mesés kincseket rejtettek el.

Kár, hogy ennek a földalatti világnak még senki sem találta meg a lejáratát. A középkori vár helyén többször is építkeztek, a jelenleg látható romok a 17-18. századból valók. Az egész Languedoc tele van erődítményekkel. A 13. században ezek voltak a kathar ellenállók fészkei, ezekből indultak ki a támadások is, amelyek ezt az eretnekségnek bélyegzett mozgalmat végül is felszámolták. Egyes várak a francia-spanyol határt őrizték, ami nem lehetett könnyű feladat, hiszen nem mindig lehetett tudni, pontosan hol is van ez a határ. A történelem kedvelői biztosan megtalálják a számításukat, a táj is gyönyörű, már amennyiben valaki szereti a csipkésen szakadozott mészkőhegységeket, sziklás fennsíkokat, mély folyóvölgyeket, nem is beszélve a barlangokról. Én szeretem, és merem állítani, hogy mindegyik barlangban van egy kevés misztikum, még a legkisebben is - ha más nem, legalább az derül ki, hogy ott éldegélt egy remete, teljesen magányosan.

Leszámítva a falusiakat, akik rendszeresen ellátták élelemmel.

Hát igen, a középkori remeték már nem elégedtek meg a sáskákkal vagy a száraz teveürülékkel.

Plusz ezek az ínyencfalatok meglehetősen ritkán fordultak elő a Languedocban.

Annyira ritkán, hogy ne is emlegessük. Annál több errefelé a templom, szőlőültetvény és múzeum, ami önmagában nem magyarázza meg Rennes népszerűségét; végül is, efféle látványosság csaknem minden faluban található.

Rennes nem is arról híres, ami ma ott meg lehet tekinteni. Rennes az iskolapélda, mi mindent lehet elérni szinte a semmiből. És ez a 2. számú rejtély: mi mindent érhet el egy amúgy jelentéktelen vidéki pap, aki kellően megszállott volt ahhoz, hogy elhiggye, neki minden esetben igaza van.

Sauniere 1917-ben halt meg. És azt lehet mondani, Rennes karrierje csak ekkor indult be igazán. Ma is vannak hívei - a Da Vinci kód óta egyre többen.

Sauniere jelölte ki az utat. Nélküle be sem került volna a keresztrejtvényekbe Rennes, és az összeesküvés-elméletek szövögetői kénytelenek lettek volna más helyszínt keresni. Persze így is találtak maguknak éppen eleget. Dél-Franciaországban Carcassone, Toulouse, Perillos, Skóciában a Rosslyn kápolna, Angliában Walsingham és a Shugborough Castle - ez utóbbi talán csak azért, mert van ott egy máig megfejtetlen felirat.

És mert a lichfieldi grófok tulajdona volt; Lichfield azt jelenti, a halottak mezeje.

Vonzó név. Képzeld el, hogy bemutatkozol: Dögmezei vagyok... De nézzük, mit csinált ez a Francois Berenger Sauniere. Először is, megszületett, 1852-ben, Montazels faluban. Jómódban élhettek, mert az apja volt a polgármester, egy malom tulajdonosa, azonkívül Cazermajou márki hopmestere, vagy minek mondják azt az urat, aki a várak gazdasági ügyeit és a vendégségeket felügyeli. Főkomornyik? Sáfár? Úgy látszik, Bérenger nem akart hopmester lenni, a carcassone-i szemináriumban tanult, és 1879-ben szentelték pappá. Alet és Clat, két kicsi falu után, 1885-ben került Rennes-be, amelynek akkoriban 300 lakója volt. Ekkor már beletörődött abba, hogy neki a nagy egyházi tortából csak ekkora szelet jut, és elhatározta, ezt fogja naggyá tenni, mégpedig minden áron. Már most, ha nem elég nagy a birodalom, akkor építkezni kell. Az első lépés az volt, hogy felállíttatta a lourdes-i Mária-szobor egy másolatát. Jellemének különcsége már itt megmutatkozott, mert akármilyen talapzat nem volt elég jó neki - egy régi oszlopot választott, amiről úgy tudták, egykor a vizigótok használták, nem tudom, mire.

