Holdfényes parkban sétáltam egy este,
Magába foglalt éjfekete teste.
Élveztem a magányt, a csípős hideget,
De nemsoká' történt, hogy engem a hideg lelt.

Érdekes figura csatlakozott hozzám,
Hófehér bőr, bölcs szemek, fürge láb,
Öltözete szinte mindennapi,
Szinte mint akit skatulyából húztak ki.

Valami félelmes derengés járta át,
Szeme izzott, bőre már-már holti,
S amidőn szóra nyitja száját
Feltárja előttem két hegyes szemfogát.

Élőt még nem láttam, hiába kutattam
Ám sokat olvastam, így rögtön fölismertem
Armand szemébe nézve elfogott a gyanú
Enni akar a fajzat, ne legyek hiú?

Ifjonti arcát elnézve csodáltam,
Fel hogy nem ismertem, amidőn megláttam?
S egy pillanattal később, nem is zavart, ahogy
Éreztem, nyakamból szájába vér csorog.

Észre sem vettem, úgy ért a halál,
Lelkem testem felett lebeg már,
Ellopta egy részem az ifjonti ördög
Átkozom a napot, úgy hívják: csütörtök.