Nem én maradtam le,
csak a valóság elhagyott,
elhúzott fölöttem mint
égre csíkot festő
bádogangyalok.
Maradtam egymagam,
átváltozásaim ha voltak,
most itt ragadtak,
nem hiányzom már
csak önmagamnak.
Elfelejthetó alakban létezem,
ami hiányzik az nincs nekem.
Valahol többé már nem vagyok
máshová máskor sem érkezem,
minden mi számított annyira
megtalálható lett nélkülem.
Teljes metamorfózis.
Ülök a semmi közepén
és átlátnak rajtam mint
kopott ablaküvegen.

Aki nincs sehol,
az lesz igazán szabad,
kapuján nem sír
a kóborló déli szél,
csak suttogva elhalad