Talán a vízben építkeztek, mint a velenceiek, és ahhoz kellettek nekik az oszlopok.

Egy pillanat, a vizigótoknak semmi közük a vízhez.

Tudom, de ezt a poént egyszerűen nem lehet kihagyni. A vesi (nem vízi) gótok a hagyomány szerint valahonnan Szkítiából jöttek, Görögországon, Itálián és Dél-Franciaországon keresztül egészen Spanyolországig vándoroltak, és számos királyságot hoztak létre, Dél-Franciaországban pl. Toulouse volt a fővárosuk. A vizigót kifejezést egy Cassiodorus nevű római találta ki, aki nagy Theodor szolgálatában állt, és azt képzelte, "vesi" nyugatit jelent.

Mindegy, most már az Isten se mossa le róluk ezt a vízi életmódot. Sauniere persze nem érte be egyetlen szoborral. Rendbe hozatta az egész templomot, amelyet Mária Magdolnának szenteltek. Ez egy középkori templom, a legrégebbi részei a 8. századból valók. Közben persze többször is átépítették, és nem igazán tudjuk, milyen lehetett eredetileg. Sauniere felíratta a vizigót oszlopra: Penitencia! Penitencia! A bejárat fölé egy latin felirat került: Terribilis est locus iste, amelyben a terribilis szó nem annyira a hely borzalmaira, mint inkább az istenfélelemre vonatkozik. Vagy mégsem, mert a szentelt víz új medencéjét egy ördög tartotta, egy feltűnően jóképű, izmos Asmodeus, akit csak részben takart egy kék lepel. Ez is azt mutatja, hogy Sauniere-nek különös ízlése volt, bár egyéb dél-franciaországi templomokban is előfordulnak ördögök. A műalkotás másoknak is tetszett, vagy éppen ellenkezőleg, felháborodást váltott ki, mert 1996-ban ellopták a fejét, és sosem került elő. Azóta a templomnak egy másolattal kell beérnie. Sauniere úgy belejött az építkezésbe, hogy magát is megajándékozta egy reneszánsz stílusban épített házzal (Villa Bethania), egy toronnyal (Tour Magdala, amit könyvtárnak szánt), kilátóval, télikerttel, tavacskával, földalatti helyiségekkel és majomketreccel, és itt jönnek az újabb rejtélyek. A számlákat nem Sauniere, hanem Marie Dearnaud vagy Dénarnaud nevére állították ki, és ez a hölgy a pap "gazdasszonya" volt.

Ismerjük már ezeket a gazdasszonyokat.

Sauniere is tudta, hogy ebből baj lesz, már jóelőre megfogalmazta a filozófiáját, amely mi lett volna más, mint az önmegtartóztatás és a szüzesség dicsérete. Minél szebb az apológia, annál jobban fokozza a gyanút. És valóban, mivel magyarázzuk, hogy a hivatalosan cselédsorban levő Marie volt az építtető? Nála voltak a számlák, valamennyi hivatalos irattal együtt. Ismerte Sauniere titkait, megígérte, hogy mindent elmond a halálos ágyán - sajnos szélütést szenvedett, megbénult, nem tudott beszélni, és 1953-ban végleg magával vitte a titkokat. Már most, ha egy kicsit utánaszámolunk, 36 évvel élte túl Sauniere-t, aki 1891-ben vágott bele a templom restaurálásába. Ha Marie már akkor a szolgálatában állt, legalább húsz éves volt, vagyis úgy vehetjük, hogy megoldódott a 3. számú rejtély: Sauniere és Marie együtt éltek, mint minden rendes katolikus pap meg a gazdasszonya.

És a nem rendes katolikus papok?

Mondanék erre valamit, de inkább nem teszem. Egyébként akadtak köztük szentek is.

Azt hiszem, már kitaláltam, mi a 4. számú rejtély. Honnan volt pénze Sauniere-nek ehhez a sok építkezéshez?

