HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49232

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GunodaFeltöltés dátuma: 2006-11-28

Fagyöngy


"Ennyi elég lesz. Nem bírok el többet." - gondolta, és letette a szatyrot, hogy fújjon egyet, és kiegyenesítse cipekedéstől elgémberedett derekát.
A műanyag szatyor igazi, öblös szörnyetegként ásított rá; rejthette volna bármelyik hajléktalan bácsi egész vagyonát. Belsejét bemocskolta a sáros fenyőtobozok sokasága, és a kígyóként kanyargó, hótól nedves borostyánindák kusza szövevénye. Az ember nem is gondolná, milyen nehéz tud az ilyesmi lenni...
A fiatal nő egymáshoz dörzsölte elgémberedett, kesztyűs kezeit, és beletúrt a tobozok gyantás halmába: nem volt könnyű összegyűjteni őket, mégis megéri a sok hajlongást. Elmosolyodott, és maga előtt látta a meghatott, öreg arcokat, az ütött-kopott kórházi ágyakat, a bicegő éjjeliszekrényeket, az apró ajándék-asztaldíszért nyúló, repeső nénike-kezeket, fülében ott borzongtak a karácsonyi ének hangjai.
Mekkora munka lesz még, mire ez a nyirkos sokadalom ajándékká lényegül! Hiszen több, mint százan vannak... Tiszta szerencse, hogy nem egyedül kell boldogulnia: a kórház "Sárga Angyalai", az önkéntes segítők csapatára itt is számíthat, nemcsak a betegágy mellett. Milyen jót fognak "mütyürkézni" így, együtt!
Nagyot sóhajtott, és újra nekifeszült a szatyornak. Ideje lesz hazafelé indulnia, hiszen nemsokára zárnak, s a hó is újra rákezdte. Puhán hullik a temető mezítelen fáira, fehér takarót terítve a korai szürkületben némán álmodó sírhantokra, s kucsmát adva a porladozó kőangyalok fejére.
A csend szinte tapintható itt, különösen ilyenkor, télen, karácsonytájt. Porcukor hanggal szitál a hó, súlya alatt fel-felnyögnek a sokat látott, öreg fák.
Az asszony dideregve húzta össze magán a meleg sálat. Elindult a temetőkapu felé vezető, hosszú fasoron. Valami halkan reccsent feje felett, és apró, leveles ágacska hullott lábai elé. ...Fagyöngy! Az áldozat, az összetartozás, a gyógyulás és az elmúlás növénykéje.
Ez az ő ajándéka. Nem is kell több ennél. A karácsonyfa alá kerül majd; az első közös karácsonyfájuk alá, a nehezen kiböjtölt, picike, új lakás asztalára!
Simogató, meleg hullám futott végig rajta: már nem fázott. Szemében az ünnep fényei gyúltak. A fagyöngyágacskát kezében tartva kilépett az élőket és holtakat elválasztó, nagy vaskapun.
A villamost még éppen láthatta: kivilágított ablakokkal, csikorogva húzott el előtte. És ilyenkor már ritkán jár... Sebaj, gyalog sincs messze az otthont jelentő, sokemeletes téglaépület, a meleg kuckó; a férje talán már hazaért, s épp most melegíti a vacsorát. Hogy nehéz a szatyor? Azt ki lehet bírni. Csak két megálló...
Az utca szinte néptelen volt már, ám az a néhány ember, aki mellett elhaladt, utána fordult fenyőszín kabátjának, fagytól kicsípett arcának s a kezében hordozott, bogyós ágacskának. A hajszolt, kései ajándékért plázákba igyekvő járókelők óhatatlanul elmosolyodtak, s az ő szemükben is fellobbantak a karácsonyi gyertyák apró fényei.



2006 novembere


(Ezt a karácsonyi pályázatra szántam, de nem tudtam átküldeni. Köszönet érte a technika ördögének.)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
317
Időpont: 2010-03-20 21:41:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A történet remek és magával ragadó. Hibásnak ezt az egy mondatot találtam csak, de nem tudom hogy lehetne jobbra fogalmazni: "milyen nehéz tud az ilyesmi lenni..."
Sajnálom, hogy nem ment el a pályázatra, sezrintem sikere lett volna.
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
457
Időpont: 2008-10-12 22:36:47

Nagyon tetszett,ez az alkotas.Tisztelettel es Szeretettel,a csodas ERDELYbol, SANKASZKA
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2006-12-01 10:45:20

Nagyon jól ábrázoltad a téli temető, a havas táj hangulatát. Tetszik a stílusod.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

bűvölet alkotást töltött fel Lehet címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Friedrich Logau: Önteltség címmel a várólistára

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

bűvölet bejegyzést írt a(z) Veled című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Friedrich Logau:Eitelkeit című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Spruchgedicht von Friedrich Logau címmel

sailor bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A hóember álma című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Kitti címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)