Úgy kezdődött, postámban ez év elején egy levelet találtam a következő szöveggel:

"Tisztelt Költőnő!
Én, mint a BEBESE elnöke, szeretném Önt meghívni 2012. április 16-án a klubban tartott Költészetnapi ünnepségre, mint előadót, költőnőt.
Sokat olvasgatom a Napvilág Íróklub verseit-műveit, természetesen az Ön versei az első helyen állnak ebben.
Egy ismerősöm hívta fel a figyelmem erre az oldalra. Mivel magam is nagy rajongója vagyok a verseknek, szívesen olvasgatom, néha még véleményeket is írok.
Magunkról annyit, hogy egy 75 fős, Salgótarján város kiváló egyesülete vagyunk. Most tartottuk a 15. évfordulónkat. Minden évben egyik téma a Költészet Napjáról megemlékezés.
Nagy megtiszteltetésnek vennénk, ha Ön, mint a megyénk költőnője eljönne, elhozna verseiből és beszélne önmagáról, hogyan is indult el ezen az úton." Stb...

Hűha, micsoda meglepetés! Erre nem számítottam.
Azonban a meglepetés mellett örömmel fogadtam a tartalmát. Elkezdtem rajta gondolkodni, hogyan is fogjak hozzá. Jó ötletem támadt. Van egy novellám, annak alapján tudnék ilyen emelkedett ünnepségre összeállítani anyagot, amelyet a verseimmel színesítenék...
Elhatároztam, hogy elfogadom a meghívást, hiszen a fiatal-felnőtt életem éppen abban a városban kezdődött, ezért sok kedves emlék köt oda; bár nehéz éveket kellett ott átélnem.

Megírtam a választ, melyben arra is kitértem, hogy nem vagyok a szavak embere, vállalom, azonban engedtessék meg, hogy ne szabad-előadást várjanak tőlem, inkább leírnám, s egyes részeit felolvasnám.

Megtiszteltetésnek éreztem, hogy Költők Napja tiszteletére hívtak meg, s egy névtelen író-költő életére és munkásságára kíváncsiak. Igaz, a megyében élek, talán elsősorban ez vezérelte őket.

Az is eszembe jutott: jó lenne, ha nem csak én szerepelnék majd az ünnepségen, hanem felderítenénk még néhány megyében lakó írót és költőt, színesebb lenne a paletta. Biztosan akadna itt, a Napvilágnál is, aki társul vállalkozna a szereplésre. Ezért megkerestem Főszerkesztőnket, segítségét kértem, hogyan lehet megtudni, hogy kik laknak a környéken, akiket meghívhatnánk.
Sajnos, nem jártam sikerrel, mivel sokan nem közlik a lakhelyüket, s nem találtam társakra. Helyben pedig - ahol tagként működtem egy ideig a helyi íróklubnál, az utóbbi időben nem tartottak összejövetelt, szinte halódott a klubélet.

Időközben több levelet váltottam az engem meghívó klub-elnökkel, s megtudtam, hogy József Attiláról a bevezetőjében ő fog megemlékezni. Ez megkönnyíti a munkámat, ezért néhány levélváltás után nekifogtam a munkának, bőven volt rá időm, hogy előkészítsem.
Időközben eljött megbeszélni velem a műsort, megegyeztünk a részletekben. Megbeszéltük, hogy az anyagban hivatkozott verseimet részben én mondom el, s vállalkozott rá, hogy néhány vers elmondására felkér versmondókat.
A klub helyiségének befogadóképessége kicsi, ezért a város kultúrházának konferencia-termét kérte el erre az alkalomra, ahol minden felszerelés-kellék, rendelkezésre áll.
Ezután már csak az anyagom kidolgozásán kellett fáradoznom, hogy időben, megfelelő tartalommal készüljön el, s a megbeszélt kb. egy órai időbe beférjen.

Rohamléptekkel közeledett az idő. Néha kicsit izgultam, se az anyag rendben volt már, s amikor időm engedte, szinte naponta átolvastam, javítgattam rajta, kiválasztottam a versekből néhányat, s beillesztettem a megfelelő helyekre.
Úgy éreztem, kész a nagy mű s az időpontra is összpontosítottam, nem akartam túl hosszúra nyújtani, nehogy megunja majd a közönség.

Eljött a nagy nap. Kocsival jöttek értem, út közben beszélgetve említést tettem arra, hogy a megyében fekvő szülőfalumból is jönnek vendégek, s amikor megemlítettem egyikük nevét, az elnöknő meglepődve válaszolt, akivel köztünk már baráti viszony alakult ki: - Jaj, de jó, hiszen őt ismerem, igaz, nagyon régen találkoztunk, ugyanis a középiskolában osztálytársak voltunk!
Örült hírnek, s amikor megérkeztünk, és gyülekeztek a vendégek, kölcsönös volt az örömük, Lányom is megérkezett Budapestről; jó volt velük találkozni.
A terem zsúfolásig megtelt, középiskolások ültek a hátsó sorokban. Elsötétedett a nézőtér.
*
Szeretném megjegyezni, hogy nem csak most, miután lezajlottak az események, már korábban is megfordult a fejemben, hátha érdekelné az esemény a Napvilág tagjait; benneteket, akik közül már több írótársammal közelebbi ismeretségbe kerültem, néhányatokkal személyesen is megismerkedtem.
Elhatároztam, hogy a beszédemet, s az ünnepségen elhangzott verseket Nektek bemutatom, kicsit érintve a hangulatot.
*
Tehát elsötétedett a nézőtér, mély csend lett a teremben, mindenki várakozással figyelt.
Az elnök köszöntötte a megjelenteket, és méltatta József Attila költészetét, beszélt a költő életéről, s elmondta, hogy a klubban minden esztendőben megemlékeznek róla.
Kedvesen érintette a megjelenteket az, amikor felkérte a hallgatóságot, hogy együtt mondják vele a Mama című verset.

Nagy taps követte rövid beszédét, majd bemutatott engem a társaságnak és bejelentette, hogy én következem.
Állapotomra tekintettel kis asztal mellett, ülve olvastam és mondtam el a beszédet.
Kérlek, olvassátok olyan szeretettel, ahogyan én elétek tárom.

Folytatása következik.