Nem lehetett nehéz kitalálni. Ugyanezt a kérdést tette fel a püspök is. Maga Sauniere azt vallotta, hogy a renoválás során bizonyos pergameneket talált az oltár alatt. Kettőre az evangéliumok egyes verseit írták latin nyelven, könnyen megfejthető titkosírással; Sauniere szerint az előző pap, Antoine Bigou volt a szerző. Két francia nyelvű üzenetet csatoltak a pergamenekhez, az egyik röviden közölte, hogy ez a kincs II. Dagoberté, Sion királyáé, akit itt temettek el. A második üzenetet nehéz lefordítani, mert látszólag nincs semmi értelme: A pásztornő nem jelent kísértést, Poussin Teniers-nél van a béke kulcsa, 681, a keresztre és Isten lovára, ezt a démoni őrt a déli kék almáknál fejezem be. Lehet, hogy rosszul fordítom vagy félreértem ezt a mély bölcsességet, lényeg, hogy a kék almák egy optikai jelenségre vonatkoznak. Minden évben január 17-én, pontosan délben, amikor a nap besüt a színes üvegablakon (Mária Magdolna térden állva imádkozik, és egy koponya van a térde mellett) mintha kék fénygolyók jelennének meg és tűnnének el az oltáron; a pásztornő és a megkísértés természetesen magára Mária Magdolnára vonatkozik, akit a kegyes hagyomány a házasságtörő nővel azonosít, bár ennek nincs semmi alapja. A kulcsokat és egyebeket nem értem, de talán nem is fontos, hiszen az összes pergamen hamisítvány. Sauniere azt állította, hogy megtalálta Dagobert kincsét, ebből fizette az építkezések költségeit.

Gondolom, a püspök engedélye nélkül.

Aki egyre kényelmetlenebb kérdéseket tett fel. Például, helyesnek tartja-e, hogy megépítette magának a Villa Bethaniát? Én ezt csak képen láttam, vörös téglaépület, nagy, de semmi különös, telefestve és teleszobrozva vallási jelképekkel, külön kápolnával. Sauniere természetesen azt mondta, hogy a házat nem magának szánta, hanem visszavonult papoknak. Még kényelmetlenebb volt a másik kérdés, hol van a többi kincs? Végül is, 28 millió aranyról volt szó, a számlák végösszege meg csak 40,000 frank körüli. Sauniere mellébeszélt, végül is az derült ki, hogy a mesés kincs a mesében létezik. Az volt a szabály, hogy egy pap naponta csak három misét mondhat a halottakért, Sauniere azonban több ezret vállalt (és valószínűleg egyet sem tartott meg). Hirdetéseket küldött szerte az országban, boldog-boldogtalan miséket rendelt és fizetett, ebből jött össze a nem túl mesés vagyon. Az ügyes üzletembert azonnal felfüggesztették, na nem az első fára, csak az állásából. Ezt követően nagy szegénységben élt, és a Villa Bethania melletti kápolnában mondott miséket, ugyancsak engedély nélkül. Marie mindvégig kitartott mellette, és valószínűleg a nagy szegénység is csak mese volt, mert Marie meg tudta venni a koporsót, és Sauniere halála után is még 36 évig megélt valamiből.

Bizony, ezek nagy rejtélyek, de remélem, akad még több is.

Hogyne. Először is, Sauniere-t visszahelyezték a hivatalába "ugyanabban a pillanatban, amelyben meghalt." A pillanaton nem vitatkoznék, indokolás nem történt. A nép sosem hitte el a misékkel történő csalást. Meg voltak győződve arról, hogy tényleg megtalálta Dagobert kincsét; később Kasztíliai Blanka kincséről beszéltek, de ez részletkérdés. Továbbá megtalálta Jézus és Mária Magdolna házasságlevelét, eladta "Johann von Habsburg" (vagyis Johann Salvator) főhercegnek, esetleg más európai uralkodókat zsarolt vele; a kincs vagy a titok nyitja ott van a koporsójában. A sírt többször is felbontották, végül 2004-ben egy beton szarkofágban helyezték el a maradványokat, és az egész temetőt bezárták.

