Engem el nem felednek,
de reményem sem enged el.
Szeretem ezen helyeket,
mert megettem az epreket,
nevelkedtem jéghegyek
mellett, keservesen,

emeleteken menetelve,
de lett belőlem eszes
ember. Szerelmes lettem,
mert beléd estem, ezért
meg szeget vertek szegény
fejembe enyves emberek.

Beteg lettem, fejem verem,
mert téged megszerettelek.
Megyek hegyekbe, szedek
epret, keresek ebeket.
Ép eszem nem elegendő
kevés eszem elengedem...

Lelketlen emberek mellett
lehetetlen életem.
Mellékelem leveled, de
hegyekbe veled elmegyek.
Gyere velem kedvesem
együtt éljek, Teveled!

Én menjek hegyekbe vele?
S mért ne szeresselek Elek
téged? Te jelentesz nekem
végtelen szerelmet, és
Veled élhetem életem
végtelen egészséges létét...

Ez nekem nem kell! Menj
el, ne nevess engem, mert
remete-szerelem-élet
nekem nem kell! Szerettelek,
Elek, de menj el! Nem kell
Szerelmed! Elengedlek...