Ez sajnálatos. Most aztán soha nem tudjuk meg az igazságot.

Szerencsére mindig akadnak derék emberek, akik gondoskodnak arról, hogy az is kiderüljön, ami soha nem létezett. A Villa Bethaniát és az egész birtokot már 1917-ben megpróbálták eladni. Drága volt, közbejött a gazdasági válság, a Sauniere körüli híreszteléseknek is lehetett valami visszatartó erejük; elég az hozzá, hogy az eladás csak 1946-ban sikerült. Noel Corbu, egy helyi lakos volt a vevő, aki a villában szállodát és éttermet nyitott. Ez azonban csak a fedőtevékenység volt. Corbu úgy gondolta, hogy a nemlétező kinccsel is lehet pénzt keresni, csak meg kell találni a módját.

Nem lehetséges, hogy van valami alapja a mendemondának? Ki volt ez a Dagobert?

Kacsa az egész. Meroving király volt 650-679 között, akit először meg akartak ölni, aztán inkább elküldték egy írországi kolostorba. Zűrös politikai viszonyok között hívták vissza, a földjeinek csak egy részét vehette birtokba, a Rajna mentén. Ő maga nem szerzett semmit, a kormányzást udvaroncokra bízta, kolostorok és zárdák alapításával töltötte az idejét. Végül egy vadászat közben halt meg, lehet, hogy baleset volt, lehet, hogy meggyilkolták. Kizárt dolog, hogy kincseket halmozott volna fel, és ugyan miért lett volna a temetés Rennes-ben, sok száz mérföldre a Rajnától. Corbu egyszerűen csak pénzt akart keresni, és megtalálta hozzá a megfelelő segítőtársakat. Sauniere előkészítette a talajt, elvetette a magot, most már csak aratni kellett. Corbu találta ki, hogy Kasztíliai Blankáé volt a kincs, Rennes a vizigótok fővárosa volt, Rhedae névren, sajnos az archeológusok csak a vállukat vonogatták. Egy lelkes embert, Robert Charroux és a felesége 1951-ben megalapították a Kincskeresők Klubját, beszereztek egy fémdetektort, de nem találtak semmit. 1956-ban komoly ásatások folytak Rennes-ben, és Sauniere kertjéből három holttest került elő; katonák vagy katonaszökevények lehettek, akiket a második világháború alatt lőttek főbe.

Szóval, se Jézus sírja, se házasságlevél, se vérvonal, de még egy nyavalyás vizigót hadizsákmány se, pedig a hírek szerint ők hozták el magukkal Salamon templomának a kincseit, a frigyládát, a menórát, meg a többi ereklyét.

Igazán csodálkozom azon, hogy ezzel is meg tudták etetni az embereket, holott tudjuk, hogy a jeruzsálemi templomot Nabukadnezár babiloni király már Kr.e. 598 körül kifosztotta, vagy tíz évvel később fel is gyújtotta (2. Kir. 24-25), egyáltalán nem várta be a vizigótokat. Az emberek szívesebben hiszik el azt, ami hihetetlen.

Credo, quia absurdum est.

Pontosan. Charroux-ék kis halak voltak, de Pierre Plantard (1920-2000) személyében megérkezett a cápa. Ő meg a barátja, Philippe de Chérisey gondoskodtak arról, hogy "előkerüljenek" a legfontosabb dokumentumok. Ma már körülbelül mindenki tudomásul vette, hogy ők ketten hamisították a pergameneket, de a Prieure de Sion még mindig nem oszlott szét teljesen a mítoszok ködében.

Prieure de Sion, mintha lett volna egy szerzetesrend ezen a néven.

Igaz, de ezt a Prieure-t teljes egészében Plantard és Chérisey találták ki, mint titkos társaságot, amelyet Húsleves Godfrey alapított 1099-ben, Zion hegyén, azzal a céllal, hogy a Meroving királyokat visszaültesse Franciaország trónjára. Mert a Karolingok bitorlók, akik annyit sem érdemelnek, hogy levegőt vegyenek.

Várj csak, én nem vagyok szaktekintély, ami a középkori dinasztiákat illeti, de nem hiszem, hogy a Karolingok sok uralkodásra alkalmas Meroving herceget hagytak életben, amikor 751-ben átvették a hatalmat.

Nézd, amennyiben abból indulunk ki, hogy Jézus és Mária Magdolna összeházasodtak, született egy fiuk, a keresztre feszítés után vagy helyett Dél-Franciaországba hajóztak, itt letelepedtek, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak - utódaik vizigót családokba házasodtak, és a Meroving uralkodóház végső soron tőlük származik - továbbá a vizes gótok őse Benjámin volt, akinek az utódai először Árkádiába, majd onnan Franciaországba menekültek - de minek meséljem el én ezt még egyszer, amikor ezt már olyan szépen előadta Umberto Eco (Foucault ingája, 1989), illetve Dan Brown (A Da Vinci-kód, 2003)? Ha ezt mind elhisszük, és ismétlem, hogy csak hinni lehet, mert nincsenek hiteles dokumentumok, akkor ugye már mindegy, elfogadhatjuk az összes többit, Plantard Szent vér és szent Gráljától kezdve, Henri Lobineau titkos iratain keresztül Gérard de Sede-ig, akinek Rennes "elátkozott kincséről" van magvas mondanivalója.

Valahol ez nagyon jól hangzik, az ember automatikusan azt kívánja, hogy igaz legyen. Mindig csak a szürke hétköznapok? Pszichológiai szükséglet, hogy kapcsolatba kerüljünk egy nagy titokkal, ha nem is mindegyik annyira lélegzetelállító, mint Jézus sírja Dél-Franciaországban, Kasmírban és Japánban. Eddig már számtalan titkos társaságot alapítottak, még több az olyan szervezet, amely a tagjait csak a legfontosabb titkok megtartására kötelezi. Van egy könyvem, Geheime Gesellschaften, Verbindungen und Orden (Komet Verlag, Köln). Szerzője Dr. Georg Schuster, megszámlálhatatlanul sok titkos társaságról tud, az eleuziszi misztériumoktól kezdve, az asszaszinok titkos szövetségén, a szabadkőművességen, a Három Rózsa Testvériségen, a majom- és oroszlánlovagokon, a karbonárikon, az Omladinán és a Ku Klux Klánon át a skót rítus szimbolikus nagypáholyáig, és ebben a Prieure még nincs is benne. Sajnos a könyv évszám nélkül jelent meg, de abból, hogy a szerzőt a porosz királyi levéltár tanácsosának titulálja, csak arra lehet következtetni, hogy a legújabb misztériumokat hiába keressük a névmutatóban.

Szomorú, mert a titkok manapság különös életképességgel tenyésznek. Vegyük csak ezt a Prieure-t. Évszázadok óta létezik (ugyan, dehogy). Felépítése olyan, mint egy lovagrendé, a nagymesterei között olyan neves személyiségeket találunk, mint Nicolas Flamel, Leonardo da Vinci, Robert Fludd, J. Valentin Andreae, Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy, sőt Jean Cocteau. Bizonyítani nem lehet, igaz, cáfolni sem... A Prieure alapította a templomos lovagrendet, fő céljai, hogy ismét Meroving királyok üljenek a francia (és az összes többi európai) trónon, létrehozzák a teokratikus Európai Uniót, természetesen nem gazdasági alapokon. A gazdasági sikerek nem kovácsolják össze az embereket...

... a kudarcok még kevésbé.

Lényeg, hogy mindenki elismerje a vérvonalat, megértse, hogy a szent Grál nem más, mint Mária Magdolna méhe, a jeruzsálemi templom kincsei között ott vannak a hiteles dokumentumok. Ja, és létre kell hozni az Európa Parlamentet. Ezt az egyet fogadtuk meg Plantard tanácsai közül, és ez is, hogy is mondjam, lehetne jobb vagy hatékonyabb.

Az utópiák általában nem szokták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy egyes utópiák megvalósulhatnak. Lassan rájövünk arra, nem helyes, ha az állatokon kísérletezünk, de én azt mondom, hogy az embereken se kellene.

Plantard maga is rájött, hogy túl messzire ment, és 1989-ben revideálta az álláspontját. Bouillon Godfrey elment a levesbe, a Prieure-t 1681-ben alapították Rennesben.

Már vártam, hogy visszaérkezzünk.

Továbbá, a királyság visszaállítása sem olyan fontos, teljesen elegendő, ha a Prieure a ley-vonalak és a napkelte-vonalak energiáját igyekszik hasznosítani. Nagyon leegyszerűsítve, ha két falu, templom, híd vagy akármi között gondolatban egyenes vonalat húzunk, az egy ley-vonal, ugyanígy összeköthetjük azokat a pontokat is, amelyeket a napkelte érint; hogy aztán ezeknek a vonalaknak milyen energiájuk van, és azt mire lehet használni, az egészen más dolog. Ja, és szegény Dagobert se fontos; Otto von Habsburg a közvetlen leszármazott. Más szavakkal, Otto nem más, mint Jézus nem tudom hányadik ükunokája.

Örülhetett az öreg, amikor kiderült ez a nagy titok. Akkor most kinek a személyében tisztelhetjük az ükunokát? Károly főherceg?

A Prieure-t azóta feloszlatták, úgyhogy most nem is tudom, mi lesz a vérvonallal.

Egyet még mindig nem értek. Mi volt a célja Plantardnak ezzel a tengernyi sok zöldséggel? Komolyan hitte, vagy csak híres akart lenni?

Komolyan hitte. Olvasta Nostradamus próféciái között, hogy lesz egy nagy uralkodó, Chyren Selin, aki majd eljön az idők teljességében. A szakértők szerint ez egy anagramma, de egyelőre nem tudjuk, kire vonatkozik. Bizonyára az a gond, hogy még nem elég teljesek az idők. Nos, Plantard a fejébe vette, hogy ő maga ez a nagy uralkodó, akinek sürgősen el kell foglalnia Franciaország trónját.

Ezt most nem mondod komolyan.

Dehogynem, tényleg azt hitte. Még írói álnévnek is ezt választotta magának, Chyren. Végül is, nem hiheti magát mindenki Napoleonnak.

Remélem, sejted, hogy nekem mi erről a véleményem.

Tudom, hiszi a piszi.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1653
Időpont: 2012-04-02 23:18:23

Sok mindenről írsz, csak végül is nem értem mit hiszel és mit nem. Azt, hogy Sauniere 2,5 millió eurónak megfelelő összeget költött el annak idején, erre bizonyítékok vannak és a pénzt nem a persely pénzből gyűjtötte az is biztos. Szerintem nem kizárt, hogy megtalálhatta a vizigótok, templomos lovagok, vagy kalandorok elrejtett kincsét és el is költötte, ezért nem talált meg senki többet kincset. Az is megtörténhetett, hogy pénze egy részét külföldre menekítette, mert például a világháború idején pénzügyi gondjai voltak, talán nem tudott hozzájutni ezekhez a titkos alapokhoz? Meglehet a házvezetőnője, akivel állítólag a temetőben áskálódott éjjelente annak idején, ebből éldegélt aztán még 35 évig.
A többi meg szerintem Corbu üzleti reklámjából indult, a vérvonal meg egyebek már tényleg csak zöldségek, kár velük az időt vesztegetni.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2012-04-02 17:53:49

válasz Bödön (2012-04-02 08:56:01) üzenetére
köszi, és 3/4-es glóriát kérek, ha lehet. :D
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8539
Időpont: 2012-04-02 08:56:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Fantasztikus! El kell majd olvassam még egyszer! Ennyi ismeret, tudás, ilyen szellemes, távolságtartó-iróniával előadva!. Mi az ami igaz, mi az ami legenda? A múlt titkai, s kapcsolatuk a mával? Egy aranyszegélyű kistányéron!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Télen címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkot

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szelídült esteken című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Friedrich Logau:Eitelkeit címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Autóstop című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a mai ember című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)